Körtúra a Hét vezér koporsójához

Itiner:

• A P jelzésen a Muzsla-nyeregig vándorlunk.
• A Z▲ jeleken a Sóbánya-patak torkolatáig ereszkedünk.
• Jobbra fordulva a Z jelzésű úton visszatérünk Szudokpüspökibe.

A túráról részletesen:

Szurdokpüspöki

Szurdokpüspöki központjából, a Szabadság térről startolunk északi irányba a P jelzésen. Mellőzzük az Országzászló talapzatát, aztán a hatszögletű, míves díszkutat, ami utána jobbra, a Béke utcába kanyarodunk. Az iskola épületétől kitérőt tehetünk a barokk műemlék templomhoz, és az alatta álló Hanák Kolos Emlékházhoz - a Mátra turizmusának megteremtője ugyanis a községben született 1851-ben. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai természetjárás szervezésében, mint az igen tevékeny Mátra Egylet elnöke. Ő írta a hegység első útikalauzát, és aktívan részt vett a túrázási infrastruktúra megalapozásában. Nevét teljesítménytúra és egyesület is őrzi.

Elhagyva a község szélső házait, egy elágazásból kilátást kapunk dél felé a Nagy-Hársas tömbjére. A geodéziai mérőtoronnyal koronázott egykori vulkán alatt folyik a Szurdok-patak, amiről a falu az elnevezését kapta. Ha kitérünk ebbe az irányba, meglátogathatjuk a 150 éves Mária kegyhelyet, a Káponkát. A táltos hagyomány iránt érdeklődők pedig kicsit tovább, a falu keleti szélén lévő Szent Kereszt kúthoz látogathatnak el. Az ősrégi kultikus helynek számító forrás környezetét 2008-ban rendezték és építették újjá.

A pincesoron átgyaloglás közben megemlékezhetünk a község jelentős boros múltjáról. Sok évszázada bortermelő vidék a Nyugati-Mátra termékeny vulkáni hegyszoknyája, amely fokozatosan simul a Zagyva-völgy síkjába. A folyó felső szakasza menti települések keleti peremén a középkor óta díszlenek szőlők az oldalakban, bár ma már jóval kisebb a termőterület. A régies hangulatú pincefalu présházai mellett kezdünk a Mátrába felemelkedni. Itt még több helyen is találunk retró, nyomós közkutakat - mindenképpen töltsük fel kulacsainkat a túrára! Kiérve a faluból szőlők, gyümölcsösök és szántók között kanyargunk a széles úton, aminek felszínét a jégkorszakok idején lerakódott lösz borítja. Visszatekintve a templom tornya int búcsút a Zagyva-völgy és a Cserhát lankáinak előterében.

A nyugati gerinc kilátópontjain

Rövidesen a nyílt területről tölgyerdőbe lépünk, majd egy elágazásban balra fordulva a Diós-patak völgytalpáig ereszkedünk. A rendszerint száraz meder átlépésével kezdődik az a több mint 500 szintméteres, folyamatos emelkedő, ami egymás utáni csúcsok sorozatából áll, és a Muzsla tetejéig tart. Az irányadó P jelzés mellett az egyedi, világoskék ʍ jeleket is látni fogunk, amelyek a Mátra bércein nevű túra útvonalát jelölik.

Erősen erodált köves ösvényen, bokrok és cserjék között kapaszkodunk fel a füves, sziklás aljú gerincvonalra. A Muzslára tartó bérchát alacsonyabb szakaszát jellemezi, hogy az erdő hiányzik, vagy csupán kisebb, ritkás facsoportok tarkítják. Ennek oka, hogy az évszázados intenzív hasznosítás következtében a talajtakaró elvékonyodott, és a fák már kevéssé tudnak megtelepedni. Ezeken a részeken bokorerdők, sziklagyepek és sztyepprétek alakultak ki, amelyek príma kilátópontokkal örvendeztetik meg a túrázót. A gerinc menti facsoportok egy része tájidegen fajokól áll, erdei- és feketefenyőt telepítettek az erodálódott területekre, hogy a megmaradt talajt megvédjék. Ilyen tűlevelűekkel találkozunk a Horka-tető oldalában.

Ahogy folyamatosan emelkedünk, egyre tágabb betekintést enged a környező táj. Nagy területet látunk: a Zagyva völgyén túl a Cserhát domborodik, beazonosíthatók a Tepke, a Szanda, a Purga csúcsai. Ezek mögött a Magas-Börzsöny vonulata emelkedik, tőle balra a Naszály masszív tömbje tör az ég felé. Tovább a Visegrád-hegység és a Pilis csúcsait látni, valamint a budapesti János-hegy teteje kandikál ki épp a horizonton. Szemközt a Diós-patak túloldalán az Isten-fa-tető és a Tilalmas sűrű erdővel borított oldalai, mögöttük pedig a Nagy-hársas és az Apci Somlyó romvulkánjai emelkednek. A füves Horka-tetőről a Havasra kapunk jó panorámát, lent a völgyben pedig Pásztó és Szurdokpüspöki házait szemlélhetjük.

A következő kúp a Kis-Koncsúr, amelynek sziklás kilátópontja a turistaúttól jobbra található. Nagyszerű panorámát kínál az Alföldbe laposodó Mátraalja térségére, míg további útvonalunk irányába, a Muzsláig belátjuk az északkelet felé kanyarodó gerinc tetőit. Átvágunk egy tölgyesen, majd a 640 méter magas Nagy-Koncsúr platóján állunk. Szemben a Havas - Káva - Tót-hegyes bércvonulat hullámzik, mögötte a kopasz tetejű Világos-hegy bukkan ki, a látóhatárt pedig a Kékes tömbje zárja.

A Hétvezér koporsója fölött

Nyeregbe ereszkedünk, és innentől a cserjés-füves terepeket zárt erdők váltják fel, korlátozva a kilátást, de a Harasztos-bérc egy pontjáról még megpillantjuk a főcsúcs TV toronnyal megjelölt kiemelkedését, az Alföld irányába pedig a Mátrai Erőmű hatalmas, füstgázt eregető hűtőtornyai tűnnek fel.

Ez az erdős gerincszakasz, ahol járunk, különleges része a teljes vonulatnak. A Nyikom-nyeregig húzódó felső részének, a Zagyva felé leszakadó lejtőjét párhuzamos, eróziós eredetű vízmosások szabdalják, az árkok között pedig meredek hátak futnak le a hegyláb felé. A völgyi települések irányából ez a hét bérc sírhant alakúnak tűnikk ezért a Hétvezér koporsója elnevezést adta nekik a népnyelv.

Szürkés lávakőzeteken fellépcsőzve bükkök és tölgyek között kanyargunk tovább az elkeskenyedő hegyhát ösvényén. A már beerdősült Muzsla-tisztásnál egy, a Mátrára oly jellemző kőmezőt látunk, ami jégkorszak idei fagyaprózódás eredménye. Innen egy utolsó rövid kaptatóval a Muzsla-tető 805 méteres csúcsára érkezünk. Bár kilátást nem ad, kiváló természetes pihenőhelyeket kínálnak az andezit lávapadok sziklái. Magát a csúcspontot egy düledező betongúla jelöli, aminek helyén 1935-ben kilátót avattak a Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra Osztályának turistái. Sajnos a 14 méteres torony már néhány évre rá megrongálódott, aztán teljesen az enyészeté lett. Reméljük, a közeli jövőben újra épül ide kilátó, hogy a Nyugati-Mátra legmagasabb pontjáról csodálhassuk a környék panorámáját.

Hegyi patakok mentén lefelé a Muzsláról

A Muzsla túránk jellegének választópontja: idáig szinte végig emelkedőn jöttünk, innentől pedig javarészt ereszkedők következnek, de azért vár még ránk egy kisebb kaptató.

Meredek ösvényen kezdünk lefelé lépdelni a csúcs északi oldalában. Gyönyörű, öreg bükkökből álló erdőrészen vágunk keresztül tekintélyt parancsoló, göcsörtös fák alatt. Avarba dőlt hatalmas törzseket is látunk; ezek most már mint holtfa szolgálnak a különböző fajok lakóhelyéül. A varázsos, mesés hangulatot fokozzák a földön heverő kisebb-nagyobb mohos sziklakibúvások és az ágas-bogasan tekergőző gyökérzetek. Balra a fák között még kilátást is kapunk: felsejlik a Zagyva-völgy, és mögötte a Cserhát sziluettje.

A Muzsla-nyeregben jobbra, a Z▲ ösvényére váltunk át, és két évszázados bükkfa közötti természetes kapun átmenve letérünk az eddig hűen követett gerincről. Tölgyessel és gyertyánnal kevert bükkerdőben a Sóbánya-patak sziklás medréhez süllyedünk, hogy innentől a kicsiny vízfolyás mentén ballagjunk. A két bérc közötti szűk völgyben helyenként földön heverő törzseken lépünk át, és viharok által leszakított ágakat kerülgetünk. Érintjük az Olgi mama-forrás időszakos csorgóját, majd ösvényünk a kőgörgetegeken és a hordalékon át többször is keresztezi a patakot, hogy az ellenkező oldalán vezessen tovább. Szélesebbre tágul a szurdok, amikor a szomszédos völgyből érkező Zám-patakba torkollik vize. A két összefolyó csermely innentől Rédei-Nagy-patak néven kanyarog tovább az Alföld irányába, hogy a messzi rónaságon a Tarnával egyesüljön. Mi csupán 2 km hosszan élvezzük vendégszeretetét jobbra fordulva a talpán vezetett Z jelzés csapásán. Az igen szépséges, misztikus hangulatú völgyben mohakérges vulkáni kövek és korábban kidőlt törzsek között-felett lépdelünk, majd fiatal rudaserdő fái között sasszézva egy elszáradóban lévő fenyvesfolt homályába vezet a csapás. Átküzdve magunkat a megtépázott és jobb sorsra érdemes tűlevelű fák összevisszaságán a János-vára alatti völgyszakaszba térünk, ahol széldöntés miatt egymás mellett, hegyén-hátán fekvő korhadt fákon bukdácsolunk át.

Át a Diós-patak völgyébe

Utunk elkanyarodik a pataktól, és a gerinc felé emelkedőbe kezdünk. A kb. 100 szintméteres kaptatóval a kis vonulat túloldalára, a Diós-patak völgyébe tartunk. Ligetes tölgyesen át, a szőlők és az erdő találkozásánál egy széles murvaútra csatlakozunk, amelyen a Tilalmas-tető nyergébe menetelünk. Az itt már teljesen nyílt, füves térszínről kiváló panoráma nyílik a Mátra déli szegélye felé. A látványt az 599 méteres Havas masszív tömbje uralja, mellette pedig az Alföld felé átmentet képező alacsonyabb kúpok élénkítik a felszínt. Jól látszanak Gyöngyöspata szőlői és szántói, mögöttünk pedig a Tilalmas csúcsát szemlélhetjük. Átbillenve a nyergen orrunk előtt magasodik fel a korábbi útszakaszunkról már jól ismert Kis- és Nagy-Koncsúr erdős oldala, tetőszintjében a gerincúttal.

Széles kocsiúton a Diós-patak völgyébe ereszkedve túránk utolsó szakaszába fogunk. Jobbra ösvény ágazik ki, amely a házikóval foglalt Delelő-kúthoz vezet. Elnevezése a legelőre kihajtott állatok déli itatására utal. A forrás mellett pihenőpadokat találunk. Jó alkalom leülni kicsit, és átgondolni túránkat: szép, élménydús út van mögöttünk! Továbbindulva gázlón kelünk át a patakon, és a fiatal tölgyesben visszaérkezünk a Muzslára kiágazó gerincút elágazásához, bezárva a túrakört. Innen a már bejárt úton, Szurdokpüspöki pincesorán át ereszkedünk le a községbe.