Rozália téglagyár - Dobogókő (OKT-15)

Itiner

A túra folyamán végig a K jelzést kell követnünk.

• A Rozália téglagyártól Pilisborosjenő érintésével kapaszkodunk fel a Kevély-nyeregbe.
• A nyeregből Csobánka szélére ereszkedünk.
• Csobánka pereméről a Hosszú-hegy és a Dera-szurdok meglátogatása után érkezünk Pilisszentkeresztre.
• Pilisszentkeresztől a Zsivány-sziklák mellett emelkedünk fel Dobogókőre.

A túráról részletesen

Rozália téglagyár - Kevély-nyereg

A Rozália téglagyártól a Budapest – Esztergom vasútvonallal párhuzamosan haladunk, majd egy kilométer után a vasutat keresztező aszfaltútra jutunk. Átkelünk a főúton, és egy utcáról vágunk neki a Köves-bércnek. Az ösvény alacsony, mediterrán hangulatot idéző fákkal tarkított sziklás terepen kanyarog; nyáron ezt kabócák zaja is tetőzi. A Köves-bérc bányagödreit lassan teljesen visszahódítja a természet. Leereszkedünk Pilisborosjenő peremére, majd továbbra is meleg mikroklímájú, cserjés domboldalakon folytatjuk túránkat. Rövidesen a Teve-szikla alá érünk: a kemény dolomit kiemelkedett környezetéből, melynek kevésbé ellenálló kőzetei lepusztultak. Oldalra nézve egy valamikori bánya falát látjuk, melyet kicsapódott fémvegyületek és eltérő kőzettípusok színeznek tarkára.

Kicsit előrébb, ahol a K jelzés jobbra tér, bal felé a fák közt az egri vár makettjeként megépített díszlet időtálló romjait kereshetjük fel. Az Országos Kéktúra a Redlinger Adolf úton vág neki a falként magasodó Kevély-vonulat nyergének. A nyeregponton 1928-tól állt turistaház, mely valószínűleg gyújtogatás áldozata lett a '90-es évek elején. 1 óra alatt bejárhatjuk a Kevélyek csodálatos gerincútjának legizgalmasabb, panorámás szakaszát, ha kitérőt teszünk a Kis- és a Nagy-Kevélyre. A pihenőhely előtt, a turistautak találkozásánál bélyegzőt találunk.

Kevély-nyereg - Pilisszentkereszt

A Kevélyek hűvösebb, sűrű erdőkkel fedett oldalán ereszkedünk. A párhuzamos S jelzésű turistaúton találjuk a Mackó-barlang karsztos üregét. Egy felhagyott murvabányánál fordulunk északnyugat felé, és kiérünk Csobánka szántóinak szélére. A Lipár dombjáról kétirányú a kilátás, a Budai-hegység az egyik oldalon, a Visegrádi-hegység a másikon. De a látvány legimpozánsabb eleme a közeli Csobánka fölé tornyosuló Oszoly sziklafala. Nekivágunk a Hosszú-hegynek, de mielőtt még megindulhatnánk a gerincén, lekanyarodunk jobbra. Az erdő mélyén a kápolna mellett foglalt Szent-kút pumpával működő forrása enyhítheti szomjunkat.

Hosszasan sétálunk a hegyoldali erdőben, követjük a Dera-, más néven Kovácsi-patak folyását. A patak fontos földrajzi határt jelöl: északi oldalán a Kárpátok részét képező Északi-középhegység, a délin az ettől eltérő kifejlődésű Dunántúli-középhegység vonulata kezdődik. A Dera azonban rövidesen sokkal izgalmasabb jelenséget tartogat számunkra: Pilisszentkereszt előtt a vízfolyás mélyen a mészkőbe vágódott. A patak a környéken élő szláv ajkú lakosságtól kaphatta nevét is: a Dera jelentése ugyanis hasadék. És valóban, mintha a föld nyílt volna meg a Pilisben: hatalmas, mohos sziklagörgetegek hevernek a mederben, melyet helyenként függőleges mészkőfalak fognak közre. A hangulatos ösvény a szurdok felső végén már nem tartalmaz hidakat, a völgy is megszelidül kissé. Vizet sajnos csak hóolvadás vagy csapadékdús idő után találunk benne - máskor a mészkő belsejében, búvópatakként csordogál csupán.

Pihenőhelyet hagyunk el, majd földúton érünk be Pilisszentkeresztre. Bélyegzőhelyet a központban két helyen is találunk: a vegyesbolt ablakrácsán, valamint a Felső kocsmában.

Pilisszentkereszt - Dobogókő

A falut elhagyva keresztezzük a dobogókői utat, majd egyre mélyebben hatolunk a Visegrádi-hegység erdőibe. Utunkat az erdő alján rengeteg fahulladék szegélyezi, egy mélyútszakaszt követően jobbra méretes szikla magasodik. Mivel már az óriásvulkánok földjén járunk, a megszokott fehér mészkőformák helyett most hosszú időre hozzá kell szoknunk a lekerekítettebb, sötétebb, helyenként barna, tűzben született tömbökhöz, melyek gubbasztó óriásokként bújnak meg az árnyas erdőkben.

A Zsivány-sziklák impozáns méretű oszlopai közt kis folyosón sétálhatunk végig. A monda szerint a tatárok elől menekülő IV. Béla rejtette el itt kincseit, melyet később zsiványok próbáltak felkutatni - közben menedékként használva a helyszínt. A kőzet anyaga andezites törmelék, mely a miocénban (kb. 16,5 millió éve) itt működött tűzhányó kitörései során robbant a levegőbe. Később a lejtőkön felhalmozódott kőzettörmelék lecsúszott a lejtőn és a hegylábi völgyekben gyűlt fel. A nagy forróságban összesült breccsa később ellenálló-képessége révén nem pusztult le olyan ütemben, mint környezete, ezért kipreparálódott, szomszédsága fölé magasodott.

A Kanyargós-patak völgyének megtépázott fenyvesében folytatjuk túránkat, majd a völgyfő előtt egy jobbkanyarral a hétvégi házak közé érünk. Rövidesen megérkezünk Dobogókő üdülőtelepére. A Kéktúra a kilátóteraszig vezet minket: a névadó szikla, a Dobogó-kő a Zsivány-sziklákkal egyező folyamat eredményeként jött létre - bár a kőzet maga alig bukkan ki a teraszból. A Dunakanyar szalagján túl a Szent Mihály-hegy, mögötte a Börzsöny fő tömege emelkedik - azonban annak eléréséhez még hosszas menetelés vár ránk a Visegrádi-hegységben.

Az Eötvös Loránd Menedékház bejáratánál, a falon lógó bélyegzővel igazolhatjuk ittjártunkat.