Pilis Bike Hideg-völgyi körtúra (Budakeszi Vadaspark P+B)

Itiner:

• Indulástól huzamosabb ideig a kék kerékpáros jelzést követjük. 
• Balra letérve váltunk később a sárga kerékpáros jelzésre,
• majd a Budakeszi út mentén a Mária-útra.
• A pihenőhely közelében rácsatlakozunk a PB11 jelzésre,
• később pedig a széles köves útra kiérve a Z+ jelet követjük.
• Anna-lak-rét után a Z jelzés lesz a útvezetőnk,
• a Képesfánál végül a kék kerékpáros jelzésre csatlakozunk, ami vissza is vezet minket a kiindulási pontra. 

Leírás:

Vadaspark - Hegytető (PB10)

• Terep: földút, aszfalt, murvás út

Tekerésünket a Budakeszi vadaspark „Parkolj és Bringázz” parkolójának a bejárattól távolabb eső pontjánál kezdjük. Láthatjuk a parkoló beszűkülő hátsó részét, innen kiérve az ösvényen északi irányba tartva már indulhatunk is. Viszonylag laza talajú dózerúton távolodunk a település szélétől, egészen addig, amíg egy Y-elágazásnál becsatlakozunk a P+ jelzésbe, majd nem sokkal később jobbra tartva el is hagyjuk azt, s egy sorompó mögött egyenesen kerekezünk tovább. Az utunk bozótos és mező határán haladva rossz minőségű, régi aszfaltútra tér át, ezt követően pedig pár száz méter megtételével a Petneházy Club Hotel előtt fordulunk balra.

Továbbra is repedezett, kopott aszfalton tekerünk, nagyon enyhe emelkedőn felfelé. Néhány méter erejéig meglátogat minket a P jelzés, majd távozik, ahogy az aszfaltút is. Az előbbi jobbra, az utóbbi balra kanyarodik el a cserkésztábor felé. Mi azonban haladunk tovább egyenesen egy szűk úton a bokrok között. Miután elgurulunk a magasles mellett, a tisztás túlsó végén éles kanyarokkal jutunk ki a vadkerítés mentén a dózerútra.

Ezen a mészkővel felszórt úton komoly kaptató következik: a talaj egyenetlenségével és a meredek emelkedővel egyaránt meg kell küzdenünk. Napsütés esetén ráadásul még árnyékra sem számíthatunk, hiszen kitett helyen haladunk. Egy jobbos kanyarral végre befordulhatunk a fák nyújtotta hűvösbe, de előtte még érdemes visszanéznünk, hiszen pazar kilátás lehet a mászásunk jutalma. Még egy ideig a fák között tekerünk felfelé, majd a domb tetejét elérve kellemes gurulás vár ránk az árnyékban.

Az erdei csomópontot elérve élesen balra fordulunk, ahol néhány percnyi tekerést követően jobbra tart az utunk. Az elágazás után a betorkolló Z+ mentén haladunk, szelíden emelkedve a fák között. A felszórt mészkő itt már alaposan benyomódott a talajba, de azért igényel némi odafigyelést. A fák árnyéka egyre szegényesebb, inkább már csak a bozótos nyújt egy kis védelmet a nap elől.

Hegytető - Hidegvölgy (PB11)

• Terep: murvás út

A kereszteződéstől dél felé indulva két nyomtávos - sárga kerékpáros jelzésű - úton haladunk, miközben két oldalról szorosan közrefog minket az erdő. Kellemesen hullámzik az út, épp csak felkészít minket az előttünk álló szakaszra. Bő egy kilométer megtétele után egyre inkább kinyílik előttünk a táj, s vele együtt komoly lejtő veszi kezdetét. A Pilis Bike úthálózat talán legtechnikásabb ereszkedése vár ránk, itt tényleg csak a felkészültebbek tudnak nyeregben maradni. Egyszerre kell megküzdenünk a mély murvával és a meredekséggel. Néha érdemes felnézni is, sőt akár megállni, hiszen látványos panoráma tárul fel előttünk.

Szép lassan kezelhetőbbé válik a talaj, és a lejtő is megszelídül. A kereszteződéshez érve már hallhatjuk az autók zaját, mivel nem járunk messze a Budakeszit Telkivel összekötő úttól. Itt jobbra fordulva egy hosszú egyenes vár ránk, amelynek a végén köves lejtő jelzi, hogy a Hidegvölgyi pihenő közelébe értünk. Egyenesen haladhatunk tovább Annalak felé, vagy balra térve hamar a pihenőben találhatjuk magunkat.

Hidegvölgy - Képesfa (PB11)

• Terep: földút, murvás út

Amennyiben az utóbbi mellett döntöttünk, akkor a parkolót elhagyva néhány percig tekerjünk a Z▲ jelzésen, majd egy tisztáshoz érve balra vegyük az irányt! Az erdei, meglehetősen sűrű úthálózatban egy jobb-bal-jobb-bal kombinációt kell követnünk, ezért jobban járunk, ha minden kereszteződésnél alaposan figyeljük a felfestéseket. Egy rázós lejtő után átkelünk a műúton, amely egy felhagyott bánya területén működő hulladékgyűjtő és -hasznosító telepre vezet. Guruljunk tovább, míg ki nem érünk a széles dózerútra! Ott jobbra fordulva hosszú emelkedő veszi kezdetét. Bár nem vészesen meredek, elég sokáig eltart.

A tetőre felérve egy gyors gurulás után az Anna-laki-réten találjuk magunkat, ahol érdemes beiktatni egy rövidebb-hosszabb pihenőt, mert különösen nyugodt, békés hely. Továbbindulás előtt frissítsünk, hiszen ismét kaptató vár ránk! A lombkoronák árnyékában hangulatos, mészköves úton pedálozhatunk északi irányba. Ha kitartóan tekerünk, hamarosan a Képesfa kereszteződésénél találjuk magunkat.  

Képesfa - Hegytető (PB10, PB11)

• Terep: murvás út

A kereszteződésből könnyű áttétellel induljunk a kék kerékpáros jelzésen, hiszen két kilométer folyamatos emelkedő vár ránk, amely ráadásul a második felében válik meredekebbé. Eleinte kényelmes, egyenletes földúton haladunk, de a terep később fokozatosan mészkövesre változik, és nagyobb kövekkel is találkozhatunk rajta. Itt-ott egy-egy vízmosás is nehezíti a dolgunkat. Így nem csak a kaptatóval kell megküzdenünk, hanem odafigyelve kell kiválasztanunk a nyomvonalat is.

A kereszteződéshez érve forduljunk balra! Néhány méter erejéig együtt haladunk a Z▲ jelzéssel (ez felvisz a közeli Nagy-Kopaszra), de egy jobbossal hamarosan le is térünk róla.

A fák között viszonylag sík és egyenletes szakaszon haladunk. A kereszteződésekben bővelkedő környéken ismét irányt váltunk, ezúttal a P▲ jelzésre érünk rá egy rövid szakasz erejéig.

Hegytető - Vadaspark (PB11)

• Terep: földút, aszfalt, murvás út

Vegyesen földes és mészköves erdei úton haladunk, ahol egy balos és egy jobbos kanyart követően kiérünk a fák lombjai közül. Itt túlsúlyba kerül a mészkő alapú, talán technikásnak is mondható lejtő, ahol a fékezés mellett méretes kövekkel is meg kell küzdenünk. No meg azzal, hogy a figyelmünket elterelheti a szemben feltűnő, a környéken viszonylag ritkának számító csodás panoráma a János-hegyre és a Nagy-Hárs-hegyre. Az ereszkedő aljában, a vadkerítés mellett szűk kanyarok után érünk ki egy tisztásra, melynek túlsó végén magasles tornyosul. Az építményt elhagyva bokrok között haladunk egy rövid ideig, majd rég látott burkolat: aszfalt kerül a gumink alá.

A repedezett aszfalton könnyedén, egyenesen gurulunk viszonylag sokáig, majd a Petneházy Hotelnél jobbra visz az utunk. Rövidesen letérünk balra, és ismét földúton tekerhetünk tovább. Újra feltűnnek az előbb már látott csúcsok, ezúttal is hasonlóan látványos kilátást tárva a szemünk elé. A sorompón áthaladva találkozunk a P+ jelzéssel, de mi nem sokkal később, egy Y-elágazásban balra folytatjuk. Innen már csak a földutat kell követnünk, hogy lassan a kiindulási pontunkat jelentő parkoló hátsó felében találjuk magunkat.