Körtúra a Magas-Börzsöny vulkáni peremén

Itiner

• A K jelzésen a Nagy-Hideg-hegyi turistaháztól a Csóványosra túrázunk.
• A P▲ jelek mentén az Oltár-kő érintésével a Rakodó nyergébe sétálunk.
• A K jeleken visszatérünk a Nagy-Hideg-hegyre.

A túráról részletesen

Nagy-hideg-hegy: "korán belepi a’ hó, és sokáig áll rajta"

Hazánk talán legkiesebb fekvésű, alpesi hangulatot árasztó menedékháza a 865 méter magas csúcs oldalában épült. Étterem, büfé és mosdó is található odabent, kiváló helyszín túrák alkalmával pihenőt tartani, de ami még jobb: megszállni itt éjszakára. Az emeletes ház egy szelete a magyar turistatörténelemnek: 1936-ban kezdték építését egyesületi munkában (Turisták Inóci Társasága), a ’40-es években készült el teljesen. Szerencsére megnyitása óta folyamatosan turistaházként üzemel, azóta is megbízható szállás vagy átmeneti tartózkodóhely minden évszakban. A hazai sísport egyik központja is a hegy (az ország első sífelvonója ide épült), több pálya szolgálja ki a havas időszakban a léccel vagy szánkóval érkezőket. A hegy neve az országos átlaghoz képest több havas napra utal, amiről Vályi András így ír 1790-es országleírásában: "korán belepi a’ hó, és sokáig áll rajta".

Már a ház teraszáról is szép kilátás fogad, de mindenképp sétáljunk fel a közeli míves csúcskőhöz, ugyanis onnan tárul fel a táj igazán. A fátlan, füves tető nagyszerű panorámát kínál: dél felé a Magas-Tax és az Inóc csúcsosodik, láthatjuk a Dél-Börzsöny vonulatait, majd a Duna túlpartján a Visegrádi-hegység hullámait meg a Gerecse domborulatait. A Dunakanyar és a Szentendrei-sziget látványától balra a Naszály tűnik fel, északias irányban a Csóványos és a Holló-kő – Vár-bérc gerincszakasz uralja a látványt.

Rakjuk meg a Rakodóig! 

A háztól a csúcs alatti szintúton indulunk keleti irányba az Országos Kéktúra K jelzésén. Elhagyjuk a sípálya felvonóházát (innen érdemes kis kitérőt tenni a sípálya nyiladékának tetejéhez, ugyanis pazar panoráma nyílik a Hangyás-bércre, valamint a mögötte emelkedő Csóványos – Magos-tető vonulatra), és meredek lejtőn, az egykori síugrósánc mellett ereszkedünk tovább. Már megenyhült terepen érkezünk meg a Rakodó turistaút csomópontjába. A 779 méteres magasságban található nyereg elnevezése a fakitermeléshez kapcsolódik. A 20. század első felében, innen vitték a felhalmozott faanyagot a völgyi kisvasúthoz, hogy Királyrét felé tovább szállítsák. A favágók sajátos eszközzel, az ember vontatta román szánkó segítségével hordták le a törzseket. Igen kemény munkának számított a megrakott, nehéz szánok irányítása, - amelyek nemegyszer úgy megindultak a hegyoldalban, hogy halálos balesetet okoztak - majd lepakolás után a súlyos szerkezetek visszacipelése. A román szánkó használatát a ’Másfél millió lépés Magyarországon’ című kéktúrázó filmsorozat Börzsöny részében láthatjuk. A hágóból továbbindulva elmegyünk a Szent István emlékére állított fakereszt mellett, majd öreg, ezüstös törzsű bükkösben combos emelkedőbe kezdünk. A meredek, kőmorzsalékos és helyenként csúszós kaptató tetején az Égés-tető 851 méteres kúpjára érkezünk, ahol kifújhatjuk magunkat, miközben a Nagy-Hideg-hegy irányába feltáruló kilátásban gyönyörködünk. A csúcs peremén jellegzetes fa és különböző méretű kövekből felépülő, girbegurba sziklaalakzat emelkedik.

Különleges sziklák útján a zsiványtanyához

Az erózió hatására kipreparálódott piroklasztikus breccsa (osztályozatlan vulkáni törmelék) eltérő átmérőjű andezit kőzeteket tartalmaz, amelyeket finom vulkáni por tapaszt össze. Az ehhez hasonló, szeszélyes formájú kisebb-nagyobb tornyok és tömbök a Börzsöny különleges ékességeiként emlékeztetnek a 14-16 millió évvel ezelőtt lezajlott tűzhányó tevékenységre. A Csóványosra vezető út mentén és alatta is előfordulnak, túránk során többször találkozunk velük. Tovább indulva változik az erdő: a szárazságnak, szélnek, zordabb időnek kitett magasabb csúcsfelszínekre ellenálló kőrisfás települt, ezért egymás mellett csodálhatjuk a tekintélyt parancsoló idős bükköket és a kőriseket. Kellemes terepen folytatjuk a Hangyás-hegy kiemelkedése felé; jobbra a Szén-patak forráságainak völgyfői mélyülnek.

Egy rövid, jelzetlen csapáson balra fordulva kitérőt tehetünk a Hangyás-bérc nyitott, füves-sziklás kilátópontjára, ahonnan a felnövekvő fák miatt korlátozott rálátást kapunk a szemközti Holló-kő tömbjére. Folytatva túránkat a hullámzó főgerincen fedetlen gyepfelszínek követik egymást, amelyekről feltárul a táj északi irányba, és a kalderabelső ágasan összetartó völgyhálózatát tanulmányozhatjuk. A nyílt peremeken megdőlt, pados elválású andezit lávaárak maradványai hantolódtak ki, amelyek függőleges falakkal szakadnak le, aszimmetrikussá téve a gerincvonalat. Érintjük a Tóth Tamás emléktábla gúláját, majd a Katalin-szikla hatalmas, 21 méter magas, eltérő méretű kövekből összecementált breccsa kőtornya ejt ámulatba. Újabb tábláról tudjuk meg, hogy a képződmény Kautezky Larder Katalinról kapta a nevét, akinek férje így állított emléket 1991-ben. Ha az eddigi fantasztikus vulkánit sziklákkal még nem teltünk volna be, következik a Szabó-kövek keskeny kőéle. Tetejéről kiválóan látszik a csóványosi kilátó, balra pedig a Holló-kő – Vár-bérc vonulatot, az alacsonyabb mellékgerincek és völgyek rendszerét figyelhetjük meg. Érdemes a lábunk elé is nézni, ugyanis a durva sziklafelszínbe a Haramia-lyuk kürtője tátong, ami mellett óvatosan is mozogjunk! A kútszerű mélyedést valószínűleg emberkéz alkotta, elnevezése az utolsó nógrádi betyárra, Sisa Pistára utal, akinek a környékbeliek szerint ez volt az egyik börzsönyi búvóhelye működése idején, az 1870-es években.

A túra koronája

Miközben fokozott emelkedőbe kezdünk, látunk még vulkáni alakzatokat, de a koronát a Korona-kő méretes, csúcsos sziklatornya képezi. A hely Vilma-pihenőként is ismert; tanúsítja ezt a ráhelyezett fémtábla: Torma Lajosné (Vilma) tiszteletére avatták a vértesi természetjárók. Ahogyan az eddig látott geológiai képződmények, úgy ez is egykori blokk- és hamuárak üledékéből képződött, amelyek a tűzhányó kitörései után a lejtőkön mozogtak lefelé, fokozatosan széttöredezve. Az eltérő szemcse- és tömbméretű izzó blokkok, valamint ezek finomabb-durvább törmeléke, összekeveredve egy tömegmozgásként áramlott, aztán lehűlve osztályozatlanul sült egybe. Ez az oka, hogy egymás mellett látjuk az akár több méter átmérőjű piroklaszt darabokat a kavics méretű kövekkel és a finom hamuszemcsékkel. Az évmilliókon át tartó erózió, majd a pleisztocén jégkorszakok intenzív fagyhatása preparálta ki az időjárásnak ellenállóbb többkomponensű képződményeket, amelyek ma is mutatják az eredeti vulkáni szerkezetet.

Magával ragadó bükkös-kőrisesben egy utolsó kaptatóval végül a Csóványos csúcsára érkezünk.

CsóványosON

Eredetileg egy geodéziai mérőtorony állt a csúcson, amit 2014-ben újítottak fel és építettek át kilátónak. Fellépcsőzve a tetejére hazánk egyik legszebb panorámájában gyönyörködhetünk. A teljesen szabad körkilátás igazán pompás; pestiesen szólva: ilyen nincs a Körúton! A látvány és az érzés kárpótol az eddigi szintek megtételéért. Nagyszerű rálátás van a hegység központi részére, a Magas-Börzsönyre, amely az ország legnagyobb lakatlan hegyi tája, összefüggő erdősége. Könnyen felismerhető az ősvulkáni kalderaív. A Miklós-tetőtől a Magosfán, a Csóványoson és a Nagy-Hideg-hegyen keresztül húzódó egykori perem ma a Börzsöny legmagasabb gerincének egy szakasza, amely kiegészül a Vár-bérc – Holló-kő oldalgerinccel; ez a katlan nyugati széle.  Az üstszerű mélyedést a Csarna-patak töri át északi irányba, magába gyűjtve a lefolyó mellékvölgyek vizeit. A hazai viszonylatban nagy erdők és szintkülönbségek, a sziklabércek és a belső mély patakvölgyek, valamint az oldalgerincek hálózata a bakancsos turista számára a hazai átlagnál vadabb túratereppé avatja a Magas-Börzsönyt. Dél felé a látóhatárt a Visegrádi-hegység keretezi, Dobogó-kő térségét szemlélhetjük, és jól kirajzolódik a Vörös-kő jellegzetes letörése. A Duna egy szakaszát is megpillanthatjuk, az előtérben pedig a Dél-Börzsöny vonulatait, medencéit látni. Még közelebb a Csóványos – Nagy-Hideg-hegy – Nagy-Inóc gerincszakasz húzódik. Észak felé a messzeségben Ipolyságot, Drégely várát, közelebb a Magosfát szemlélhetjük. Tiszta időben feltűnik a Mátra, de a felvidéki Kárpátok vulkanikus hegységei (pl. a Szitnya, Körmöci-hegység, Polyána) és a Tátrák is megmutatják magukat. Nyugat felé pedig az Ipoly és a Garam Dunába ereszkedő lapos öntésterülete nyúlik a végtelenbe. A látnivalók beazonosítását feliratozott fényképes táblák segítik, a kilátó szintjein és aljában elhelyezett tablókon pedig sok információt tudhatunk meg a Csóványosról és a Börzsönyről.

Visszamászva a toronyból a kiépített pihenőhelyen leülhetünk kicsit. A kilátótól nyugati irányba is találunk az egykori vulkáni működésből származó törmelékes sziklákat. Egyikükre emelték a Béke emlékművet, amelynek megható és figyelemfelkeltő története van. 1914 szeptember elején négy fiatalember börzsönyi túrára ment. Ekkorra Európa már lángba borult: kitört az első világháború. Itt a Csóványoson fogadták meg, hogy 10 évenként azzal a szándékkel másszák meg a csúcsot, hogy kifejezzék békevágyukat, hangsúlyozva ezzel a háborúk értelmetlenségét. Ebből indult ki a Béke Túrák mozgalom, amelyet az újpesti természetbarátok szerveztek meg 1924-ben először, és legutóbb 2014-ben a centenáriumi alkalommal. Az emlékkövet 1964-ben építették az 50. évfordulóra. Az első világégés számos turista szervezetből ragadott el tagokat a frontokon; az 1920-as, 30-as években több egyesület is emlékműveket emelt hősi halottjainak tiszteletére.

A kaldera belső oldalában

A csúcsról a P▲ jelzésen indulunk északnyugati irányba. Lejtős terepen mellőzzük a Börzsöny legmagasabban eredő, de már csak időszakosan szolgáltató csorgóját, a Felső-Rózsa-forrást. A gerincvonalon vezetett ösvény szél tépázta erdőben vezet, a gyakori heves szelek leszakította ágak és kidőlt törzsek összevissza borítják a felszínt. Kőmezőkön is átvágunk, a szerteszét heverő kisebb-nagyobb vulkanitok a jégkorszakok idején, jelentős fagyváltozékonyság hatására darabolódtak fel. A Három-hányás-nyereg csomópontjában éles bal kanyart veszünk, és a kaldera belsejébe kezdünk beereszkedni. Ösvényünk a gerinc alatt, eddigi menetirányunkkal ellentétesen kalauzol. Balra a hegyoldalban sötétszürke andezitláva pados bástyáit látjuk, alatta nagy kőtenger terebélyesedik az erdőaljon; a kőzetekre üdezöld moharéteg rakódott. A gyönyörű hársfás bükkös egyszer csak megnyílik, és a 2014 decemberi jégkár megdöbbentő hatásával szembesülünk. A lehullott ónos eső következtében a fák ágain, törzsein jégpáncél keletkezett, és ez a plusz tömeg fogpiszkálóként fektette el az előző napon még sűrű, fenséges erdőt. A jelentős pusztítás főleg az északi völgyeket, hegyoldalakat érintette, hatása még hosszú évekig meg fogja határozni a táj képét. A turistautat ugyan megtisztították, de a szanaszét heverő méretes törzsek és a kettétört csonka fák képe kísérőnk marad még jó ideig. Az erdő hiányában azonban feltárul a környék: a Hangyás-bérc gerincére, meg a Nagy-Hideg-hegy tömbjére kapunk rálátást a szintúttá szelídült csapásról. Balról hirtelen magas, várfalszerű szikla tornyosul fölénk. A hosszú, kipreparálódott breccsa alakzat egy helyen megszakad, és természetes kapu nyílik a két bástya között: az Oltár-kő sejtelmes átjárójához érkeztünk. A piroklaszt-ár összesült rétegeinek legnagyobb tömbátmérője a 2 métert is eléri, neve pogány áldozati helyre utal. Az 1931-es túrakalauz így említi: "szép kilátás, ritkán látogatott mászóiskola".

Belépve az erdő kapuján

A természetes várkapun belépve mintegy varázsütésre helyreáll az erdő, itt már nem pusztított a jég. Kényelmes szintúton hatolunk be a Börzsöny egyik csodálatos erdőrezervátumába. Az egyemberes csapás kényelmes szintúton, varázsos tájon vezet keresztül, valósággal erdőfürdőt veszünk. A rejtélyes hangulatú, nyáron is hűvös bükkösbe helyenként kőrisek és hársak keverednek, igazi örömtúra ez a rész. Jobb kéz felé az egykoron kisvasút pályát is hordozó Oltár-patak szurdoka mélyül, balra a meredek hegyoldalban különböző méretű, formájú sziklákat és a belőlük levált kőtengereket látjuk. Elsétálunk a korábban látott Szabó-kövek alatt, ahol érdemes minél kisebb zajjal járni, ugyanis a kevéssé háborgatott sziklás terület a vad kedvelt terepe, eséllyel megpillanthatunk őzet vagy szarvast. Az erősen záródó lombkoronák miatt kevés az aljnövényzet, a levelek között átsugárzó napfény sokszor pontszerűen világítja meg a törzseket és az avart. A Hangyás-bérc oldalában megpillantjuk a vöröses és szürkés lávakövekkel foglalt Spartacus-forrást, ami előtt a víz szivárgása miatt gyakran vizenyős a terület, idevonzva az erdő szomjas állatait. A gerincvonal keresztezésénél pár lépéssel jobbra egy kis tisztásra térhetünk le, ahonnan korlátozott kilátást kapunk déli és nyugati irányba. A füves térszínen kiváló helyszín leülni kicsit és elmerülni, szemlélődni az erdőben.

Vissza a menedékházhoz

Csapásunk éles balfordulót vesz, majd keresztezünk egy a fagykárban sérült erdőfoltot, de utána ismét az összefüggő, zárt pagonyban bandukolunk. Nem kell már sok idő, hogy megérkezzünk a Rakodó kereszteződéséhez, ahonnan az ismert K jelzésű úton találunk vissza a Nagy-Hideg-hegyre. Azonban dönthetünk úgy is, hogy a nyeregből Királyrétre ereszkedünk le, és elhagyjuk a hegyet. Ez utóbbi döntést azonban gondoljuk át, hiszen nem mindennapi élmény a Börzsöny csúcsrégiójában éjszakázni.