Mátraverebély - Mátraháza (OKT-20)

Itiner

A túra folyamán végig a K jelzést kell követnünk.

• Mátraverebélytől Ágasvárig tart a túra első szakasza.
• Ágasvártól a Mátra-bérc gerincén taposunk Mátraszentistvánig.
• Onnan a Galya-tetőre kapaszkodunk.
• A Vércverésen keresztül ereszkedünk alá a Vörösmarty turistaházig.
• Végül Mátraházára érkezünk.

A túráról részletesen

Mátraverebély – Ágasvári turistaház

Mátraverebély házai közt érkezünk meg a vasútállomás peronjára. A síneken átkelve rét szegélyén indulunk el, majd jobbra befordulunk az erdőbe. Fenyveses és elegyes erdőkben kaptatunk fölfelé, változó méretű tarvágások szegélyezik lépteinket. Az Ágasvárig tartó szakasz leghangulatosabb részeit ezeknek a fenyőfoltoknak köszönhetjük, melyektől azonban rövidesen búcsút kell vennünk, az egyre magasabb hőmérsékletek és szaporodó csapadékhiányos időszakok ugyanis „elűzik”, kiszorítják őket az alacsony területekről. Az emelkedő egyik-másik pontjáról, irtásszélekről korlátozottan kilátunk a Cserhát felé.

Az Ágasvári-rétet a hegyek keretezte erdős környezet és a turistaház étterméből áradó illatok teszik vendégmarasztalóvá. Bélyegezni a Kékkör táblánál vagy az étteremben tudunk. Az egykori vadászház ma klasszikus bakancsos szálláshely az erdő mélyén. A ház mögötti Ágasvár a Mátra egyik legszebb magaslata. A szabályos, háromszög alakú hegyre különösen meredek, sziklás ösvényen (K▲) kaptathatunk föl – a fönti panoráma miatt a megerőltető kitérőt semmiképp se hagyjuk ki! A fenyők alól kibukkanó sziklákról pazar a kilátás a Nyikomra, a Zagyva völgyére és a cserháti erdőkre. Ráadásul a csúcs szigetjellege miatt mintha egy bástyáról szemlélődnénk, itt élhetjük át a mátrai Kéktúra első (vagy utolsó) igazi csúcsélményét. Az egykor itt állt erősségnek már nem sok nyoma maradt.

Ágasvári turistaház – Mátraszentistván

A turistaház után a K jelzés a hegység főgerincének, a Mátra-bércnek a magaslatain tekereg. A Csörgő-völgy erdőrezervátumának peremén mesés rengetegen keresztül vezet az ösvény. Hasonlóan vadregényes szakasszal csak a Kékes után találkozunk legközelebb. A meredek hegyoldal egy-egy kisebb tisztásfoltjáról maradandó látvány a Csörgő-patak mély völgye, melynek végén, a magasban már Mátraszentimre épületei pöttyözik az erdős tájat.

A gerincre érve előbújnak a zord andezitsziklák, melyek észak felé néhol fedetlen formában, falként törik át az erdőt. Egyikük tetejéről megcsodálhatjuk a Zagyva völgyébe simuló mátrai tájat, és a Vörös-kő alatti, szinte függőleges hegyoldalt. Végül a gerinc kissé kiszélesedik, ösvényünk erdei útra vált, és egy réten, frissen épült hétvégi házak mellett érkezünk meg Mátraszentistvánra. A település télen népszerű, hóágyúval is segített sípályáinak pásztái északi tájolásúak, ezért igen jó a hótartó-képességük. A Kéktúra betér a kis fennsíkra települt falu központjába, ahol a Vidróczki csárdával szemközti információs táblán vagy a 3Patak vendégház kapujánál pecsételhetünk. Érdemes időt szánni a S jelzésen elérhető vörös-kői kilátóra, hogy kinézzünk észak felé a Mátra-bércről.

Mátraszentistván – Galya-tető

A Felső-Mátra falvai egykor a környező hatalmas erdőségeket hasznosító, főként német és tót származású szénégetők, erdei munkások és a hamuzsírt felhasználó üvegfúvók letelepedésével alakultak ki. Villanyvezetéket követve folytatjuk gerincvándorlásunkat. Bár a gyepes, cserjés növényzet nem nyújt túl izgalmas látványt, viszont egy ponton jobbra kiszélesedő rétet és szedett-vedett padot vehetünk észre: Galya-tetőig ez a felhagyott legelő az egyetlen panorámapont. A Nyugati-Mátra belső, csúcsmentes részére, és a Muzsla gerincére nyílik kilátás. A fák fölött a Cserhát egy piciny szelete is megmutatkozik.

Öles fenyők és suhogó bükkök alatt kerüljük meg a piszkés-tetői csillagvizsgáló épületét. Itt már a 900-as hegytetők hűs és szeles vidékén járunk. Tágas sétautunk eléri Galyatető szélét, majd éppen csak kikerüli az ország 2. legmagasabb csúcsát, a névadó 964 méteres csúcsot – melyen rádiótorony áll. Helyette a 960 méteres Péter hegyesén vár minket Magyarország talán legizgalmasabb kialakítású kilátója, melyet 2014-ben – magasságát jócskán megtoldva – újítottak fel. Benne bivakhelyiségeket is találhatunk, de a legfontosabb a tetejéről nyíló panoráma: Észak-Magyarország minden bája megmutatkozik az alattunk hullámzó dombvidékben. Feltűnik a terebélyes Bükk és a közeli Karancs is. Tiszta időben a Magas-Tátra sziklacsipkéit is kiszúrhatjuk a számtalan felvidéki vonulat mögött, kelet felé pedig a Kékes tömbje és mögötte a magaslatokban bővelkedő, élénk domborzatú keleti gerinc alkotja a látványt.

A kilátót elhagyva hamarosan a Galyatető Turistacentrumhoz érünk, ahol nem csak megszállni, de étkezni is tudunk. Pecséteket itt és a toronynál lelhetünk.

Galya-tető – Mátraháza

A Galya-tető után a hegység alacsonyodni kezd: ez a szakasz köti össze a Mátra két legmagasabb tömbjét. Eleinte sűrű, fiatalos erdőben ereszkedünk, majd a Kéktúra az autóút mellé szegődik: ismét annyira elkeskenyedik a hegygerinc, hogy éppen csak elfér rajta a két nyomvonal. Érintjük a Vércverés 699 méteres bércét, ahol ne felejtsünk el pecsételni! Egy-egy irtásfoltról fantasztikus a kilátás, Parádsasvár döbbenetes közelségben látszik, de hozzá képest szédítő magasságban mozgunk. Az egész Mátrában talán ezen a környéken élhető meg leginkább és legtovább a magasságélmény. A párába vesző távolban a Bükk platója emelkedik. A nekünk balra eső keleti oldalt helyenként sziklakibúvások színesítik. Ereszkedésünket a Csór-hegy kaptatója töri meg, szűk ösvényünkről a lombok közt már néhol látszik a Kékes. Ismét lefelé tartunk, és újfent az aszfaltcsík mellé szegődünk.

A Mátra-nyeregbe érünk, ahol a jelentős természetes akadályt képező hegyvonulat kissé lealacsonyodik és domborzati formáit tekintve is megszelídül. Éppen ezért régóta itt töri át a két oldalt összekötő közlekedési folyosó. A Vörösmarty turistaház 1950-es évek óta álló, árnyas épületénél bélyegző várja a kéktúrázókat. Átmegyünk az út túloldalára, ahol csodaszép bükkös ezüstös szálerdeje borítja a meredek lejtőt. A forgalmas autóút nem nagyon enged belemerülni az erdei hangulatba, raádásul a Hidas-folyás völgyfőjén átkelve rövidesen megérkezünk Mátraházára. A turistatelepen a fák takarásában bújik meg a hegység valamikori szimbolikus turistaháza, a jelenleg bezárt Pagoda (valaha Kékesalja menedékház). Pecsételni a buszállomáson vagy a távolabbi parkolóban fellelhető Mátra büfénél tudunk.