Magas-mátrai hangulatok

Itiner

• Mátraszentimrén a központon át indulunk a Z jelzésen.
• Mátraszentistván főutcáján jobbra fordulunk a K jelzésre.
• Mátraszentlászló felső részén jobbra térünk a K+ jelzésre.
• A Három falu templománál újabb jobbkanyarral jelzetlen útra váltunk egy oda-vissza kitérőre (a régi K▲ jelzések itt-ott még láthatók a parkolóig).
• Az aszfaltról balra, a parkolón át kerüljük a víztározót, és a jelzetlen ösvényen a sípályák tetejére kapaszkodunk.
• A Sípark tetőpontjáról visszatérünk a K+ jelzésre, és jobbra indulunk rajta.
• A K+ jelek vezetnek vissza Mátraszentimrére, a kiindulópontra.

A túra részletes leírása

A felfedezett falu

Mátraszentimrét a többi magas-mátrai faluhoz hasonlóan a völgyekből felhúzódott szlovák telepesek hívták életre, amikor öt család Felsőhutáról (Mátraszentistvánról) átköltözve 1900-ban megalapította Ötházhutát. Az elszigetelt kis falvakban még a 20. század elején is olyan ritka volt a távolról jött látogató, hogy a korabeli turistaírók beszámolója szerint jöttükre összecsődültek a helyiek, és zenés mulatsággal ünnepeltek. Aztán a trianoni békeszerződést követően a korábban csekély mértékben vonzó Mátra hirtelen felértékelődött, hiszen fővároshoz való közelsége, magassága, erdőrengetege és levegője kiemelte a hazai turisztikai kínálatból. Megindultak a fejlesztések, majd a II. világháborút követően gyors egymásutánban épültek a vállalati üdülők. Hosszabb visszaesés után napjainkban egyre több étterem, szolgáltatás, és a szálláshelyek szélesedő skálája jelzi az idegenforgalom fellendülését a Magas-Mátrában.

Erdők alatt, falvak között

A faluból észak felé indulunk a főutcán (Z jelzés). A II. világháborúban elnéptelenedett településen két vályogházat kapott az egyház, ezek egyikének helyén épült 1980-ban a hegyi legelőrétek stílusában (a Mátrára jellemző sötét andezitkockákból) a római katolikus templom, melyet a főtéren láthatunk. Balra fordulunk; az utcáról betérhetünk a takaros szlovák tájházba is. A környék legnagyobb szállója, a Narád Hotel hegyoldali, nem éppen tájba illő komplexuma előtt lépünk az erdőbe. Kimosott ösvényen, fiatalosban ereszkedünk le a Nárád-patak völgyébe, ahol átkelünk a kerekded andezittömbök alkotta gázlón.

Bükkök keverednek gyertyánnal és tölgyessel, ahogy a sziklakibúvásos talajú csapáson kapaszkodunk a hegyoldalban. Vadregényes, jellegzetes mátrai erdő von tetőt fölénk, a talajon pedig helyenként szürke andezitszőnyeg nyújtózik. A Rubanya-rétnél kicsit kinyílik a növényzet - a fajgazdag tisztás fennmaradását kaszálással biztosítják.

Az ország első síparkjánál

Csenevész, fiatal fák ölelésében érjük el a Sípark liftjét és a pályák gyepfolyosóit. Bal felé, a Mátra-bérc belső oldalán már Mátraszentistván házai sorakoznak. Síelésre alkalmassá először a '60-as években alakították az egykori legelőket a Gagarin Hőerőmű (mai nevén Mátrai Erőmű) sportegyesülete saját dolgozói számára. Ezek később tönkrementek, begazosodtak, növekedésnek indult a bozót. Az önkormányzatnak nem volt erőforrása a szükséges beruházásokhoz, de egy családi vállalkozás 2002-ben belevágott az építkezésbe. A Sípark 2004 óta egyre növekvő népszerűségnek örvend; felvonók, hütték, hóágyúk biztosítják a téli szezonok sikerét. A hóágyúkat tápláló víztározók szivattyúi a környező patakok vizét csapadékos időszakban szívják fel, mely a tél végén olvadékvízként részben vissza is kerül a természetbe. A fejlesztési elképzelések között újabb pályák kialakítása szerepel, köztük a Piszkés-tető oldalának bevonásával 900 méteres magasságban is lehetővé tennék a síelést.

Mátraszentistván, az egykori Felsőhuta - ahogy szomszédai is - csak 1938-ban, István király halálának 900. évfordulóján kapta mai nevét. Szlovák lakói a lenti völgyekben foglalkoztak szénégetéssel, mielőtt a völgyfő lankásabb terepére költöztek volna. A központban, a Vidróczki csárda mellett jobbra fordulunk, és a K jelzésen átgyalogolunk Mátraszentlászlóra.

Templom a falvak között

A valamikori Fiskalitáshután felhagyott, romos üdülők keverednek a szépen karbantartott telkekkel, ahogy a főutcát közelítjük. Vendéglátóhelyek sorakoznak a buszfordulóig, ahol Szent László mellszobra is helyet kapott. Utána jobbra fordít a K+ jelzés. Fenyőkkel tarkított kertek közt sétálunk ki a településről. A következő fontos állomás a Három falu temploma: az 1942-ben felszentelt masszív kőépület védőszentje István; a főoltárkép is őt ábrázolja. Állítólag a három település nem tudott megegyezni, hova építsék, ezért végül az egri érsekség mindegyiktől egyenlő távolságra jelölte ki a helyét.

Kitekintés a Mátrából

Induljunk jobbra az aszfaltúton, melyről a parkolónál balra letérve rövid kapaszkodással elérhetjük a sípályák tetejét. A jelzetlen ösvényen egkerüljük a víztározó apró medencéjét (idáig még elvétve találkozhatunk a régi K▲ jelekkel), és ahogy emelkedünk, egyre festőibb a panoráma. A gerinc belső oldalát a sípásztákkal szemben háztetők pöttyözik, mögöttük nagy mélységben tűnik fel Észak-Magyarország dombvidéke, jól érzékelhető a Mátra kiemelkedése. A Karancs tömbje mögött már a Felvidék hegyei hullámoznak, egészen tiszta, kivételes időjárás esetén a Magas-Tátra vadítja a télen síelőktől alpesi hangulatú kilátást.

Vissza a bükkösben

Térjünk vissza a templom mögötti K+ jelzésre! Jobbra erdei szakaszon követjük az aszfaltutat, melyet egy ponton keresztezünk. Gyönyörű, ezüstös törzsű, öreg szálbükkösbe fúródik az ösvény. A Nárád-patak sáros forrásánál átlépünk az alant zöld sűrűbe vesző erecskén, és fokozatosan jobbra hajló utunk mellé egyik oldalról kefesűrű fiatalos szegődik. Egy irtásfoltról visszatekintve a fák mögül kikandikál a Három falu templomának tornya. Kisvártatva elérjük az aszfaltot, melyet nyílegyenesen követve visszaérkezünk startpontunkra, Mátraszentimre központjába.