Patakparti kalandozás a Kupi-erdőben

Itiner

• Az aszfaltos úttól a P jelzésen indulunk el délnyugat felé, majd áttérünk a Tallós Pál tanösvényhez a jobbra ágazó P+ jelzésre.
• A tanösvényen a ZT jelzések vezetnek végig.
• A 8. állomás felé az erdei iskola mögötti kereszteződésben kell balra kanyarodni a ZT jelzésen.
• A zárt területről kiérve a homokos úton balra fordulunk a P+ jelzéssel.
• A nagy kereszteződésben a már ismert P jelzésen jutunk vissza a kiindulási pontunkra.

A túráról részletesen

Az Esterházy Erdészeti Erdei Iskola és Oktatási Központig

Értékénél fogva a Kupi-erdőtömb nagyon régóta erdészeti hasznosítás alatt áll. 1623-ban került a gróf Esterházy családhoz, majd 1872-ben hitbizományi tulajdonba, de a terület haszonélvezői továbbra is ők maradtak.

Az aszfaltos úttól a P jelzésen indulunk el délnyugat felé. A 2 km hosszú egyenes, szintben haladó, kavicsos erdészeti út elsőre úgy tűnik, nem tartogat nagy izgalmakat, menet közben azonban rájövünk, hogy már az erdő is különleges. Utunkat egybefüggő erdeifenyves szegélyezi, ami a tömb leggyakoribb erdőtársulása a gyertyános-kocsányos tölgyes mellett - és ezen a vidéken egyébként ritkának számít. Az erdeifenyvest már messziről fel lehet ismerni a törzs felső részének és vastag ágainak szép, rókavörös színű kérgéről. Monokultúrái azonban jelentősen csökkentik a biológiai sokféleséget, melynek egyik hatása, hogy utat nyithatnak inváziós fajok, mint például az itt is megfigyelhető észak-amerikai eredetű mirigyes bálványfa megjelenéséhez. Körülbelül 1 km után érünk Füstös Sándor-emlékhelyre, ahol a pápai úri szabómester, vadász emléktáblája mellett a vadász Iván Ferenc és Tibor, valamint a pápai vadásztársaság emlékoszlopát is megtaláljuk.

A kereszteződés után találjuk a terület legjelentősebb természeti értékét jelentő hagymagumós növény, a nősziromfélék családjába tartozó halvány sáfrány termőhelyét, amelyre tábla is felhívja a figyelmünket. A nemzetség neve a gasztronómiában használt jóféle sáfránynak köszönhető, és az arab sahafran, zafran szóból származik, ami sárgát jelent, utalva bibeszálainak színező hatására. Latin nevét a görög krokhé szóból kapta, ami magyarul fonalat jelent, utalva a virág fonalas bibéjére. A faj elterjedési területe az Alpok délkeleti részétől Erdélyig, délen pedig Macedóniáig húzódik. Hazai első előfordulását Tallós Pál, a híres erdész-botanikus kutató ismertette, aki a pápai piacon sáfrányokat áruló asszonyoktól tudakolta ki a növény egy másik, környékbeli (pápasalamoni) termőhelyét. A fajt eredetileg kárpáti sáfránynak azonosította, és csak sok évre rá, genetikai vizsgálatoknak köszönhetően került mai taxonómiai helyére. Hogy nagyon közel járt az igazsághoz, az is mutatja, hogy a halvány sáfrány egy hibrid faj, melynek szülőfajai a jóval gyakoribb kárpáti és a fehér sáfrány. Az erdő további védett növényei a szártalan kankalin és a nagyobb termetű, erősen mérgező farkasölő sisakvirág.

Nemsokára elérjük a Körös-patak hídját, majd a pár száz méterre levő táblás kereszteződésben jobbra fordulunk a K+ jelzésre. 400 m múlva megérkezünk az Esterházy Erdészeti Erdei Iskola és Oktatási Központhoz. Gyerekekkel érkezőknek érdemes itt egy kis pihenőt tartani, és kipróbálni az erdei játszóteret. Innen indul a Tallós Pálról elnevezett tanösvény is, amelynek 7. állomásáig egy rövidebb, 1 km-es, 20. állomásig pedig egy hosszabb, 4 km hosszú körtúrával juthatunk el. 

Kis kör

Az épületek utáni kereszteződéstől 180 m-re fordul jobbra a tanösvény, majd átvezet a Bakonyból érkező és a Marcal-medencébe tartó Körös-patakon. Tábla ismerteti az erdei élőlények táplálékhálózatokban betöltött szerepét. Egy nagy félkört leírva érünk vissza kanyargós patakhoz. Itt jól megfigyelhető, hogy a meanderek során miként építi a vízfolyás a forrásvidéke felől szállított apró szemű hordalékával a kanyarulatok belső oldalát, miközben a külső oldalt alámosva folyamatosan pusztítja azt, a leszakadt üledéket távolabb lerakva. Áradáskor gyakran előfordul, hogy a patak átvágja a kanyarulatot, ezáltal egy új, rövidebb medret vág magának: a vízfolyás medervonala állandó mozgásban van. A patakon egy fahídon kelünk át, majd idős erdeifenyvesbe érünk be a lepkéknek és bogaraknak szentelt 7. táblánál. A kavicsos úthoz érve jobbra fordulunk.

Nagy kör

A 8. állomás felé az erdei iskola mögötti kereszteződésben kell balra kanyarodni, majd balra tartva a ZT jelzést követni. A tőlünk jobb oldalon lévő vadkerítésen egy kaput találunk; ezen átjutva érünk a bakonyaljai tölgyeseket bemutató táblához. A homokos úthoz érve balra fordulunk, és a P+ jelzéssel együtt megyünk tovább 300 m-t. Az útjelző táblánál jobbra betérünk az erdőbe, és hamarosan megérkezünk a Szent-kút nevű forráshoz, valamint a mellette kialakított pihenőhöz.

A Bakony karsztosodott mészkő- és dolomitterületein lehulló csapadék töredezett, mésztartalmú kőzeteken át szivárog a mélybe. Ez a karsztvíz az alapja az egész térség ivóvízellátásnak, mely a Kisalföld felé tartó útja során a medencék üledékeiben tárolt vízzel keveredve források formájában lép felszínre a hegylábi területeken. Ez az oka annak, hogy az ilyen kis forrásoknak, mint amilyen a Szent-kút is, a hozama nagyon ingadozó. Ásványi anyagokban gazdag vizének nagy kalciumtartalmát a meder alján látható mészbevonatos kavicsok is jelzik.

Jobbra tartva indulunk tovább a Körös-patak partján. A jó vízellátottságú talajon a vízfolyást kísérő hangulatos gyertyános égerligetben sétálunk. Az aljnövényzet leggyakoribb faja a podagrafű, melynek fiatal leveleit régen főzelékként fogyasztották, míg szárából köszvény kezeléséhez készítettek borogatást. Tavasszal, lombfakadás előtt a geofiton számos jellegzetes fajával találkozhatunk, úgymint az odvas keltike vagy a bogláros szellőrózsa.

A pataktól eltávolodva egy széles, homokos útra érünk, amin jobbra fordulva pár kotorék mellett gyalogolunk el. A következő tábla után újabb kapun megyünk át egy bekerített területre, ahol a tarvágásban aranyvesszősben folytatjuk utunkat. A kerítés túlsó vége után, a bakonyi erdők történetét bemutató táblánál jobbra fordulunk, majd a magaslest elhagyva nem sokkal balra letérünk az útról. A nagyvadas táblánál jobbra, majd a következő kereszteződésnél ismét balra megyünk tovább, míg a kocsányos tölgyesbe beérve egy erdei bútorgarnitúrával felszerelt esőbeállóhoz érünk. Itt élesen jobbra kanyarodunk, és a kanyargó úton 300 m-t megtéve érjük el a tanösvény már bejárt szakaszát. A kavicsos útra kiérve balra fordulunk, és a nagy kereszteződésben a már ismert P jelzésen jutunk vissza a kiindulási pontunkra.