Tihany mediterrán ösvényein

Itiner

• Az Apáti templomromtól a ZT jelzésen indulunk el az erdő felé.
• A S▲ jelzés elágazásánál balra fordulva kitérőt tehetünk az Őrtorony-kilátóhoz. (A torony mindössze 200 méter innen egy rövid emelkedő végén.)
• Hosszú, panorámás ösvényszakasz veszi kezdetét, a kilátó elágazását követően 3,9 km-t kell gyalogolnunk, amíg megérkezünk egy árnyas pihenőhelyre. Itt a ZT 90 fokos kanyart tesz bal felé. 
• A gejziritkúpok közt balra fordul a ZT, amerre a S+ fordul. Nekünk egyenesen, előre kell követnünk a S+ jelzést! Ez leereszkedik a Belső-tó partjára.
• A Belső-tó partján balra fordulva elhagyjuk a jelzést, és a kerítés mentén 300 métert teszünk meg, hogy aztán újra a tanösvény ZT jelzésén talpaljunk.
• A Belső-tó partjától eltávolodva a jelzés a Kis-Erdő-tető hétvégi házai közé kapaszkodik, földúton, majd ösvényen hullámzik át a Szélmarta-sziklák kilátópontjához.
• A sziklakiszögellés után leereszkedünk a Tihanyba vezető Kossuth Lajos utcához, amin átvágunk, és száraz, napsütötte domboldalon kapaszkodunk fölfelé.
• A Füredi-öbölre nyíló parádés kilátás eltűnik a bokrok mögött, ahogy a ZT jelek egyre alacsonyabbra kalauzolnak. Az ösvény S-kanyart ír le, ezzel befordulunk a Barátlakásokat rejtő sziklafal oldalába.
• Elhaladunk a Barátlakások előtt, ösvényünk lejteni kezd, és hamarosan kiér a félsziget partján futó műútra. Ezen déli (jobb) irányban indulunk el, hogy 800 méter megtételével célba érjünk a hajóállomás melletti buszmegállóban.

A túráról részletesen

Kilátás az elcsendesült vulkánokra

A buszmegállótól az autóút mentén, majd röviden azon sétálunk a félsziget nyugati pereme felé. Elhagyunk egy kis levendulaföldet, mely az 1920-as években meghonosított levendulatermesztés hírmondója. A régen eltűnt falura emlékeztető apáti templomromnál (a ZT jelzésen) nekivágunk a hegyoldalnak, és olykor meredeken emelkedő ösvényen kapaszkodunk az Apáti-hegy lejtőjén. Egy rétnél balra ágazik ki a S▲ jelzés, ami izzasztó, de rövid kaptatóval kalauzol el az Őrtorony-kilátóhoz (ami nevét a közeli Csúcs-hegyen feltételezett romokról kapta).

Fentről káprázatos a körpanoráma: a Tihanyi-félszigetet majdnem körbeöleli a Balaton, melynek nyugati vége a párába vész. Megjelenik a távolban a Bakony, a déli parton Somogy magaslatai és a kőrös-hegyi völgyhíd, a legközelebb pedig Füred hegyei kéklenek. Tihany belső szerkezete terepasztalként tárul föl, és a terep kialakulásának több epizódja is kiolvasható a felszínformákból. Amikor kb. 7 millió éve a Kárpát-medence elvékonyodott kérgén át bazaltos magma tört a felszín felé, éppen itt, a félszigeten kezdődött a Balaton-felvidék vulkanizmusa: az olvadt kőzetanyag nem érte el a mocsaras felszínt, de az üledékek víztartalmát gőzzé forralta, ami gigászi robbanással tört elő. Az így keletkezett törmelékanyag gyűrűként vette körül a kitörési központokat, amikből hármat azonosítottak a kutatók: a Külső- és a Belső-tó területén egyet-egyet, illetve a Csúcs-hegytől délre a harmadikat. (Később salakszórás is jellemezte a folyamatot.) A sekély kis kráterekben a vulkanizmus végeztével tavak gyűltek fel, innen származik e működési típus neve, a „maar" is, mely németül tengerszemet jelent. 4 millió évnyi mozgolódás után elcsendesült végül a tihanyi táj, megfiatalodott kőzetanyaga lepusztulásnak indult, az egykori krátergyűrűket felemésztette az erózió. Az átalakulást a hévforrások heves tevékenysége kísérte, a Balatonnak pedig ekkor még nyoma sem volt. Mindössze kb. 20-25 ezer éve született meg a 3 tómedence, amik a terület süllyedésének következtében később összeolvadtak. A vízállás az éghajlati viszonyok függvényében változott, volt olyan időszak is, amikor a tihanyi földnyelv szigetté vált, hiszen lapos tövét bekebelezte a tó. A táj arculatát az ember megjelenése csaknem a felismerhetetlenségig átformálta: a 19. század elején például csatornákat ástak, és a Külső-tó vizét lecsapolták, hogy helyét kaszálóként hasznosítsák. Az erdők a félsziget peremeire, legmagasabb csúcsai köré szorultak vissza, az idegenforgalom megjelenésével, a Balaton vonzerejének növekedésével pedig szükségessé vált a természetvédelem: 1952-ben itt jelölték ki az ország első tájvédelmi körzetét, melynek egyébként saját természetvédelmi őr is dukált. Ma már nemzeti park felel az értékek megőrzéséért, és Európa Diplomát is kapott a félsziget, amivel Európa kiemelten védett természeti örökségeinek sorába került.

Panorámaösvény a Balaton fölött

Visszatérünk a tanösvényre, amelyen megostromoljuk a Nyereg-hegy csúcsát. A fehéres sziklák már a langyos tavaszi napsütésben is forróba hajló mikroklímát alkotnak, a Balaton nyugati medencéjének káprázatos, hosszanti látványa pedig közvetlenül mellettünk, a mélybe hajló, meredek hegyoldal tövében kezdődik. Ráadásul a tónak éppen ez az öble egészen csöndes, hiszen a zsombékos, sáros partszakaszokon csak kisebb, kevésbé felkapott települések sorakoznak, még hajó sem vetődik erre. (Egy ponton kettéválik a csapás, a jobb oldali ág levezet a Sobri Jóska-barlanghoz, ahol a hírhedt betyár valószínűleg sosem járt egyébként, csak az üreg rejtett volta ihlethette a kalandos nevet.)

Hacsak nem egy vitorláson ringatózunk, lényegében ez az egyetlen hely a Balatonon, ahonnan a tó nyugati részét hosszában szemrevételezhetjük. Nyáron Közép-Európa legnagyobb tava tényleg végtelennek hat erről a helyről, hiszen a párás levegő függönyként rejti el a Keszthelyi-öböl partvonalát. Nem úgy a tanúhegyeket, a Badacsony jellegzetesen lapos háta szinte mindig mutatkozik. A déli parton a somogyi táj magasabb partszakasza emelkedik a víztömeg fölé. Többször is aláereszkedünk, ezt mindig kaptatás követi, de a legszebb kilátások a kitettebb sziklapárkányokról, az útvonal magasabb részeiről nyílnak. Egy ponton aszfaltútra ereszkedünk, átkelünk rajta, és hosszas, kilátásokban ezúttal már szegényebb gyaloglással emelkedünk fel a Hálóeresztő-hegy tetején kialakított pihenőhelyre.

Hévforrások nyomában

Itt a partmenti túraútvonalat a félsziget belsejének felfedezésére cseréljük, de a táj csöppet sem válik unalmasabbá: hófehér, szabdalt felszínű sziklaformációk szegélyezik utunkat. A félsziget déli csücskében temérdek hasonló képződmény sorakozik: a gejziritkúpok a tűzben született tihanyi táj hírmondói. A vulkanizmus végén, illetve elcsendesülése után mocsaras, vizenyős terület nyújtózott a mai Balaton helyén, a mélyben izzó kőzetek hatására pedig a leszivárgó vizek forróvizes oldatokként törtek a felszínre a kőzettest repedései mentén. Ez a geológiai környezet száznál több hévforrást (és nem gejzírt) éltetett, melyek magas kovasav-tartalmukkal más kőzeteket cementáltak össze, illetve a gejzirit nevű kovaüledék és nagy mennyiségű mész vált ki hirtelen lehűlt vizükből. A gejziritkúpok a tihanyi táj déli részét tűzdelik, közelebb lépve némelyikben az egykori kürtők, a szabad levegőre vezető csatornák nyomai is felfedezhetők. Belső szerkezetük feltárása sok esetben bányászat eredménye, hiszen a védetté nyilvánítás előtt kőfejtők haraptak ki darabokat belőlük.

A Belső-tóra a legszebb kilátást a gejziritmező sziklakúpjairól kapjuk. A ZT ösvény számos különös sziklaképződmény között vezet: közülük a legnevesebb az Aranyház szirtje. Nevét a rajta megtelepedett sárgás zuzmóknak köszönheti, melyek különösen az őszi lombszíneződés idején festik igen tarkára a sziklát. Tetejéről szép a kilátás Tihany belső területeire, de nem vetekszik a S+ ösvényen kissé lejjebb található Hármashegyi-gejziritkúpéval. Erről ugyanis egyenesen festői a panoráma: a Belső-tó sötétkék tükre fölé Tihany takaros településképe magasodik, mögötte felbukkan a fehér vitorlák pöttyözte, türkizben pompázó Balaton. Sétáljunk le a S+ jelzésen a Belső-tó partjára, ahol balra fordulva rövidesen visszatérhetünk a ZT jelű tanösvényre!

Vissza a partra

A Belső-tó megkerülése után az ösvény újra nekivág egy domboldalnak, hogy elérje a Szélmarta-sziklákat a Kis-erdő-tető csúcsán. A bazaltvulkanizmus nyomait őrző formaegyüttes a tektonikai folyamatok következtében jól láthatóan oldalra billent, és a szél által szállított apró kőzetszemcsék (pl. homok) csiszoló munkája szinte leradírozta a puhább összleteket a sziklákról. Közben a viszonylag puha bazalttufát a repedésekben megfagyó víz repesztő munkája is formálja. Tökéletes pihenőhely a túra utolsó, a partot célzó, hullámvasutazó szakasza előtt.

Újra lefelé tartunk, hogy átkeljünk a tihanyi bekötőúton, majd felkaptatunk a félszigetperemi hegyekre. Megnyílik a kilátás a Füredi-öbölre és a szállodamonstrumairól felismerhető Balatonfüredre, illetve mögötte Csopakra. Egy hurokkal a hegykeret külső oldalára, túránk végső szakaszára kanyarodunk.

Az Óvár-hegy oldalában látható a Tihanyba érkezők tömegeinek érdeklődését felcsigázó, jól ismert Barátlakások csoportja. Az Indiana Jones-filmek díszleteit idéző helyszínt a vulkáni működések melléktermékeként képződött hamuból és törmelékanyagból álló bazalttufa szerkezeti sajátosságainak köszönhetjük. Ez ugyanis jól megmunkálható, faragható kőzet. A 11. században ide települt szerzetesek építette cellák közül némelyiket sziklaomlás temette be, de a fennmaradtakat helyrehozták és biztosították. A félsziget egyetlen vízfakadása, a Ciprián-forrás is a közelben működik, tó mellett ez biztosíthatta a barátok vízszükségletét.

A barátlakásoktól hangulatos csapás vezet le a félsziget oldalában futó autóúthoz. A vele párhuzamos járdán kb. 100 métert sétálva elérjük a hajóállomást, ahol buszmegállót is találunk.