Körtúra Ibafáról Kisibafán át

Itiner

• Ibafa központjából a P jelzésen keleti irányban, a település főutcáján indulunk körtúránkra.
• Az elnéptelenedett Kisibafán jelet váltunk és a S◼ jelzésen balra indulunk tovább.
• A gerincúton közel három kilométert gyalogolunk, mikor jelzésünk beletorkollik S jelzésbe, amin balra térünk.
• A S jelzésen érkezünk Horváthertelendre, végül jutunk vissza Ibafára.

A túra részletes leírása

Ibafa plébánosa és a dohányzás

A templomtól indulunk körtúránkra a P jelzésen keleti irányba, az Arany János utcán. A hagyomány szerint a 19. században újratelepült falu plébánosa a pipázás rabja volt - amint a híres mondóka is rávilágít. Ám a tiszteletes fapipája elveszett, ezért 1934-ben egy faragott másolatot készítettek az aktuális plébánosnak. Ez az ibafai (vagy ahogy a község sváb lakói ejtették: ipafai) fapipa is látható a múzeumban, ahol számtalan egyéb változat és dohányzási segédeszköz megtekinthető. A híres darab másolatán kívül nyolc ország szebbnél szebb pipáit láthatjuk a vitrinekben. A látogatók olyan kuriózumokkal is találkozhatnak, mint „a haza bölcsének”, Deák Ferencnek a pipája, melyet 1865-ben készítettek, és Károlyi Mihály, hazánk egykori miniszterelnökének pipája is a féltett ereklyék közé tartozik.

A Zselic agyagos-löszös talajai alapanyagot biztosítva évszázadokon keresztül működtettek téglaégetőket, a 20. század második felétől téglagyárakat a térségben, Lukafa-pusztán pedig (hasonló okokból) cserépedény- és pipaégetés is folyt. Hogy a dohánykedvelő pap létező alak volt-e, nem tudni, de az bizonyos, hogy Ibafa környékén a pipakészítésnek, és ennek következményeként valószínűleg a pipázásnak komoly hagyományai voltak - ez is magyarázhatja a mondóka eredetét. Ahogy az is elképzelhető, hogy a pöfékelő üzemek (köztük a „pipagyár") völgyekben megülő füstje indíthatta meg a helybéliek fantáziáját, akik egy környékbeli (képzelt vagy valós) személy nevéhez (a hangzás érdekében hivatalához) kötötték a füstpaplan eredetét pattogós szójátékukban.

Zselici aprófalvak között

Elhagyjuk a Pipamúzeumot, majd 150 méter után balra fordulunk. Az egykori uradalmi épület – ma diákotthon – kerítésénél 100 méter után jobbra, keskenyebb földútra térünk, mely enyhe emelkedő végén ismét az aszfaltútra ér ki. Azon jobbra indulva elhagyjuk egy ma már nem működő majorság épületeit, majd rövidesen egy kocsiútra térünk.

A tetőre felkúszó széles földútról visszapillantva nagyon szép látkép tárul elénk a völgyben megbúvó Ibafára és a Zselic lankáira. Rövidesen elhagyunk egy szebb napokat látott keresztet, majd jelzésünket követve ligetek, mezők mellett vezet utunk, így érkezünk Kisibafára, ahol ma már csak néhány romos ház emlékeztet a rég elnéptelenedett településre. Az ország e szegletét különösen sújtja az elvándorlás és elöregedés jelensége: a városokban szegény településszerkezet miatt a lakosság fiatal része a távoli városokba költözött (és költözik), hogy munkához jusson. Évszázados diófák árnyékában, egy kerekes kút mellett pihenhetünk meg, ahol rálelünk következő útikalauzunkra, az S◼ jelzésre.

Kilátások, erdők, lankák

Mi a pihenő után balra, északi irányba – egy romos pajtát magunk mögött tudva – indulunk tovább a S◼ jelzésen. A következő egy kilométert igen hangulatos erdei környezetben tesszük meg, majd egy irtásos résznél kibukkanva kerítés mellett haladunk. A kanyargós úton ismét az erdőbe térünk, ahol egy kilométer után találkozunk a Gorica felől érkező K↺ jelzésével, mely a következő másfél kilométeren társunkká szegődik. Az akácoktól körülölelt, széles „Postás úton” rövidesen ismét turistautak csomópontjához érkezünk.

A széles földúton haladva (nem váltunk jelzést), jobb kéz felé tekintve a távolban megpillantjuk Felsőkövesd házait. Kicsivel több, mint egy kilométer után a S◼ rávezet minket az S jelzésre, melynek mi a balra tartó ágára térünk rá.

A gerincutat elhagyva lefelé kanyarog a földút, itt ritkábban találunk jelzéseket, hiszen cserjékkel tarkított mezőn járunk. Rövidesen még az eddiginél is szebb hegyi legelőn, gyepes úton megyünk lefelé, mígnem egy farm mellett beérünk Horváthertelendre. A falu egyetlen, a völgy aljára szorult utcácskáján végigbaktatva balra tartunk, és a kistelepülés utolsó házainál egy igen meredek, vízmosta szurdokba térünk be. A keskeny ösvényen felfelé kapaszkodva, egy vízmű kerítésénél bukkanunk rá ismét jelzésünkre. Itt egy nyíl mutatja az útirányt, mely a szemben húzódó erdősáv mellett, egy szép réten felvezet minket a tetőre, ahol ismét találkozunk a K◼ jellel. Meredek löszmélyúton a S, és a K◼ jelzésén ereszkedünk le Ibafa központjába.