Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Galyatető Turistacentrum Gerecse50 A kéktúrázás napja
nyelv kiválasztása
Túra tervezése ide A túra másolása
Gyalogtúra ajánlott túra

Kőkapuról Nagyhutára a Tokaji-hegység zöld kincsének nyomában

Gyalogtúra · Háromhutai-hegycsoport · nyitva
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • A Kemence-völgy a Csattantyús-hegy alatt (Kerek-kő)
    / A Kemence-völgy a Csattantyús-hegy alatt (Kerek-kő)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Gázló az Ördög-völgyben
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Sólyom-bérc, jobbra a regéci vár
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Kerek-kőre vezető bércorron
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A kőkapui hotel
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Pillantás a Kecske-hátra
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Itató a vadászlesekkel szemben (Cselliszka-rét)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Zemplén a Kerek-kőről
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Sziklataréj közé vezet az ösvény (Sólyom-bérc)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Tarvágás a Cselliszka-rét szélén
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Széles erdei utakat követ a túra
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Kemence-patak lestoppolt vize Kőkapunál
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Eszkála erdészház
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Zárt középhegységi terep a Kerek-kőről
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A dús füvű Mlaka-réten
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A kőkapu maga az alagút
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Pillantás a Sátoros-hegyek jellegzetes csúcsaira
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Ösvény a Kerek-kő előtt
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kulcsosház Rostallón
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Repka-völgy szép bükköse
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Magas-Zemplén keleti részén gyakoriak a tarvágások
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Vadregényes ösvény a Sólyom-bércre
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Sólyom-bérc terasza
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Étterem és megállóhely Kőkapun
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Pap-hegy hívogató tölgyese
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Kerek-kő riolitbérce
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Mlaka-rét
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Gerendás-rét pihenőhelye
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Ördög-völgy
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Érkezés Nagyhutára
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
m 700 600 500 400 300 200 16 14 12 10 8 6 4 2 km Pálházi Erdei Vasút (Kőkapu megállóhely) Sólyom-bérc Kerek-kő
Hosszú vándorlás a hegység erdőiben, mely két kitűnő kilátóhelyet is érint. Országos összehasonlításban a legkülönbek közül valók, körülöttük pedig kiváló erdei séták tehetők. Belekóstolunk a Magas-Zemplén hangulatába, és a tájegység egyetlen kisvasútjára is felpattanhatunk.
nyitva
közepes
Hossz 17,2 km
5:00 óra
506 m
505 m

Aki a Központi-Zemplén magasabb részére kíváncsi, annak zárt, patakoktól hangos völgyek valamelyikében kell felkapaszkodnia a számtalan csúcs alkotta vonulatok valamelyikére. Ott aztán kellemesen párás, eső áztatta kaszálórétek és szilaj sziklabércek közt, változatos erdőkben tehet sétát. Napjainkban legfeljebb a széles erdészeti utak és az otromba, sajnos errefelé hatalmas méreteket öltő tarvágások jelzik a folyamatos tájhasználatot, de a dús füvű tisztások és a huták nevét őrző települések, valamint Kőkapu vadászkastélya elmúlt idők embereiről mesélnek.

Túránk Kőkapuról a Mlaka-rétre vezet, ahonnan rövid kitérővel meglátogatjuk a Sólyom-bérc pompás sziklapáholyát, a Tokaji-hegység egyik legmegkapóbb kilátóhelyét. Nem messze tőle átlépünk egy geológiai határt, és a komor, szürke, tömbös andezitek vidékéről a furcsán színes, girbegurba riolitsziklák földjére jutunk. Talán az egész hegységben nincs még egy olyan feltűnése ennek a kőzetnek, mint a Kerek-kő orma, melyről teljesen szokatlan panoráma nyílik a hegyvidék belső vidékére. A méretes tarvágások az út hátralévő részét villantják fel: innentől hol sűrű rengetegben, hol cseperedő sarjerdők közt túrázunk - igaz, utóbbi helyeken legalább kilátunk a szomszédos hátakra. Végül a Repka-völgy bükkösének természetes viszonyai kárpótolnak a „hiányzó" erdőfoltokért, mielőtt a lejtők közé simuló Nagyhutára, az egykori vándoriparosok otthonába érkezünk.

A szerző tippje

  • A kisvasút csak szezonálisan közlekedik, indulás előtt tájékozódjunk a menetrendről! A túra végén Nagyhutára érkezünk, ahonnan ritkán, kevés busz indul, ezért érdemes előre kinézni, melyiket kell elérnünk a hazajutáshoz.
  • Az út elején a kőkapui vasútállomáson étterem várja a látogatókat, de a nyári szezonban egy kis erdei büfét is találunk.
  • A kisvasúttal Rostallóra is utazhatunk, ezáltal kb. 1 km-rel rövidítve a túrát, de kihagyva Kőkaput.
  • Amennyiben autóval érkezik valaki, körré érdemes alakítani az útvonalat. Ebben az esetben a Gerendás-rétről a balra kiágazó Z jelzés a Komlósi-völgy aszfaltján vezet vissza Kőkapura (ez a körtúra kb. 17 km hosszú).
  • Élelmet csak Kőkapun, vizet pedig az Eszkála erdészház előtt, a Fekete Péter-forrásnál találunk az útvonalon.
Dömsödi Áron profilképe
Szerző
Dömsödi Áron
frissítve: 2021-04-08
Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
558 m
Legalacsonyabb pont
237 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Pihenő

Pálházi Erdei Vasút (Kőkapu megállóhely)

Hasznos linkek és ötletek

Kezdés

Kőkapu, kisvasút-állomás (245 m)
Koordináták:
DD
48.426462, 21.440263
DMS
48°25'35.3"N 21°26'24.9"E
UTM
34U 532570 5363795
w3w 
///videók.bővített.tornyok

Végpont

Nagyhuta, autóbusz-forduló

Útleírás

Itiner

  • Kőkapuról a Z jelzésen nyugat felé gyalogolunk el Rostallóra.
  • Rostallótól egyenesen sétálunk tovább a S jelzésen, amit a Mlaka-rétig követünk.
  • A Mlaka-rétről a jobbra, előre kiágazó K▲ jelzésen térünk ki a Sólyom-bércre (majd ezen is érkezünk vissza).
  • Jobbra, a K jelzésen folytatjuk.
  • Egy elágazásban balra fordulunk a Kerek-kőre vezető K▲ jelzésre.
  • A Kerek-kőről a K▲ bal oldali ágán térünk vissza a  K jelzésre, amit bal felé követünk.
  • Az Eszkála erdészház után az egyenesen folytatódó K◼ jelzésen sétálunk le Nagyhutára.
  • Nagyhuta főutcáján a K jelzés fut a buszmegállóig.

A túráról részletesen

Kőkapu

A kisvasút alagúton töri át a Kőkapu riolitszikláját, aminek hátán az egykori területbirtokos Károlyiak vadászkastélya strázsál. Most hotelként működik az épület, amit svájci mintára építtettek, sziklája előtt pedig felduzzasztották a Kemence-patakot. A legenda szerint olyan könnyű volt prédát ejteni, hogy a lustábbak a szobaablakból célozva is leteríthették a vadat. A vadászokat a füzérradványi kastélyban szállásolták el, majd néhány napra Kőkapura kísérték, hogy a „radványi trófea" nyomában cserkelhessenek. A helyi sajtó rendszeresen beszámolt olyan méltóságok vadászatairól, mint Horthy Miklós vagy éppen Bethlen István.

Kőkapu a Tokaji-hegység központi részén, a településektől távol fekszik, kapcsolatát a külvilággal az autóút és a kisvasút jelenti. A völgyet vágó Kemence-patak neve a szláv kamenica szóból származik, jelentése, a „köves" a meder tekintélyes, szürke görgetegeire utal, hiszen a vízfolyás mélyen a hegység szívéből érkezik. Ágai évmilliós léptékben, ráérősen bontják és szállítják el a Magas-Zemplén bérceit. Az itt ideiglenesen megtelepedett ember pedig főként a fát fuvarozta a patak mentén - a sáros útviszonyok olykor meghiúsították a kihordást, miközben a kiegyezést követő gazdasági fellendülés, a közeli kassai bútorgyárak piaca egyre nagyobb erdőségek letermelését követelte meg. Ezért épült meg a századforduló előtt a hegység első vágányhálózata, a mai pálházi kisvasút elődje. Fénykorában a sínek összhossza meghaladta a 17 kilométert, és a völgyrendszer legfelső zugaiba is elért. A vasutat egy időben Sárospatakig vezették, de volt olyan időszak, amikor a pálya egészen Nyíregyházáig kanyargott. Végül a közúti szállítás megerősödésével a kisvasútnak leáldozott, a vágányok túlnyomó részét felszedték, de a 1990-es évektől egy rövid szakaszon újra folyik a személyszállítás.

Fel a csúcsok közé

Hátat fordítva a telepnek (ahol nyáron egy kis büfé is üzemel) aszfaltúton, a Z jelzésen indítjuk túránkat Rostalló felé. Balra, a fák közt a kisvasút töltése követ, ami csak a patakátkelésnél keresztezi útvonalunkat. A zárt erdőt nézve nem nagyon idézi már fel semmi, hogy a völgyben egykoron szép láprétek pompáztak (néhány pici képviselőjük maradt meg csupán Pálháza közelében). Ahogy a havasabb telekre emlékező sípálya sem a régi már - de ezt csak akkor láthatjuk, ha átvágunk a fák közt a tanösvényen. A völgyben tovább gyalogolva rövidesen Rostallóra, a kisvasút végállomására érkezünk, ahol fedett pihenőhelyet és kulcsosházat is találunk. A 18. század végétől a környék bükköseit a regéci (azaz a mai háromhutai) és a hegyközi üveghuták hamuzsírigényének oltárán áldozták föl, ennek szolgálatában a patak perlit- és kvarchomokját, a békasót egy kőtörő vízimalom őrölte valahol itt, a közelben. Miután a huták befejezték működésüket, a rostallói bükkösöket kifejezetten kímélték, nem vágták tarra, legfeljebb meg-megritkították.

Egyenes irányt tartva, immár a S jelzésen mellőzzük a kulcsosházat, és az Ördög-völgy meredek partokkal határolt mélyületébe lépünk. Kétszer is gázlón keresztezzük a sosem kiszáradó patakot, majd hirtelen váltással hátrahagyjuk kőgörgetegeit, és a feltáróúttal együtt magasabbra hágunk. Alant az egyre keskenyedő ér bedőlt törzsektől és kimosott szikláktól vadregényes medre kíséri lépteinket, amint szálbükkösben emelkedünk a tetőszint felé. Elhagyjuk a forrást, és elegyes, áthatolhatatlan erdőben, ösvényen lépünk ki a Mlaka-rét tisztására. A szláv eredetű mlaka jelentése tócsa, amit a rét vizenyős talaja magyaráz. Ha eltávolodunk kicsit az igényes pihenőhelytől, szemügyre vehetjük a napfényes parlagot: régebben az állatok téli takarmányozását szolgáló, ma a természetvédelmi célú kaszálás védi meg attól, hogy a fák visszahódítsák. Első ránézésre egyveretű, sűrű, zöld füve növény- és rovarritkaságok sokaságát rejti.

Sólymok trónján

Előrébb, jobbra indul a K▲ jelzésű ösvény a Sólyom-bércre, de a jeleket már csak az erdőben, a fák törzsén fogjuk észrevenni. A meredek lejtő montán bükkösében jól követhető a csapás, ami egyre növekvő kőgörgetegeken, végül moha borította sziklatornyok szorításában vezet ki a Sólyom-bérc teraszára. A széles (a hegytetőt 600 méter hosszan csipkéző) andezitfal tetejéről Háromhuta völgyére látunk rá, pontosabban az azt szegélyező vonulatokra, és a közelben magasodó regéci várra. Elzárt, békés, terjedelmes erdőtáj hullámai, a zempléni terep legjava rajzolódik ki körben. És mindezt egy zord szirt kevesek által felkeresett hátáról, a vadon mélyéről szemlélhetjük. A Magas-Zemplén hatalmas andezittömbjeit az utolsó jégkorszakban uralkodott jégkörnyéki éghajlaton gyakori fagyás-olvadás váltakozása faragta ilyenné: a pados, lemezes szerkezetű kőzet repedéseibe befolyva a víz újra és újra megfagyott, térfogata megnőtt, így lassan, apró darabonként szétpattintotta, felaprózta, visszabontotta a sziklát. Lábánál kiterjedt törmeléklejtő tanúskodik a lassú, napjainkban csökkent intenzitással zajló folyamatról, mely lassan falakká, ha több oldalról hat, tornyokká fabrikálja a nyersen álló kőzetfelszínt. A Sólyom-bérc bástyáit egyébként mászóútak hálózzák be.

Elbúcsúzva a panorámától visszatérünk a Mlaka-rétre, és a pihenőhelynél jobbra fordulva, a K jelzésen folytatjuk utunkat. Eleinte erdő árnyékát élvezhetjük, aztán egyre gyakrabban szelünk át tarvágásokat, amikről távolabbi tarvágásokra látni rá. Érdekesség, hogy bár a fenyők alacsony középhegységeinkben pusztulnak az egyre szárazodó és melegedő klímán, itt több helyen is láthatjuk friss ültetvényeiket. A Tokaji-hegységnek erre a részére általában jellemzőek a kiélt, szétszabdalt erdők, illetve azok látszólagos hiánya. Persze a cseperedő rengeteg is erdőnek számít - ez kevés vigaszt nyújt, amikor kilométereken keresztül csak tarvágások és fiatalosok foltjai kísérik lépteinket. Az intenzív kitermelés nem újkeletű jelenség, és nem is napjainkban ölti a legnagyobb méreteket: a Regéc környéki rengeteg a 17. század végén a hegység első üveghutáját szolgálta ki öles bükkjeivel, amiket a háromhutai völgybe vonszoltak le. Aztán bezárt a huta, megerősödött a tervszerűen kezelt erdő, és a '20-as években a tulajdonos Waldbott-uradalom az olaszliszkai nagyvasúti állomástól kisvasutat vezetett a háromhutai völgybe, majd a csatlakozó hegyoldalakra, és kíméletlen, sokszor a kor szabályait áthágó letermelésbe kezdett. Ahol kevésbé bontották meg az erdőséget, ott a '30-as években kormányzói vadhajtásokat is rendeztek. A környék szerteágazó erdeiút-hálózata túlnyomórészt ekkoriban épült ki.

Viperafészek a hegyek szorításában

Megkerüljük a Szpalanyica-völgy fejezetét, és kanyargós úton, kerítés mentén érkezünk meg a K▲ jelzés kiágazásához. Rátérve hullámzó ösvényen, elvékonyodó bércorr vén bükkösében kalandozunk, amint lábunk alatt egyre több sziklát vet ki magából a talaj. Jobbra egy lék miatt, a peremi törzsek közt átszüremlik a látvány, ami már sejteti, mi vár ránk pár méterrel előrébb. Végül tölgyesben látjuk meg a robosztus sziklát: mintha kővé dermedt tejszínhabként ülne a hegy ormán, a Kerek-kő rózsaszínes riolitja úgy trónol környezete fölött. Hasadékait a Zemplént lakó, a turisták elől elhúzódó keresztes viperák is kedvelik, ezért legyünk körültekintőek, mielőtt leülünk valahova! Kisétálva rá mellbevágó a panoráma: hegyek és hegyek mindenütt. Az ország azon kevés pontjainak egyikéről szemlélődünk, ahonnan nem látni síkságot. Végeláthatatlan, völgyekkel és meredeken felszökő csúcsokkal telt látványban merítkezhet, aki ellátogat erre a világvégi pontra. Bár a zöld szín határozza meg a tájképet, sajnos nincs olyan irány, ahol ne az óriási tarvágások szabdalnák az erdőt. Szemben a Csattantyús-hegy (egykori kitörési központ roncsa) magasodik, jobbra tőle, a háttérben a Milic-csoport gerince jegecesedik. Éppen feldereng a Hegyköz medencéje is, legközelebb pedig a Kemence-patak völgye ívelődik mélyen a hegység szíve felé. Mivel idő közben átléptük a Központi-Zemplént északnyugat-délkeleti irányban kettéosztó geológiai vonalat, Kőkapuhoz hasonlóan újra riolitos területen járunk. A kőzet lávája alig folyik, a felszínre érve szinte azonnal megdermed, és meglehetősen ellenálló. A Kerek-kő töredezett tömbjét a Sólyom-bérchez hasonlóan a jégkorszaki elegyengetés faragta ki környezetéből, amivel kivételes a hasonló keletkezésű, hírneves zempléni sziklák közt, hiszen társai andezitből épülnek fel.

Hol a fa, főnök?

Egy napig is el lehet itt nézelődni, de jusson eszünkbe, hogy útvonalunknak még a felénél sem tartunk, ezért idővel muszáj továbblendülni. A K▲ jelzés balra ágazó fele eleinte nehezen követhető, mert egy fiataloson kell áttörnünk magunkat. Némi bozótharc után a Cseliszka-rétre toppanunk (melyet „természetesen" leirtott erdő maradványa szegélyez), közepén vadles áll, vele szemben egy hagyásfa hűsítő árnyékában itató csalja a vadat puskavégre. Kisvártatva visszatérünk a Kéktúrára, balra fordulva pedig hosszas erdei baktatás vár ránk. A Határ-völgy fejezetét kerüljük, a fiatal erdők egyveretű foltjai után felüdülés a Gerendás-rét pihenőhelyére jutni. A völgyek találkozásában, széles erdei utak kereszteződésében fekvő táborhelyről kb. 15 perc csupán az Eszkála erdészház. Ezt a távot már szebb, idősebb erdőben talpaljuk le, balra a magassága ellenére viszonylag megbízható hozamú Fekete Péter-forrásból frissülhetünk fel. Az erdészeti épület hírnöke azoknak az időknek, amikor a szomszédos erdőket óriási mértékben, megújuló képességük határáig lerabolva termelték ki - először a huták hamuzsírfőzése, majd a Bodrogig zakatoló gazdasági kisvasút szolgálatában. Ráadásul a bükkre - nehéz ipari hasznosíthatósága miatt - a 19. század végén nemkívánatos fajként tekintettek, állományai helyére fenyőt és tölgyet igyekeztek ültetni. A kíméletlen tájhasználat és a sikertelen telepítési kísérletek miatt még a 20. század 2. felében is előfordult, hogy az itteni, illetve innen keletre eső területeken az erdők fele-háromnegyede sarj volt csupán.

Sivatagban oázis

A továbbiakban talán még mindig az újraerdősítési kísérletek eredményeit, a múlt hagyatékát látjuk a szétszabdalt rengetegben. Ezért nem könnyű észlelni az elágazást és eldönteni, hogy réten vagy irtáson, de szétválnak a turistautak: nekünk a balra, előre folytatódó K◼ jelzést kell követnünk a hátralévő kilométereken. Megkerüljük az Eszkála-tetőt, majd egy nyeregpont mögött, a Pap-hegy füves aljú tölgyesében kaptatunk át a csúcs túloldalára. Itt kivételesen „jól jön" a kitermelt erdőfolt, hiszen szemben teljes egészében tárul fel a Sátoros-hegyek gömbölyű piramisainak halmaza. Hegyoldalban harántoló, alig használt, köves keréknyomon tekergünk, jobbra feltárul a Kecske-hát hosszú gerince, ami az Országos Kéktúrát hordozza. Fiatalosok véget nem érő sűrűje után mégiscsak fák alá vezet az út, egy éles balkanyarral beereszkedünk a Repka-völgy bükkösébe, ami egy természeti oázis az előző kilométerek sivárságának tükrében. A hosszú patakvölgy alsó szakaszát apró falvak töltik ki, fölöttük azonban speciális élőhelyek alakultak ki. Mivel meglehetősen szűk, és észak felé nyitott, ezért párás, hűvös klímája okán a Repka-völgy olyan fajoknak ad otthont, melyek egyfelől ritkán fordulnak elő Magyarországon, másfelől a Kárpátok magasabb részeit képviselik. Az úton lefelé baktatva szembetűnőek a néhány méter átmérőjű, kitermelt lékek, amik kíméletes erdőgazdálkodásról és kutatott, megfigyelt területről tanúskodnak. A foghíjakban védett helyen cseperedhet az újulat, végeredményben pedig (évtizedes kezelés után) megváltozik az erdő korszerkezete és képe. A pagony, melyben különböző korú és magasságú fák élnek majd szoros közelségben, ellenállóbbá válik, és természeteshez közeli viszonyok közt magától is képes lesz a folyamatos megújulásra, miközben menedékessége számos állatnak biztosíthat otthont.

A vándoriparosok otthonában

Átkelünk a patakon, és kimosott úton, szép bükkösben érkezünk meg Nagyhutára. A kellemes környezethez egészen rendezett falukép társul, amely már nem sokat árulkodik a korábbi viszonyokról. Amint a település neve is mutatja, évszázadokon keresztül (a 18. századtól kezdve) üveghuta üzemelt a völgyben, mely egyfelől a környező hegyvidék erőforrásaira, másfelől a törökjárás után (ide a 18. században) spontán betelepült szlovák lakosság szaktudására támaszkodott. Sajátossága, hogy a többi hegyközi hutával szemben az itteni kis üzem csak táblaüveget gyártott. Emellett Nagyhuta a Felvidéken elterjedt vándoriparosság legdélebbi községe volt, az üveget jól ismervén lakói főleg ablakosként járták a vidéket. Amikor a trianoni határok elzárták a felvidéki kínálatot és piacot, a rendszerint északról érkezett drótosok eltűntek, így a helyiek maguk kezdtek drótozásba, ahogy a bádogosságba is beletanultak (ekkor a huta már régen bezárt). A zempléni szlovák vándoriparosok még a II. világháború után is cirkáltak Északkelet-Magyarországon (nagyjából az '50-es évekig). A falu főutcáján találjuk a buszmegállót, valamivel lejjebb pedig a kocsmát, ahol a hosszú menetelés végén megpihenhetünk.

 

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

  • Kőkapu a pálházi kisvasúttal érhető el, ez azonban csak szezonálisan jár. A menetrendről mindenképpen tájékozódjunk előre!
  • A túra végén a Nagyhuta, autóbusz-forduló megállóból utazhatunk el.

Megközelítés

  • A túra kezdő- és végpontja is megállóban található.
  • Kőkapura a betonút vezet el Kishutáról, illetve azon keresztül Pálházáról (ez 5, illetve 8 km gyaloglást jelent), ha nem járna a kisvasút.

Parkolás

  • Kőkapun talál parkolót, aki autóval érkezik, de ez esetben módosítani kell a leírt útvonalon (lásd a Szerző tippjénél).

Koordináták

DD
48.426462, 21.440263
DMS
48°25'35.3"N 21°26'24.9"E
UTM
34U 532570 5363795
w3w 
///videók.bővített.tornyok
Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

  • Zempléni-hegység turistakalauz

A szerző által javasolt térképek:

Felszerelés

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz Természetjáró app.


Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Kérdeznél a szerzőtől?


Értékelések

Írd meg az első hozzászólást!

Legyél te az első hozzászóló!


A közösség fényképei


Állapot
nyitva
Nehézség
közepes
Hossz
17,2 km
Időtartam
5:00 óra
Szintemelkedés
506 m
Szintcsökkenés
505 m
Szép kilátás Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek Növénytani érdekességek Flóra, fauna Hegyi vasút, kötélpálya megállóhely Tipp Kutyabarát Egészséges környezet Egyirányú túra

Statisztika

  • Tartalmak
  • mutasd a képeket képek elrejtése
Funkciók
2D 3D
Utak és térképek
Időtartam : óra
Hossz  km
Szintemelkedés  m
Szintcsökkenés  m
Legmagasabb pont  m
Legalacsonyabb pont  m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!
Logo emmi Logo agrar Logo bethlen Logo mol Logo otp