Magasságok és mélységek a Visegrádi-hegységben

Itiner

• Dobogókőről a S jelzést követjük a Lom-hegyi-nyeregig.
• A Lom-hegyi-nyeregből az együtt haladó S és P jelzéseken haladunk, majd balra váltunk a P jelzésre.
• A P jelzés kivezet a Sikárosi-rétre.
• Csatlakozik a K jelzés, amit a következő elágazástól balra követünk egészen Dobogókőig.

A túra részletes leírása

A járatlan Visegrádi-hegység járhatóvá tétele

Indulás előtt még lehetőségünk adódik kitekinteni a dobogókői kilátóteraszról (melynek kő dobogója a helyszín nevének ihletője), illetve étkezni vagy inni a Báró Eötvös Loránd Menedékházban. Névadója a honi természetjárás kultikus szervezete, a Magyar Kárpát Egyesület, majd az abból kiváló Magyar Turista Egyesület elnöke volt - emellett miniszter, fizikus és elismert hegymászó. A kőépület mellett egy kisebb, tornácos házikót is tartogat a park; ez volt az első dobogókői menedékház, mely 1898-ban készült el, így egyike országunk legrégebbi turistaházainak. Akkoriban a hegység átszelését leginkább csak több napos túrákon lehetett megkísérelni, ez indokolta a központi területen szálláshely építését. Mivel a forgalom hamar kinőtte a szerény méreteket, már 1906-ban átadták a kőépületet, amit a következő két évtizedben kétszer is kibővítettek. A kiváló konyha és a szálláslehetőségek mellett bent, illetve a ház körül számos emléket találni a honi természetjárás hőskorának neves alakjairól, továbbá az ország hegyvidékeinek turistaházairól. Budapest közelsége és a nagyszerű fekvés egyszerre tette Dobogókőt a szervezett túrázás kiemelt jelentőségű helyszínévé, kultikus szerepe azonban nem védte meg mindentől a telepet: az 1949. évi államosítás utáni évtizedekben a két épület állapota leromlott, mígnem teljesen tönkrementek. A '90-es években az MTE hosszas munkával állította helyre a menedékházat, a kisebb házikó pedig már korábban, a '80-as években megújult - azóta a Turistamúzeum működik benne.

Útvonalunk átvezet az aszfaltúton, ami már a trianoni határok meghúzása miatt még fontosabbá avanzsált helyszín fejlesztésének egyik eredményeként született. A '30-as években ugyanis a ház villanyvilágítást és a ciszternákat kiváltó folyóvizet kapott, a bekötőút jelentőségét pedig a miniszterelnöki átadóünnepség érzékelteti. A hegyi telep egyéb épületeinek, újabb szállóinak építése leginkább a második világháború után nyert lendületet. A S jelzésen átvágunk a hétvégi házak között, s rövidesen belépünk az erdőbe. Visszatérésünkig egyetlen épülettel sem fogunk találkozni.

Tektonikus sakktábla

Bár a domborzat nem változik meg számmottevően, időközben hátrahagyjuk Dobogókő fennsíkját. Az andezitvulkánosság elcsendesülése után a hegység jelentősen (több száz méternyit) lepusztult, és tektonikus erők hatására sakktáblaszerűen összetöredezett. Lassan a „sakktábla mezőit" kirajzoló szerkezeti vonalak (vetők) mentén függőleges irányokban is elmozdult: blokkjai kiemelkedtek, emellett némely esetben meg is billentek. Így történt Dobogókő tönkjével is, mely a vulkanizmus időszakát követő szubtrópusi éghajlat heves esőzéseinek hatására laposodott el (ahogy az erózió elegyengette), északkeleti lejtője mentén pedig a magasba emelkedett. Ezzel kirajzolódott éles peremű letörése, melynek szegélyén található a Dobogó-kő, illetve a Thirring-sziklák sorozata. Átellenes oldalába patakok vágódtak be - a hegység fontos vízfolyásainak forráságai találhatók itt, így például a Bükkös- és a Dera-patak is innen táplálkozik.

Téli történetek

A dobogókői fennsík délkeleti csápján, a Hosszú-hegy elkeskenyedő gerincén bandukolunk, napsütötte tölgyesben vezet a szűk ösvény. Nyoma sincs, de a területen Trianon után felvirágzó sísport egyik fontos létesítménye, síugrósánc állt itt 1923-tól, ami a Bükkös-patak felé hajló meredek lejtőviszonyokat kamatoztatta.

Kisvártatva a Peres-hegy nyergébe, a Fagyos katonához érünk - nincs már meg ugyan az emlékoszlop, de a név egy halálra fagyott katonára utal. Nem tudni egyértelműen, hogy az 1848-49-es szabadságharc, vagy az I. világháború idején történt, de az illető katona a hegységen szándékozott átvágni egy fagyos, téli napon. Vékony ruházatában egészen átfagyott a hófúvástól, mire betért egy kocsmába, ahol itatták és marasztalták, mégis továbbindult. Kapott egy üveg bort is az útra - ezzel a kezében, halálra fagyva találták meg favágók hetekkel később, a közeli hegyoldalban.

A Kárpátok határán

A S jelzés átvezet az aszfaltúton, és széles erdei utat kísér, majd egyesül vele; közben az erdőkép mozaikos, a táj viszonylag monoton hangulatú. Az egységes, alig kiemelkedő csúcsokkal tagolt vonulat a hegység déli határát kijelölő Dera-patak tektonikus völgyét határolja, másik oldalán pedig a hegyközi Sikárosi-medence mélyül. Geológiailag érdekes színfoltja a térségnek, hiszen dácitos kőzetanyaga a visegrádi-hegységi vulkanizmus első szakaszából származik, amikor a tűzhányó szigettenger tükre fölé emelkedve tombolt. A vizes környezet és a forróság találkozásából keletkező gőz robbanásos működést éltetett, ezért főként törmelékes kőzetek hullottak alá egy-egy kitörés során. Egyszerre túrázunk a Visegrádi-hegység peremén és a Kárpátok szegélyén, hiszen az egykori tűzhányó a Kárpátok belső vulkáni övéhez tartozik.

A Kopasz-hegy csúcsát kerüljük, majd egy fiatalos foltjánál kereszteződést hagyunk el. Hamarosan átszeljük a Torina-rét kicsiny kaszálóját (neve jelenthet marhalegelőt, de a dolina szláv szóból eredve mélyedést is), aztán hosszan baktatunk egy felnövekvő erdőfolton át. Metszünk egy szép, füves aljú tölgyest is, máskülönben viszonylag érdektelen pagonyon keresztül érkezünk meg a Lom-hegyi-nyereg útcsomópontjába. A hajdani erdőfelújításokban fontos „szülői szerepet" vállalt, ősöreg tölgyikrek közül már csak az egyik áll.

Idilli rét, szörnyű gyilkosság, védekező növények

Nem maradunk sokáig a S jelzésen, mert balra térünk a P jelekkel. Gyertyánokkal elegyednek a tölgyek, és mohos kövek borítják a lejtőt, amin lefelé harántol az ösvény. A hangulatos szakasz felhagyott dózerútba csatlakozik, nehéz lépni a kőgörgetegek és az aláhullott, korhadt faágak közt. Egy irtásról kilátunk a Sikáros túlfelén emelkedő hegyekre, majd csakhamar kilépünk az erdőből: a Sikárosi-rét szélére érkeztünk. A facsoportokkal tűzdelt, hegyek keretezte medencében széles kaszáló terpeszkedik, gyepét facsoportok pettyezik. Sikáros eleinte csak erdőőri laknak adott otthont, de jó fekvésű, vízzel ellátott medencéje lassan idevonzotta a gazdálkodni kívánó embert. Igaz, falu nem alakult ki, a hajdani Bükki-puszta majorságára pedig már csak néhány halomból (bal felől) következtethetünk. Az apró telep szörnyű és valamelyest rejtélyes gyilkosság színhelyévé vált: 1947-ben 5 tizenéves fiú vigyázott az állatokra, amikor valaki lemészárolta őket. A tettes aznap a Lajos-forrás közelében 2 másik emberrel is végzett, kilétére sosem derült fény (a korabeli propaganda és a szóbeszéd próbálkozásai ellenére sem). A Bükki-puszta korábban egyébként a környéken jelentős területet birtokló (budapesti) Dreher család tulajdona volt, ők pedig a feljegyzések szerint igyekeztek távol tartani a természetjárókat a területükről. A házakból talán valamikor az '50-es években egy hadgyakorlat miatt kiparancsolták a lakókat, akiknek visszatérniük már nem volt hová: az épületek súlyos találatokat kaptak. Hogy pontosan mi (és mikor) történt, arról semmi bizonyosat nem tudni.

A vadvirágos Sikárosi-rét medencéjén keresztülfolynak a környező hegyekről érkező patakok, melyeknek hordaléka kitölti a teknőt, és nedvesen tartja a talajt. Ráadásul egyik szegletében a Szilágyi Bernát-forrás fakad. Ez a környezet biztosított otthont egyes zsurlófajok sokaságának. Mivel a növény kovasavtartalmával tartja távol kártevőit (pl. a legelni vágyó állatokat), alkalmas edények „sikárlására", azaz súrolására - ezért aztán némelyik fajt népiesen sikárként ismerték. Innen eredhet tehát a Sikáros elnevezés. Átszeljük az elszigetelt, nyugodt hangulatú rétet, és ahogy haladunk, egyre közelebb kerülnek egymáshoz fenyőcsoportokkal is tűzdelt szélei.

Gyilkosság az utolsó zsoldért

Újra erdőbe lépünk, és a Bükkös-patak túloldalán balra fordulunk a Kéktúra K jelzésére. Széles erdei úton kaptatunk a vízfolyás árkát kísérve, a talajon pedig megjelennek a dobogókői fennsíkot felépítő andezit lávakőzetek. A kőtengerhez idős, sűrű bükkös társul, s a lejtő is szigorúbbá válik. Egy feltáróút keresztezésekor szusszanhatunk, mielőtt az Öreg-vágás-hegy tetejére hágunk. A néphiedelem szerint a hegy neve egy újabb gyilkosság mementója: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után egy idős, szomorú katona tartott hazafelé, amikor e helyen egy legény kaszájával végzett vele, és ellopta utolsó zsoldját. Ezután a gyilkos a kocsmában megrészegülve elfecsegte tettét, de további sorsát nem ismerjük.

A második randevú

A hegycsúcs meghódításával elértük a dobogókői fennsík letörésének keleti szegélyét, innentől kellemes erdei sétányon, szintben tapossuk a hegyhátat. A turistaút a sípályánál egyesül az aszfalttal, érdemes kifáradni a gyeppászta tetejére: alant a Szőke-forrás-völgy ível, a Prédikálószék tömbjének túloldalán pedig a Visegrádi-hegység bércei hullámoznak, hátterükben a Naszály felsebzett oldala tűnik fel. A megfelelő pozícióból a Dunára is lepillanthatunk. Ez a sípálya volt az első, mely a Trianon utáni Magyarország területén épült - igaz, az 1920-as évtized klímáját éppen rendkívül kevés hó jellemezte. A felvonó gépháza egyben étterem is: a Zsindelyes vendégház Makovecz Imre egyik legkorábbi, híressé vált épülete, és a mellette álló jurtákkal együtt a Dobogókőnek tulajdonított spirituális jelentőséget domborítja ki.

A betonúton sétálunk vissza a turistaházhoz, ugyanis a '70-es években épült, a 2000-es évek vége óta bezárt Nimród Hotel kiégett épülete miatt a turistautat lezárták. A parkon át megkerülve a turistaházat pedig kiléphetünk a Dobogó-kő teraszára, ahonnan a lehengerlő dunakanyari panoráma tárul föl. Alant a Kárpátok és a Duna 3 találkozásának egyike figyelhető meg - a hegykoszorú északnyugati és délkeleti végei között csupán itt, a Dunakanyar térségében mossa a hegyek lábát a folyó. Szemközt, szabdalt oldalával könnyen azonosítható a Szent Mihály-hegy és mögötte a Börzsöny tömegének tetőzéseként a Csóványos csúcsa. Közelünkben, a Prédikálószék oldalsó gerincén a Vadálló-kövek kopár szirtsorozata töri át az erdőpalástot, hátrébb kibukkan a Naszály, de tiszta időben a Mátra is. Szerencsés esetben északnyugaton felsejlik a Holló-kő-gerinc hátterében a felvidéki Selmeci-hegység, illetve a Tribecs tömbje. A Börzsönytől keletre olykor még a Magas-Tátra sziklavilága is feldereng a horizonton.

A festői látvány kialakulásáért a vulkanizmus utóélete és a Duna megjelenése együttesen felelősek. A lepusztult, észak felé patkó alakban kinyílt tűzhányóroncs előterébe kígyózott be a folyó, melynek bevágódása lépést tartott a terület lassú kiemelkedésével. Így pedig a hegység Duna felé rohanó patakjai egyre mélyebb völgyeket faragva alakították ki a sűrűn tagolt domborzatot. A tájképtől elbúcsúzva még vethetünk egy pillantást Téry Ödön emlékművére, aki a 19-20. század fordulóján ébredező honi szervezett természetjárás meghatározó alakja volt (a Magyar Turista Egyesület egyik alapítója és vezetője, a Turisták Lapjának alapítója és szerkesztője, számos turistaút és turistaház kialakításának ötletgazdája). Fontos szerepe volt a Dobogókőre épített menedékház munkálataiban is.

Túránk a buszmegállóban végződik, melyet a parkoló mellett kell keresni.