Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Túra tervezése ide A túra másolása
Beágyazás
Kalóriaszámláló
Gyalogtúra

Tihanyi kis kör

Gyalogtúra · nyitva
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • /
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A tihanyi Barátlakások
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Tihanyi bencés apátság
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szürkemarhák legelésznek a tihanyi Belső-tó partján, a háttérben az Őrtorony-kilátó
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Ciprián-forrás (Tihany)
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Külső-tóra látunk rá a Szélmarta-sziklákról Tihanyban
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
  • /
    Fénykép: Dr. Szentes Szilárd, Magyar Természetjáró Szövetség
ft 1600 1400 1200 1000 800 600 400 5 4 3 2 1 mi Tihanyer Benediktiner Abtei Aranyház gejziritkúp Óvár (-hegy), Tihany Szélmarta-sziklák Barátlakások

A könnyű túra a Tihanyi-félsziget faluhoz közeli, keleti felét járja be, fő látványosságai a Barátlakások, a Szélmarta-sziklák, a Külső- és Belső-tó, valamint az Aranyház gejziritkúp.
nyitva
könnyű
8,6 km
2:45 óra
319 m
319 m
A rövid, ám annál látványosabb tihanyi körtúrát elsősorban a levendula virágzása és az őszi lombsárgulás idejére ajánljuk. Röpke tóparti séta után bevesszük magunkat a félsziget jelentős részét borító erdőbe, és a Ciprián-forrás után a Barátlakások üregeit vesszük sorra. Körbetekintünk az Óvár panorámás tetejéről, ahonnan a Kiserdő-tető szélmarta szikláira mászunk fel, hogy onnan kényelmesen leereszkedjünk a Belső-tó partjára. Hamarosan már az Aranyháznál és a többi gejziritkúpnál kapunk betekintést a félsziget földtörténetébe, végül Tihany utcáin az Apátsághoz érünk, ahonnan már nincs messze a hajóállomás. 

A szerző tippje

  • Ha időnk engedi, járjuk be az Apáti- és a Csúcs-hegy környékét is. 
  • A Visszhang-dombtól csak pár méter a IV. Károly kálvária.
outdooractive.com User
Szerző
Dr. Szentes Szilárd
frissítve: 2020-07-17

Nehézség
könnyű
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
207 m
Legalacsonyabb pont
106 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Kezdőpont

Tihany, hajóállomás (105 m)
Koordináták:
DD
46.917132, 17.892716
DMS
46°55'01.7"N 17°53'33.8"E
UTM (Univerzális Transzverzális Mercator)
33T 720254 5200017
w3w 
///slágerek.vonzerő.jéghegy

Végpont

Tihany, hajóállomás

Útleírás

Itiner

  • A tihanyi hajóállomástól észak felé indulunk a Z jelzésen.
  • A Lepke sorról egy pihenőnél lépünk be az erdőbe.
  • Az Óvár-tetőtől a ZT jelzésen ereszkedünk le a Kiserdő-tető tövébe.
  • A Z▲ jelzést követve felkapaszkodunk a Kiserdő-tető tetejére.
  • A kis magaslatról leereszkedve a ZT jelzést követjük a Belső-tó mentén.
  • Az Aranyház után a Z⩍ jelzésen balra teszünk egy kört.
  • A ZT jelzésen jobbra fordulva visszatérünk az Aranyházhoz.
  • A S+ jelezést követjük az apátságig.
  • Az apátságtól a Z jelzésen indulunk tovább a Pisky-sétányon.
  • A Visszhang-domb előtt jobbra fordulunk a Z▲ jelzésen.
  • A tópartra leérve a Z jelzésen csak pár száz méter a hajóállomás.

  

A túráról részletesen

Fel a Barátlakásokhoz

A hajóállomástól észak felé indulunk a Z jelzésen, és hamarosan elhaladunk Darányi Ignác, egykori földművelésügyi miniszter impozáns emlékműve mellett. A több mint tíz méter magas obeliszket és kétnyílásos kapuzatát a Balatoni Szövetség állítatta 1938-ban. Innen mintegy 500 m-t a parti sétányon teszünk meg, amelyről szép kilátás nyílik a tavon át északkelet felé, Balatonfüred irányába. Jelzésünk hamarosan balra fordul, bevesszük magunkat a hegyoldal erdejébe, és az 1913-ban készült kényelmes sétaúton haladunk tovább a Barátlakások felé, előttük azonban a Ciprián-forrást ejtjük útba. A korábban (a pár száz méterre élő remeték után) Orosz-kútként emlegetett vízfakadás mai nevét Halbik Ciprián Gáspár apátról kapta, aki állítólag felfedezte a forrást. Mellette jól láthatóak a sorozatos földcsuszamlások nyomai, amelyeknek az az oka, hogy a hegy alapját adó átázott pannon homokrétegek időnként megcsúsznak a velük váltakozó vizes agyagrétegeken.

A Barátlakások

Az enyhe emelkedőn kb. 600 m múlva pillantjuk meg a Barátlakások üregeit. I. András király feleségével, a kijevi Anasztáziával együtt bizánci szerzetesek is érkeztek Magyarországra, akik közül néhányat Tihanyban telepített le. A helyet a bencés apátság alapítólevele is megemlíti (a valószínűleg a szerzetesek által használt) Petra néven. Ezt követően a 13. századtól több oklevélben is említik pl. Vruzku (Oroszkő) alakban. Az Óvár keleti oldalának piroklasztit szikláiba vájt barlangokban perjelség fejlődött ki, amelynek patrónusa Szent Miklós volt. A püspök kultusza a török idők után is fennmaradt, és Lécs Ágoston (1698-1760) apátnak köszönhetően ma is szerepel az apátság címerében a hajósokat és halászokat óvó szent. A kis fiókegyház jelentőségét mutatja, hogy vezetői tagjai voltak a tihanyi konventnek.

A megmaradt cellák adják Közép-Európa egyetlen viszonylag ép remetetelepét, amit a szerzetesek a 14. közepéig lakhattak. Kialakításuk után számos sziklaomlás (pl.: 1810 előtti években, 1859, 1942, 1952) ismert. A remetetelep megszűnését is egy ilyen okozhatta a 14. században. Bél Mátyás 1737 körül még 10 remetelakásról számolt be, Dornyai Béla 1942-es ásatása során szintén 10 helyiséget és 8 kisebb fülkét tárt fel. 1983-ban Eszterhás István az úgynevezett Leánylakásokkal együtt már csak 7 üreget azonosított, előbbiek a remetelakoktól kb. 300 méterrel kelet-délkelet irányban a sziklafal folytatásában találhatóak, és elképzelhető, hogy eredetileg a telephez tartozhattak. De az is lehet, hogy egy Keszi Ferencz nevű özvegy zsellér és hajadon lánya vájta, akik 1740-50 között pinceként használták őket, majd a nyugati lyukban éveken át laktak is. Az öreg halála után (egyes források szerint elmebeteg) lánya még évekig élt a nagyobbik cellában.

1982-ben komplex régészeti, műemléki és földtani kutatás indult a Barátlakások megmentésére, melynek során két év múlva emberi csontvázak is előkerültek a cellákból. A keleti, 1. sz. cellacsoport legnagyobb helyisége templomként funkcionált. Alatta kriptát, keleti falfelületén pedig egy Árpád-kori oltárképet tártak fel a régészek. Az előtte lévő téren volt a temető, amiből az emberi maradványok mellett egy III. Béla korából származó sciphatus (tálalakú rézpénz) is előkerült. 1994-ben állagmegóvást követően a cellák új külső falakat kaptak, stabilizálva a helyiségeket. Ekkortól látogathatóak újra az üregek.

A tihanyi vulkanizmus négy elkülöníthető szakaszra osztható. Az előttünk tornyosuló 400 méter hosszú és mintegy 40 méter magas sziklafal az első Surtsey-típusú kitörésekből származó rétegsor egy szakaszát tárja fel. A pannon homokos-agyagos összletre települő vulkáni törmelékes kőzet alsó néhány méter vastag szakasza az egykori felszín alatt néhány 10 méterrel bekövetkező gőzrobbanások során keletkezett. A pannon rétegekből származó elnyúlt, plasztikus szerkezetű agyagbombák (melyekben az eredeti rétegzettség is felismerhető) arra utalnak, hogy a szórt anyag laza, vízdús, sárszerű üledék lehetett. Felfelé haladva az agyagbombák mennyisége csökkén, és megnő a vulkáni törmelékes kőzetek aránya. Ebben a működési fázisban a kürtőfal néha beomlott, aminek az anyagát a későbbi magmafeláramlások által okozott gőzrobbanások dobták a felszínre nagy energiájú alapi torlóárak formájában. Így kerülhetett a rétegsorba például az első cella nagyméretű „bezsákolódott” vöröshomokkő bombája.

A sziklatemplom plafonmagasságától (a feltárás középső részén) a nagy mélységből származó szilúr fillitzárványok alapján a robbanások epicentruma jóval mélyebben,  több száz méter mélységben alakult ki. Ezek a rétegek a sárszerű anyaggal kitöltött kürtő körül viszonylag alacsonyan mozgó, és attól kis távolságra leülepedett, sűrű anyagárak lerakódásának maradványai lehetnek. A szakasz kb. 20 méteres vastagsága miatt a mélyfészkű kitörések akár órákra is stabilizálódhattak, amíg a robbanásokhoz szükséges, a Pannon-tó maradványából és a Bakony felől áramló karsztvízből származó vízutánpótlás biztosított volt a rendszerben. 

A legfelső, 10 méter vastag, egyre jobban rétegzett szakaszban lapillitufa települ. Ennek képződése során a kartszvíz utánpótlás megszűnése miatt a kitörések robbanásos jellege csökkent, és helyette gázban dúsabb magma áramlott a felszín felé, amit a bazaltsalak egyre nagyobb mennyisége mutat. 

Az ösvény a többi cella mellett elhaladva, tovább emelkedik a tihanyi Óvár teteje felé, ahonnan ismét gyönyörű kilátásban lehet részünk a Balatonra.

Az Óvár

Az i.e. 17-15. században (mészbetétes kultúra) épült Óvár az i.e. 12-10. században (késő bronzkor) és az i.e. 8-5. században (kora vaskor) élte a fénykorát. Hosszú kihagyás után lakói a kelták voltak, akik a rómaiak megjelenéséig éltek a földsáncok által határol területen. A közel 1 km hosszú, 400 méter széles fennsíkon 1200 méter hosszú sánc húzódik, amely a Balaton-vidék legépebben fennmaradt és legnagyobb földvárát védte. A fennsík Balatonra néző, meredek keleti sziklafala és nyugati fele, a Felsővár között teraszos térszínt alakítottak ki. Valószínűleg törzsfői székhely lehetetett, ahol az arisztokrácia élt. A telep bejárata a délnyugati oldalon lehetett, erre utalnak a domb lábánál, a parkoló helyén és annak környékén az 1970-es években feltárt halomsírok, amiket a földvárakhoz vezető utak mellett állítottak ebben a korban. A halmokban hamvasztásos temetés történt, agyagedények cserepei, bronz ékszermaradványok és megszenesedett búzaszemek kerültek elő belőlük. Régészeti feltárását Regenye Judit vezette 1999-2000-ben.

A sekély, 20-40 cm mély talaj alatt a hévforrások által lerakott mintegy 2 méter vastag édesvízi mészkő fedi a földvár területét, amit padlóként használtak. A feltárt cölöplyukak alapján eltérő időben kb. 20-30 ház lehetett a területen. A legépebben megmaradt 7X3,5 méter alapterületű volt vastag döngölt agyagpadlóval, és teljes berendezésével égett le. A feltárás során sok szarvascsontot és egész csontvázat is találtak. A késő bronzkori sáncot a kelták jellegzetes favázas technikájukkal erősítették meg. Ezt követően a 10-12. században kora magyar földvár épült benne, a sánc egy részének átépítésével. Ekkor épült a Felsővár 5 méter magas  kelet-nyugat irányú osztósánca, amely elé árkot ástak, és megmagasították a korábbi sáncszakaszt. A terület neve erre a korra utalhat.

Az Óvártól a ZT jelzésen ereszkedünk le a Kiserdő-tető tövébe, ahonnan Z▲ jelzést követve kapaszkodunk fel a Kiserdő-tetőre. 

A Külső-tó mentén

A mediterrán hangulatú domb oldalában találjuk a Szélmarta-sziklákat, amelyektől szép kilátás nyílik a Külső-tó fölött az Apáti-hegyre és a rajta magasodó Őrtorony-kilátóra.

A Külső-tó helyén kezdődhetett a tihanyi vulkanizmus mintegy 8 millió évvel ezelőtt, melynek szórt anyagából keletkezett a túra során már érintett Barátlakások rétegsora is. Az átmenetileg kialudt vulkáni mező negyedik kitörési szakasza során ismét megnyílt a Külső-tó kürtője, de ekkor maar-kráter mélyül a helyén, ami ma is a félsziget legnagyobb lefolyástalan mélyedése. Ebben keletkezett a mai Külső-tó.

Mivel a félszigetet régen főként legeltetéses állattartással tudták hasznosítani, a 19 században az apátsági állatállomány takarmányszükségletének jelentős részét a Külső-tó lecsapolásával nyert réttel próbálták fedezni. 1809-re már becsatornázták tó területét, ami a mai napig is jól látszik. A vizet az egykori kráter oldalába ásott árokkal, az Apáti-tető és Diós között húzódó, még a rómaiak korából származó árokba vezették, lecsapolva a tó nagy részét, így a XX. század elejéig enyhén szikesedő mocsárrét tenyészett a medrében, amit rétként hasznosítottak. Az árok zsilipjét 1974-ben zárták el természetvédelmi céllal, ami után a csapadék ismét feltöltötte a medret, nagy kiterjedésű nyílt vízfelületet alkotva. Később a vízinövények a tó egyre nagyobb területén megjelentek, az 1990-es évek közepéig nádvágás is zajlott a tavon.  A tó gazdag rovar-, kétéltű- és hüllőfaunája számos madarat vonz ide, néhány éve pedig vidra család is él a Külső-tavon.

A Szélmarta-sziklák a vulkáni kürtőből kirepített és oda visszahullott, illetve visszafolyt elsődleges piroklasztit üledéket tárnak fel, tehét ferde helyzetük nem későbbi kibillenés eredménye. Mélyebb fészkű, heves robbanások során alakultak ki, amit a vulkáni aljzatról feltépett, és a rétegsorba beépült, mélyebben elhelyezkedő kőzetek (xenolitok) mutatnak. Piroklaszt torlóárak alakultak ki, a mai Külső-tó környékén kialakult kitörési központ (maar) helyén egyre nagyobb mélyedés lett, amibe a kürtőfalon át beáramlott a víz, majd az így keletkezett sár is kirobbant, feltépve a mélyebben fekvő kőzeteket. A vulkáni tevékenység elmúlásával, főleg a jégkorszak idején, az erős légmozgások által szállított homok csiszolta ilyen alakúra a Szélmarta-sziklákat, mélyen belemarva a puhább kőzetrétegekbe, miközben a viszonylag puha bazalttufát a repedésekben megfagyó víz is formálta és alakítja napjainkban is.

A Szélmarta-sziklák után nem sokkal egy sziklafal tetetjére érünk. Ennek a rétegsornak az alsó szakasza ugyanolyan, mint az előbbi helyen, aminek feltűnő lepusztulási felszínére kb. 10 méter vastagon gyengén rétegzett, lekerekített (tehát szállítódott) akréciós lapillis tufa települ. Ez a kőzet a kráter belső falán lerakódott, majd átszállítódott kőzetté vált tefra maradványa. A lekerekített lapillikket fedő algakéreg alapján a szállítódott üledék vízben rakódott le. A kőzet rétegei az egykori krátertó, a mai Belső-tó irányába lejtenek. Ez a szakasz a vulkáni kürtő és kráter kitöltésének szállítódott, lepusztult maradványa. 

A Belső-tó

A magaslatról leereszkedünk, és a ZT jelzést követve átsétálunk a Belső-tó déli partjára. A csillogó vizű kis tó a Balaton vízszintje felett 26 méterrel hullámzik. Faluszéli fekvése miatt tápanyagterhelése régebben az állattartás, napjainkban pedig a turizmus miatt fokozott. Az 1970-es években egy ázsiai növényevő halfajt, amurt telepítettek a tóba. Ez az akkori vízinövényzetet szinte teljesen kiirtotta, s ürülékével tovább növelte a víz szervesanyag-tartalmát, így abban magasabb rendű vízinövényzet híján különböző algafajok szaporodtak el, napjainkban is erőteljes algavirágzásokat és fehér habot produkálva a tóban. Később az amúr is kipusztult, és a nagy szervesanyagtartalom miatti oxigénhiányt és a lúgos (pH: 9,3-9,6) kémhatást csak két kelet-ázsiai halfaj, az ezüstkárász és a kínai razbóra viseli el. A nemzeti park a nádas és a hínárnövényzet védelmével segít gyorsítani a természetes öntisztulási folyamatokat, így mára a Külső-tó gólyaalakú gázlómadarai is átröppennek vadászni a tó halaira, valamint bölömbika, törpegém és búbos vöcsök is fészkel a tavat körülölelő nádasban. A parti gyep 2003-ban idetelepített erős ürgeállománya ide vonzza a ragadozómadarakat, a rajta legelő szürkemarha gulya pedig a fajgazdag, dúsgyökérzetű gyep fenntartásával szintén jelentős mennyiségű tápanyag bejutását akadályozza meg a tóba.

Séta a hévforráskúpok között

Jelzésünk hamarosan újabb másodlagos erdőbe vezet minket, amelyben nemsokára elérjük az Aranyház nevű sziklát. A félsziget legismertebb hévforráskúpját szépzuzmó fajok festik a sárga különböző árnyalataira. Rajtuk kívül a szintén beszédes pogácsazuzmók, hólyagzuzmók és szemölcszuzmók kérgezik be a sziklákat. Két kisebb üreget is találunk itt, az Aranyház alsó és felső üregét, melyeket a forróvizek oldottak a kemény kőzetbe. Innen ismét dél felé indulunk tovább, majd a Z⩍ jelzésen balra fordulva hamarosan elérjük az Átjáró-kúpot, amely Tihany talán legösszetettebb fejlődésű ilyen jellegű képződménye. Keletkezéstörténete hat szakaszra bontható, amit a mellette felállított tábla jól bemutat. A barlangot keletkezésének vége felé szénsavas hévizek oldották.

Délnyugat felé követve a jelzést a Kalapos-kúphoz érünk, melynek speciális formáját részben a kúpokat sokáig pusztító bányászatnak köszönhetjük. A hévizek által keményre cementált felső része sapkaként védi az alatta látható breccsás szerkezetű kőzetet az időjárás viszontagságaitól, ám a válogató erózió idővel lassan így is kibillenti álló helyzetéből a vékony nyakon nyugvó kőtömböt. Irányunkat tartva elhaladunk a Borsóköves-kúp mellett. A szénsavas hévizek által lyukacsosra oldott kőzetet később vastartalmú hévizek is átjárták, majd az így kialakult kürtők belsejében borsóköves és más típusú mészkiválásokat hagytak az ismét feltörő oldatok.

A ZT jelzésen jobbra fordulva visszatérünk az Aranyházhoz, majd a S+ jelzés mentén jobbra fordulva kisvártatva a Hármashegyi-kúp kínál pazar kilátást a félszigetre. Innen visszaérünk a Belső-tó melletti gyephez, majd jelzésünket követve Tihany utcáin érjük el a az apátság épületét, és az előtte nyíló Forrás-barlangot, a félsziget második legnagyobb természetes üregét. A mindössze 14 méter hosszú, 2 teremből álló járat falait a többi hévforráskúphoz hasonlóan gejzírit alkotja. Az automatikus világítással ellátott barlangba a bejárati rácson keresztül nézhetünk be.

A tihanyi apátság

Az I. András király által 1055-ben Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére alapított egyház alapító oklevele a legrégebbi írásos magyar nyelvemlék. Szent Ányos (Anianus) titulusa a Kárpát-medencében szinte egyedülálló, valószínűleg az alapító királyhoz köthető. Mára a középkori épületegyüttes szinte nyomtalanul eltűnt, csak néhány kőfaragvány és a 11. századi altemplom maradt ránk, ahova az alapító király temetkezett. A 16-17. századi török háborúk idején az apátságot végvárrá alakították át, és erődítették. Mivel a felszabadító harcok után az apátság és birtokai csak a királyi kamarának fizetett egy ún. fegyverváltság fejében kerülhettek vissza egykori tulajdonosaikhoz, és mivel a bencéseknek nem volt ennyi pénzük, 1702-ben az ausztriai Altenburgi Bencés Apátság vásárolta meg az épületegyüttest és annak bitrokait. A Pannonhalmi Bencés Apátság csak 1716-ban tudta visszavásárolni.

Ezt követően Grassó Villebald apát megszervezte a szerzetesi élet alapfeltételeit, valamint pénzügyileg stabilizálta a kolostor birtokait. Az 1720-as években kezdődött meg a templom és a kolostor újjáépítése, ami 1774-ben fejeződött be Lécs Ágoston apát irányítása alatt. Mivel II. József 1786-ban felosztotta (többek között) a bencés rendet, annak tagjai csak 1802-ben térhettek vissza az apátságba. A század közepére igen rossz állapotba kerülő templomot és kolostort 1889-1890 között teljes körűen felújították. Ekkor készültek Deák-Ébner Lajos, Lotz Károly és Székely Bertalan gyönyörű falképei. Az államosítások következtében 1950-ben a szerzetesek ismét elköltöztek, és a rendházban először szegényházat, később múzeumot alakítottak ki. A magyar államtól a bencés rend 1994-ben kapta vissza a kolostor-együttest, melynek restaurálása már két évvel azelőtt megkezdődött. Az apátság 2012 tavaszán vált újra önálló perjelséggé.

Vissza a Hajóállomásra

Az apátságtól a Pisky sétányon haladó Z jelzésen indulunk tovább, melyről szép kilátás nyílik a Balaton keleti részére. Pisky István Tihany várának a törökökkel vívott párbajairól híressé vált kapitánya volt a 16 század végén. A tihanyi visszhangnál jobbra fordulunk, és a lejtős utcákon kanyargó Z▲ jelzésen térünk vissza a tópartra, ahol a Z jelzésen balra fordulva perceken belül visszaérkezünk a hajóállomásra.

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

  • Tihanyba Budapest, Veszprém és Balatonfüred felől érkeznek buszjáratok. A Tihany hajóállomás, bejárati út megállóhelyen kell leszállni.
  • Tihany hajóállomás kikötőbe Siófok (és több, déli parti település) és Balatonfüred felől érkeznek hajók is. 

Megközelítés

  • A túra a hajóállomástól indul.

Autóval

  • Az autót a hajóállomás előtti parkolóban érdemes leparkolni.

Koordináták

DD
46.917132, 17.892716
DMS
46°55'01.7"N 17°53'33.8"E
UTM (Univerzális Transzverzális Mercator)
33T 720254 5200017
w3w 
///slágerek.vonzerő.jéghegy
Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

Balaton-felvidék útikalauz

A szerző által javasolt térképek:

Balaton turistatérkép

Felszerelés

  • Alapvető túrafelszerelés: túrabakancs, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem.
  • A navigáláshoz Természetjáró app

Hasonló túrák a környéken

 Ezek automatikusan generált javaslatok.

Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Erről a tartalomról még senki nem kérdezett.


értékelések száma

Írd meg az első hozzászólást!

Még nem szólt hozzá eddig senki.


A többiek fényképei


Állapot
nyitva
Nehézség
könnyű
Hossz
8,6 km
Időtartam
2:45óra
Szintemelkedés
319 m
Szintcsökkenés
319 m
Tömegközlekedéssel elérhető Körtúra Szép kilátás Evés-ivás lehetőség Család- és gyerekbarát Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek Növénytani érdekességek Állattani érdekességek Tipp Egészséges környezet

Statisztika

  • 2D 3D
  • Tartalmak
  • mutasd a képeket képek elrejtése
: óra
 km
 m
 m
 m
 m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!