Sármentesen a Pilis tetejére
Hát jó, azt nem állítjuk, hogy könnyű is lesz, hiszen kiindulópontunk a Duna szintje, onnan kapaszkodunk fel a Visegrádi-hegység legmagasabb pontjáig. Az viszont biztos, hogy a nyugalom és a táj kárpótolni fog, pihenőkkel tűzdelve pedig a ránézésre ijesztőnek tűnő szinkülönbség is leküzdhető.
Túránk 95%-ban forgalomtól elzárt úton, az erdőben halad. A borítását tekintve aszfalt, bár annak néhol már csak az emlékei maradtak meg, így sokszor kifejezetten indokolt a ballonos gumi. A tekerés csúcspontján a Boldog Özséb-kilátóról nyíló, párját ritkító panoráma kárpótól minket a hosszú mászásért.
A szerző tippje
- Nem az útvonal része, de ahhoz nagyon közel található a Rám-hegy. A misztikus tulajdonságokkal felruházott csúcs nemhogy bringával, de még gyalog is komoly kapaszkodást igényel, azonban bőven megéri. A tetejére felérve csodás kilátás tárul elénk. Ezt a 300-400 méteres kitérőt kár lenne kihagyni, ezért légy résen, ha a Z◼ keresztezi a sárga bringás jelet! Keresd a a Rám-hegyre vezető Z▲ jelzést!
- Ha úgy érzed, hogy a Két-Bükkfa-nyereghez tartó kapaszkodás sok erőt kivett belőled, akkor a Pilis-tetőhöz tartó oda-vissza szakaszt ki tudod hagyni, ezzel rövidíthetsz a túrán. Vagy, ha többen vagytok, és a csapat egyik része kihagyná, akkor a nyeregnél kiépített pihenőnél van lehetősége bevárni a csúcsot megmászó társaságot.
Biztonsági előírások
- Utunk nagy részét forgalomtól elzárt erdei utakon tesszük meg, de néhol főutakat érintünk. Mindig tartsuk be a KRESZ előírásait, és közlekedjünk fokozott figyelemmel.
- Külön kiemelendő a 1111-es úton a Kakashegy felé történő balra fordulás. Alapos hátranézés, karjelzés!
Hasznos linkek és ötletek
Kezdés
Végpont
Útleírás
Itiner:
- Pilismarótról a zöld kerékpáros jelen tekerünk fel a Két-Bükkfa-nyeregig
- Pár száz métert jelölés nélkül teszünk meg, majd a nyereg déli felében a sorompó mögött találjuk a sárga kerékpáros jelet, amely a Boldog Özséb-kilátóig visz
- Visszagurulva a nyeregig, majd a 1111-es műúton legurulva a kakashegyi kijáratnál keressük a kék kerékpáros jelet
- A Király-kúti-nyeregnél balra letérünk a kékről, és újra a sárga kerékpáros jelet követve jutunk vissza Pilismarótra
A túráról részletesen:
A községet elhagyva ismerős, a környékre meglehetősen jellemző kép fogad minket. Az erdészeti út mellé csendesen csordogáló patak társul, mely elég sokáig kíséri utunkat. Pár száz méter megtétele után egy Y-elágazáshoz jutunk, elérve egyik sarokpontját mai napunknak. Most egyenesen haladunk tovább, az utunk végeztével azonban majd balról fogunk visszaérkezni ide. Tömören: zöld kerékpáros jelen fel, sárgán pedig le.
Az egyenletesen és kitartóan emelkedő aszfaltcsík hangulatosan kanyarog az erdőben, néha a Pilismaróti-malom-patak, néha egy-egy tisztás kerülve a szemünk elé. A Hoffmann vendégházhoz felérve már érezhető mászásunk eredménye, egyre gyakrabban van lehetőségünk kitekinteni a lombok közül. A következő nagyobb balos visszafordító után pazar kilátás tárulkozik elénk. Itt érdemes kicsit megpihenni, és frissíteni a következő szakasz előtt. Lazításképpen az útról jobbra letérve meglátogatható a pilisszentléleki Pálos templomrom (500 méter kitérő).
Az erdészeti út aszfaltja eddig meglehetősen vegyes képet mutatott, de a fenti szakaszon néhol egészen meglepő minőséget találunk. Nyugodtan elmondható, hogy egyes szakaszokon gyakorlatilag tüköraszfalt vár ránk. A kapaszkodás érzésre olyan, mintha soha nem érne véget - egészen pontosan a 12. kilométerig kell kitartani. Itt érjük el az Esztergom felől kanyargó 1111-es utat, amelyen pár száz métert tekerve a Két-Bükkfa-nyeregben találjuk magunkat. A kiépített pihenőben megérdemelten szusszanhatunk egyet.
Kis pihenő a következő nekifutás előtt
A folytatásért a sorompó mögött induló aszfaltutat keressük, rajta a sárga kerékpáros jellel. Néhány hullámtól eltekintve utunk tovább emelkedik, és nem véletlenül, hiszen a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontjára tartunk. Az igazat megvallva a most ránk váró rész csak mérsékelten mondható izgalmasnak. A töredezett aszfalt körül az erdő is meglehetősen egysíkú arcát mutatja, kilátásról pedig sajnos nem beszélhetünk. Egyfajta befektetésként kell tekinteni ezekre a kilométerekre, melyek a Pilis-tetőhöz érve kamatostul megtérülnek.
Fent a csúcson!
Első jelei annak, hogy már igazán közel járunk, az az aszfalt zúzott, fehér murvára váltása, majd a volt légvédelmi rakétabázis kísérteties maradványainak feltűnése. Az egykori geodéziai toronyból kialakított kilátót 2014-ben adták át. Tiszta időben lélegzetelállító panorámában lehet részünk a tetejéről. A lábánál pihenő és kerékpártároló segíti a regenerálódást. Hűvösebb időben érdemes szélkabáttal készülni, hiszen ezen a részen gyakran találkozhatunk szeles időjárással.
Ha kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, a már előbb megismert úton gurulunk vissza a nyereghez. Ezúttal persze könnyebb dolgunk lesz, csak egy-két helyen kell taposni a pedált, amúgy könnyedén suhanhatunk. A Két-Bükkfa-nyeregnél a főútra jobbra ráfordulva, Pilisszentkereszt felé vegyük az irányt. A most következő szakasz az egyetlen, ahol forgalomban kell kerekeznünk, ezért legyünk nagyon figyelmesek! Pár kilométer elteltével balról egy buszmegálló tűnik fel. Alapos hátranézések után óvatosan forduljunk be balra, a parkoló irányába! Innen a végcélig ismét forgalommentes utakon haladhatunk.
Néhány erdőszéli épület elhagyása után ismét a természetben érezhetjük magunkat. A hosszabb gurulást követően újra be kell izzítanunk a megfelelő izmokat. A kék és zöld bringás jelzés szétválásánál mi szokás szerint maradunk az aszfalton, azaz a kék kerékpáros jelzést követve. Pár perc után végül túl leszünk a nap utolsó komolyabb mászásán is. Átbukva a lejtőn, és megtekintve a jobbra nyíló csodás panorámát, gyorsan ott is találjuk magunkat a Király-kúti-nyeregnél.
Ráfordulva a célegyenesre
Élesen balra fordulva, a sorompón túl a sárga kerékpáros jelet követjük. Rövid kapaszkodást követően, egy 180 fokos visszafordító után egy tetőn találjuk magunkat. Érdekességképpen balra a dobogókői sípálya felvonóját csodálhatjuk meg. Innen csupán egyetlen dologra kell figyelni: lejtőzés közben a gyönyörű táj ne terelje el figyelmünket az útról! A murvás aszfalt talán a kör leghangulatosabb táján kanyarog. Néhány perc után a Rám-hegy lábánál gurulunk el, amit érdemes megnézni, ha időnk és erőnk engedi. Ezután a legendás Rám-szakadék kijáratának közelében kerekezünk. A jobbra magányosan tornyosuló Árpádvár neve sejteti, hogy számos legenda övezi ezt a környéket.
A hátralévő részen szebbnél-szebb kilátások mellett élvezhetjük a bringázás könnyebbik részét, a gurulást. A figyelem ettől függetlenül ne lankadjon, hiszen az útminőség rendkívül változatos! A murvás kanyarokban néhol simán le lehet csúszni az útról. Végül a túra elején említett elágazáshoz érkeztünk, ahonnan már csak pár száz métert kell megtennünk Pilismarótig.
Tipp
Tömegközlekedéssel
- Első lépésként Szobig kell eljutnod vasúton, majd az állomástól néhány száz méterre található szobi révvel tudsz átjutni a Duna túlsó partjára.
Megközelítés
- A révtől műúton kell kitekerni a 11-es főútig, majd itt balra fordulva 2 km Pilismarót. A település központjáig elérve a templomnál kell a hegyek felé fordulni és a község határánál kezdődik az erdészeti utunk.
Parkolás
- A 11-es úton Esztergom vagy Visegrád irányából közelíthető meg a település. Parkolni a község utcáiban a KRESZ szabályainak betartásával lehetséges.
Koordináták
A szerző által ajánlott kiadványok:
A szerző által javasolt térképek:
Felszerelés
- Minden kerékpáros túrán legyen nálunk pótbelső, pumpa, gumileszedő és néhány alapvető szerszám arra az esetre, ha technikai problémánk adódna.
- Ajánlott kerékpározás közben sisak viselete!
- Utunk során csak egy települést érintünk, illetve víznyerő helyekben sem bővelkedik. Mindig megfelelő mennyiségű élelemmel és innivalóval induljunk útnak!
Kérdések és válaszok
Kérdeznél a szerzőtől?
Értékelések
A közösség fényképei