Túra a Cuha szurdokában, a Bakony ütőerén

Itiner:

• A zirci apátságtól a Cuha-szurdokban a Kőpince-forrásig a P jelzésen haladunk.
• A Kőpince-forrástól az Alsó-Cuha-szurdokon át az Ördög-rétig a P+ jelezést követjük.
• A Remete-barlanghoz teszünk egy rövid kitérőt a PΩ jelzésen.
• Az Ördög-réttől a bakonyszentlászlói községházhoz ismét a P jelzésen megyünk.

A túráról részletesen:

Zirc vonzásában

Zirc központjából, az apátsági templom elől indulunk északi irányba az Alkotmány utcán a P jelzésen. A közel 300 kilométeren a Dunántúli-középhegység nagy részét bejáró Közép-dunántúli Piros Túra első szakaszához csatlakozunk útvonalunk kétharmadával, csak mi a végén tovább követjük a Cuha folyását a leglátványosabb Alsó-Cuha-szurdokig. A templom előtti főtéren található egy vörösmárványból faragott túrabakancs, a bakonyi túrák nulladik kilométerköve, amit jelképesen a hegység központi részén, a Bakony fővárosában állítottak fel.

Zirc történelme szorosan összekötődik a központban lévő apátsággal. A zirci kolostort IV. Béla királyunk alapította, ahová Franciaországból hívott ciszterci szerzeteseket - ezzel a kolostor a rend magyarországi központja lett. Ahogy vidéken szinte mindenütt, a török idők alatt itt is elnéptelenedett a falu és a kolostor; a 18. században német ajkú telepesekkel népesítették újra a vidéket. A 20. században a szomszédos Dudaron talált kőszénvagyon kitermelése igencsak meglendítette a város életét, ami napjainkra megtorpant a bányák bezárásával.

Az Alkotmány utca ikerházai mentén, a sportpálya és az iskola után hagyjuk el a várost. A nagyrészt egy kaptafára épült házak jól mutatják a bányászat által a 20. század második felében fellendülő terjeszkedést. Városi rangot 1985-ben kapott a település. A túra nagy részét kíséri a Győr és Veszprém között futó vasútvonal. A 19. század legvégén épült meg a Zirc és Győr közti szakasz a Bakony javainak (fa, szén, sertés) hatékony szállítása végett a győri piacokra. Magyarország legnagyobb tengeri kereskedelmi központját, Fiumét is a legrövidebb idő alatt lehetett ezen az útvonalon elérni Győrből.

A Cuha völgyének felső szakaszán még rétekkel és szántókkal nyitott, lapos térszínen haladuk. Tavasszal és nyáron virágos rétek hullámoznak itt a bakonyi szélben. A zirci fennsík az egyik leghűvösebb és legszelesebb része a Dunántúlnak. A Cuha völgye ugyanis utat enged az Atlantikum felől betörő szeleknek, ez természetes összeköttetés is a Bakony két oldala között. A vasúton túli Kardosrét házait elhagyva összezár az erdő: innentől ligetek és apró mezők ritmikus váltakozásával haladunk a szurdok belseje felé.

A Cuha-patak mentén

A völgy záródásával a buja réti, vízparti növényzet egyre hátrébb szorul, és a fényért a magasba törő égerek, gyertyánok lesznek a meghatározóak. A patak így már egyre inkább láthatóvá válik szerény, de szezononként erősen változó hozamával. A 20. században sajnos sok viszontagságot kellett megélni a Cuhának és vízi élővilágának, ahogy az egész régió vízivilágának. A tisztítatlan lakossági és ipari szennyvizek mellett a vízhozam is erősen megcsappant a bakonyi patakokban, forrásokban.

A hegységszerte működő mélyművelésű bányák víztelenítése rendkívül szélsőségessé tette a Bakony vízjárását. A víztelenített bányák által felduzzadt patakok alpesi méretűvé duzzadtak a tiszta karsztvízutánpótlás miatt, míg a források nagy része elapadt, vagy rendkívül megcsappant. A hegység általános karsztvízszintje sok helyen több mint 100 méterrel csökkent a 20. század második felében. A század vége fele bezáró bányák és a racionálisabb vízkivétel gyógyította be ezeket a sebeket, a 21. századra már mindenütt emelkedett a karsztvízszint, míg napjainkra az eredetivel megegyező vagy hasonló vízhozamokat tapasztalunk.

A Cuha patak nevét egyébként a szláv "szuha" (száraz) szóból eredeztetik, ami arra utal, hogy mészkőhegység lévén erősen ingadozó a patak vízjárása: csapadékmentes, nyári, őszi időszakban egyes részeken ki is száradhat. Ezért nemcsak a vízutánpótlásra gyorsan reagáló karsztvízforrások a felelősek, de a mederben is létezhetnek elszivárgások a kőzetágyban. A szurdokban a jelenséget majd mi is testközelből tapasztaljuk.

Egy sziklás kiszögellés után balról beérkezik a Csárda-völgyi-patak, amivel együtt kicsit odébb mi is keresztezzük a vasúti pályát, így mind a vasút, mind a patak túloldalán haladunk tovább. Óvatosan és körültekintően haladjunk át a síneken! Innentől kezdődik a völgy leglátványosabb szakasza. Az erdő jellege megváltozik az egyre mélyülő és keskenyebb völgyben, gyertyános-bükkösök árnyas ösvényén haladunk a patak közvetlen közelében lefelé. Hamarosan feltűnik a Porva-Csesznek vasútállomás épülete egy kis réten, a patak túloldalán.

A vurstliban, a Cuha-szurdok nyüzsgő forgatabában

Az állomásépülethez érdemes kicsit kitérni, ugyanis állandó kiállítás található benne a Cuha-vasút építéséről, történetéről és jövőjéről. Remek alkalom ez a túra közel féltávjánál, a töményebb szakasz kezdeténél a pihenésre. Ha nem is megyünk be az alig száz méterre lévő állomásra, a patakparton kilométerenként találunk majd pihenőhelyet a szurdokban.

Ha nyáron vagy hétvégén túrázunk, ezen a szakaszon készüljünk fel a turistaáradatra, hiszen a környék iskoláiban népszerű ez a könnyen bejárható, látványos útvonal. A vasútállomás utáni rövid szakasz kicsit laposabb, rétekkel és pihenőkkel trakított rész, ami után viszont a Bakony fő vonulatát, a közel 500 méteres Zörög-hegy és az Iszka közötti mészkőtömböt szabja ketté a patak. A kiemelkedést megkerülő vízfolyás mentén mi is belépünk az egyre meredekebb, kövesebb oldalakka határolt szurdokrészbe.

Ahogy az a szurdokokban lenni szokott, a patak is megélénkül mellettünk: itt tudja le a Zirci-medence és a Bakony északi lába közötti tereplépcső nagy részét. Lényegében ez a bevágódás nyitotta meg a tektonikus erők mozgatására meghasadt mészkőtömböt, mélyítette és mélyíti napjainkban is a vízfolyás.

A vasútvonal innentől kalandosan hidalja át a szurdokvölgy kanyargós játékosságát: a szemben lévő gerincet átfúrva, alagutakban és völgyhidakon, támfalakkal erősített meredek oldalakban futnak a sínek. Az Iszka kinyújtózó lábát megkerülve át is haladunk az első híd alatt, lejjebb egy komoly mérnöki munkával felépített robusztus támfal fogja az egész partoldalt több száz méter hosszan. Gyönyörű munka a hatalmas kövek összefaragásával egymásba illesztett építmény, amelynek tetején halad a vasúti pálya, hogy aztán játékosan elbújjon előlünk a kanyarulat végénél fehérlő sziklafalban.

A fehér mészkőfalon sziklamászó utakat és via ferratákat alakítottak ki. Bár a szikla maga nem nagy, és nem is a legjobb minőségű, a szurdok hangulata mindenképp magával ragadó. Az éles kőkiszögellést megkerülve a fák lombkoronája között kibontakozik a Gubányi Károlyról elnevezett viadukt. Egyértelműen ez a leglátványosabb elem a vasútvonalon. A dualizmus alatt emelt völgyhíd masszív, mégis kecsesen íveli át a sziklás hegyoldalak közötti közel 30 métert. Ez a legszűkebb rész a szurdokban. A viadukt bal oldalán egy lépcsősor felvezet a vasúti pályához, így a hidat felülről is megnézhetjük.

A sínek alatt átbújva, a sziklás oldalban forduló patak íve mentén népes csoportot is befogadó pihenőt alakítottak ki az erdei iskolák fogadására. Ha nem túl nagy a nyüzsgés, itt mi is megpihenhetünk, hisz ez a leglátványosabb része a szurdoknak. Innentől újra kinyílik a völgy, és az eddigi vad, sziklás formák is megenyhülnek. A patak felett itt már nem vezet át sem vasút, sem híd, csak kövezett alap segíti a haladásunkat - a köveken átlépdelve jutunk át a patakon több helyen. A felettünk jobbra húzódó sziklafalban található két kisebb barlang is, a Betyár-pamlag és a Kőfülke, de leglátványosabb a szurdok legvégének utolsó, balkézre a patak túloldalán található sziklában mélyült Kőpince-barlang. A vinyei tanyától karnyújtásnyira lévő, látványos sziklaképződmény a betyárok rejtekéül szolgált, a népnyelv szerint ezekben az üregekben húzták meg magukat a törvény elől bujdosó szegénylegények.

A sziklával szemközt, kissé lejjebb, a völgy jobb oldalán található az azonos nevű forrás, mely hűs vizével és a túloldalon lévő tisztás hangulatos pihenőjével szusszanásra csábít. Itt ágazik le a P jelzés a Cuha-völgyből a vinyei vasútállomás felé - ha úgy jön ki a lépés, a legkönnyebben itt tudunk kiszállni a túrából.

Az alsó Cuha-szurdokban

Érdemes azonban továbbmenni, mert innentől már a vasút és a gyerekhadak sem kísérik a patakot, az alsó szakasz a legszebb, legtermészetesebb része a Cuha folyásának. A Kőpince-forrástól a P+ jelzést követjük a továbbiakban, ami a patak folyását elhagyva a Zsidó-rét virágos mezőjén vezet keresztül. Határtalan a szabadságérzés a szűk és zsúfolt, árnyas szurdok után kiérkezni a nyitott mezőre. Egyenesen keresztezzük a rétet, és a túloldali, hegylábi erdőben visszatérünk a patakhoz.

A sokadik pihenőhely után kezdődik az Alsó-Cuha-szurdok - először csak a hegyoldalak újbóli összezáródásával -, de a kanyarodó völgy sejteti az izgalmas folytatást. A szurdok sziklagátjának duzzasztó hatására a völgy itt egészen lapos aljú, ahogy a szétterülő, kanyargó patak hordalékával feltöltötte a rendelkezésre álló teret. A völgytalp laposának végén azonban egy kanyarral újra bevágódik a vízfolyás az üledékbe, és egy nagyon tetszetős, mohos sziklakiszögeléssel elénk tárul a szűken vett szurdok.

Itt már sokkal érintetlenebb és vadabb a völgy, mint az eddigiekben. A sziklagátakat átütő patak kis vízesésekkel és a túloldali medencékkel hullámozva bukik lejjebb és lejjebb a völgyben. A patak áradáskor képviselt erejét mutatja az a rengeteg fatörzs és törmelék, ami a szűkületeknél és a medencék után felhalmozódott. Haladásunkat is megnehezítik ezek a tereplépcsők és akadályok, de pont ettől lesz izgalmas a szurdoktúra.

A legvadabb rész a szakasz aljánál a liánnal és mohákkal befont sziklák között érkezik, ahol a gigászi, leszakadt tömböket és medencét is találjuk. Jobbra fent a sziklabástyák között sötét üreg tátong. Ha nem vagyunk tériszonyosak, és meg tudjuk vetni lábunkat a meredek, köves oldalban, nagyon látványos alakzatokat és perspektívát láthatunk a völgy felett 15 m-re lévő Zsivány-barlangban.

A patak folyása felett halad innentől a turistaút, egyre inkább eltávolodva annak szintjétől. A szurdokot alkotó sziklavonulat végénél egy ösvény ágazik le balra, melyen a PΩ jelzés felvisz a sziklasáv tetején nyíló Remete-barlanghoz. Ide is érdemes kitérőt tenni. A tetején felszakadt, szűk barlangot mindkét végétől megközelíthetjük. Tekervényes, szűk szobaszerű belsejével látványos eleme a szurdok sziklaképződményeinek.

Vissza a Cuhától a faluba

A szurdok végénél egy öreg fákkal övezett tisztás, az Ördög-rét fogad (a változatosság kedvéért esőbeállóval teljes pihenővel), ahol becsatlakozik a P jelzés utunkba. Ezen balra, nyugat felé dombos környezetben jutunk vissza Bakonyszentlászlóra - de lehetőségünk van akár itt jobbra, kelet felé követni a Cuha folyását, és egy aszfaltos út szélén a P jelzéssel Bakonyszentkirály, Csesznek felé kiérkezni. Mindkét táv hasonló, ám érdemesebb balra a dombokon át Bakonyszentkirályra érkezni, mivel ez sokkal védettebb és természetközelibb útvonal, illetve így lehetőségünk adódik vonattal visszamenni a kiindulópontra és a Cuha szurdokát immár kényelmesen utazva felülről is végignézni.

A P jelzés Bakonyszentlászló felé élesen visszakanyarodik a szurdok fölé és, egy murvás utat keresztezve és akácos-tölgyessel borított kis dombtetőt megmászva szántók és az egykori bauxit átrakodó rideg térszíne között érkezik ki a faluba. Egykor komoly bányászat folyt a falu körüli hegyoldalakban, de mára már sivár és lehangoló a gazosodó vasúti rakodó térsége. Ráadásul több mint egy kilométeres kerülővel tudunk csak miatta eljutni az egyébként pár száz méterre lévő vasútállomáshoz.

A falu délkeleti szélén beérkezve a központ felé találjuk a buszmegállót és a vendéglátó egységeket a templom és a községháza mellett, ahol túránk véget ér.