Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ MTSZ térképportál Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Gerecse50 A kéktúrázás napja
nyelv kiválasztása
Túra tervezése ide A túra másolása
Gyalogtúra ajánlott túra

Vértes 60 hadtörténeti emlékút

Gyalogtúra · Vértes és vidéke · nyitva
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • Kápolnapuszta
    Kápolnapuszta
    Fénykép: Radisics Milán, Magyar Természetjáró Szövetség
m 400 300 200 100 60 50 40 30 20 10 km

A Vértes 60 teljesítménytúra nyomvonalát követő történelmi barangolásunk szinte az egész hegységet keresztülszeli. Az 1-es főút mellett álló, rég bezárt Birka csárda parkolójából indulunk, és felkavaró történetek lenyomatát őrző II. világháborús emlékhelyek, hadisírok sorát érintve, hosszú zarándoklat után érkezünk meg célállomásunkra, a Majk melletti madárhegyi temetőhöz. A tekintélyes távot akár több napra is eloszthatjuk.

nyitva
nehéz
Hossz 63,2 km
16:55 óra
1 418 m
1 476 m
481 m
185 m

Csodás környezetben barangolhatunk a Vértes leghosszabb emléktúráján, miközben kevésbé ismert történelmi helyszíneket ismerhetünk meg, tisztelegve a II. világháború tragikus végjátékának áldozatai előtt. Csöndben sétálva gyakran találkozhatunk az erdő vadjaival, mivel a hegység élővilága gazdag. Ám miközben a táj szépsége magával ragad, nem feledkezhetünk meg a környék múltjáról: azokról a katonákról, akik közül sokan végső nyughelyükre leltek ebben az időtlen harmóniában. Sírjaik a Vértes településein, turistautak mentén, vagy az erdő mélyén rejtőznek; aki pedig velünk tart a túrán, ezeket a helyeket, az ő történetüket ismerheti meg.    

A Vértes mint hadszíntér

1944 decemberétől 1945 márciusának közepéig súlyos harcok dúltak a térségben. Hősies helytállása után itt morzsolódott fel a Magyar Királyi Honvédség utolsó huszáralakulata, az 1. huszárhadosztály maradéka. Az erőviszonyok nem kedveztek az egységnek, amely ekkorra már sem létszámában, sem felszerelésében és fegyverzetében nem volt teljes. A Körtvélyespusztától Gántig húzódó védelmi vonalat elfoglaló 1. huszárhadosztály feltöltött maradványai összesen kilenc zászlóaljból (nyolc páncéltörő ágyúval) és nyolc ágyús ütegből álltak. 1945. március 15-16-án erősítés gyanánt a védelmi sávba vezényelték a német 325. rohamlöveg- és a 92. gépesített dandárokat, valamint a német 356. gyaloghadosztály hat zászlóalját (hét páncéltörő ágyúval, tíz rohamlöveggel) és tizenegy ágyús ütegét. A huszárhadosztályt német vezetés alatt vetették be.   

Március 16-án 14 óra 30 perckor a szovjet 46. hadsereg egész arcvonalán zászlóaljszintű erőkkel kezdték meg az ellenséges védelem felszámolását. Másnap hajnalban, félórás tüzérségi előkészítést követően, a 68. lövészhadtest a hadsereg balszárnyán támadásba ment át. Szinte órák alatt eldőlt minden. Az 52. lövészhadosztály harckocsik támogatásával áttörte a magyar 2. huszárezred állásait, és Várgesztes, Kőhányás körzetében benyomult Oroszlányba. Ezzel egy időben a szintén harckocsik által támogatott 223. lövészosztály Környéig és Vértessomlóig tört előre. A magyar 1. huszárhadosztály ennek következtében sietve kiürítette a fővédőövét, majd megkezdte a visszavonulást: a 2. huszárezred Bokod irányába, a 3. huszárezred a Bokod-Pusztavám közötti út vonalára, a 4. huszárezred pedig délkelet és kelet, Kecskéd és Környe felé.

Hogy megértsük, mekkora is volt a szovjet túlerő a térségben, vegyük figyelembe, hogy például a 3. Ukrán Front jobbszárnyát alkotó támadócsoportok oldalán harminc szovjet lövészhadosztályt tudtak bevetni 3900 löveggel és aknavetővel, valamint 430 harckocsival és rohamlöveggel. Ez a gyalogságban két és félszeres, a tüzérségben hatszoros, páncélosokban pedig csaknem kilencszeres erőfölényt jelentett a szovjet csapatok javára. Az arcvonal nagyjából minden 3,3 km-ére jutott egy lövészhadosztály, és kilométerenként hatvanöt löveg, aknavető, illetve nyolc harckocsi állt a rendelkezésükre.

A 3. Ukrán Frontnak a magyar 1. huszárhadosztály alakulataival ellentétben jelentős tartalékai voltak. A parancsnok, Fjodor I. Tolbuhin marsall 1945. március 11-i parancsában Székesfehérvártól északra és délre két hadsereget vont össze a német 6. SS-páncéloshadsereg átkarolására. A 9. gárdahadsereg azt a területet foglalta el a jobbszárnyon, a Gánttól délre 1 km-re található útkiszögellés és Gyulamajor északi széle között, amelynek északi sávhatára a Tabajd-Csákvár-Gánt-Mór, a déli pedig a Martonvásár-Vereb-Lovasberény-Pátka-Gyulamajor-Iszkahegy-Csór vonal volt. A szovjet hadosztályok egyenként csaknem tizenkétezer főből álló harcos létszámmal és 3700 sorozatlövő fegyverrel rendelkeztek. Ezt a túlerőt a magyar lovasseregtest már nem volt képes a korábban megszokott „huszárvirtussal” és bátorsággal ellensúlyozni. Megfogyatkozott, leharcolt alakulataik, a hiányos lőszer- és fegyverzetutánpótlások következtében a katonák képtelenné váltak állásaik további megtartására.

Az első Vértes 60 és 20 teljesítménytúrákat 2023. május 20-án rendezik ezen az útvonalon. További információ és nevezés itt.

A szerző tippje

  • Csákányospusztán étellel, itallal vár a szezonálisan nyitva tartó Csákányosi Piknik Terasz.
  • A túra résztávokban és bármilyen irányban teljesíthető.
  • A Csákányospusztai Turistaházban szálláslehetőség van.
  • Gánton a Gránás Turistaházban lehet megszállni, és érdemes betérni a Vértes vendéglőbe is.
  • Kapberekpusztán tehetünk egy rövid kitérőt a Szép Ilonka-forráshoz.
  • Ugyancsak kis kitérővel meglátogathatóak az elhagyott Kápolnapuszta település romjai, pincéi. Ezektől északra fakad a Vörösmarty-forrás.
  • A majki kamalduli remeteség kihagyhatatlan látnivaló.
  • A majki tó partja remek lehetőséget nyújt a pihenésre a végpont közelében.

Lehetséges kiszállási pontok:

  1. Várgesztes, autóbusz-forduló (22. km)
  2. Gánt (40. km)
  3. Kőhányáspuszta (52. km)
  4. Várgesztes (56. km, a gesztesi vártól lehet besétálni a településre)
Szebenyi István (Had- és Kultúrtörténeti Egyesület), Farkas Péter profilképe
Szerző
Szebenyi István (Had- és Kultúrtörténeti Egyesület), Farkas Péter
frissítve: 2022-12-22
Nehézség
nehéz
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
481 m
Legalacsonyabb pont
185 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Úttípusok

Szintprofil megjelenítése

Biztonsági előírások

Kapberekpuszta felé, a Szűz Mária-szobornál a lejtős terep kopott kövei csapadékos időben csúszósak lehetnek. Óvatosan közlekedjünk, a bokát jól tartó bakancs nem árt!

Hasznos linkek és ötletek

Kezdés

Az egykori Birka csárda parkolója (260 m)
Koordináták:
DD
47.514683, 18.476712
DMS
47°30'52.9"N 18°28'36.2"E
UTM
34T 310020 5265447
w3w 
///szántó.kigombol.festék

Végpont

A madárhegyi erdei temető

Útleírás

Itiner

  • A Birka csárda parkolójától a K+ jelzésen indulunk el.
  • A Csákányospusztai turistaháztól a K jelzést követjük a Mária-szakadékon át, a körtvélyesi erdei temetőig.
  • Az erdei temetőtől ismét a K+ jelzésre váltunk, és ezen maradunk Körtvélyespusztán át egészen a Macska-bükkig.
  • A Macska-bükknél balra térünk a P jelzésre, és azon menetelünk tovább, amíg a Kis-Szállás-hegyet elhagyva a jelzés balra, északkelet felé tér.
  • Itt nem követjük a jelzést, hanem egy jelzetlen úton egyenesen továbbmegyünk Szálláskútig.
  • A szálláskúti vadászháznál balra fordulunk a P+ jelzésen, és elsétálunk a hősi emlékműig.
  • Innen visszafelé, nyugatnak, majd délnek indulunk a P+ jelzésen, és azon is gyalogolunk kb. 7 km-t, mígnem beletorkollik a Z jelzésbe.
  • Itt jobbra térünk, és a Z jelzésen felsétálunk a kapberekpusztai kopjafákig.
  • A kopjafáktól visszafelé, délre indulunk tovább a Z jelzésen.
  • A Határ-hegy déli oldalában jobbra fordulunk a Z+ jelzésre.
  • Ez rövidesen becsatlakozik a K+ jelzésbe, amelyen balra térünk, és leereszkedünk Várgesztesre.
  • Ráfordulunk a Petőfi Sándor utcára, amelyen elérjük a várgesztesi temetőt.
  • A várgesztesi temetőtől kisétálunk az Arany János utcára, és azon balra a település széléig megyünk a K jelzésen.
  • Innen a S◼ jelzést követve indulunk el Vérteskozma felé.
  • A K+ jelzésen teszünk egy kitérőt jobb felé, Riedel Károly huszár zászlós sírjához.
  • A S◼ jelzésre visszatérve begyalogolunk Vérteskozmára.
  • Miután átsétáltunk Vérteskozmán, a S jelzést követve a műúton maradunk a Kaszap-kútig.
  • A Kaszap-kúttól a S jelzés az erdőbe tér, és a Nagy-Bükk csúcsáig emelkedik.
  • A Nagy-Bükk csúcsánál a Z jelzésre váltunk, és ezen maradunk egészen Gánt előttig.
  • Gánt előtt, az Öreg-hegynél a Z▲ jelzésen jobbra térve érjük el a települést.
  • Gánton balra fordulunk a Kossuth utcán, majd ismét balra a K jelzéséhez csatlakozunk, ahonnan a teszünk egy kis kitérőt a település temetőjébe.
  • A K jelzésen folytatjuk egy csomópontig, onnan a K● jelzésen, egyenes irányban érjük el a kápolnapusztai emlékhelyet.
  • Visszasétálunk a K● jelzésen, aztán balra fordulunk a S jelzésen, és azon maradunk Kőhányáspusztáig.
  • Kőhányáspusztától a K jelzésen folytatjuk, és felkapaszkodunk az Űző-hegyre.
  • A gesztesi várhoz vezető KL jelzés kiágazásánál balra a S jelzésre váltunk, és leereszkedünk Majkpusztára.
  • A kamalduli remeteségnél a Mária-út jelzésén teszünk meg néhány száz métert.
  • A majki tó sarkától a P jelzésen sétálunk el a környei műútig.
  • A műúton bal felé, Környe irányába megyünk a távvezeték nyiladékáig, és azon jobbra, egy jelzetlen ösvényen érjük el végállomásunkat, a fák között rejtőző madárhegyi temetőt.

A túra részletes leírása

Körtvélyesi erdei temető (3 km)

A már nem működő, eredetileg Makovecz Imre tervei alapján épült Birka csárdától indulunk, ahol tágas parkoló is van. A K+ jelzést kezdjük követni Csákányospuszta felé. Miután balról becsatlakozik mellénk az Országos Kéktúra K jelzése, és megkerülünk egy rétet, jobb felé hamarosan megtekinthetjük egy középkori kápolna romjait. A Csákányospusztai turistaháznál a K jelzésen maradunk, és a látványos Mária-szakadékon keresztül kapaszkodunk fel első állomásunkhoz, a Körtvélyesi erdei temetőhöz. A szurdok érdekessége, hogy míg a Vértes fő tömegét fődolomit alkotja, itt a hegység néhány másik területére jellemző dachsteini mészkő bukkan a felszínre a szakadék alján látható „padok” formájában.

Körtvélyespuszta kicsiny erdei temetője a Mária-szakadékból érkezők számára alig észrevehetően bújik meg a fák között. A közforgalom elől elzárt műút jobb oldalán, attól nagyjából 100 méterre, a lombkorona alatt pillanthatjuk meg a sírkert fakerítését, és az előtte álló, fából készült emlékhelyet, amely hét ismeretlen, az 1945. január-februári harcokban hősi halált halt magyar katona előtt tiszteleg. Körtvélyesen 14 elesett honvéd adatait ismerjük, ők zömmel a 2/II. huszárosztály állományába tartoztak. Maga az erdei temető eredetileg a közeli Körtvélyespuszta, valamint pár környékbeli település – Csákányos-, Szt. Tamás és Kapberekpuszta – magyar- és németajkú lakóinak nyughelye volt az 1800-as évek elejétől, de ma már 12 egyforma kereszt is áll itt a II. világháborúban elesettek neveivel. A bejáratnál tájékoztató tábla meséli el történetüket, van, akinek a korabeli fotója is látható.

Szálláskút (10 km)

A temetőtől ismét a K+ jelzést követjük, az I. Béla-forrás előtt balra térünk a ma már állandó lakó nélküli Körtvélyespuszta felé, ahol megtekinthetjük a szépen felújított kápolnát. Utána egy sűrű, pusztuló (a Vértes többi fenyveséhez hasonlóan telepített) fenyvest érintünk, amelybe itt-ott karcsú nyírfák vegyülnek, majd megérkezünk a Macska-bükkhöz. Itt balra térünk, és a Körtvélyes, majd a Kis-Szállás-hegy oldalában, kb. 4,5 km-en át a P jelzésen menetelünk tovább. Ahol a jelzés balra, északkelet felé fordul, mi egyenesen folytatjuk, leereszkedve Szálláskútra. A P+ jelzéshez csatlakozva, balra érjük el Kis-Nagy Sándor huszár szakaszvezető emlékművét, aki itt esett el 9 bajtársával együtt.

Az 1. huszárhadosztály Vértesben vívott harcairól számos egyéni tragédiát őrzött meg az egykori bajtársak emlékezete. A Mecsekszabolcson 1919. október 5-én született Kis-Nagy Sándor története különösen megrendítő. A szakaszvezető 1945. február 9-én délután önként jelentkezett egy felderítő vállalkozásra, 12 fős csoportja az esti órákban  síléceken indult el Körtvélyespusztáról Szár települést érintve a szálláskúti vadászház felé. A szovjet 4. gárda-lövészhadosztály 1041. gárda-lövészezredének előretolt 3. szakasza eközben Szálláskút területét feladva épp ezen a területen vonult védelembe. Az események további részleteit az egyetlen túlélő, a vértesboglári Hermann István elbeszéléséből sikerült megtudni. Ő, mint szanitéc, utolsóként követte a szakaszt. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a közelből golyózápor zúdul rájuk, és a bajtársai elesnek. Kis-Nagy Sándor még felállt, azt kiáltotta, hogy „Rohamra!”, de a teste megbicsaklott, és rögtön összerogyott. Hermann annak köszönhette csodával határos megmenekülését, hogy a bajtársai a testükkel fogták fel előtte a golyókat, és ő is eldobta magát. Miután az oroszok továbbmentek, volt annyi ideje, hogy odakússzon a többiekhez. A halálukról megbizonyosodva kivette a zsebükből a katonakönyveket, és a fényképes oldalakat mindből kitépte. A háború után felkereste a helyszínt, a halottakat maga temette el, a katonakönyvek lapjait pedig egy levél kíséretében valamennyi özvegynek és hozzátartozónak elküldte. Mivel ezekben az években tisztességes temetésre nem kerülhetett sor, a sírhelyet egy háromszögletű kővel jelölték meg. Kis-Nagy Sándor holttestét végül csak 2019-ben, Pécsen helyezhették végső nyugalomra méltó körülmények között.

Kapberekpuszta (17 km)

Az emlékműtől visszafordulunk a P+ jelzésen, és a Nagy-Széna-hegyet, valamint a Nagy-Szállás-hegyet, végül a Körtvélyest délnyugatról megkerülve kb. 7 km-t sétálunk, mígnem Kapberekpusztánál elérjük a Z jelzést. Ezen átmenetileg jobbra térünk, és felkapaszkodunk az itt elesett és elhantolt magyar katonák emlékére a Had- és kultúrtörténeti Egyesület által a turistaút mellé állított két kopjafáig.

Ma már semmi sem látszik az egykori Kapberekpuszta épületeiből; csak a különösen éles szemű túrázók veszik észre a sitt- és téglakupacokat az erdei út melletti bozótosban. 1928-ban két erdész és a családjaik éltek itt, de mára alig van nyoma, hogy valaha gyerekzsivaj töltötte be a környék erdei kistelepülését. 1945 első hónapjaiban ezt a világtól elzárt, néhány házas majorságot is elérte a háború. Február közepén pár magyar katona keveredett ide valahonnan; talán leszakadtak az alakulatuktól, vagy úgy döntöttek, itt várják ki a háború végét. Vizet a közelben lévő Szép Ilonka-forrásnál találtak maguknak (ide a P jelzésen mi is tehetünk egy rövid kitérőt), az élelmük azonban már fogytán volt. Egy közelben lakó – valószínűleg gánti – kisfiú hozott nekik élelmet alkalmanként. Egyszer, amikor hajnalban útban volt a katonákhoz, balszerencséjére belebotlott egy szovjet egységbe, amely kérdőre vonta az élelmiszerrel teli tarisznyája miatt. Addig vallatták, amíg végül megtört, és elárulta, hogy magyar katonáknak visz élemet az erdészlakba. Az oroszok erre elengedték, sietve elindultak a megadott irányba, majd bekerítették és tűz alá vették a házat. Mivel a magyarok kevesen voltak, és a lőszerükből is kifogytak, megadták magukat, de az oroszok a helyszínen agyonlőtték őket. Az itt kihelyezett tájékoztató táblán, a kopjafák mellett olvashatjuk el a történetüket.

Várgesztes (22 km)

Ha megpihentünk, és felkészültünk az újabb 5 km-es etapra, a kapberekpusztai kopjafáktól visszafelé, délre indulunk tovább a Z jelzésen, majd a Határ-hegy déli oldalában jobbra fordulunk a Z+ jelzésre, amely rövidesen becsatlakozik a K+ jelzésbe. Ezen balra térünk, és leereszkedünk Várgesztesre. A település déli peremén sétálva jutunk el a Petőfi Sándor utcára, amelyen elérjük a helyi temetőt, illetve a kapu jobb oldalán sorakozó katonasírokat.   

1944-45 telén, mint a Vértes tömbjének csaknem egészét, Várgesztes nyugalmát is feldúlta a háború. A csapatmozgások és támadások 1945 januárjában erősödtek fel a környéken, a harcok március közepéig tartottak. Ezen a terepszakaszon az 1. huszárhadosztály csapatainak fő törekvése a Csákvárra vezető műút, a Várgesztest Vérteskozmával összekötő út, illetve általában az erdei utak lezárása volt. A felettes német III. páncéloshadtest parancsnokságának – a magyar VIII. hadtestparancsnokság által közvetített – utasítása szerint meg kellett törniük az ellenség ellenállását a légvonalban 20 km hosszú arcvonalszakaszon, a Vértes sűrű, összefüggő erdőségében. Úttalan, behavazott terepen, nagy hidegben kellett 10 km mélyen előrenyomulniuk a hegység keleti lábáig. A német vezetés és a magyar VIII. hadtest parancsnoksága azt hitte, hogy a huszárhadosztály csoportjai nem ütköznek majd komoly ellenállásba. Arról is meg voltak győződve, hogy vértesi arcvonalszakaszukról mielőbb kivonják a szovjet csapatokat, mert a Székesfehérvár felől előretörő német páncéloserők ellen akarják bevetni őket. A várgesztesi temetőben tekinthetjük meg mindazok sírjait, akik a település környékén folytatott harcokban estek el. A keresztek alatt nyugvók némasága szinte „beleüvölt” a temető csendjébe.

Vérteskozma (27 km)

Miután megismertük az ő történetüket is, az Arany János utcán, majd a Malom-utat követő S◼ jelzésen elindulunk a Vértes egyik „ékköve”, Vérteskozma irányába. Útközben egy kis kitérőt teszünk jobb felé a K+ jelzésen, hogy meglátogathassuk Riedel Károly huszár zászlós sírját, aki 1945. március 16-án esett el a település határában lévő erdőterületen. A S◼ jelzésre visszatérve elhagyjuk a 6-7. században élt, elsősorban az állattartók, csordások, juhászok, pásztorok, kondások védőszentjeként ismert Szent Vendel 2013-ban épült emlékhelyét, majd besétálunk Vérteskozmára. A festői szépségű zsákfalu főutcáján parasztház jellegű épületek sorakoznak katonás rendben. Ide szerencsére nem tört még be a „ki épít magasabbat” verseny, talán annak is köszönhetően, hogy ezt a helyi rendeletek nem engedik meg.

Az 1. huszárhadosztály 1945 januárja és márciusa között elesett tagjainak nyughelyei erdőterületen, illetve Vérteskozma temetőjében találhatók. A településről kisétálva, a Fáni-völgy bejáratánál lévő tájékoztató tábláról ismerhetjük meg történetüket. A szovjet 18. harckocsihadtest és az 5. gárda-lovashadtest kötelékeinek a Vértes területére Csákvártól keletre történt behatolása teljesen váratlanul érte a német-magyar csapatokat. Vérteskozma is hadszíntérré változott. Január 23-ra virradóra a szovjet 68. lövészhadtest a Tatabányától délre képződött arcvonal-kiszögellés megszüntetése céljából visszavonult, és egyik lövészhadosztályával az Újszár–Vérteskozma–Gánt terepszakaszon épített ki védelmi vonalat. A magyar VIII. hadtest alakulatai egész nap a visszavonuló szovjet erőket követték, és 5-10 kilométert haladtak előre. Közben az ellenség gyér ellenállását leküzdve Oroszlányt és Várgesztest is birtokba vették, Vérteskozmát azonban nem tudták elfoglalni, mert a szovjet csapatok szilárdan tartották állásaikat. A 42. gyalogezred két támadást intézett a település meghódítására, s bár a községbe sikerült bejutniuk, az ellenséges csapatok mindkét esetben visszavetették őket.

Kaszap-kút (29 km)

Egy rövid pihenő után, Vérteskozmát elhagyva a kanyarulat melletti parkolóban elhelyezett táblákon olvashatjuk el a település és az itt elesettek háborús történetét. Innen a S jelzést követve, az aszfaltúton talpalva a Kaszap-kút felé vesszük az irányt. Az emlékkeresztet ott találjuk, ahol a jelzés balra az erdőbe tér – nem messze zajlott le a kotló-hegyi csata.

január 27-én, a Vérteskozma elleni, sikertelen magyar támadások másnapján a hadvezetés egy újabb támadási utasítást adott ki, amelynek célja a Hosszú-hegy háromszögelési pontjának és a Kotló-hegy magassági pontjának elfoglalása, valamint egy onnan Csákvár bevételére indított támadás volt. A helyi lakosság emlékezetében „kotló-hegyi csata” néven fennmaradt esemény január 28-án vette kezdetét, és csak részben hozott eredményt: a katonák kemény küzdelem árán felverekedték magukat a Kotló-hegyre, Csákvárt azonban nem érték el, és a végén be is kerítették őket. Ebből a szorult helyzetből kevesen, hatalmas emberveszteségek árán tudtak csak kitörni. A valóban szinte filmbe illő, hősies, fától-fáig tartó küzdelem összességében meglehetősen értelmetlen vállalkozás volt, hiszen a Kotló-hegy elfoglalása önmagában nem is jelentett volna semmit. Aki járt már a tetején, az tudja, hogy onnan rálátni ugyan az alatta elterülő Csákvárra, de a hegyoldal rendkívül meredek, egyáltalán nem jól manőverezhető egy támadás megindításakor.

Érdemes megemlékezni a fiatal huszárhadnagy, Marjay Tamás történetéről, aki a Nagy-Bükk ellen indított roham során egymaga két, nehézfegyverrel megerősített ellenséges támpontot semmisített meg kézigránáttal, utána azonban combcsontlövést kapott, és az orosz védőállás mögött rekedt. Mellette hűségesen kitartó lova öt napon át vonszolta a hófúvásban a sebesült, a nagy vérveszteségtől kimerült katonát, akinek a dermesztő hidegben keze-lába megfagyott. Végül a csodával határos módon sikerült visszajutnia a saját csapataihoz, de majdnem az összes kéz- és lábujját amputálni kellett. Bár tetteivel kiérdemelte a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet, azt a kommunista hatalomátvétel miatt soha nem kapta meg. A háború után depresszióba esett, és több mint húsz alkalommal kísérelt meg öngyilkosságot, végül azonban rátalált a szerelem, megnősült, és a sorsával megbékélve élte le hátralévő éveit.

Az emlékhelytől a S jelzés az erdőben folytatódik, az ösvény emelkedni kezd. A Nagy-Bükk tetején jobbra térve átváltunk a Z jelzésre, és a csata helyszínén, a Kotló-hegyen át, a csákvári országút érintésével Gánt felé folytatjuk utunkat. Kb. 11 km menetelés vár ránk a településig.

Gánt (41 km)

Gánt előtt, az Öreg-hegyhez közeledve jobbra elhagyjuk a Z jelzést, és a Z▲ jelzésen érjük el a községet, amelyre fantasztikus kilátás nyílik a Gém-hegyről.

A faluba beérve balra térünk a Kossuth utcán, majd ismét balra az Országos Kéktúra K jelzéséhez csatlakozunk, ahonnan a temetőbe teszünk egy kis kitérőt, hogy megismerkedjünk Gánt háborús történetével. Ide 1944. december végén ért el a front, a harcolva visszavonuló 1. huszárhadosztály alakulatai ekkor foglaltak el védelmi állásokat a térségben. 1945 januárjában a magyar csapattest kijutott a Vértes északkeleti lábához, megközelítette Vértesboglárt, Kőhányásnál és Gántnál viszont továbbra is makacsul tartotta magát a szovjet 52. gárda-lövészhadosztály. Az ezt követő időszakban errefelé gyakorlatilag megmerevedett a front: a jól beásott állásrendszereit senki nem akarta feladni, leszámítva a kisebb betörési kísérleteket, amelyek többnyire nem voltak eredményesek.

Amíg a két, szemben álló seregtest egymással hadakozott, a falvak lakossága a pincékbe kényszerült. Szó szerint a fejük felett zajlottak az események, ezeknek sokuk áldozatul is esett. Sajnálatos, hogy a huszárhadosztály vértesi küzdelmeiről eddig kevéssé emlékeztek meg, ellentétben az oroszokkal, akik igen büszkén írják le az itteni hőstetteiket – olyannyira, hogy az ezekben a harcokban részt vett katonáikat magas kitüntetésekkel is jutalmazták. Gánton, a főút közvetlen közelében még szovjet temetkezési hely és emlékmű is található, amelynek a hátsó része tömegsír. A település temetőjében jórészt tömegsírban nyugszanak a huszárhadosztály elesettjei is.

Kápolnapuszta (44 km)

Gánt nyugati csücskénél a K jelzés északnyugatra fordul. Kb. 2 km után, a Gánti-barlangot elhagyva turistautak csomópontjához érünk, ahonnan majd jobb felé, a S jelzésen folytatjuk a gyaloglást, előbb azonban egyenesen továbbmegyünk a K● jelzésen egy újabb emlékhelyig. Kápolnapusztán járunk, amely eredetileg egy néhány házból álló majorság volt Gánt vonzáskörzetében. A svábok lakta, kicsiny településen 1930-ban még 62-en éltek, ám ha valaki ma jár arra, a temetőn kívül csak egyetlen épület romos falait pillanthatja meg az egykori házsoron. A háború után a falu teljesen elnéptelenedett, az 1950-es évekre ott maradt négy-öt család is Gántra vagy más, szomszédos községekbe költözött.

A Vértes településein élő civil lakosságra is érvényes volt, hogy a nemzetiségük meghatározta a sorsukat. Teljesen másképp viselkedtek a megszálló orosz csapatok azokon a településeken, ahol szlovák kisebbség élt, mint ott, ahol magyarok vagy svábok alkották a lakosságot. A térségben kibontakozó állóháború miatt az ország más részeihez képest errefelé jelentősen nagyobb volt a civilekkel szembeni erőszakos cselekmények aránya. A talán túlzottan is kemény védekezésnek köszönhetően a vértesi harcok sokáig elhúzódtak, így rengeteg indulat gyűlt fel az orosz katonákban, amit aztán a helyieken, főleg asszonyokon, lányokon vezettek le. 1945. március 16-án egy itteni mércével mérve is különösen tragikus, máig megfejtetlen esemény játszódott le, amikor a 3. Ukrán Front alárendeltségébe tartozó szovjet alakulat tagjai Kápolnapuszta elfoglalásakor minden 15 évesnél idősebb fiút és férfit kivégeztek. Történetük a temető kapujánál elhelyezett táblán olvasható.

Az előzményeket Právetz Antal egykori csákberényi erdész és más szemtanúk visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg. A háború e szörnyű epizódja a nagy nyilvánosság előtt egészen 1993-ig ismeretlen volt, a még élő szemtanúk csak akkor mertek először beszélni a történtekről. A Gánttól kb. 4 km-re fekvő, akkor Kápolnának hívott településen húsz, zömmel sváb család élt. 1944 őszétől a környező erdőkben rendszeresen orosz felderítők jelentek meg, akik távcsővel figyelték a Vértes alatt húzódó síkságon zajló, német és magyar hadműveleteket. Búvóhelyként elfoglaltak egy vadászházat, és elhajtottak egy borjút. Az állat gazdája a nyomokat követve rátalált a rejtekhelyükre, ahonnan négy férfi és egy rádiós nő elmenekült, a szovjet parancsnokot azonban elfogták a csendőrök, és a németekhez szállították kihallgatásra. Ám tőlük sikerült megszöknie, majd valahogy átjutott a Csákvártól nyugatra húzódó frontvonalon a szovjet alakulatokhoz. Később visszatért, és az ő utasítására kutatták fel a feltételezett árulókat, köztük idősebb Právetz Antalt, aki a csendőröket elvezette a felderítők búvóhelyére. Ekkor jelent meg a 3. Ukrán Font egyik felderítő zászlóalja (eredetileg valószínűleg légideszantosok), és megtorlásképpen agyonlőtte a közösség férfitagjait. Egy orosz veterán, P. V. Zolotov a memoárjában maga is elismeri, hogy az itt harcoló ejtőernyősök „példátlan bátorságú emberek voltak, de példátlanul kegyetlenek is”. A visszaemlékezései szerint turnusokban engedték őket Mórra a házakat kifosztani és a nőket megerőszakolni, mivel offenzívájuk útjába egyébként nem estek települések. A vértesi nők által átélt borzalmakat a csákvári kastélyba elhurcolt Polcz Alaine is megörökítette Asszony a fronton című, megrendítő könyvében.

A kápolnapusztai temetőben jelenleg 24 katona jelölt sírja található, de itt helyezték örök nyugalomra a mészárlás áldozatait is.

Kőhányáspuszta (52 km)

A K● jelzésen visszatérünk a csomóponthoz, majd a S jelzésen megyünk tovább, kb. 7,5 km-t gyalogolva enyhén felfelé Kőhányáspusztáig. Itt áll a 2021-ben átadott Gróf Esterházy Móric Ökoturisztikai Központ és Turistaház, amelynek az éttermében megpihenhetünk és feltöltődhetünk. A kis telep árnyas fákkal benőtt erdei temetője szinte észrevehetetlen – a Csákvárra vezető műút túloldalán, azon kicsit visszafelé haladva találjuk meg az odavezető utacska torkolatát. 23 katona nyugszik itt egy közös sírban, akik a Kőhányáspuszta elfoglalásáért 1945. január 26-án indított, súlyos harcok során estek el. Emléküket egy kopjafa őrzi.

Majkpuszta, Madárhegy (63 km)

Kőhányáspusztától ismét az Országos Kéktúra K jelzéséhez szegődünk, átszeljük az Oroszlányba vezető műutat, majd megkezdjük az emléktúra utolsó kaptatóját az Űző-hegyre. A tetőn a KL jelzés kiágazik a gesztesi vár felé, de mi egy éles balkanyarral megint a S jelzésre váltunk, és leereszkedünk Majkpusztára. A kamalduli remeteséget a Mária-út jelzésén kerüljük meg, a tó mellett a P jelzésen sétálunk el, majd átszeljük a környei műutat, balra indulunk rajta, végül a távvezeték pásztája mentén jobbra, felfelé, egy jelzetlen ösvényen érkezünk meg végállomásunkhoz, a madárhegyi temetőhöz. A csendes sírkertet szinte lehetetlen megtalálni GPS vagy előzetes információk nélkül. Nemcsak a II. világháborúban elesett huszárokat, hanem a remeteség lakóit, az uradalom erdészeit és cselédeit is itt helyezték örök nyugalomra.

január 23-án a huszárhadosztály alakulatai elfoglalták Majkpusztát, majd folytatták támadásukat Csákvár irányába, és menetből bevették Kőhányáspusztát. Itt vetették be az alakulatok feltöltésére Komáromból átvezényelt fiatal leventéket. Egy alig 17 éves újonc, Hatejer János is a Kőhányáspusztáért indított csatában esett át a tűzkeresztségen, miután a komáromi Monostori Erődben felfegyverezték, és szinte kiképzés nélkül a frontra küldték. „A kiképzésünk annyi volt, hogy egy homokbányában öt darab lőszerrel célba lőttünk” – írta. Hatejert és bajtársait később Várgesztes és Oroszlány környékén vetették be az első vonalban, aztán Szák határában ásták be magukat, hogy várják a szovjet támadást. Ám miután az megindult, jóformán azonnal fogságba estek, és úgy tűnt, agyon fogják lőni őket, amikor a szerencse váratlanul a segítségükre sietett. „Egyszercsak jobbról, néhányszáz méterről hangos füttyszó és kiabálás hallatszott! – emlékezett. – Odakaptuk a fejünket, és láttuk, hogy egy hadifogolygyűjtőhelyről kiabálnak nekünk. Ma már pontosan tudom, hogy csak ennek a véletlennek köszönhettük az életünket.” Mások nem voltak ilyen szerencsések; közülük sokan a madárhegyi temetőben leltek örök nyugalomra.

Több mint 60 km hosszú emléktúránk itt ér véget. Reméljük, az útközben megismert igaz történeteket, mint útravalót, mindenki magával viszi, és elmeséli másoknak is!

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

  • A Szárliget, Birkacsárda buszmegállóhoz a Bicskéről vagy Tatabányáról érkező járatokkal juthatunk el, ezek azonban csak hétköznap közlekednek.
  • Szárliget vasútállomása a Budapest-Komárom vasútvonal mentén található, így oda gyakran indulnak vonatok. A túra kezdőpontja azonban innen még kb. 3,5 km-re van.

Megközelítés

  • A túra közvetlenül a Szárliget, Birkacsárda buszmegállótól indul.
  • A szárligeti vasútállomástól az Országos Kéktúra K jelzése mentén nyugat felé indulva csatlakozhatunk be a túra nyomvonalába. Ekkor nem érdemes letérnünk a térképen jelzett kiindulópontig, a Birka csárda parkolójáig, hanem Csákányospusztától kezdve célszerű követnünk a K+ jelzést. Ez a pont azonban 4 km-re van a szárligeti vasútállomástól.

Parkolás

  • Az autónkat az elhagyott Birka csárda parkolójában hagyhatjuk.

Koordináták

DD
47.514683, 18.476712
DMS
47°30'52.9"N 18°28'36.2"E
UTM
34T 310020 5265447
w3w 
///szántó.kigombol.festék
Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

  • A vértesi hadisírokat és a hozzájuk kapcsolódó történeteket mutatja be Szebenyi István Sírjaik hol domborulnak című könyve. (Szülőföld könyvkiadó, 2022.)
  • Gerecse, Vértes, Velencei-hegység turistakalauz

A szerző által javasolt térképek:

  • Bármely Vértes-térkép

A régióról szóló kiadványok:

Mutass többet!

Felszerelés

Alapvető, a tekintélyes távnak megfelelő túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz különösen ajánljuk a Természetjáró appot, amelyben ez a túra pár gombnyomással megnyitható - anélkül az emlékhelyek egy részét nehéz megtalálni.


Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Kérdeznél a szerzőtől?


Értékelések

Írd meg az első hozzászólást!

Legyél te az első hozzászóló!


A közösség fényképei


Állapot
nyitva
Nehézség
nehéz
Hossz
63,2 km
Időtartam
16:55 óra
Szintemelkedés
1 418 m
Szintcsökkenés
1 476 m
Legmagasabb pont
481 m
Legalacsonyabb pont
185 m
Tömegközlekedéssel elérhető Egyirányú túra Szakaszosan teljesíthető túra Evés-ivás lehetőség Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek Növénytani érdekességek Flóra, fauna Tipp Egészséges környezet

Statisztika

  • Tartalmak
  • mutasd a képeket képek elrejtése
Funkciók
2D 3D
Utak és térképek
Hossz  km
Időtartam : óra
Szintemelkedés  m
Szintcsökkenés  m
Legmagasabb pont  m
Legalacsonyabb pont  m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!
Logo hm Logo agrar Logo bethlen Logo mol Logo otp