Panorámák és források nyomában

Itiner

•  A buszmegállóból átmegyünk a vasúti híd alatt, és délnyugat felé követjük a Z▲ jelzést, ami a következő vasúti átjárónál fordul északnyugatra, és a Király-kút után  kis ösvényre tér.
• A Zamenhof-kilátó romjához a ZL jelzésen jutunk el.
• A kilátótól a már kevésbé meredek Z▲ jelzés vezet Köves-mezőre.
• Köves-mezőtől a K jelzésen folytatjuk utunkat Törökmezőig.
• A Törökmezői turistaház előtt megyünk tovább. A Fehér-forráscsoporthoz a Z● jelzésen tett kitérővel jutunk.
• A Z◼ jelzést követve a Só-hegy gerincén át térünk vissza Kismarosra.

A túráról részletesen

Kismaros a Duna bal partján található Nagymaros és Verőce között. A falut a török kiűzése után 1697 és 1705 között népesítették újra német telepesekkel. 1770-től a 20. század elejéig a visegrádi koronauradalom része volt. 1776. szeptember 16-án kapott szabadalomlevelet Mária Teréziától. A 19. század során nagy tűzvész és a Duna áradása is pusztított a településen. 1974. december 31-én Verőcemaros néven egyesítették Verőcével, majd 1990. január 1-jén alakult újra önálló községgé.

Forrás, rom, panoráma

A buszmegállóból átmegyünk a vasúti híd alatt, majd a főúttal párhuzamosan délnyugat felé követjük a Z▲ jelzést, ami a következő vasúti átjárónál fordul északnyugatra. A nyaralók után az út bal oldalán találjuk a Király-kutat és és a hozzá tartozó pihenőt. Továbbhaladva a jelzés pár méter múlva kis ösvényre vált a kavicsos útról, és meredeken tör felfelé a gyertyános tölgyesben a Zamenhof-kilátó romjához vezető ZL jelzés betorkollásáig. A kilátót a váci eszperantisták építették 1973-ban Lazar Markovics Zamenhofra emlékezve, aki a nemzetektől független, mindenki számára egyenjogú nyelvhasználatot biztosító, mesterséges eredetű, semleges nemzetközi segédnyelv, az eszperantó tervezetének megalkotója volt. A hegyet, amelyen áll, szintén ők nevezték el Eszperantó-hegynek.

A Z▲ jelzés a kilátótól kevésbé meredeken vezet a Gubacsi-hálás nevű szép kilátópontra. Innen a Kapu- és a Fehér-hegy melegkedvelő tölgyesein át jutunk Köves-mezőre. A Fehér-hegy nevét a miocén vulkánosság utáni tengerelöntés során keletkezett fehér színű, üledékes lajtamészkőről kapta, melyet több helyen bányásztak is a környéken.

Hagyásfás csapásréten Törökmezőig

Köves-mezőnél egy fás legelőre érünk ki az erdőből, melynek ezt a típusát csapásrétnek hívják. Hosszú, keskeny formája is mutatja, hogy elsősorban nem legeltetésre használták, hanem egy nagy hajtóút része volt. Eredete a középkorba nyúlik vissza, amikor a magyar szürke szarvasmarhát lábon hajtották akár Nürnbergig - itt még szobrot is emeltek az állatoknak, mivel az egyik gulya éppen az éhínség kellős közepén érkezett a városba, megmentve a lakosságot az éhhaláltól.

Köves-mezőtől a K jelzésen folytatjuk utunkat. A csapásrét északi végén álló pihenő Déchy Mór utazó, geográfus felfedezőnek állít emléket. Ő volt a Kaukázus egyik első kutatója és több hegycsúcs első, illetve első magyar megmászója. A padoktól szép kilátás nyílik a Magas-Börzsönyre.

Innen meredeken ereszkedünk a völgybe, ahol egy fiatal gyertyános erdőben átkelünk a kiszáradt patakmedren. Később pihenőhöz érünk, utána balra fordulunk. Továbbhaladva a P jelzés betorkollásánál ne tévesszen meg a visszafelé mutató kék jelzés, egyenesen kell továbbmenni!

Törökmező csodái

Hamarosan megérkezünk Törökmezőre, ami hajdan a Börzsöny egyik legnagyobb legelője volt. Az elbeszélések szerint egykor itt táboroztak a visegrádi vár ostromára idegyűlő szultáni hadak, sőt innen is lőtték a várat. A gyep több védett növényfajt rejt; közülük a két leggyakoribb a sárga virágú, mérgező tavaszi hérics és az agár sisakoskosbor, amely hazánk leggyakoribb orchideafaja. A környék legelőin régen sok ürge élt, de az állattartás megszűnésével a gyepek becserjésedtek, a faj eltűnt, és emiatt a Dél-Börzsöny kerecsensólyom állománya is megritkult.

Ahogy már említettük, a területe neve onnan ered, hogy a török csapatok itt táboroztak 1684-85-ben. 1683. szeptember 12-én a Kahlenbergi csataként elhíresült ütközet során a Sobieski János és Lotaringiai Károly vezette lengyel, bajor, szász és a császári hadak vereséget mértek Kara Musztafa nagyvezír Bécset ostromló török seregére. Az ebből kifejlődő ellentámadás szabadította fel többek között Esztergomot a török uralom alól. Október 7-én Párkánynál a török csapatok erős veszteséget okoztak az osztrák sereget messze megelőző lengyeleknél. A másnap megérkező osztrák hadakkal az egyesített felmentő sereg azonban már 28 000 katonából állt, amely elől a török erők megkezdték a visszavonulást a Duna jobb partjára. Hajóhídjuk szétlövése után elvesztették Párkányt. Ezt követte Esztergom ostroma, melynek során Ibrahim pasa feladta a várat, ezzel Esztergom 130 éves török megszállás alól szabadult fel. A túlélő törökök ― mivel menekülési útjuk a Duna jobb partján dél és nyugat felé megszűnt ― Törökmezőre vonultak vissza. Ez alatt Ausztria ellenállása miatt nem sikerült a szövetséges hadak egyesítése, mellyel felszabadíthatták volna Magyarországot - ezért tudott a megroppant török sereg még két évig háborítatlanul táborozni Törökmezőn.

Az aszfaltos úttól távolodva a kalandparkon át jutunk a nagy múltú, 1938-39-ben a hitelbanki turisták által épített Törökmezői Turistaházhoz és a mellette kialakított állatparkhoz. A ház előtt megyünk tovább a Z◼ jelzésen. Mielőtt kelet felé kanyarodnánk, egy nagy, öreg bükknél érdemes a Z● jelzésen kis kitérőt tenni a Fehér-forráscsoporthoz. Az erdőből kiérve cserjésedő gyepen haladunk kökény- és galagonyafoltok között. A jelzés egy nagy csertölgynél délkelet felé tart, idővel a kóspallagi műútra ér ki, amin északkelet felé megyünk tovább, majd a gyep északi szélén keletnek fordulunk. Az erdőszéli út mellett két védett növényfajjal is találkozhatunk: a sok apró tüskével védekező jajrózsával és az ősszel virágzó aranyfürttel. Kismarosra a Só-hegy gerincének száraz tölgyesein keresztül érünk vissza, a Z◼ jelzésen.