Zirc körüli hegyeken

Itiner:

• Zirc főteréről a K jelzésen Szépalmapusztáig túrázunk.
• A S jelzésű úton keresztezzük a hegyi telepet.
• A P◼ jelzésen a Generál-erdő elágazásáig menetelünk.
• Balra a P+ jelzésére váltva Páliháláson és Tündérmajoron át visszatérünk Zircre.

A túráról részletesen:

A Bakony fővárosa

Kirándulásunk startpontja a zirci Rákóczi tér. A parkosított főtéren egyedülálló szobrot találunk: a bakonyi turisták 0. kilométerkövét. A kis oszlop tetején lévő kőbakancs 1938 óta jelzi a Zircről kiinduló turistautak kezdőpontját.

A városka legfontosabb nevezetessége a ciszterci apátság épületegyüttese, amit a főtér keleti oldalán találunk meg. A 12. század végi alapítású klastrom néhány évszázados virágzást követően a török időkben elpusztult – akárcsak az egész település. Az újratelepítés a 18. században németekkel történt, amikor a ma látható templomot és a monostor egy részét felépítették. A hatalmas épületben kapott helyet a Bakonyi Természettudományi Múzeum és a Reguly Antal Műemlékkönyvtár, amelyek látogathatók. A Rákóczi téren találjuk a nyelvtudós és etnográfus Reguly szülőházát is, ami ma múzeum és népművészeti alkotóház; szintén érdemes a megtekintésre. Az apátság mögötti területen, a Cuha-patak mentén pedig a zirci arborétumban tehetünk látogatást. A barátok által alapított 18 hektáros kert nemzetközi hírű; számos különlegességet nézhetünk meg a közel 600 fa- és cserjefaj között, miközben vízesést és filagóriát is megcsodálhatunk.

A 2010-es években jelentős fejlesztési és felújítási projekt zajlott az apátság és a főtér környékén. Ennek eredményeképp Zirc vonzereje és a Bakony turizmusában betöltött szerepe tovább növekedett. Méltán nevezik a települést a Bakony fővárosának.

Parkerdőn át Borzavárra

Zirc főterét a Deák Ferenc utcán vezető K jelzésen hagyjuk magunk mögött. A település széléig a borzavári műút mentén gyalogolunk, ahol elérjük a Pintér-hegyi Parkerdő kezdetét jelentő fakaput. A rendezett területen pihenőhelyek, játszótér és tornapálya mellett 17 állomásos tanösvényt is kiépítettek, amelyen geológiai, erdészeti, botanikai és állattani bemutatóhelyeket találunk. Lépcsőn fellépkedve, tölggyel és gyertyánnal kevert szép, árnyas bükkösbe jutunk. Egy elágazásban tábla mutatja az irányt a felhagyott zirci márványbánya udvara felé. Innen tehetünk rövid kitérőt a Fiatalító-forráshoz is, ahol, ha ifjabbak nem is leszünk, de a jóízű, hideg forrásvíz üdítően oltja szomjunkat. Sarjerdő szellős, napfényes területe után újra a sűrűbe lépünk, és a Pintér-hegy nyugati oldalában vágunk át. Helyenként fenyőfák alatt talpalunk, majd a Pintér-árok vízmosása mentén ereszkedőbe váltunk.

Már füves-bokros útszakaszon járunk, amikor szemben feltűnnek Borzavár házai. Tovább ereszkedve az országút felé hagyományos mesterség emlékeit láthatjuk, amikor felhagyott mészégető kemencék földbe süllyesztett maradványai mellett megyünk el. Ősi foglalkozás volt a Bakony falvainak karsztos határában a mész- és szénégetés; egykoron tavasztól őszig nem hunytak ki a kemencék és a boksák. Régi majorsági épület mellett sétálunk el, majd Borzavár főutcáján keresztül átballagunk a bájos településen. Az almafákkal szegélyezett úton presszót és vegyesboltot is érintünk, valamint hagyományos stílusú házakat is megszemlélhetünk. A templom mellett letérünk az országútról, és emelkedő ösvényen kilépünk a falu épületei közül, hogy rövidesen keskeny aszfaltúton jussunk fel a Templom-domb lapos tetejére. A szelíd kiemelkedés oldalában fejtették a múltban a rózsaszínes borzavári mészkövet, ami számos környékbeli település épületit díszíti.

Szépalmapuszta felé

Kényelmesen járható füves-bokros fennsíkra érkezünk, ahonnan feltárul a vidék látványa. Visszatekintve a templom tornya emelkedik a cserjék fölé, menetirányunkban pedig a Kőris-hegy vonulata húzódik, amelyet beazonosíthatunk a legmagasabb pont hatalmas lokátorgömbjéről. Szántók és kaszálók mellett kellemes sétatempóban battyogva villanyvezetéket keresztezünk, betonoszlopainak tövében ráfordulunk a szépalmapusztai műútra. Elkerített legelők nyílt térsége és a Zsidó-erdő sűrűjének széle között, idilli útvonalon kanyargunk, miközben dél felé a Papod csúcsának irányába kapunk kilátást. Egy helyen a jelzett út a tölgyesbe hatol, hogy rövidesen újra visszatérjen az aszfaltra. Balkanyarral fordulunk a Szépalmapusztára vezető öreg fasorba, ahol egyúttal a S jelzésre váltunk. Szépen karban tartott területen, karámok és istállók mellett bandukolunk a nagy múltú majorság központja felé. A S jelzés, amin most járunk, nevezetes útvonal a Bakonyban, ugyanis a Porva-Csesznek vasútállomástól Herendig tartó 51 km-es túrát Dornyay Béla emlékútnak hívják. Elnevezése a híres tanárhoz, kutatóhoz kapcsolódik, aki – egyéb munkái mellett – több túra- és útikalauzt is írt, köztük a Bakonyról és a Balaton-felvidékről. Ezek a két világháború közötti munkái máig népszerűek.

Az Árpád-kor óta művelt hegyi telepen az Esterházy család létesített ménesgazdaságot a 18. században, majd későbbi birtokosa a 20. század elején arborétumot alapított. Az 1990-es években külföldi tulajdonos vette meg a Szépalmapusztát, felújítva a leromlott épületeket és környezetüket. Ma hotel és étterem is működik a ménesbirtokon, a lovak mellett marhákat is tartanak, a tájhasználat pedig példaértékű.

Sorompót kerülünk meg, majd utána jobbra letérve az aszfaltról látogatást tehetünk az arborétum ösvényein. A természetvédelmi terület besorolású fásparkban egzotikus fajok között sétálunk; kiemelkedő a többféle fenyő és cédrusállomány. A békés hangulatú sétányok mentén pihenőpadokon ülhetünk le, de felmászhatunk egy kilátóba is felülről megszemlélni a lombokat, valamint megnézhetjük a régi grófi sírkertet. A szálloda épülete melletti irányítótáblánál a P◼ jelzésre kanyarodunk, utána a fűzfákkal is szegélyezett kis tó mellett haladunk el. Érintünk még néhány gazdasági és lakóépületet, végül a focipálya szélénél a Kőris-hegy tömbjére nyíló kilátással búcsúzunk Szépalmapusztától.

Eresztvény és mamutfenyő

Elhagyva a szélső legelőket, füves nyiladékban a Hajmás-hegy nyugati felét elfoglaló Generál-erdő csertölgyei között újra a természetbe jutunk. Rövidesen egy magaslesen megjelenő P+ jelzés balra, másik pásztába terel, amelynek hangulatos ösvényén a Hajmás- és a Kis-Som-hegy közti nyeregig sétálunk. Korábbi nagyméretű tarvágás utáni alacsony sarjerdő felett kilátást kapunk további útvonalunkra, a Pálihálás felé vezető völgyre. Régi szóval eresztvénynek hívták a letermelés után felcseperedő fiatalost, később az ilyen erdőrészt tilalmas vagy tilos névvel is illették, utalva arra, hogy egyelőre óvott területről van szó. Eddigi viszonylag lapos útvonalunk innen ereszkedőbe fordul, miközben a hegyoldal bozótosában a Szilas-árokba süllyedünk, ahonnan murvás szállítóúton megyünk tovább. Idős tölgyek és magas fenyőfák is feltűnnek széles utunk mellett, míg a Kis-Holomány-tető lejtője tarvágás utáni csenevész állapotát mutatja. Rövid emelkedő után szemben rálátunk a Pálihálás feletti legelőkre, az út következő kanyarjában egy széles nyiladék füves pásztája (térképen: I. nyiladék) ágazik ki balra. Bár a turistaút a murvaúton vezet tovább, mégis érdemes itt letérnünk, ugyanis egy nagy mamutfenyőt nézhetünk meg egész közelről. Az óriás kimagasodik a körülötte álló lombhullató erdőből, könnyen észrevesszük a füves sáv határán. Ültetése Szépalmausztához kapcsolódik.

Pálihálás és Tündérmajor

A nyiladék aljában aszfaltútra lépünk, amin balra fordulva a Porva községhez tartozó Pálihálás területére érkezünk. A kicsiny puszta neve állattartásra utal. A Pál személynévből és a hálás kifejezésből tevődik össze; utóbbi a pásztorszállást és a mellé épített akolt, a jószág éjszakázó helyét jelenti. A vízmű kerítése mellett elfordulva pár perc alatt át is érünk a mindössze tucatnyi házból álló településrészen. A következő csaknem másfél kilométeren a műút szélén koptatjuk lábbelink talpát, továbbra is a P+ jelzések irányításával. A Csárda-völgyi-patak menti út a vízfolyás széles völgyében, kétoldali legelők és szántók között vezet. Éles kanyarral kerüljük a Kis-Borzavári-hegy kiemelkedését, majd az úttal párhuzamos lucfenyves foltja után jobbra letérünk az aszfaltról.

Emelkedőbe váltva a Kő-kúti-erdő meseszép bükkösében kapaszkodunk fel Tündérmajor dűlőihez. Kilépve az erdőből a kisgépes repülőtér füves pályája, majd egy tavacska mellett elmenve cammogunk be a Zirchez tartozó kicsiny telepre. Tündérmajor ősidők óta lakott hely - ezt tanúsítják az itt előkerült bronzkori leletek, a majorságot pedig Esterházy-birtokként alapították a 18. században. A nemesi kiskastély és a gazdasági épületek ma is állnak, ahogyan felújított formában az egykori cselédlakások szintén megvannak. A csúcsos harangtoronnyal ékített kápolna után a főút aszfaltját tapossuk, majd a Mária-kegyhely után jobbra, földútra térít jelzésünk. Elhagyjuk a szépen renovált egykori szeszgyár épületét, és egy régi farmépület sarkától legelők, szántók mellett túrázunk tovább. Hidroglóbusz kiemelkedő fémgömbje navigál a Csengő-tető oldalában egy erdőfoltba, ahol újabb íves kegyhely bújik meg a fák között.

Vissza Zircre

Nyílt, füves-bokros terepen kezdünk ereszkedni a Zirc feletti domboldalban. Jobbra a Mária-út ᵯ jelzésén  egyperces kitérővel a tetőn álló míves feszülethez látogathatunk. A kis kőhalomra 2009-ben emelt Engesztelő Kereszt tövéből jó rálátást kapunk a Zirci-medencére és környékre. Előttünk középen az apátság épületegyüttese és Zirc házai állnak, a szántókon túl Nagyesztergárt látni. A horizontot a Vértes vonulata és a Tési-fennsík pereme zárja. Jobbra Olaszfalu épületei, tovább az Eplény melletti Ámos-hegy magasodik. Bal kéz felé a Pintér-hegy erdős oldala emelkedik. Visszatérve a P+ jelzésre hamarosan Zirc szélső házaihoz érkezünk. Innen a kisváros utcáin kanyarogva jutunk vissza a Rákóczi térre.