Séta a monori Pincefaluban

Itiner

• A vasútállomástól a P■ jelzésen jutunk el a Pincefaluba.
• A Szent Orbán téren indul a tanösvény, a P+ jelzést követjük egyenesen.
• A kilátót a ZT jelzésen közelítjük meg.
• Visszafelé indulunk, és a Kadarka soron balra térünk a ZT jelzésen.
• A ZT jelzést követjük végig a Pincefalun keresztül.
• A tanösvény végén egyenesen, a Bajcsy-Zsilinszky utcán gyalogolunk.
• Elérjük a P■ jelzését, ami visszakalauzol a vasútállomáshoz.

A túráról részletesen

Monoron át

A vasútállomástól startoló, P■ jelzésű útvonalon, a Petőfi Sándor utcán érkezünk Monor központi részére - közben érintjük a sétálóutcát is. A városközpont a XX. század elején nyerte el mai formáját, ekkor épültek fel a városképet meghatározó épületek, így például az ország egyik első vasbeton szerkezetű épülete, a Vigadó, majd a Bíróság, illetve a Kossuth Lajos Általános Iskola. De itt találhatók a város templomai, a helytörténeti kiállítás, a közintézmények, a főutcát pedig szobrok díszítik. A Kossuth Lajos útra érkezéskor jobbra fordulva tekinthetjük meg a városi könyvtár épületét, szemben a Szent István tér és a II. világháború áldozatainak emlékművét, valamint a Nagyboldogasszony római katolikus templom is itt áll. A könyvtár melletti téren látható az 1956-os emlékmű.

A látnivalók megtekintését követően indul a túra a pincefalu Szent Orbán terére, amely már a Strázsa-hegy központi lejtőjén fekszik. Odáig Monor házai közt, nyugalmas utcákon kanyargunk. A Szent Orbán térre érkezőket a névadó diófából készült szobra fogadja, akit a szőlőművelők, kádárok védőszentjének tartanak.

Az északi hegyek találkozás a síkvidékkel

A Strázsa-hegy a hagyomány szerint arról kapta a nevét, hogy a török korban a helyi lakosok innen kémlelték a környéket, őrizve a falut a portyázó oszmán katonáktól. A Strázsa-hegy a maga 190 méterével még a domb elnevezést sem érdemli meg, mégis nevezetes hely. Monor ugyanis két nagytáj, az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál fekszik. Az utóbbi részét képező Gödöllői-dombság fokozatosan olvad bele a város belterületét már egyértelműen meghatározó alföldi tájegységbe.  A dombvidék ezen nyúlványa lényegében a Strázsa-hegy, amely otthont ad a pincefalunak és a szőlőskerteknek. A pincéket agyagba fúrták, talpmélységük a felszíntől átlagosan 5-6 méter között van, hosszuk változó, általában 10-15 méter, de található 100 méter hosszú pincelabirintus is. Mivel a Strázsa-hegyet valaha szilfaerdő borította, így az agyag felett 1-1,5 méter barna erdőtalaj található, amely kitűnő otthont biztosít a szőlők számára.

Monoron az 1400-as években az egri káptalan honosította meg a szőlőtermesztést és a borkészítést. A Strázsa-hegy értékét a hagyományos présházakból álló pincesorok képezik. A szőlőskertekkel tagolt pincefalu az 1800-as években alakult ki.

A Szent Orbán tér és környéke számos borünnep helyszíne, a központjában pihenőhely, tűzrakó található, és innen indulva a tanösvény mentén járhatjuk be a 180 hektáron fekvő pincefalut. Jelenleg közel ezer pince illetve présház található a területen.

A téren található a tanösvény üdvözlő- és egyben indítótáblája, térkép a magyarországi pincefalvakról, lakatfal a szerelmesek és a látogatók számára, tájékoztató a vendégváró pincékről, a borkóstolási és étkezési lehetőségekről. A Szent Jakab-zarándokút emlékkő egy monori pincetulajdonos túráira hívja fel a figyelmet.

Tanösvény a pincék közt

Az Ezer pince szőlészeti és borászati tanösvény témájában két elkülönülő egységből áll: a Szent Orbán-tanösvény a hazai szőlészettel, borászattal foglalkozik, míg a Bacchus-tanösvény a Strázsa-hegy természeti, épített és kultúrtörténeti értékeivel ismerteti meg a túrázókat. Az útvonalon haladva láthatók a pincék, amelyek alapvetően 6 típusba sorolhatók. De megismerkedünk a szőlőskertekkel, a hagyományos és kordonos művelésűekkel egyaránt.

Túránkat érdemes a Szent Orbán-tanösvény mentén folytatni. Követve annak jelzését egy kereszteződéshez érünk, ahol árnyas fák alatt, dűlőutak kereszteződésében található utunk első információs táblája, melyet szépen karbantartott pincék vesznek körül.

Utunk egy tipikus mélyúton, szőlőskertek között vezet tovább. A szőlők évszaktól függően a saját életciklusuknak megfelelő állapotban láthatók, amelynek állapotváltozásait a következő, rövid emelkedő megtétele után, az útkereszteződésben található információs tábla írja le. Attól balra egy nem szokványos, faragott homlokzatú pincekamra szemrevételezhető. Odébb érjük el a kilátó terét. A torony felé fordulva találjuk a következő táblát, amely képekben mutatja be a termesztés és gondozás lépéseit a metszéstől a téli felkészülésig.  Ne mulasszunk el felmenni a kilátóba! Legfelső szintjén van a következő tábla, amely magyarázó szöveggel segít felismerni a táj jellegzetes pontjait. Tiszta időben a pincefalu és Monor mellett a környező falvakat és a budai hegyeket is láthatjuk.

A tér egy találkozási pont a túrázók számára, mivel a kilátó feletti soron lép be a pincefaluba a Péteri-tótól induló P+ turistajelzés, amely Tetepuszta és Felsőfarkasd irányába vezet. Ugyancsak ezen a helyen éri el a pincefalut a Túra a Naprendszerben 70 km hosszúságú terepkerékpáros körtúra útvonala is.

A dűlők útjain

A kilátó megtekintését követően induljunk vissza a Szent Orbán tér irányába, és mielőtt elérnénk a „Szőlő és a bor eredete”  című táblát, új irányt veszünk. Balra fordulva a pincefalu egyik központi során, egy rövid mélyúton haladhatunk felfelé az emelkedőn. Baloldalon egy pince a lehetőségeket kihasználva a löszfalba épült. Néhány méterrel előrébb a jobb oldalon két épületegyüttesből álló pince található, valamikor ez egy nevezetes mulató, borkóstolóhely volt. Ha figyelünk, észrevehető egy szellőző a bal oldalon - azt jelzi, hogy a pince bőven benyúlik az út alá, ami monori adottság.  A következő táblán a legfontosabb, hungarikumként nyilvántartott szőlőfajtákról olvashatunk. Termesztésük napjainkban új lendületet vett, a cél, hogy igazán e tájékra jellemző borokat tudjanak kínálni a látogatóknak. A soron következő állomások a pincefalvakat és a borvidékeket mutatják be, egyiküknél asztal és pad fogad, a területen hinta, pihenésre alkalmas gyep és a Túra a Naprendszerben „Neptunusz” táblája várja a megfáradt vándort. Túránkat ezen a jelzett úton folytatva utunk ismét egy hagyományos pincesoron halad tovább, ahol a gádorok állása jelzi, hogy a kivájt üregek a dűlőút alatt húzódnak. Követve a jelzést elérjük a következő tanösvénytáblát, amely bemutatja a számos esetben népi hagyományokon alapuló borünnepeinket. Monoron is évente tartják Szent Orbán napját, amely a szőlőművelők, kádárok és kocsmárosok patrónusának ünnepe. Az újbort pedig Szent Márton napján celebrálják, mert tartja magát a mondás, hogy „aki Márton napján új bort nem iszik, egész évben szomjazik”.

A túra ezen pontján van egy választási lehetősége a túrázónak: egyenesen haladva visszajuthat a Szent Orbán térre, és onnan a vasútállomás vagy a buszvégállomás irányába a jelzett úton.

Bacchus tanösvénye

Amennyiben túránkat folytatni szeretnénk, akkor menjünk egy sorral lejjebb, és a jelzést követve a Bacchus-tanösvényt kövessük! Ez a Strázsa-hegy természeti, épített és kultúrtörténeti értékeit tálalja a látogatóknak. Néhány perces sétával elérhetjük „A Strázsa-hegy egyedi tájértékei” táblát, itt érdemes a pincéken túl észrevenni, hogy az infótábla mellett egy kerekes, kétvödrös ásott kutat láthatunk. A kétvödrös megoldás lényegében azt jelenti, hogy a tele vödör jön felfelé, a másik tart lefelé a megmerítéshez. Régen ezek a kutak szolgáltatták a vizet a hordómosáshoz és a lovak itatásához.

A következőkben rálépünk a szilárd burkolattal rendelkező Mendei útra. Követve a jelzést, tartsunk felfelé a „hegyen”, amely lényegében a lezúduló esővíz által kimosott mélyúton (szurdik) halad. Ezt évszázadok alatt a közlekedni vágyó ember, a szél és a lezúduló esővíz alakította ki. Felfelé haladva az utat mindkét oldalról pincesor szegélyezi, egy újabb kerekes kutat elhagyva pedig a mélyút baloldalán láthatjuk a következő tanösvény táblát. Mögötte használaton kívüli pincék sorakoznak, melyek a legrégebbi ilyen építményei a környéknek. kisvártatva lekanyarodunk, és új telepítésű, ún. kordonos szőlőterület mellett haladunk. Az út másik oldalán feltűnik egy újabb tábla, mögötte szép almáskert látható.

Utunk során láthattunk hagyományos, tőkés és kordonos művelésű szőlőskerteket, olvashattunk a borkészítési eljárásokról, a borkészítés szerszámairól és eszközeiről. Pincefalunkban ma még fellelhetők a hagyományos eszközök és technológiák, de egyre több szőlészet és borászat már a kor követelményeinek, lehetőségeinek megfelelő módon termeszti a szőlőt, készíti borát.

Tapossunk tovább ezen a soron le a völgybe! Balra tehetünk egy kitérőt a Forrás-völgybe, amely természetvédelmi terület, de sajnos a forrás már kiszáradt. Igaz, még nyomokban felfedezhető a vizes élőhely növényzete.

Visszatérve a kereszteződéshez, folytathatjuk túránkat fel az emelkedőn, egyenesen tovább követve a sor nyomvonalát. Itt ismét vegyes mezőgazdasági és szőlős területek között vezet utunk, ahol is elérjük a Strázsa-hegy kialakulását ismertető táblát.

A Strázsa-hegy pincéi

De miért is lehetséges, hogy a Strázsa-hegyen ennyi pince található? A jégkorban kialakult vastag lösz és agyagréteg alkalmas arra, hogy fúrási technológiával, 5-8 m mélységben, megfelelő boltíves kialakítással, bor tárolására alkalmas pincét készítsünk. Ezekben a pincékben a gravitációs elvű szellőztetés és a talaj párolgása által elvont hő együttesen biztosítja, hogy a hordók ne száradjanak szét, és az átlaghőmérséklet télen-nyáron a borok tárolására ideális 10-14 ⁰C között maradjon.

A dűlőút nyomvonalán a Téglagyári pincék területe fogad, az út jobb oldalán, egy pince falán szemügyre vehetjük Koday László festőművész „Pincefalu” című, nagyméretű festményét. Újabb rövid sétával keressük fel a „Történelem” című infótáblát. Szemben vele egy szépen karbantartott tornácos présház áll, udvarán búbos kemencével.

Dűlőn, borospincék és szőlők között vezet jelzéssel ellátott utunk, gyalogösvényen jutunk két pincesornyival lejjebb. Az egyik présház homlokzatán freskót szemlélhetünk, amely témájában illeszkedik a helyhez. Tőle néhány lépésnyire található a „Bor és kultúra” állomás a tanösvényen. Innentől kezdve az egyetemes borkultúra ismerétével felvértezve róhatjuk tovább a pincesort mígnem elérjük el a 16. sorszámú, „Pincekultúra” táblát. Ezen akár játékos, rajzos formában is felfedezhetjük a pincefalu főbb pincetípusait.

Utunk mentén, két sorral lejjebb találkozunk a „Kunsági borvidék” című infótáblával, amely arról tájékoztat, milyen fontos szerepet játszottak a borvidék szőlői a filoxéravész leküzdésében. Továbbhaladva kiérünk a Bajcsy-Zsilinszky útra, és egy rövid talpalással jutunk a Bacchus tér bejáratához.

A téren vízvételi hely, hangulatos pihenőhely, tűzrakóhely található, valamint egy emlékoszlop, amelyet Magócsy Lajos, a pincefalu nótafája, regőse és kútfúró mestere emlékére állítottak.

Visszatérve a Bajcsy-Zsilinszky útra, a jelzésen maradva, a Bacchus-tanösvény 18. tábláját érjük el, ami a tanösvény és a pincefalu-túra végét jelöli. A turistajelzést követve a busz- és vasútállomásra találunk, ahonnan hazaindulhatunk.