Zarándoklat Drégely várába

Itiner

• Drégelypalánkról a P+ jelzésen érkezünk a vár alá.
• A Drégelyvárba a PL jelzésen jutunk fel egy kisebb félkört leírva.
• A vár alatti nyeregből ugyanúgy a P+ jelzésen jutunk vissza Drégelypalánkra.

A túráról részletesen

Séta a faluban

Múltidéző sétánkat Drégelypalánk vasútállomásán kezdjük, a jelenlegi végállomáson. Eredetileg a Vác és Ipolyság közötti vonal összeköttetés volt az Ipoly völgyében létesített vasúti fővonallal, ám a trianoni döntés a kárpáti hegyek lábánál húzódó vasutakat az újonnan alakuló országok megerősítése végett elcsatolta Magyarországtól. Az így kialakult csonka vonal végéről, a P+ jelzést követve indulunk a falu központja felé.

Drégelypalánk arról a három gyűrűs palánkvárról kapta a nevét, ami a török hódoltság idején a központban állt. A falu feletti sziklavár lerombolása után ugyanis ide, az Ipoly völgye mellé, a fő közlekedési útvonal ellenőrzésére építették meg az Oszmán Birodalom északi határát kijelölő erődítményt. A falu közműveinek fektetésekor megtalálták a palánkvár három gyűrűjét. A legkülsőre a Szondi emlékmű közelében bukkantak, míg a belsőbbek a Szentháromság szoborcsoport és a Szondi kiállítótér alól kerültek elő. Az erőd centruma a templom körüli magaslaton lehetett, ahonnan remekül belátható az alatta húzódó folyóvölgy. Az akár kétezer lovas befogadására alkalmas komplexum a környék sarcolására induló csapatok bázisa volt. Közel húsz év sanyargatás után sikerült a magyaroknak betörni és átvenni az irányítást. Hosszabb ideig ellenálltak a török próbálkozásoknak, végül 1663-ban a helyőrség felgyújtotta és elhagyta a végérvényesen megsemmisülő várat.

A P+ jelzés a Templom-dombot kerüli meg északról. A vasútállomásról a Honti útra kikanyarodva az első kereszteződésnél balra fordulunk a Petőfi útra, ahol a templom alatti kis utcán jutunk a polgármesteri hivatalhoz. Ha Drégely várának rekonstrukcióját és a hozzá kapcsolódó régészeti leletanyagot még a túra kezdetén meg akarjuk tekinteni, akkor a kereszteződéstől pár háznyira, a Fő út 24. szám alatti Szondi kiállítóközponthoz kell lekanyarodnunk - de megtehetjük ezt a túra végeztével is. A tárlaton több ágyúgolyó és hadászati eszköz mellett láthatjuk a vár mellett megtalált aranyfonatos pártát, mely egyedülálló lelet Európában. A kiállítótér melletti teremben vetítik a vár történetéről és Szondi György legendájáról készült kisfilmet.

Alap esetben a kiállítóteret a visszafelé érintjük, hiszen a polgármesteri hivataltól a P+ jelzés a Rákóczi úton megy tovább, ami tekervényes nyomvonalon vezet ki a faluból. A vasúttal a közúti híd alatt magunk mögött hagyjuk a települést és a falu határában állított feszület mellett, a síneket keresztezve ráfordulunk az egykori szőlőhegy alatt haladó szekérútra. Nógrád megye egykor híres volt bortermő vidékéről. A vulkáni hegyek lábánál húzódó, lösszel takart dombok hasonló feltételeket teremtettek, mint a híres kelet-magyarországi borvidékeken, az itteni borkultúrát viszont száz százalékosan felszámolta a 19. század végén Európát sújtó filoxérajárvány: a nógrádi borvidék nem tudott újjáéledni ebből a csapásból. A helyiek saját kedvtelésre termesztik szőlőiket a dombokon, sokkal szerényebb mértékben, mint egy bő évszázaddal ezelőtt. Az utunkat kísérő tanösvény információs tábláin még láthatjuk az egykori drégelypalánkiakat népviseletben a szüreti mulatságon.

A felettünk húzódó hegyoldal másról is nevezetes: az Arany-Gomb-hegy tetején állíttatta fel sátrát Ali pasa Drégely várának ostromakor, ahonnan tökéletesen rálátott a szemben lévő célpontra és az oda vezető hegyoldalra. A monda szerint Szondi Györgyöt is ide temették, bár biztosat nem tudunk erről.

A Hévíz-patak völgyében kanyargó út a falu után egy kilométerrel ismét keresztezi a vasúti pályát a Sáferkút megállóhelynél. Innen pár perc sétával érjük el az erdős hegyoldalak közt megbúvó hangulatos tisztást, ahol a forrásvíz állandó jelleggel tör a felszínre. A "schaffer" szó pásztort jelent németül, ami mutatja, hogy a tatárdúlás és a török hódoltságot követő időkben német telepesekkel pótolták a kihalt lakosságot. (Drégelypalánkon Szent Vendelre felszentelt kápolnát is találunk - ő a németség körében népszerű, állatokat gyógyító szent.) A Schaffer-kútnál kulturált körülmények között, padokkal és asztalokkal bőven ellátott pihenőhelynél gyűjthetünk erőt Drégely várának bevételéhez. A színpaddal is felszerelt tisztáson szokták megidézni Szondi legendáját: korhű jelmezekben játsszák el a várbarátok Drégely várának ostromát.

Bevesszük Drégely várát

A Schaffer-kút körüli tisztást magunk mögött hagyva megkezdjük kapaszkodásunkat a várhoz. Eleinte az akácokkal benőtt vulkáni kúp lankás oldalában haladunk. A tájidegen, Amerikában őshonos növény csak pár száz éve terjedt el hazánkban, ennek ellenére hungarikummá nyilvánították. Az erdészeti szakemberek most azon dolgoznak, hogy a szegényes életközösséggel rendelkező akácosokat felszámolják, és az őshonos tölgy fajoknak engedjék át az őket megillető terepet.

A kezdeti akácos erdőt a hegyen felfelé haladva tölgyerdő váltja. Az oldal meredeksége is fokozódik, mutatva, hogy közeledünk a természetes erődítéshez. Egy szűk kilométer után tábla jelzi a felfelé kaptató rövidítést, mely közvetlenül a várhoz vezet. Érdemes áttérni a PL jelzésre, amin pár száz méter intenzív hegymenet után kiérünk a vár melletti tisztásra. A magunk mögött hagyott meredek oldal és a hegy tetejének sziklás csúcsa kiváló védelmi adottságként szolgáltak - ezért is épült ide az erősség feltehetően a tatárjárás után, a 13. század végén. Első hivatalos említése 1285-ből származik, amikor már biztosan álltak a falak Eleinte a területet birtokló Hontpázmány nemzetség bírta, ám a király és nemesek tulajdona után hosszabb időre az esztergomi érsek fennhatósága alá került, aki pompás vadászkastélyt rendezett be magának; az építmény mérete ettől kezdve már nem változott.

Az Oszmán Birodalom észak felé terjeszkedett. Buda 1541-es elestével és a nógrádi vár elvesztésével Drégely hadászati jelentősége felértékelődött. A csekély területű vár 444 méter magasan állt a környék felett, meglehetősen félreeső helyen. Ennek ellenére védhetősége és a Felvidéki bányavárosok útjaira mérhető portyák miatt jelentős stratégiai szerepe volt. A középkor derekán a fénykorukat élő felvidéki bányavárosok egyik utolsó reménysége maradt; ennek megfelelően ők támogatták az addig vadászkastélyként szereplő vár megerősítését.

1552 júliusának elején elérkezett a pillanat, hogy a környéket uraló török seregek bevegyék a várat. Ali budai pasa több, mint tízezres seregével szemben a várvédők alig százötven fős csapata állt. Szondi György várparancsnok már átélte korábban a török pusztítást, ugyanis a negyed századdal korábbi mohácsi csatában ő is menekülni kényszerült. Talán ennek eredménye lehetett, hogy az egyértelműen reménytelen küzdelmet a pasa többszöri kegyelmi ajánlata ellenére is vállalta. A felvonuló oszmán sereg szokásos taktikájával rommá lőtte a falakat, majd rohamra indult. Az első támadást így is sikerült visszaverni, és csak a következő napi megadási felszólítás utáni támadásban sikerült a roppant seregnek felőrölni a hegy tetején küzdő maroknyi védő erejét.

A csata elvesztésével török kézre kerülő várból csupán romok maradak. Falait nem építették újra, csak egy erősített fa megfigyelőtornyot állítottak középre. Ali pasa hódító török szokásként lándzsára tűzte Szondi fejét, de eltemetni tisztességgel engedte a várkapitányt. Bár a drégelyi csatát elvesztettük a törökök ellen, Ali pasa serege a temesvári hódításból megérkező Ahmed pasa hadával egyesülve két hónappal később Eger ellen már vereséget szenvedett. Szondi önfeláldozásának példájából erőt merítve Dobó István egri várkapitány az utolsókig kitartott, sikerrel megállítva az oszmán terjeszkedést, ezzel reményt adva a Kárpátok hegyeibe visszahúzódó magyarságnak.

Vissza a faluba

A várból az átellenes déli oldalon kényelmesen leereszkedünk a kapubejáró boltívén keresztül. Itt állt a régi, természetes, sziklába faragott bejárat. A helyi monda szerint Drégely várát Kámor és Nógrád várával föld alatti folyosók kötötték össze. Az feltételezés alapját az adja, hogy mindhárom várban található természetes vagy faragott üreg - ám ezek aligha hidaltak át több kilométeres távolságokat. A PL jelzés a vártól délre található nyeregbe vezet minket; a várba felvezető szekérúton kanyarodunk vissza a völgy irányába.

A vár csúcsáról is végig látható, összefüggő tölgyes erdőben haladunk, mely a drégelyi oldaltól egészen a hegység túloldaláig hullámzik. Ez Európa nagy őstölgyeseinek egyike, melyet a "life for oak" projekt keretében kívánnak megtartani az utókor számára. A vulkáni ormokon szemmel láthatóan remekül érzik magukat a haragoszöld faóriások.

A nyeregből a P+ jelzést követve, a várhegyet nyugatról kerülve visszacsatlakozunk a már megtett szakaszhoz, és az ismert úton visszatérünk a faluba. Ilyenkor hasznos lehet, hogy a nyári idényben megáll a vonat a Schaffer-kútnál. Miután kényelmesen megpihentünk a forrás körül növő ősi fák árnyékában, akár a vonatot megvárva is visszatérhetünk a faluba. Ha idefelé nem tettük meg, érdemes felkeresnünk a Fő út és a Honti út kereszteződésénél lévő Szondi szarkofágot, valamint a templom mellett lévő Szondi kiállítóteret és turisztikai központot.