Patakparti kalandozás a Kupi-erdőben

Itiner

• Az aszfaltos úttól a P jelzésen indulunk el délnyugat felé, majd áttérünk a Tallós Pál tanösvényhez a jobbra ágazó P+ jelzésre.
• A tanösvényen a ZT jelzések vezetnek végig.
• A 8. állomás felé az erdei iskola mögötti kereszteződésben kell balra kanyarodni a ZT jelzésen.
• A zárt területről kiérve a homokos úton balra fordulunk a P+ jelzéssel.
• A nagy kereszteződésben a már ismert P jelzésen jutunk vissza a kiindulási pontunkra.

A túráról részletesen

Az Esterházy Erdészeti Erdei Iskola és Oktatási Központig

Értékénél fogva a Kupi-erdőtömb nagyon régóta erdészeti hasznosítás alatt áll. 1623-ban került a gróf Esterházy családhoz, majd 1872-ben hitbizományi tulajdonba, de a terület haszonélvezői továbbra is ők maradtak.

Az aszfaltos úttól a P jelzésen indulunk el délnyugat felé. A 2 km hosszú egyenes, szintben haladó, kavicsos erdészeti út elsőre úgy tűnik, nem tartogat nagy izgalmakat, menet közben azonban rájövünk, hogy már az erdő is különleges. Utunkat egybefüggő erdei fenyves szegélyezi, ami a tömb leggyakoribb erdőtársulása a gyertyános-kocsányos tölgyes mellett - és ezen a vidéken egyébként ritkának számít. Ezt a fajt már messziről fel lehet ismerni a törzs felső részének és vastag ágainak szép, rókavörös színű kérgéről. Monokultúrái azonban jelentősen csökkentik a biológiai sokféleséget, melynek egyik hatása, hogy utat nyithatnak inváziós fajok, mint például az itt is megfigyelhető észak-amerikai eredetű mirigyes bálványfa megjelenéséhez. Kb. 1 km után érünk Füstös Sándor pápai úri szabómester, vadász, valamint Iván Ferenc és Tibor erdészek emléktábláihoz, de itt áll a Pápai Vadásztársaság emlékoszlopa is.

Mellettük, a kereszteződés után találjuk a terület legjelentősebb természeti értékét jelentő kis hagymás növény, a nősziromfélék családjába tartozó halvány sáfrány termőhelyét, melyre tábla is felhívja a figyelmünket. A nemzetség neve a gasztronómiában használt jóféle sáfránynak köszönhető, és az arab sahafran, zafran szóból származik, ami sárgát jelent, utalva bibeszálainak színező hatására. Latin nevét a görög krokhé szóból kapta, ami magyarul fonalat jelent, utalva a virág fonalas bibéjére. Az itt élő faj az Alpok délkeleti részétől Erdélyig, délen pedig Macedóniáig terjedt el. Hazai első előfordulását Tallós Pál erdőmérnök ismertette, aki a pápai piacon sáfrányokat áruló asszonyoktól tudakolta ki a növény egy másik, környékbeli (pápasalamoni) termőhelyét. A fajt eredetileg kárpáti sáfránynak azonosította, és csak sok évre rá, genetikai vizsgálatoknak köszönhetően került mai taxonómiai helyére. Hogy nagyon közel járt az igazsághoz, az is mutatja, hogy a halvány sáfrány egy hibrid faj, melynek szülőfajai a jóval gyakoribb kárpáti és a fehér sáfrány. Az erdő további védett növényei a szártalan kankalin és a nagyobb termetű, erősen mérgező farkasölő sisakvirág.

Nemsokára elérjük a Körös-patak hídját, majd a pár száz méterre levő táblás kereszteződésben jobbra fordulunk a K+ jelzésre. 400 m múlva megérkezünk az Esterházy Erdészeti Erdei Iskola és Oktatási Központhoz. Gyerekekkel érkezőknek érdemes itt egy kis pihenőt tartani, és kipróbálni az erdei játszóteret. Innen indul a híres erdész-botanikus kutatóról, Tallós Pálról elnevezett tanösvény is, melynek első hét állomását egy kisebb, 1 km hosszú, míg a 8.-20. állomásig egy 4 km hosszú körtúra járja be. 

Kis kör

Az épületek utáni kereszteződéstől 180 m-re fordul jobbra a tanösvény, és átkel a Bakonyból érkező és a Marcal-medencébe tartó Körös-patakon. Tábla ismerteti az erdei élőlények táplálékláncban betöltött szerepét. Egy nagy félkört leírva érünk vissza kanyargós patakhoz. Itt jól megfigyelhető, hogy a meanderek során miként építi a vízfolyás a forrásvidéke felől ideszállított apró szemű hordalékával a kanyarulatok belső oldalát, miközben a külső oldalt alámosva folyamatosan pusztítja azt, a leszakadt üledéket pedig távolabb rakja le. Áradáskor gyakran előfordul, hogy a patak átvágja a kanyarulatot, és egy új, rövidebb medret vág magának. A vízfolyás medervonala emiatt állandó mozgásban van. A patakon egy fahídon kelünk át, majd idős erdei fenyvesbe érünk be a lepkéknek és bogaraknak szentelt 7. táblánál. A kavicsos úthoz érve jobbra fordulunk.

Nagy kör

A 8. állomás felé az erdei iskola mögötti kereszteződésben kell balra kanyarodni, majd balra tartva a ZT jelzést követni. A tőlünk jobb oldalon lévő vadkerítésen egy kaput találunk; ezen átjutva érünk a bakonyaljai tölgyeseket bemutató táblához. A homokos úthoz érve balra fordulunk, és a P+ jelzéssel együtt megyünk tovább 300 m-t. Az útjelző táblánál jobbra betérünk az erdőbe, és hamarosan megérkezünk a Szent-kút nevű forráshoz, valamint a mellette kialakított pihenőhöz.

A Bakony karsztosodott mészkő- és dolomitterületein lehulló csapadék töredezett, mésztartalmú kőzeteken át szivárog a mélybe. Ez a karsztvíz az alapja az egész térség ivóvízellátásnak, mely a Kisalföld felé tartó útja során a medencék üledékeiben tárolt vízzel keveredve források formájában lép felszínre a hegylábi területeken. Ez az oka annak, hogy az ilyen kis forrásoknak, mint amilyen a Szent-kút is, a hozama nagyon ingadozó. Ásványi anyagokban gazdag vizének nagy kalciumtartalmát mutatják a meder alján látható mészbevonatos kavicsok.

Jobbra indulunk tovább a Körös-patak partján. A jó vízellátottságú öntéstalajon a vízfolyást kísérő hangulatos gyertyános égerligetben sétálunk. Az aljnövényzet leggyakoribb faja a podagrafű, melynek fiatal leveleit régen főzelékként fogyasztották, míg szárából köszvény kezeléséhez készítettek borogatást. Tavasszal, lombfakadás előtt a geofiton számos jellegzetes fajával találkozhatunk, úgymint az odvas keltike vagy a bogláros szellőrózsa.

A pataktól eltávolodva egy széles, homokos útra érünk, amin jobbra fordulva pár kotorék mellett haladunk el. A következő tábla után újabb kapun megyünk át egy bekerített területre, ahol a tarvágásban felnőtt aranyvesszősben haladunk tovább. A kerítés túlsó vége után, a bakonyi erdők történetét bemutató táblánál jobbra fordulunk, majd a magaslest elhagyva nem sokkal balra letérünk az útról. A nagyvadas táblánál jobbra, majd a következő kereszteződésnél ismét balra megyünk tovább, míg a kocsányos tölgyesbe beérve egy erdei bútorgarnitúrával felszerelt esőbeállóhoz jutunk. Itt élesen jobbra kanyarodunk, és a kanyargó úton 300 m-t megtéve érjük el a tanösvény már bejárt szakaszát. A kavicsos útra kiérve balra fordulunk, és a nagy kereszteződésben a már ismert P jelzésen jutunk vissza a kiindulási pontunkra.