Rögről rögre a Gerecsében

Itiner

• Dorogról a K jelzést követjük a Nagy-Getéig.
• A Getéről a K jelzésen ereszkedünk a Sörház-völgybe.
• A völgyben balra, a rosszul jelzett K+ jelzésre térünk.
• Méterekkel később jobbra, emelkedő ösvényre váltunk.
• A földek szélén haladunk, aztán egy vadlesnél egyenesen átvágunk a parcellát délnyugatról kísérő földútra.
• A földúton jobbra térünk; a csatlakozó K jelzésen érünk a Hegyes-kő alá.
• Jelzetlen, de kitaposott, rövid ösvényen kaptatunk föl a Hegyes-kőre, majd jövünk le róla.
• A K jelzésen visszaindulva, azt lefelé követve gyalogolunk vissza Tokodra.

A túráról részletesen

Úton a Getére

A mai szemmel túlzó méretű dorogi vasútállomás vágányhálózata egykor komoly teherforgalmat bonyolított: ahogy városi sétánk során többször is látni fogjuk, a település történelmét és arculatát áthatja a szénbányászati múlt. A Dorogi-medencében a 18. század végén indult a kitermelés, majd a 19-20. században Budapest felfutó igényeit kiszolgálva a korábbi kis falu méretes iparvárossá nőtt. A bányászat 20. század végi bedőlésének nyomaival lépten-nyomon találkozunk, ahogy a hegyek felé vesszük az irányt. A vasúti aluljáróból kijőve jobb felől az egykori bányavállalati székház szépen felújított épülete fogad, a körforgalmon átkelve pedig régebbi, falusi jellegű házsor kísér.

Elérjük Dorog szélét, egy használaton kívüli iparvágány gazba vesző sínpárján átlépve elhaladunk egy vegyipari üzem mellett, majd erdőben gyalogolunk tovább - pontosabban egy korábbi bányagödör oldalán felnövekvő, gazos akácosban. Napsütötte szakaszunkról aztán végre tényleg a fák alá érünk, ahogy utunk meredeken emelkedni kezd. Egyre idősebb és mutatósabb rengeteg vesz körül, csak röviden érintjük egy villanyvezeték pásztáját. Bár az idős erdő miatt nem érzékeljük, de közel kerülünk Csolnok utcáihoz, amikor egy elágazásban jobb felé folytatjuk immár szelíd emelkedőnket.

A Gete-hegy

Ismét keresztezzük a távvezeték folyosóját, és ezzel lényegében a Nagy-Gete keskeny, nyugat-keleti irányban elnyúló és lealacsonyodó rögének vágunk neki. Köves ösvényen kaptatunk. Az erdészeti feltáróutak elkerülik ugyan a bércet, de a színezőelemként megjelenő fenyők a korábbi erdők leirtásáról, és újabbak mesterséges ültetéséről árulkodnak. Rövidesen a fő csúccsal nem összekeverendő Gete-hegy apró púpjára toppanunk; a jelzett úttól balra térő ösvényen a kereszttel ékesített kilátópontra sétálhatunk. A sziklagyep panorámája főként a Zsámbéki-medence felé hullámzó dombvidéket tárja elénk, de a széleken feltűnik a Pilis, a Budai-hegység, illetve a Nagy-Gerecse is.

A Nagy-Getétől már csak kb. 50 méter szintkülönbség és másfél kilométer távolság választ el - ezt továbbra is köves ösvényen csökkentjük. A kis sasbérc gerincén járunk, a kitettség miatt gyakran szeles erdőben. Mintegy 20 percnyi kényelmes hegymenet végén érünk az első ránézésre gazos tetejű, méretes kereszttel ellátott csúcsra.

A Nagy-Getén

Nyugati lejtőjén, mely a sárkányrepülősök és siklóernyősök körében is népszerű startpont, lejtős tisztás bújik meg a fák szorításában. Felszínre bukkan a hegység fő tömegét adó triász mészkő is. Tekintetünket a földről persze érdemes a magasba emelni: az egész Gerecse rögvidéke belátható innen. Előttünk a dombnak tűnő, mégis jól kivehető letörésekkel határolt Hegyes-kő, mögötte tovább a Kő-hegy, a Bajót fölé magasodó Öreg-kő, és a háttérben a Nagy-Gerecse bálnahátszerű, adótornyos tömbje bújnak ki egymás mögül. Tőle délre a hegyvidék alacsonyabb hátai és bércei sorakoznak; kiemelkedik még környezetéből a Tatabányát takaró Halyagos. Feltűnik a Vértes alacsony szélső platója is. A csúcson a II. világháborúban bunkert építettek. Ennél is érdekesebb, hogy a hegyen rendezték Magyarország első szervezett síversenyét 1908 januárjában.

A Kéktúra lefelé indul: belépve a fák közé sziklás, meredeken lejtő ösvény állít elénk kihívást. Figyeljünk a lépteinkre, hiszen nem nehéz megcsúszni! A hegy tövében fenyvest keresztezünk, melynek túlvégén, az Öreg-kő kis nyúlványán ismét feltárul a föntről csodált panoráma, ezúttal azonban már Tokod és a Duna síkja is megmutatkozik. Egyre közelebb vagyunk a Hegyes-kőhöz, de lassan a fák alá érünk, ezért eltűnik szemünk elől a sok fehér sziklaborda, melyre rövidesen felkapaszkodunk.

Úttalan utakon a szántók között

Egy rövid szakaszon a Sörház-völgy szűk patakmosása mellé szegődünk bal felé. Följebb a völgyben még kis horgásztavat is kialakítottak (kb. 3-5 perc kitérő). Rövidesen azonban jobbra, fák közé hív a K+ jelzés ösvénye, melyen jelzéseket ne nagyon keressünk - a Hegyes-kőig rosszul, helyenként egyáltalán nem jelölt úton haladunk, ezért támaszkodjunk GPS-ünkre, főként a mezőgazdasági táblák között bolyongva! Apró, löszös fennsíkra lépünk, melynek homokos oldalába számtalan vízmosás vágódott mély árokkal. Kis parcellák és erdőkordonok közt kanyargunk, eleinte a föld peremén. Később, egy vadlesnél a szántón egyenesen át, délnyugatnak kell tartanunk, hogy a túlsó földutat vegyük célba - ezen jobbra fordulva már nem fogunk eltévedni. Balunkon a Gerecse dombsági része, szemben a Hegyes-kő sziklapadsora gazdagítja a látványt.

A Hegyes-kőn

Csatlakozik jobbról az Országos Kéktúra nyomvonala, egy utolsó emelkedővel pedig a sziklabérc déli oldalára kerülünk. A jelzett út egyenesen folytatódik, ám a jól kitaposott, eltéveszthetetlen ösvény a mészkőlejtőre hág. Megéri fölkapaszkodni a nyári hőségben a fehér kőzet fényvisszaverő képessége miatt igen forró lejtőn: nagyszerű körkilátást élvezhetünk föntről. Északon a Duna völgye és túloldalán a Bátorkeszi-hát szőlősoros dombjai mögött olykor feltűnik a Madaras és a Selmeci-hegység vulkanikus tömege is. A közeli látnivalók közül a Börzsöny hatalmas erdőtája uralja a látványt, előterében pedig a Helembai-hegység dunai sziklasora, valamint az esztergomi bazilika kecses ívei vonzzák a tekintetet. A Pilis és a Visegrádi-hegység is azonosítható (előbbi dél felé is kibukkan a hatalmas Nagy-Gete túloldalán), ahogy a Budai-hegységet is látni lehet. Nyugaton a Gerecse rögvidéke hullámzik: a Kő-hegy mögött a bajóti Öreg-kő, a Nagy-Gerecse, a Halyagos és a Vértes sorakoznak, ahogy térképpel a Somlyót is könnyű megkeresni. Tokod a lábunk előtt hever. Szembetűnő a környék bányászmúltja; számos ipari épület tolakodik a Dorogi-medence alacsony házai közé.

Az ereszkedés Tokodig rövid és gyors. A K jelzésen balra visszaindulva hamarosan elágazik az út. Ismét a bal irányt, egy benőtt ösvényt kell választatnunk. A Kéktúra hosszan halad a sűrűben, majd kiér a Tokod fölötti nyílt lejtőre. Balra a Hegyes-kő árnyas mészkőlépcsői, szemben a föntről is megcsodált távlati panoráma kísér, ahogy a házsorok közé érünk. A rövid mellékutcáról egy kanyar után az Egyház-völgy patakja mellé, majd a Hősök terére jutunk, ahonnan busszal hagyhatjuk el Tokodot.