Koloska-völgyi kalandozások kerekesszékkel

Itiner:

• A Koloska Csárdával szemközti parkolóból indulunk el az aszfaltúton. 
• A vadasparkba teszünk jobbra egy kitérőt.
• Az aszfaltutat felváltja a murvás út, ezen jutunk el a Koloska-forrásig.
• A völgy két oldalán futó ösvények közül a jobb oldalin indulunk el.
• A visszafordító után még tehetünk egy kitérőt a rétig, majd vissza.
• A völgy másik oldalán érünk vissza a Koloska-forrásig, majd a már ismert úton vissza a kiindulópontunkhoz. 

A túra leírása:

A Koloska-völgy a visszahúzódó Pannon-tó üledékes rétegződéseinek köszönheti szelíd, helyenként sziklákkal szegmentált felszínét, az erdei beszakadásoknál sok helyen megfigyelhetőek ezek a kőzettani jelenségek.  A Koloska-völgy vélhetően az egykor itt élő szerzetesek által működtetett kolostor nevének egyszerűsödő etimológiájából eredeztethető, napjainkban a kolostor helyét szétszóródó kövek, sziklák jelzik csak, túránk ezt a földrajzi helyet nem érinti.

Túránk kiinduló- és végpontja pontja a Koloska csárda tágas, murvás, erdei parkolója, ahonnan emelkedő, bitumenes, árnyas erdei úton indulunk el. Ez a nyomvonal jó pár száz métert követően kiér az erdőből, balra gyönyörű, virágos, kaszálatlan, méhlegelőnek meghagyott tisztás kísér végig bennünket a Koloska-forrásig, jobb oldalt pedig sokszínű, vegyes erdei vegetációval tördelt miliő húzódik. A klasszikus erdeifenyő, gyertyán, kőris, bükk, tölgy kombinációja mellett megtalálható itt az akác, hárs, gesztenye, és vad, nemesítetlen gyümölcsfák is.

Még a bitumenes szakasz vége felé, jobbra jól ápolt léckerítés és ismertetőtábla jelzi, hogy vadasparkhoz érkeztünk: a napközben látogatható terület igencsak hívogató, érdemes megtekinteni az itt élő állatokat. Nagyon tágas, a természetes élőhelyüknek megfelelő, elkerített részek mögött boldog, védett vadállatok csodálkoznak a látogatókra. A viselkedésükből is lerí, hogy ők többségében zavartalanul élnek itt 2-3 generációs kisebb csordákban: gyönyörű szarvasok, rackák, őzek és más juhfélék élvezik a dús legelők „zsíros” pázsitját. Mi, kirándulók, meg a fenséges látványukat. Ez a vadaspark csak részben járható kerekesszékkel, ameddig a terepviszonyok engedik, érdemes segítőnkkel oda-vissza bejárni. Füves, murvás úton haladunk, időnként a fűben rejtőző vízmosással, itt segítőnkkel figyelmesen érdemes kikerülni az árokszerű beszakadásokat.

Visszaérve a nyomvonalunkra, nemsokára enyhén hullámzó, murvás felületű, egyenes úton haladunk. A fennsíkszerű tér kitágul, pár száz métert követően kibontakozik előttünk a Koloska-forrás ligetes, elszórtan ősfás térsége. Itt érdemes hosszabb pihenőt tartani. Az erdészet által igényesen karbantartott terület központja a Koloska-forrás, mely sajnos úgy tűnik, kiszáradt. A terméskővel kirakott üres medencéje jelzi, hogy nem is olyan rég még bővizű forrás a klímaváltozás emlékműveként prosperál jelenleg. Ácsolt faasztalok, padok, tűzrakó helyek biztosítják a csoportos kirándulóknak is a kollektív étkezést, kikapcsolódást. A nehezen mozgó, segédeszközzel és segítséggel kevésbé felszerelt kerekesszékes túrázóknak ez a túra végpontja.

Az elszánt, jól felkészült túrázók egy erdei hurokkal egészíthetik ki e kirándulást, mely igazán teljessé teszi az élményt. Nemcsak a tűlevelekkel bélelt, alagútszerű ösvény mesebeli szépségében gyönyörködhetünk, hanem a ritka erdei madarak hangjainak kakofóniája is megejtő. A terepviszonyok miatt – a hurok bejező szakaszán meglehetősen meredek, kiálló sziklákkal, gyökerekkel tarkított rövid szakaszok találhatók - érdemes lassan, háttal, a segítőnk figyelmes segítségével haladni.

Az erdei hurkot tehát érdemes menetirány szerint a Koloska-forrás mellett felállított fakereszt jobb oldalán elkezdeni. Rövid, meredek emelkedőn keresztül érünk az erdei alagútba. Bal kéz felöl mélyül a völgy, amelyben a Koloska-patak immár időszakos vízfolyása húzódik, felette nem akadálymentes hidacskákkal, rövidítőkkel. Az ösvényen végig előfordulnak természetes erdei kitüremkedések, sziklák, de összességében a hurok ezen szakasza a könnyebben járható.

Közel egy km után tisztán észlelhetően elérünk a hurok visszafordító szakaszához, ezt a baloldalt húzódó árok elsekélyesedése is jelzi. Itt, ha valaki nyitott, szép erdei legelő látványára vágyik, még további 500 m-t egyenesen haladva elérheti azt. Ez az erdei kalandozás legtávolabbi, még kerekesszékkel bejárható végpontja.

Visszaérve, a völgy másik oldalát választjuk Koloska-forrás felé. Hatalmas, öreg, de egészséges fák határolják utunkat, balról a patakvölgy, jobbról sziklás, meredek hegyoldal sűrűje. A lankásabb ösvényt többször is meredekebb, akadályokkal tarkított szakaszok követik, de mivel lefele haladunk, a segítőnkkel az ereszkedés figyelmesen megoldható. 

Egy igazi szuper erdei pihenő is rejtőzik ezen az oldalon: a sziklával egybenőtt, azzal küzdő „koloskai hárs heroikus fa” vadregényes helyszíne. Kényelmes pad szolgálja az árnyasban való hűsölést, és a látvány befogadását.

Fokozatosan visszaérünk erdei körünk kiindulópontjához, a Koloska-forrás ligetes térségéhez. Innen az út jól megérdemelten, enyhe lejtéssel kísér bennünket a tágas völgyön keresztül a Koloska csárdához.