Sármentesen a Pilis tetejére

Itiner:

• Pilismarótról a zöld kerékpáros jelen tekerünk fel a Két-Bükkfa-nyeregig
• Pár száz métert jelölés nélkül teszünk meg, majd a nyereg déli felében a sorompó mögött találjuk a sárga kerékpáros jelet, amely a Boldog Özséb-kilátóig visz
• Visszagurulva a nyeregig, majd a 1111-es műúton legurulva a kakashegyi kijáratnál keressük a kék kerékpáros jelet
• A Király-kúti-nyeregnél balra letérünk a kékről, és újra a sárga kerékpáros jelet követve jutunk vissza Pilismarótra

A túráról részletesen:

A községet elhagyva ismerős, a környékre meglehetősen jellemző kép fogad minket. Az erdészeti út mellé csendesen csordogáló patak társul, mely elég sokáig kíséri utunkat. Pár száz méter megtétele után egy Y-elágazáshoz jutunk, elérve egyik sarokpontját mai napunknak. Most egyenesen haladunk tovább, az utunk végeztével azonban majd balról fogunk visszaérkezni ide. Tömören: zöld kerékpáros jelen fel, sárgán pedig le.

Az egyenletesen és kitartóan emelkedő aszfaltcsík hangulatosan kanyarog az erdőben, néha a Pilismaróti-malom-patak, néha egy-egy tisztás kerülve a szemünk elé. A Hoffmann vendégházhoz felérve már érezhető mászásunk eredménye, egyre gyakrabban van lehetőségünk kitekinteni a lombok közül. A következő nagyobb balos visszafordító után pazar kilátás tárulkozik elénk. Itt érdemes kicsit megpihenni, és frissíteni a következő szakasz előtt. Lazításképpen az útról jobbra letérve meglátogatható a pilisszentléleki Pálos templomrom (500 méter kitérő).

Az erdészeti út aszfaltja eddig meglehetősen vegyes képet mutatott, de a fenti szakaszon néhol egészen meglepő minőséget találunk. Nyugodtan elmondható, hogy egyes szakaszokon gyakorlatilag tüköraszfalt vár ránk. A kapaszkodás érzésre olyan, mintha soha nem érne véget - egészen pontosan a 12. kilométerig kell kitartani. Itt érjük el az Esztergom felől kanyargó 1111-es utat, amelyen pár száz métert tekerve a Két-Bükkfa-nyeregben találjuk magunkat. A kiépített pihenőben megérdemelten szusszanhatunk egyet.

Kis pihenő a következő nekifutás előtt

A folytatásért a sorompó mögött induló aszfaltutat keressük, rajta a sárga kerékpáros jellel. Néhány hullámtól eltekintve utunk tovább emelkedik, és nem véletlenül, hiszen a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontjára tartunk. Az igazat megvallva a most ránk váró rész csak mérsékelten mondható izgalmasnak. A töredezett aszfalt körül az erdő is meglehetősen egysíkú arcát mutatja, kilátásról pedig sajnos nem beszélhetünk. Egyfajta befektetésként kell tekinteni ezekre a kilométerekre, melyek a Pilis-tetőhöz érve kamatostul megtérülnek.

Fent a csúcson!

Első jelei annak, hogy már igazán közel járunk, az az aszfalt zúzott, fehér murvára váltása, majd a volt légvédelmi rakétabázis kísérteties maradványainak feltűnése. Az egykori geodéziai toronyból kialakított kilátót 2014-ben adták át. Tiszta időben lélegzetelállító panorámában lehet részünk a tetejéről. A lábánál pihenő és kerékpártároló segíti a regenerálódást. Hűvösebb időben érdemes szélkabáttal készülni, hiszen ezen a részen gyakran találkozhatunk szeles időjárással.

Ha kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, a már előbb megismert úton gurulunk vissza a nyereghez. Ezúttal persze könnyebb dolgunk lesz, csak egy-két helyen kell taposni a pedált, amúgy könnyedén suhanhatunk. A Két-Bükkfa-nyeregnél a főútra jobbra ráfordulva, Pilisszentkereszt felé vegyük az irányt. A most következő szakasz az egyetlen, ahol forgalomban kell kerekeznünk, ezért legyünk nagyon figyelmesek! Pár kilométer elteltével balról egy buszmegálló tűnik fel. Alapos hátranézések után óvatosan forduljunk be balra, a parkoló irányába! Innen a végcélig ismét forgalommentes utakon haladhatunk.

Néhány erdőszéli épület elhagyása után ismét a természetben érezhetjük magunkat. A hosszabb gurulást követően újra be kell izzítanunk a megfelelő izmokat. A kék és zöld bringás jelzés szétválásánál mi szokás szerint maradunk az aszfalton, azaz a kék kerékpáros jelzést követve. Pár perc után végül túl leszünk a nap utolsó komolyabb mászásán is. Átbukva a lejtőn, és megtekintve a jobbra nyíló csodás panorámát, gyorsan ott is találjuk magunkat a Király-kúti-nyeregnél.

Ráfordulva a célegyenesre

Élesen balra fordulva, a sorompón túl a sárga kerékpáros jelet követjük. Rövid kapaszkodást követően, egy 180 fokos visszafordító után egy tetőn találjuk magunkat. Érdekességképpen balra a dobogókői sípálya felvonóját csodálhatjuk meg. Innen csupán egyetlen dologra kell figyelni: lejtőzés közben a gyönyörű táj ne terelje el figyelmünket az útról! A murvás aszfalt talán a kör leghangulatosabb táján kanyarog. Néhány perc után a Rám-hegy lábánál gurulunk el, amit érdemes megnézni, ha időnk és erőnk engedi. Ezután a legendás Rám-szakadék kijáratának közelében kerekezünk. A jobbra magányosan tornyosuló Árpádvár neve sejteti, hogy számos legenda övezi ezt a környéket.

A hátralévő részen szebbnél-szebb kilátások mellett élvezhetjük a bringázás könnyebbik részét, a gurulást. A figyelem ettől függetlenül ne lankadjon, hiszen az útminőség rendkívül változatos! A murvás kanyarokban néhol simán le lehet csúszni az útról. Végül a túra elején említett elágazáshoz érkeztünk, ahonnan már csak pár száz métert kell megtennünk Pilismarótig.