Vérkör (Hetvenhét kilométer a Vértesben)

A Vérkör nem klasszikus értelemben vett teljesítménytúra – bár 2017 április 1-jén, harmadik alkalommal ilyen módon is végigjárhattuk –, hanem egy egyénileg is teljesíthető kihívás, aminek futva, gyalog és bringával is nekivághatunk, a vadászati idényt leszámítva csaknem az egész évben. Csupán egy QR-kód leolvasására alkalmas telefon kell, mellyel a fára erősített kódokat tudjuk beolvasni, így igazolva a bejárt utat. Ezen kívül már csak jó erőnlétre van szükségünk a 77 km és az 1600 m szintemelkedés legyűréséhez, amely nem mellesleg kiváló felkészítőtúra a „nemszázasok” számára, azaz akik három számjegyű távokat szeretnének egyhuzamban meghódítani. Mi most az egyéni teljesítéssel ellentétes irányban – a szervezők által tavasszal megrendezett teljesítménytúra keretében – mutatjuk be a Vérkört.

Miután elhagyjuk Oroszlányt, odvas keltikék szőnyegében és hangulatos pagonyerdőben kanyargunk Majkpusztára, ahol egykoron a némaságot fogadott kamanduli szerzetesek éltek. A korai órákban a remeteség és az Eszterházy-kastély zárva és csendben áll a tájban, így csak kívülről tudunk belesni. Igaz, többre nagyon nem is van időnk a gyors lábszedésben.

A sárga jelzéseket követve széles erdészeti utakon érjünk el Várgesztes határában a kék jelzést. Sem a falut, sem a várat nem érintjük, mert élesen nyugatra fordulva Kőhányáspusztának veszük az irányt. A Gánthoz tartozó, de egyébként magányosan álló, alig pár házas kis település nemrégiben felújított sárga kápolnája igazi idillt varázsol a Vértes közepére. Ezt a festményként ható látványt csak a közvetlen közelben elhaladó országút száguldása zavarja meg, ami egy csapásra eloszlat minden romantikát.

Innen továbbra is nyugat felé vesszük az irányt, és a terepen jelentős cikkcakkokkal követjük a kék jelzést, elhaladva az Oroszlánkőnek is nevezett Csáki-várrom és Mindszentpuszta mellett, mielőtt a szentgyörgyvári ellenőrző pontra érünk. Az már a túránk elején is feltűnik, hogy a turistautak zömében széles, erdészet által használt földutak, melyek egy túrázónak sem kényelmileg, sem esztétikailag nem felelnek meg a természetjáráshoz. A gépek által betonkeménységűre döngölt földutak már ekkor fárasztani kezdhetik a talpunkat. Sajnos ez történik akkor, ha az erdő alapvetően az erdészet gazdasági szempontjainak van alárendelve.

Az út során többször is rálelhetünk a Vérkör QR-kóddal ellátott fáira, melyekre a teljesítménytúra során nincsen szükségünk, csak ha egyénileg járjuk végig az utat.

Gánt határában elérjük  túránk újabb ellenőrző pontját, ahol kicsit felfrissíthetjük magunkat. Szükségünk is lesz erre, mert hosszú még a folytatás. Innen nyílt terepen haladunk egészen a 10 km-re lévő csáki vadászkápolnához. A Gém-hegy és az Öreg-hegy kopár buckáin keresztül közelítjük meg Csákvárt, majd a határában álló Szent Ferenc vadászkápolnánát, ahol a túra következő frissítőpontját találjuk. Ekkor még hátra van 34 km Oroszlányig, tehát érdemes feltöltekezni.

Megint csak széles és köves erdészeti utakon és zömében nyílt terepen trappolunk. Árnyékot csak ritkán, a mélyebb vízmosásokban haladó utakon kapunk, melyekben viszont általában felfele kaptatunk, így ezek a részek sem jelenthetnek felüdülést az esetleges napsütéssel szemben. Vérteskozma környékén több kilométeren keresztül aszfalton vagyunk kénytelenek haladni, amit a Fáni-völgy zöldellő üdesége kísér.

A Hirczy-emlékműnél rátérünk a Köves-útra, amely a Sárkánylyuk-völgyben vezet az Új-osztásig. Újabb frissítőpontot érünk el, ahonnan a Vértes legszebb (Mária-szakadék, Körtvélyes, Vitányvár) részei felé vesszük az irányt.

Dimbes-dombos tájon jutunk el a felújított Szép-Ilonka-forrásig, ahol szintén beiktathatunk egy kis pihenőt, majd hangulatos ösvényeken érünk el Körtvélyespusztára, ahonnan csak egy kőhajítás a Mária-szakadék. Itt vadregényes terepen leereszkedünk egészen Csákányospusztáig, ahol az ellenőrzőpont és a túra visszafordítója is van. A pont után a szakadék mellett a kék kereszt jelzésen rövid, de meredek emelkedésbe kezdünk, majd a kéken folytatjuk az utat egészen a Vitányvárig. A vártól hátralévő kb. 12 km-t újból dózerutakon, és ha 4-5 km-es átlagsebességgel haladtunk, akkor a reggel hatórás indulásunk ellenére is sötétben tesszük meg. Az oroszlányi célba érés előtt még érintjük Vértessomlót, ahol a túránk utolsó igazolópontját is találjuk.

A célban a szervezők a díjazás és a gratuláció mellett meleg étellel is fogadják a teljesítőket.