Markazi zöld utakon a kékesi kaldera peremén
Markaz közigazgatási határa magasan felnyúlik a Kékes irányába, így hazánk legnagyobb szintkülönbségű települése. A falu feletti hegyek a Kékesben tetőző vulkáni tömb részei. Az egykori tűzhányó délkeleti oldalán a kaldera beszakadása rajzolódik ki határozottan, a mélyedésben összegyűlő vizeket levezető Vár-patak pedig tovább mélyíti, erodálja a horpadást. Az erózió eredményeként meredek, köves szegéllyel szakad le a hegyoldal a völgy felé, több kilátópontot is adva a sziklás, gyepes hegygerincen.
A panorámát egyértelműen uralja a Kékes 1000 métert meghaladó tömbje, mely az esti órákban árnyékba borítja a Markaz feletti hegyeket, ám a reggelente a Kékes színpompás keleti oldala remek hangulatot teremt. A gerinc több pontjáról mélyen belátunk a Vár-völgybe, amelynek sűrű erdővel benőtt, rejtett zugai csak innen láthatóak. A Kékes oldalába ívesen felkapaszkodó völgy az egyik leglátványosabb, legeldugottabb része a hegységnek, és a vulkáni tömbbe harapózva egyértelművé teszi annak eredetét.
A másik meghatározó látvány túránk során a falu déli határában trónoló Mátrai Erőmű. A hegység délkeleti lábát uraló monstrum szürreális elemként töri meg az Alföld végtelen síkja felé hullámzó dombok látványát. A robusztus tornyok nedves, hűvös időjárásban vastag fehér vízgőzoszlopot ontanak magukból, mintha a felhők gyártásáért az erőmű lenne a felelős. A télen kialakuló magas nyomásos, ködös időben, amikor a hegyek gerincén a felhők feletti napsütést élvezhetjük, és az alattunk hullámzó felhőtengert figyelhetjük, érdekes jelenség a nyugodt felhőtakarót áttörő, magasba gomolygó fehér sáv, mely jól mutatja az erőmű helyét a felhők alatt.
Az erőmű másik tájformáló következménye a falu délkeleti határában elterülő víztározó. A környék patakjainak vizét összegyűjtve, és még a szomszédos Bene-patakot is egy hosszú övcsatornán becsatlakoztató tó a Mátra térségének legnagyobbja. Bár mesterséges kialakításával a régi faluközpont sáncait és a pusztatemplom romjait is bekebelezte, értékes vízi élővilágnak ad otthont. A vízi sportok szerelmesei is ide járnak a környékről, de a helyi lakosságnak is felüdülés a meleg nyári időszakban. Ezt a lehetőséget mi is kihasználhatjuk a túra végeztével, lehűthetjük magunkat a parton.
A szerző tippje
- A falu meglepően sok látnivalót, érdekességet rejteget. Ha időnk engedi, sétáljunk le a Markazi-víztározóhoz, érintve a meleg vizes tavat és a pusztatemplom elárasztott alapjait, ami alacsony vízállásnál a felszínre kerül. A tó körül vezető tanösvényen megismerhetjük a helyi vízi világ érdekességeit.
- A falu keleti felében, a Markaz, tűzoltószertár buszmegállóval szemben tájház várja a kulturális értékek kedvelőit. A községháza mögötti kis köz végénél, a Fő utca 138. szám alatt található a hagyományos szalmatetős parasztház, ahova a falu öregjei összegyűjtötték a régi használati eszközöket, bútorokat, viseletet, népi játékokat. Autentikus környezetben tekinthetjük meg a régmúlt idők életvitelét.
- A víztározó déli csücskében található a helyi vízisport-egyesület bázisa, ahol kajakot, kenut bérelhetünk, és a víz felől is felfedezhetjük Markazt, megcsodálhatjuk a Mátra vulkáni kúpjait.
- Ha a Markazi-víztározóhoz nincs kedvünk már legyalogolni a túra végeztével, a Melegvizű-tavat az Árpád utca végén semmiképp ne hagyjuk ki! A túra végpontjától 300 méterre található langyos forrás vizét tóvá duzzasztották, ahol generációkon keresztül mostak a markazi asszonyok a télen-nyáron 16 fokos vízben. A tó körüli parkban megpihenhetünk, lemoshatjuk az út porát, és egy igazán csendes, idilli környezetben várhatjuk meg csatlakozásunkat.
- Érdekes variáns, és talán a Kékes egyik legszebb útvonala, ha a kaldera peremén továbbhaladva másszuk meg hazánk legmagasabb pontját. A Mária-képesfától nem lefele, hanem felfele induljunk a Z jelzésen, és a Markazi-kapunál csatlakozzunk az Országos Kéktúra útvonalához! Ha tömegközlekedéssel érkeztünk, ez egy kézenfekvő, érdekes lehetőség, és a Kékestetőről induló buszokkal még egyszerűbb is hazajutni (ez az út a képesfától még 5,3 km folyamatos emelkedéssel).
Biztonsági előírások
- A markazi várba és az azt követő gerincen vezető út hosszabb szakaszokon köves, görgeteges; érdemes magas szárú bakancsot viselni a boka védelme érdekében.
Kezdés
Végpont
Útleírás
Itiner:
- Markaz központjából a ZL jelzésen jutunk a várba.
- A vártól továbbindulva maradunk a ZL jelzésen, egészen a Mária-képesfáig.
- A gerincről a Z jelzésen ereszkedünk vissza a faluba.
A túráról részletesen:
Fel a várba
Markaz központjából indulunk a ZL jelzésen északi irányba a Dobó utcán, majd a Kálvária utcára fordulva vezet ki a turistaút a faluból. A katlanból vegyes-akácos erdőben kapaszkodunk a település feletti gerincre, ahol már nyílt, füves terepen haladunk. Jelzést nehezen találni ezen a fátlan területen, és bezavarhat a falu értékeit bemutató tanösvény szintén zöld színű jelzése is. Támpontot adhat, hogy a felettünk magasodó erdős hátra kell felkapaszkodnunk, így a gerincen lassan emelkedve, enyhe íven jobbra ráfordulunk a Vár-bércre.
A cserjés, ligetes rét után belépünk a gerinc tölgyes erdejébe, ahol fokozódó meredekséggel kapaszkodik utunk a markazi várhoz. Egy bal kanyarral a gerincre kiérve, tisztásokkal szabdalt hangulatos cserjés erdő szélén találjuk az erődítmény egykori bejáratát, melyet ma már csak az egyenetlen felszín mutat. A jelzésen délnyugat felé továbbhaladva beérünk a vár belső területére, ahol pár méter magas falmaradványokat láthatunk.
A várat a tatárjárás után építhette a vidéken uralkodó, Aba nemzetségből eredeztetett Kompolti család. Fénykorát a 13. század végétől a 15. század elejéig élte. A sáncárokkal körülvett erődítményt felvonóhídon lehetett megközelíteni. A falakon belül lakótorony állt a környék urainak rendelkezésére, ahonnan a környező erdőkbe jártak vadászni, vagy ide vonulhattak vissza magányukba.
A vízellátást a közeli Vár-patakon duzzasztott tóból oldották meg. A 200 méter távolságra és 100 méter szintkülönbségre lévő vizet egy kötéllel mozgatott, siklópályán csúszó edényrendszerrel húzták fel az erődbe. A duzzasztás és a siklópálya nyomai ma is kivehetők a vár alatt.
A Kompoltiak Visontai ága kihalt, ami megpecsételte az épület sorsát. A területet a Nánát is birtokló rokonok örökölték, akik uradalmukat az oroszlánkői várból és Sirokból igazgatták, így a markazi vár háttérbe szorult. Nem tudjuk, mikor semmisült meg az épület, de feltehetően a 16. századi török betörés idején, mivel 1570-ben már csak lerombolt palota néven említik.
Tovább a kaldera peremén
A markazi vártól folytatjuk utunkat a meredek hegygerincben kicsúcsosodó kalderaperemen. Túránk szintemelkedését három lépcsőben tesszük meg. Az első 100 méteres lépcső a falu feletti erdőben volt, a második 150 méteres szintkülönbséget a Vár-bérc oldalában tudtuk le. A harmadik nagyobb nekirugaszkodással itt, a Hegyes-hegy oldalában küzdünk meg a tetőig hátralévő közel 150 méteres magasságot. A kaptató hangulatos tölgyesben halad, egy hosszú szakaszon mohákkal takart kőtenger borítja az erdő aljzatát.
Délkeletről megkerüljük a Hegyes-tető csúcsát, és innentől jellemzően szintben haladunk a görgeteges hegyoldalban. Sajnos a turistaút a legnagyobb szakaszon elkerüli a hegytető rétjeit, és a kevésbé látványos, sűrű erdőben halad a gerinc alatt. Az utolsó szakaszon, a Rókalyuk-tető mögötti erdei fenyvesben felkanyarodunk a gerincre egy öreg fákkal tűzdelt ligetes tisztáshoz. Itt kerülünk át a gerinc nyugati oldalára, ahol a kaldera meredek, köves felső régiójában harántol a turistaút.
Jelentős mélység van alattunk, a völgy alja elvész a fák árnyékos sűrűjében. Néhány helyen azért kilátni az erdőn keresztül, és folyamatosan érzékeljük a kilátást uraló Kékes hatalmas tömbjének közelségét. A gerinc felső szakaszán néhol már a kékestetői átjátszó adótorony hatalmas épülete is feltűnik az erdős hát mögött.
Rövidesen végleg kikanyarodunk a gerincre, ahol az erdőgazdasági út szélén, a nyeregben padokkal ellátott kegyhely fogad. A Mária-képesfa az erdőn dolgozó emberek fohásza az oltalmazó szűzanyához, mely hitük szerint megvédte őket a veszélyes munka baleseteitől. Több ilyen képesfát is találunk a Markaz feletti hegyekben; a hasonló erdei kegyhelyek viszonylag gyakoriak az Északi-középhegység erdeiben. Az eredeti keretes Mária-kép kapott egy 21. századi, duplikált hologramos képet, ahol egyszerre néz ránk Jézus és Szűz Mária, csak mindkét szemmel kacsintani kell rájuk.
Ereszkedés vissza a faluba
A kacsingatós Jézus-Mária kép után jelzést váltunk: jobbra fordulva a széles erdőgazdasági úton követjük a Z jeleket déli irányba. A kényelmes ereszkedés egy hegygerincre fut ki, ahol gyönyörű, parkszerű, füves aljú öreg tölgyerdőbe érkezünk. A gerinc élén egy andezittelér áll ki csipkézett szikláival a lekerekedett hegyoldalból. A rétegvulkánokra jellemző változatos és réteges felépítés eredménye az ilyen kiugró sziklasáv, ugyanis egyik ismérvük, hogy a hamu, horzsakő és lávafolyások rétegei építik fel a vulkáni kúpot - innen az elnevezés. Mivel a hamuból megszilárdult tufa és a darabos szerkezetű horzsakő is gyengébb a legkeményebb lávafolyásoknál, így ez utóbbi kiáll a lekopó felszínből.
Ha követnénk a gerincet, az pont a Tarjánka-szurdok felé vezetne le a hegyről, ami az egyik legizgalmasabb völgye a hegységnek - ám sajnos védettsége miatt nem látogatható, így mi is kénytelenek vagyunk a Z jelzéssel lekanyarodni a gerincről a Harta-patak völgyébe. Több helyen keresztezzük a széles, murvás erdőgazdasági utat, ami körül nagyobb erdőirtások tarkítják a hegyoldalt. Szerencsére a völggyel fokozatosan és egyenletesen ereszkedünk Markaz irányába, ami a favágások miatt szabdalt hegyoldalból fel-feltűnik.
A Cseresi-erdészház közelében, a völgy túloldalán kiérkezünk az erdőből a falu feletti rétre, ahonnan remekül belátni a település környezetét és az Alföld messzibe vesző síkját. A legeltetéses állattartásból fennmaradt egykori legelők alatt kiterjedt szőlőültetvények hullámoznak a falu határában. A délies fekvésű vulkáni oldalak majdnem mediterrán klímát teremtenek itt, az Alföld szélén, ami remek termőhelyet biztosít a mátrai borvidék szőlőinek.
A környék borairól a híres török utazó, Evlia Cselebi is ódákat zengett már a 7. században. Valóban, e nagy múltú borvidék adja jelenleg is hazánk borexportjának több mint egyharmadát, pedig a filoxérajárvány itt is megtörte a termelés 18-19. századi virágkorát. Az újraültetések jegyében az amerikai ellenálló tőkékbe oltott magyar fajták egy jelentős hányadát itt állították elő.
Utunk végén az irányt a Szeplőtelen Fogantatás katolikus templom tornya mutatja. Az épület ősét a török hódoltság után érkezett tót telepesek állították, ami a hívek összefogásából folyamatos javítások mellett másfél évszázad után vészesen meggyengült, végül 1906. június 24-én reggel hatalmas robajjal összeomlott. Így a falu lakossága kénytelen volt újraépíttetni a templomot, ami már szakemberek által, impozáns méretekkel készült el másfél év alatt. A temető és a templom mellett visszaérkezünk a faluba, és a Fő utcán jobbra fordulva körtúránk bezárul.
Tipp
Tömegközlekedéssel
Tömegközlekedéssel elérhető
- Busszal juthatunk Markaz központjába. Túránk kiindulópontján, a Markaz, posta megállóhelyen a Gyöngyös, illetve Eger felől közlekedő buszok állnak meg.
Megközelítés
- A Markaz, posta buszmegállóból indul a túra a hegy felöli oldalon, a Dobó István utcán.
Parkolás
- A túra kiindulópontjánál, a Dobó utca - Fő utca sarkánál találunk kijelölt parkolót.
Koordináták
A szerző által javasolt térképek:
Felszerelés
- Az évszaknak és időjárásnak megfelelő öltözet, magasszárú bakancs, enni-, innivaló, navigáláshoz TERMÉSZETJÁRÓ App.
Kérdések és válaszok
Erről a tartalomról még senki nem kérdezett.
értékelések száma
A többiek fényképei