Letűnt zselici falvak nyomában

Itiner

• Az abaligeti vasútállomástól a K jelzésen északnak indulunk.
• Közel nyolc kilométert a Zselic egyik legszebb gerincútján gyalogolunk a K jelzésen, miközben a K● jelzésen kitérőt teszünk a Tóth-forráshoz.
• A tetőn elágazáshoz érünk, ahonnan a K↺ jelzésen elsétálunk Kánon keresztül Goricába.
• A goricai harangláb után elhagyjuk a K↺ jelzését, és a jelzetlen aszfaltúton a bükkösdi vasútállomásig gyalogolunk.

A túra részletes leírása

A Mecsekből érkező Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra K jelzésén északi irányban hagyjuk el a vasútállomás épületeit. Az országútra kiérve balra vesszük az irányt, melyről mintegy 200 méter után, egy romos lakóépületnél jobbra letérünk. Figyeljük a jeleket, mert az ösvény éppen csak egy kicsit taposott. Az erdő szélén, cserjés-bokros domboldalban kígyózó csapáson kapaszkodunk felfelé.

Az erdősávot elhagyva már egy szélesebb kocsiúton magasleshez érünk, itt érdemes megállnunk, kifújnunk magunkat, és visszapillantanunk a Mecsek hegyvonulataira. Továbbra is kaptatunk, ismét elhagyunk egy magaslest, majd az útelágazásoknál balra követjük jelzésünket. Innen már a kiszélesedő, irtottsága miatt többnyire panorámás gerincúton rójuk a kilométereket.

A szép erdei környezetet hamarosan elhagyjuk, erdősávok, mezők, legelők mellett hullámzik a turistaút. Balra tekintve a völgyben csakhamar megpillantjuk Karácodfa házait, melynek látványa hosszan kísér minket. Karácodfa és a szomszédos Szentkatalin szintén a múlt század hetvenes éveiben néptelenedett el. A szűk völgyekbe szorult, ezért apró falvak és az erőforrások hiánya nem kedvezett az ipar megtelepedésének, a lakosság munka reményében lassan a távoli városokba vándorolt - a folyamat napjainkban is tart, igaz megjelentek új, némileg ellentétes hatású folyamatok is.

Nemsokára elmegyünk a Kántor-hegyen álló Hódosi-kereszt mellett, ahonnan már nyugati irányban haladunk, és a távolban látható présház felé vesszük utunkat. A kis házikótól mintegy nyolcszáz méterre – jobbra - találjuk a K● jelzését, melyen érdemes leereszkednünk a völgyben megbúvó Tóth-forráshoz. A Zselic egyik hangulatos szegletében, a Lipalagi-erdő mélyén csordogáló forrás homlokzatán vörös márványtáblába vésett szöveg található: „Vándor, ki e hűs, üde forrás vizét iszod, az erdő szolgájára emeld kalapod”. A bükkfák árnyékában a kiépített pihenőnél hosszabban elidőzhetünk, felfrissülhetünk. Már csak azért is érdemes lesétálnunk a forráshoz, mert ezen a szakaszon nem találunk több vízvételi lehetőséget.

Visszatérve a gerincre szép erdőben folytatjuk utunkat, majd löszfalak között egy meredekebb szakaszt hagyunk magunk mögött. Innen még két kilométert megyünk a széles kocsiúton, mígnem turistautak elágazásához érkezünk. Útjelző tábla mutatja a távolságokat és az irányokat, így könnyen tájékozódhatunk. Érdemes rövid kitérőt tennünk a Zselic legmagasabb pontjának számító Hollófészekhez (358 m).

Itt elhagyjuk a K jelzést, mely jobbra Alsókövesd felé tart, és rácsatlakozunk a K↺ jelzésére. Erdő szélén, kerítés mellett haladunk, majd másfél kilométer után balra betérünk az erdőbe. Hamarosan igen meredeken lejteni kezd az ösvény, mely a Zselic egyik festői völgyében megbúvó, sváb eredetű Kánba vezet minket. Az egykor elnéptelenedett, ma üdülőfaluként működő település parasztházai között végigsétálni, a kis harangláb mellett megpihenni mindig különleges élményt jelent. Egyre több kihalt falu jut erre a sorsra: az elzártság és az erdős környezet jelentette nyugalmat keresők vásárolnak tönkrement parasztházakat, hogy felújítás után üdülőt vagy kiadó ingatlant csináljanak belőlük.

A Kán és Gorica közötti két kilométeres távolságot a kövesúton gyorsan ledaráljuk, végigmegyünk a szintén elnéptelenedett Gorica utcácskáján, magunk mögött hagyjuk a bájos kis haranglábat, majd egy útjelző táblánál a K↺ jobbra, Ratkóca-puszta felé tartó jelzését is. A tábláról leolvashatjuk: Bükkösdig még 5,1 kilométert kell gyalogolnunk, így egyenesen továbbindulunk a jelzetlen betonúton. A völgybe vezető úton már nincsenek turistajelzések, de ne ijedjünk meg, a köves út levezet a Bükkösdről Nagymáté felé tartó erdészeti útra, melyen mi balra tartunk. Hamarosan az országúthoz érkezünk, innen jobbra indulva már megpillantjuk Bükkösd házait. A főutcán végigsétálva tábla jelzi a vasútállomást, ahol túránk véget ér.