Tájhatáron a Mátraalja peremén

Itiner:

• Szurdokpüspökiből a Z jelzésen észak felé indulunk, majd a pincesoron át keleti irányba hagyjuk el a községet.
• A János vára alatti kereszteződésben a S+ jelzés ösvényére fordulunk, és a Havas csúcsán keresztül Fajzatpusztára túrázunk.
• Fajzattól a Z+ jeleket követve a Kisdombi erdészházig bandukolunk.
• Egy jobbos fordulót követően a Z▲ jelek irányítanak Gyöngyöstarján központjáig.

A túráról részletesen:

Szurdokpüspöki 

Szurdokpüspöki központjából, a Szabadság térről kezdjük vándorlásunkat északi irányba a Z jelzésen. Mellőzzük az Országzászló talapzatát, aztán a hatszögletű, míves díszkutat, ami utána jobbra, a Béke utcába kanyarodunk. Az iskola épületétől kitérőt tehetünk a barokk műemléktemplomhoz és az alatta álló Hanák Kolos Emlékházhoz - a Mátra turizmusának megteremtője ugyanis a községben született 1851-ben. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai természetjárás szervezésében, mint az igen tevékeny Mátra Egylet elnöke. Ő írta a hegység első útikalauzát, és aktívan részt vett a túrázási infrastruktúra megalapozásában. Nevét teljesítménytúra és egyesület is őrzi.

Ahogy elhagyjuk a község szélső házait, egy elágazásból kilátást kapunk déli irányba a Nagy-Hársas tömbjére. A geodéziai mérőtoronnyal koronázott egykori vulkán alatt folyik a Szurdok-patak, amiről a falu az elnevezését kapta. Ha kitérünk erre, meglátogathatjuk a 150 éves Mária kegyhelyet, a Káponkát; a táltos hagyomány iránt érdeklődők pedig kicsit tovább, a falu keleti szélén lévő Szent Kereszt kúthoz látogathatnak el. Az ősrégi kultikus helynek számító forrás környezetét 2008-ban rendezték és építették újjá.

A pincesoron átgyaloglás közben megemlékezhetünk a község jelentős boros múltjáról. Sok évszázada bortermelő vidék a Nyugati-Mátra termékeny vulkáni hegyszoknyája, amely fokozatosan simul a Zagyva síkjába. A folyó felső szakasza menti települések peremén a középkor óta díszlenek szőlők az oldalakban, bár ma már jóval kisebb a termőterület. A régies hangulatú pincefalu présházai mellett kezdünk a Mátrába felemelkedni. Itt még több helyen is találunk nyomós közkutakat, feltölthetjük kulacsainkat a túrára. Kiérve a faluból szőlők, gyümölcsösök és szántók között kanyargunk a széles úton, aminek felszínét a jégkorszakok idején lerakódott lösz borítja. Visszatekintve a templom tornya int búcsút a Zagyva-völgy és a Cserhát lankáinak előterében.

Hullámzó terepen a Mátraalján

Rövidesen a nyílt területről tölgyerdőbe lépünk, és a Diós-patak mentén kezdünk a Mátra hegyei közé behatolni. A köves mederrel párhuzamosan, széles kocsiúton érkezünk a faházikóval foglalt Delelőkúthoz, ahol pihenőpadot is találunk. A forrás elnevezése a legelőre kihajtott állatok déli itatására utal. A csorgót elhagyva nemsokára eltávolodunk a pataktól, és a Tilalmas-tető irányába kezdünk a völgyből kikapaszkodni, hogy a gerinc túloldalán a Rédei-Nagy-patak szurdokába térjünk. A hegyoldalban emelkedő útról balra feltűnik a Kis-, és Nagy-Koncsúr erdős oldala, gerincén a Muzslára vezető ösvénnyel.

A Tilalmas-tető alatti nyereg nyílt, füves laposáról tárul fel elsőként a jellegzetes kétarcú panoráma, amelyet túránk során még többször is látni fogunk. Az Alföld felé ellaposodó Mátraalja kultúrtájának falvait, és az ezekhez tartozó szőlő- és gyümölcsös kerteket, szántókat vizsgálhatjuk madártávlatból. A síkság peremén viszont megélénkül a térszín: a Mátra előretolt bástyáiként a legdélibb csúcsok emelkednek, köztük az 599 méteres Havas-tető masszív tömbje uralja a látványt. A piramis alakú vulkáni hegy útvonalunk része, nemsokára közelről ismerkedünk vele. Széles murvaúton megyünk tovább, majd egy gyümölcsös kerítésénél ösvényre térve, ligetes tölgyesen át a Rédei-Nagy-patak völgyébe szállunk alá.

A környezet beszűkül és gyökeresen megváltozik. A vízfolyás medre az áradások idején lehordott faágakkal és lekerekített kövekkel teli, a hegyoldal viharok által kidöntött, korhadó törzsekkel borított. Átkelünk a patakon, és a S+ jelzésre váltva meredek, kőmorzsalékos csapáson a János vára oldalában szuszogunk felfelé. Fiatal tölgyesben, az egykori vulkáni működés méretes lávapadjai mellett haladunk el. A csúcsot északról kerülő, kényelmessé váló szintútról feltárul a környék látványa. Szemközti a Galagonyás széles háta mögött a Muzsla-gerinc kiemelkedése húzódik, a másik irányban pedig a Nagy-Hársas betontoronnyal megjelölt orma magasodik. Bár a János vára nevében erődítésre utal, nem került elő olyan történelmi adat vagy lelet, ami ezt alátámasztaná.

Célkeresztben a Havas

Megenyhült terepen, periglaciális eredetű kőtenger mohás görgetegei mellett, szép tölgyesben mendegélünk tovább. Egy lekerített sarjerdő mellett vadetetőt érintünk, majd a füves aljú lombosból hirtelen sudár fenyves fái között találjuk magunkat. A gyantaillatú szakasz a hegy déli oldalában lévő Mély-völgy felső pereme, ami az ásványgyűjtők kedvelt helyének számít, mivel sok szép opál, kalcedon és kvarcit található alsóbb részén. Újabb tölgyesen átvágva érkezünk a Gyöngyöspata feletti terebélyes rétekre, amelyeken régebben szőlőt termesztettek. Következő célunk, a Havas tömbje immár elég közelről, hívogatóan jegecesedik. Cserjés-füves területen egy épületet mellett cammogunk el, majd erdőbe lépve a Puskaporos-forrás enyhén kénes vizével olthatjuk szomjunkat. A helyszín pihenőnek is kiváló, hogy erőt gyűjtsünk túránk legnagyobb emelkedője előtt.

Átlépve a Danka-patak gázlóján sziklás hegyoldalban kaptatunk felfelé, hogy újabb tisztáson átvágva folytassuk utunkat a fölénk tornyosuló Havas irányába. Még egy patakátkelés, és megkezdjük a kb. 250 szintméteres kapaszkodásunkat a hegy beerdősült oldalában. Kőtengeren keresztül, tölgyek és kőrisfák alatt lépkedve érjük el az első kilátópontot, ahonnan a Zagyva-völgyén túl a Cserhát és a Börzsöny felé kapunk panorámát.

Az 599 méteres hegytető nem ad kilátást, azonban ha kicsit továbbmegyünk, a turistaúttól jobbra kiváló nézelődőhelyeket találunk. Érdemes kisétálni a füves, lávakövekkel borított hegyoldalba az ösvényen, a környék innen tárul fel igazán.

A sziklás gyepterületről a hegylábi falvak és Gyöngyös városának látványa mellett a Gyöngyöspata és Gyöngyöstarján határában lévő víztározók csillannak meg a napfényben, mögöttük pedig a párába vesző Alföld vonzza a tekintetünket. Jól kirajzolódnak a Mátraalja és a síkvidék találkozásánál elterülő, különböző jellegű mezőgazdasági területek mozaikjai: szőlők, gyümölcsösök, szántók, legelők és erdőfoltok váltogatják egymást. Keletre a Sár-hegy vonulata emelkedik, a Kis-hegy környéki dolomitbányák tájsebei mögött pedig a Mátrai Hőerőmű füstölgő hűtőtornyai meredeznek.

Fajzatpusztán át Gyöngyöstarjánba

Ereszkedőben a hegyről, egy másik pontról a Mátra belső régiójára látunk: a Kékes lenyűgöző tömbje emelkedik az ég felé. Felváltva gyalogösvényeken és széles erdészeti utakon kanyarogva jövünk le a Havasról, megnyugtató ligetes tölgyesben. A Kanász-rétnél balra röviden kitérve újabb kilátóhelyről, alacsonyabb perspektívából nézhetjük hazánk legmagasabb térségét, és innen már feltűnik a fajzatpusztai vendégház sátortetős épülete is.

A Visztra-tanya romladozó, felhagyott házcsoportja mellett átkelünk a Kalinka-patakon, és egy újabb csermelyt keresztezve a Katinka-forrás kifolyójánál vizet vehetünk. Kiérve az erdőből az elkerített szőlőtáblák között keskeny aszfaltútra érkezünk, amin jobbra fordulva a Z+ jelzésen folyatjuk a vándorlást. Szemben, az erdősávon túl a fajzatpusztai természetvédelmi terület található. A védettség oka, hogy a már középkor óta lakott helyen a 18. század végén az Almásy család földszintes kúriát építtetett, és köré angolparkot létesített. Két tavat is felduzzasztottak, a parkba pedig növényritkaságokat telepítettek.

Néhány perc után balra letérünk a bitumenről, és a Más-pataka gázlóján átkelve, váltakozva erdőfoltokon és magasleses vadászrétek irtásain át kanyarogva hullámzunk a Mátraalja dombsorával együtt. Keresztezzük a Nagy-Lénia nyiladékát, majd a Z▲ jelzés nyomvonalába csatlakozik utunk. Itt jobbra fordulva a Nagy-Állás keskeny tisztását szeljük át, majd a Kisdombi erdészház épülete után magunk mögött hagyjuk a mátrai erdőket. Menetirányunkban az Alföld felé Gyöngyös környékére látunk, visszanézve pedig a Világos-hegy vulkanikus orma csúcsosodik. A környékbeliek Kopaszként ismerik a kiemelkedést, utalva szemléletesen a tetőszint fátlan, tar foltjára. A hegy legendája szerint egy gonosz óriás élt a környéken, akit ökrökkel, kecskékkel etettek a helyiek. Miután elfogytak az állatok, az éhes szörny emberhúst követelt. Amikor azonban álomra szenderedett, a falubeliek hatalmas gödröt ástak, amibe aztán az óriás beleesett, s ott pusztult. Kopasz feje látható ma a hegy képében.

Szőlős- és gyümölcsöskertek között ereszkedünk tovább a Füledugó-bánya széles üzemi útjáig. A kőfejtőben andezitet bányásznak, udvara az ásványrajongók számára is értékes helyszín. Hamar elérjük a gyöngyöstarjáni temető sarkát; itt jobbra térve a községbe vezető aszfaltútra lépünk. Mielőtt a házak közé érkeznénk, a hullámzó szőlősorokon túl emelkedő Kékes látványával búcsúzhatunk a mátrai tájtól. Követve a Z▲ jeleket 1 km után érkezünk Gyöngyöstarján központjába, ahol a vegyesboltot, a presszót és a buszmegállót is könnyen megleljük.