Pénzesgyőri szurdokkörtúra

Itiner

• A buszmegállóból nyugat felé indulunk a Z jelzésen.
• A szurdok bejárata előtt egy keskeny ösvényen balra térünk a Z▲ jelzésre.
• Az Oltár-kő után Z● jelzésen meglátogatjuk a Judit-forrást, majd leereszkedünk a Kertes-kői-szurdokba.
• A szurdokban jobbra fordulunk a Z jelzésen.
• A szurdok végénél a balra indulunk a Z▲ jelzésen.
• A P+ jelzésen jobbra tartva átkelünk a műúton és a Zoltay-forrásig követjük.
• Hamarosan elérjük a Z jelzést, amin jobbra fordulva a kiindulópontra jutunk. 

A túráról részletesen

Pénzesgyőr

Pénzesgyőr község a Lókúthoz tartotó Pénzeskút, a Szentgálhoz tartozó Kőrisgyőr és a Bakonybélhez tartozó Kerteskő egyesüléséből született 1956. július 1-jén. Utóbbi már a bakonybéli monostor Szent István király által kiadott alapítólevelében is szerepel, mint birtokhatárpont. Korábbi neve az itt gazdálkodó Dr. Rainprecht Antal - a veszprémi püspöki uradalom jószágkormányzója, Veszprém vármegye főispánja, valamint a Páneurópa-mozgalom magyarországi tagozatának megalapítója - után Antalháza volt. Birtokán a Kísérleti Gazdaságok Igazgatósága 1952-ben alakította ki a híres Kerteskői Ménest, ami 1962-ben került a Bábolnai Állami Gazdasághoz. Itt volt 1970-től fedező mén a világhírű Imperiál. A térségből a törökdúlás idején elmenekült a lakosság; visszatelepülésük csak a 18. században indult meg.

„Pénzeskút nevét bizonyára a kútjaiból kiásott és mindenfelé, rengeteg mennyiségben szanaszét heverő Szent László pénzétől vette.” – írja Dornyay Béla a Bakony c. tudományos igényességgel összeállított részletes útikalauzában. A pusztát gróf Esterházy János népesíttette be az 1780-as években elsősorban sváb, tót és magyar lakossággal.

A Szentgál birtokrészeként alapított Kőrisgyőr a legfiatalabb pusztája a településnek. Első telepese 1892-ben a csárdaépítő Fogl János volt. Mivel egész Kőrisgyőr Zirci Mészkőre települt, illetve ezt csak vékonyan fedő löszre, a sziklás altalaj miatt mindössze egy kút volt ebben falurészben. Ezen a kúton kívül csak a Gerence-patak vizéből és a tetőkről felfogott esőből jutott vízhez a lakosság egészen az 1980-as évek végéig.

A Kertes-kői-szurdok felé

A buszmegállóból nyugat felé indulunk, majd a temető utáni kanyarban balra fordulunk a Z jelzést követve. Jobbról legelők mellett, balunkon pedig hamarosan egy zircimészkő-feltárás mellett haladunk el, majd kicsit odébb azt is láthatjuk, hogy miként települ rá a negyedidőszaki lösz. Mielőtt az út éles balos kanyart venne, jobbra térünk le róla az erdőbe, melynek gyepszintjében gyakori a pettyegetett tüdőfű. Ez a főleg üde gyertyán- és bükkelegyes erdőkben virító növény egy speciális technikával segíti az őt beporzó rovarokat. A virág pártája először lila színű, majd a megtermékenyüléskor bekövetkező kémhatás-változás miatt rózsaszínes-pirosas színűre változik, jelezve ezzel a rovarnak, hogy elkésett, keressen egy másik lila virágot.

Átkelünk egy a Gerencébe tartó kis éren, majd kiérünk a kerteskői birtok legelőinek szélére, és viszonylag hosszan jobbra kerüljük az azt határoló drótkerítést, miközben jobboldalunkon a meanderező Gerence csörgedezik az őt övező égerligetben.

A gugyor és környéke

A kerítés után nem sokkal elhaladunk a villanyvezetékek alatt. A keskeny ösvényen balra térő Z▲ jelzés felvezet a Kertes-kői-szurdok fölé meredő, majd 40 m magas Oltár-kő nevű szikla tetejére, melynek neve a magyarok római keresztény hitre való áttérítése előtti időkből származhat. A szikla anyaga a kréta időszakban mintegy 100 millió éve egy tengerelöntés során képződött Zirci Mészkő. A sekélytengeri környezetben vastag, aszimmetrikus héjú, úgynevezett rudista kagylók kőzetalkotó mennyiségben szaporodtak el, melyek szabálytalan kör, illetve ellipszis alakú ősmaradványaival több helyen is találkozhatunk a szurdokban és annak környékén - mint például a túra következő állomásánál, a Z● jelzés végénél fakadó Judit-forrásnál. A szurdokba nehezen járható, görgeteges ösvényen ereszkedhetünk le a forrás mésztufagátsora mellett, melyen a víz kis zuhatagokkal tarkítva szalad lefelé a mintegy 40 méteres magasságból. Ez a képződmény a felszínre került, felgyorsuló karsztvíz szén-dioxid leadása következtében kicsapódó kalcium-karbonátból, vagyis mészkőből alakult ki. A szurdokban jobbra indulunk annak keleti vége felé. A nehezen járható út helyett visszamehetünk a Z▲, majd a Z jelzésen is, ami szintén a szurdok keleti végéhez vezet bedőlt fákkal és kissé benőtt szakaszokkal.

A szűk völgy és a benne rohanó Gerence-patak sajátos hűvös-párás mikroklímát alakított ki. A sziklafalakon a moha és páfrány fajok mellett a növényvilág egyik kis „ékszerével” is találkozhatunk, a párnaszerű sziklabevonatot alkotó mohos csitrivel. Ez a védett, a szegfűfélék közé tartozó növényke csak bemohásodott sziklafalakon él, mert apró magjai a mohapárnák nedves málladékán tudnak csak kicsírázni. Apró, fehér virágai május környékén nyílnak, melyeket általában kistermetű legyek poroznak. A vízben is találkozhatunk védett fajokkal, mint például a meder kövei között ritkán megjelenő fürge csellével.

Úton a Zoltay-forráshoz

A szurdok végénél északkelet felé indulunk tovább a Z▲ jelzésen, mellyel elhagyjuk a Gerence-patak völgyét. A széles földúton balra indulva, majd rövidesen jobbra letérve róla egy nagy, vadvirágos (pl. őszi oroszlánfog, réti boglárka, réti imola, mezei katáng, közönséges párlófű, stb.) rétre érünk, amelyen a magaslest elhagyva elérjük a P+ jelzést. Átkelünk a műúton, és azzal párhuzamosan indulunk délkelet felé a később bükkösre váltó gyertyános-kocsánytalan tölgyesben. A nemrég kövezett erdészeti feltáróúton átkelve azzal párhuzamosan tartjuk eddigi irányunkat. Egy magasles mögött kanyarodunk ki az erdőből a szántószéli útra, ahonnan szép kilátás nyílik a Pénzesgyőri-medencére. A szántók után jobbról gyomos gyep mellett haladunk tovább, majd keresztezünk egy földutat, és utána egyenesen megyünk tovább az erdőbe. Miután átkelünk egy kis vízfolyás medrén, egy nemrég kitisztított fáslegelőhöz érünk. A patak felől kerüljük meg, amelynek partján a Boltos-kút fakad. Ösvényünk kicsivel odébb egy szélesebb földúthoz ér, amin jobbra fordulunk, és hamarosan elérjük a Köves-hegy oldalában fakadó bővizű Zoltay-forrást. Névadója Zoltay Ferenc mérnök, aki 1960-ban 27 fővel megalapította Természetbarát Egyesület Fűzfői Osztályát, ami 1962-ben a Fűzfői Atlétikai Klub Természetbarát Szakosztálya lett. Tagjai 1978-ban foglalták a forrást, és egy kopjafát is állítottak elhunyt túratársaik emlékére. A forrás melletti szépen kialakított, padokkal és tűzrakóhellyel komfortosított terület kiváló pihenőhely.

Vissza Pénzesgyőrbe

Hamarosan elérjük a Z jelzést, amin jobbra fordulunk, és a vízmosás balpartján folytatjuk utunkat az elegyes bükkösben, míg kiérünk a szántókhoz. Az eret kísérő kis füzes után a dombháton keresztezünk egy földutat, ahonnan jól rálátni északnyugaton a Nagy-Som-hegyre, délnyugat felé pedig az Iharos-tetőn elterülő rétekre. Innen egy villanypásztor-kerítés határolta táblát kerülve ereszkedünk le a völgybe. A következő cserjesávon már ismét út vezet át, majd a magasles után a rét végénél balra fordulunk, és a füzek kísérte ösvényünk vizenyős aranyvesszősön és csalánoson át közelíti meg a majort, ahol a kavicsos úton először jobbra, majd balra kanyarodunk Haladás utcára. Végül a Fő utcán jobbra kanyarodunk, és a pénzeskúti plébánia megalakulásának emlékére 1947-ben állított kereszt mellett irányunkat tartva jutunk el a buszmegállóhoz.