Szép kilátás: A Margit híd ötszázas hegyei

Itiner:

• Szentendrét az Ösvény utcai buszvégállomástól induló S jelzésen kell elhagyni
• A startpont után kb másfél kilométerrel az ösvényen balra lehet kimenni az Asztal-kő szirtjeire
• Az Asztal-kőtől a S jelzésű út visz a Nyerges-hegy tetejére, majd le az Álló-rétre
• Innen a Z jelzésű utat kell követni a Teknős-hátig
• Visszafelé ugyanígy a Z jelzésű turistaúton a Kis-Bükk-tetőig, onnan pedig a S jelzésen a Vörös-kőig
• A Vörös-kőtől tovább a S jelzésen vissza a kiindulópontra

A túra részletes leírása:

Pismányból indulva az első izgalmasnak hangzó pontot nagyon gyorsan elérjük: egy 400 méteres erdei menet után balra le kell térni a S jelzésről, és kiérünk az Asztal-kőre (420 m). Ilyen névvel általában egy lapos tetejű, de jól kiemelkedő, jó kilátással rendelkező sziklát szoktak illetni. Itt maga a köves csúcs ugyan fák között van, de rögtön utána egy olyan panorámás szirti ösvény indul végig a hegy nyugati ormainak vonalában, hogy ott kijelenthető: ha csak eddig jöttél, már az is megérte.

Közvetlen előttünk a Sztaravoda-patak völgye (Ókúti-völgy), a völgyön túl pedig a Visegrádi-hegység csúcsai hullámoznak hosszan. Az ösvény elejéről először csak az északnyugatra emelkedő hegytetőket látjuk, kezdve a Berseggel, a Málnás-heggyel, távolabb pedig a Szent László-hegy, a Prédikálószék és a Dobogó-kő bukkan ki.

A Sztaravoda-patak völgye

A patak eredeti szerb elnevezése "sztaroga", amely feltehetőleg Csernojevics Arzén pátriárkájuk agg korára utal. Az öreg pátriárka állítólag gyakran járt a hideg vizű forráshoz, így alakulhatott ki végül a vagy "sztara voda", ami szó szerint Öregvizet jelent. A magyarok ennek megfelelően Öregvízként, Öreg-patakként, ill. Ókútként emlegették. A völgy földrajzi neve egyébként Ókúti-völgy.

Ahogy haladunk feljebb az orom mentén, úgy nyílik ki délnyugat felé a kilátás: a távolban a Pilis-tető figyel, lejjebb a Lajos-forrás feletti Bölcső-hegy, a Nagy-Kevély, a budai hegyek, és végül megpillantjuk a Duna szalagját is. Jól kivehető az M0-ás hid, az Újpest vasúti híd, valamint a távolban a Budai Vár, a Parlament és a Gellért-hegy. Elvileg látni kellene a Margit hidat is, de az enyhén párás időben csak sejtem, hogy ott van. A többszáz méteres szirti séta után egy erdei út visz vissza a S jelzésű turistaútra. Akár itt vissza is fordulhatnánk, de milyen lehet a kilátás a 100 méterrel magasabb Nyerges-hegyről?

Egy szűk kilométeres kaptató után az is kiderül, hogy a Nyerges-hegy déli lejtőjén régebben kivágták az erdőt, így a tetejéről akadálytalan a kilátás Budapest centruma felé. A kivágott terület most leginkább cserjés, de valószínűleg nem vandalizmus történt, a Nyerges-lejtő az erdőtérkép szerint ugyanis erdősítési kötelezettség alá vont származékerdő, Natura 2000-es terület. A területet szalagkerítés is védi. Mindenesetre a kilátás a fővárosra még jobb, mint az Asztal-kőről, és a távolban egyértelműen felismerem a Margit híd alsó íveit. Ha lenne messzelátóm, most szemezhetnék a 4-6-os villamos ablakán kibámuló utasokkal.

A Nyerges-hegy...

...nyeregszerű szerkezetéről (két púpját összekötő nyeregről) kapta a nevét. Régebben Hortobágynak nevezték, ami eléggé érdekes, tekintve, hogy a Hortobágy mindenki fejében egy lapos síkság. Bár van olyan földrajzi névmagyarázat, hogy az elnevezés a német hart (erdő) és bach (patak) szavakból eredhet, ez alapján még működhet is. Mellette még ma is őrzi az eredeti elnevezést a Kis-Hortoba (420 m).

Azt gondolhatnánk, hogy ez a túra csúcspontja. De nem. A S jelzést tovább követve egy igen meredek lejtőn leereszkedünk a völgy aljában fekvő Álló-rétre, majd egy jóval szelídebb emelkedőn haladunk a Berseg-hegy oldalában. A Berseg-hegy teteje erősen erdős, még vadászösvény sem visz fel rá. Ráadásul a nevének eredetéről sem tudtam előtúrni semmit, ezért egészen egyszerűen ignoráljuk.

A S jelzésről letérve a Z jelzésen érjük el harmadik ötszázasunkat, a Kis-Bükk-tetőt. A csúcs tulajdonképpen egy erdővel benőtt hegyhát, kilátás semmi, így megállás nélkül továbbhaladhatunk a Teknős-hátra bevezető vadászösvényig, amely a Z jelzésből indul ki. Már az ösvény elején van egy olyan sejtése az embernek, hogy itt valami nagyon érdekes következik.

A Teknős-hát ugyanis egy 560 méter magasan fekvő, erdővel körülvett, mondhatni izolált, a turisták elől eldugott, nagyon tágas, füves erdei tisztás. Frissen illatozó kaszálója tele van virágokkal, bármelyik részén arra bíztatva az embert, hogy dőlj le, engedd el magad és pihenj. Ha szépen süt a nap, akkor ezt nem is lehet kihagyni, olyan ez a pont, mint egy bazinagy, természetes powerbank.

Persze ilyen jól karbantartott tisztások nem véletlenül alakulnak ki a hegyi erdőkben. A Teknős-hát egyik magaslatán, a fák közé rejtőzve áll egy vadászles, ahonnan kitűnően belátni a tetőt. Vadászszezonban, hajnalban vagy este nem is nagyon mennék a közelébe, nehogy valaki a lesben vaddisznónak nézzen, és odapörköljön egyet.

A Vörös-kő

A Teknős-háti feltöltődés után a visszafelé úton opcionális cél a körülbelül egy kilométeres kerülőt jelentő Vörös-kő, amelyet a már idefele megismert Kis-Bükk-tetőtől a S jelzésen lehet megközelíteni. A Vörös-kő a Prédikálószék után a Visegrádi-hegység valószínűleg második legszebb dunai panorámát kínáló orma. Végig belátható róla a Szentendrei-sziget, szépen kirajzolódik a Duna Naszály előtti kettős íve, kivehetők a Cserhát nagyobb kiemelkedései, a távolban a Mátra és a Karancs.

A Vörös-kő (521 m) csúcsán egy kőből emelt, az idők viharaiban kissé megtépázott emlékmű áll. Az emlékművet a Természetbarátok Turista Egyesülete emelte 1946-ban az erdők felszabadulása tiszteletére, a Pilis jelentős része ugyanis a két háború közötti időszakban magánterület volt. (Innen nem messze, az általunk is megjárt Álló-réttől kanyargott fel a Pap-réti vadászkunyhóig például Horthy Miklós kormányzó magánútja, máig is az út mentén áll az autójának fából épített Horthy-garázs.) Itt a mezei turisták és kirándulók akkoriban nemkívánatos vendégek voltak. Ez a helyzet a II. világháború után megszűnt. Az emlékmű a rendszerváltás után kommunistának nyilváníttatott, a feliratot leverték róla, legutóbb - a funkcióváltást mintegy végérvényessé téve - egy nagy fémkeresztet rögzítettek a tetejére.

A Vörös-kőről a már alaposan megismert S jelzésű turistaút visz vissza egészen a kiindulópontig. A Nyerges-hegy meredélyét el lehet kerülni a hegy oldalában vezetett erdei úton, de a jó erőben lévők megmászhatják újra, hogy onnan ereszkedjenek le Pismányba.

A fura nevű szentendrei városrész nevének eredetével még tartozom: természetesen semmi köze a "sárgához", valószínű inkább, hogy a név a türk nyelvek piš-/biš szavaival rokon. Ezek gyümölcsérést jelentenek, ami annak tükrében nem meglepő, hogy Pismány egykor a város gyümölcsöse volt.