Kirándulás a kaldera peremén

Itiner:

• A buszmegállóból a P◼ jelzésen indulunk a templom mellett a Tilalmas-oldalban.
• A gerincre felérkezve rákanyarodunk a P jelzésre, ami végigvisz a kaldera peremén a Jancsi-hegyen, a Holló-kőn és a Kövirózsáson keresztül a Vár-nyeregig.
• A Salgóvárra a P▲ jelzésen kapaszkodunk fel, és ugyanitt jövünk vissza is.
• A Vár-nyeregből a P+ jelzésen ereszkedünk vissza a faluba.

Leírás:

A falu feletti tölgyesekben

Perőcsény bájos kis falujának központjából indítjuk túránkat. A település látványossága a gombaházszerű pincék tarka fűzére, amit a lakott területre érkezve rögtön láthatunk a bekötőút két oldalán. A település idilli környezetben, az Orzsán-patak kanyarulatának katlanszerű ívében fekszik a Börzsöny tölgyeseinek lábánál, gyümölcsösökkel és szőlős kertekkel körbevéve.

A falu központjában lévő buszfordulóból indulunk a P◼ jelzésen a hangulatos ligetben álló református templom irányába. A falu mögötti erdőbe lépve hamar elhagyjuk a településeket övező vegyes akácost, és parkszerű, egyre öregebb tölgyesben haladunk. A mohás aljú, napfényes erdő kiváló gombatermő vidék. Az itteni lejtők szilikát talaját kedvelő, népszerű tinóru és vargányafélék mellett leggyakrabban a tarka kalapszínekben pompázó galambgombákat, a közkedvelt rókagombát és galócaféléket találhatunk a csapadékosabb nyári és kora őszi időben. A helyiek szüretelik is az erdő gyümölcsét – természetesen az ehető és mérgező fajok nélkülözhetetlen ismeretének birtokában.

Az egyenletesen és határozottan emelkedő hegyoldalban másfél kilométer után kiérkezünk a hegy gerincére, ahol a P◼ jelzésről letérve, az eddigi irányt és szintemelkedést tartó P jelzésen haladunk tovább az egyre kövesebb aljú erdőben. A hegy vulkáni eredetű anyagának fokozódó előbukkanása jelzi, hogy lépésről lépésre közelebb kerülünk a környező tájat kialakító drámai eseménysorozat központjához.

A kihunyt vulkán peremén

A gerincen felfelé, ahogy a Csarna-patak völgyének belső területei fölött kapaszkodunk, a balra eső, sötét, áthatolhatatlan erdővel borítot hegyoldal egyre meredekebbé válik. A szláv eredető „csarna” (fekete) szó a meredek oldalakkal határolt, mélyen ülő sötét rengetegre utal. A köves gerincél a Jancsi-hegy tetején átmenetileg kinyílik, és az egyenletes emelkedés megenyhül. Először látunk be a kalderába, de itt még meglehetősen korlátozva a környező erdőtől.

A Jancsi-hegy mérföldkő túránkon, hiszen innentől belépünk a gerincél kacskaringós, mohás sziklákkal és göcsörtös fákkal tarkított erdejű, vadregényes "kalandparkjába". A hátak sorát Ökör-oromnak nevezi a népnyelv; ezen a köves púpsorozaton haladunk tovább az egyre misztikusabb tájon. A Hajzer-nyerget és az Ökör-orom púpjait elhagyva egy meredek, görgeteges hegyoldalban kell felkaptatni, ahol a sziklás csúcsra érkezve túránk leglátványosabb panorámája bontakozik ki. A Holló-kő andezittaréjban meredező csúcsára érkezünk. Itt megdöbbentő méretekkel tárul fel a szemközti hegytömeg, a Központi-Börzsöny romvulkánja. A számtalan gerinccel és meredek völgyekkel szabdalt tömb a hegy lábát körbefutó Csarna-völgybe szakad. Ahogy a térképre, a Holló-kőről is majdnem fentről látunk rá a zegzugos tájra, képet kapva annak méreteiről és összetettségéről.

A magyarországi viszonylatban különösen vad táj értelmezéséhez annak földtani kialakulását kell tisztáznunk. A börzsönyi vulkanizmus több szakaszban szolgáltatta a hegységet felépítő vulkanikus anyagot. Az első kitörések a még sekélytengeri környezetet töltötték fel, és egy nagyobb térséget szárazulattá emelve, kb. 16 millió évvel ezelőtt létrejött a Börzsöny alapját alkotó, kiterjedt vulkáni együttes. Ezt a központi területet körbevevő 4-500 méter körüli hegyek formájában láthatjuk. Hosszabb kitörési szünet és a forró vizek, illetve erózió okozta átalakulások után kb. 14 millió éve, geológiai értelemben rövid idő alatt, heves lávaömlések és hamukitörések során létrejött a központi Börzsöny hatalmas rétegvulkánja. Az eredeti vulkáni tömb a mainál jóval magasabb volt. A kihunyt tűzhányót az akkori trópusi klíma heves esőzései "körbefaragták", ám a legnagyobb mértékű pusztítást a beroskadt kráter felszakadásával az északnyugat felől a vulkán belsejébe beharapódzó völgyrendszer végezte. A meredeken behorpadó, gyorsan pusztuló központi kráterben a növényzet sem tudott megtelepedni, így az egyre mélyebbre vágódó völgyrendszeren keresztül a csapadék a vulkán anyagának jelentős részét kimosta. A tömböt végül a tektonika északnyugati irányban kibillentette, és a lepusztult felszínt pár száz méterrel ki is emelte, megadva a hegység mai helyzetét.

Az egykori kráter belsejében, az erózió által kialakított kalderában Magyarország egyik legkevésbé háborgatott erdei életközössége alakult ki, melyet a legmagasabb védettség illet meg. Ez a központi terület adta a mai Duna–Ipoly Nemzeti Park alapját, ahol a szakemberek jelenleg is őrködnek a természeti értékek felett. A múlt század elején favágóktól voltak hangosak az itteni hegyek. A központi területek meredek felszínét is behálózó, a völgyekben és hegyoldalakban kígyózó vasúttal szállították ki a faanyagot az addig hozzáférhetetlen helyekről.

A Holló-kő csúcsáról kanyargós ösvény vezet tovább, amely mohás köveket és sziklatornyokat kerülget a gerincélen. Kilátásunk már igen korlátozott, csak néhány kidőlt fa ütötte lyukon pillanthatunk ki a lombsátor alól, de ez a szakasz amúgy is odafigyelést igényel. Ezer apró részletével egy pillanatig nem érezzük unalmasnak ezt a misztikus tájat: a töredezett sziklákkal csipkézett gerincél, a vastag mohával takart kőgörgetegek és a körülöttünk lévő öreg erdő megmutatja, milyen az igazi vadon. A Kövirózsás csúcsát sem érzékeljük, mert a végig sziklás gerincen hol feljebb kapaszkodunk, hol leereszkedünk a kövek közé idomuló ösvényen, míg az utolsó nagyobb ereszkedéssel leérkezünk a Vár-nyergen átívelő erdőgazdasági útra.

A Salgóvár utolsó bástyája

A Vár-nyereg bevágásában összefutó piros utak közül, mielőtt még visszaereszkednénk a faluba a P+ jelzésen, érdemes egy rövid kitérőt tenni a P▲ jelzésen a közeli Salgóvárhoz. A Nógrád megye túlsó felén, Salgótarján felett álló vár csak nevében hasonlít erre: a nyugat-börzsönyi névrokon régóta lakatlan, feledésbe pusztult hajdani erősség. A sűrű bükkerdőben haladó rövid kaptató végén sziklás csúcsra érkezünk, melyet az eredeti sziklától alig megkülönböztethető, foghíjasan álló, rakott kőfal szegélyez. A keleti, meredek oldalon egy nagyobb falsáv mellett haladhatunk el, míg az egykori, sziklába faragott déli bejáratnál a kaputorony alapjait vélhetjük felfedezni. A várról keveset tudunk. Valószínűleg a tatárjárás után épült, és az első évszázadot királyi várként érte meg. Vesztét utolsó tulajdonosa, Salgói Miklós törvénytelen élete jelentette, ugyanis a pénzhamísítás és házasságtörés vádjával elítélt nemest vagyonától megfosztották, a birtokában álló épületet földig rombolták 1424-ben. Az egykori vár központjában álló szikla tetejéről azonban még a mai napig remek a kilátás az erdők felett a Központi- és a Nyugati-Börzsöny csúcsaira.

A környéken több időszámításunk előtti erődítmény, sáncmaradvány, illetve azokon belül cserép- és épületmaradvány található. Ilyen a Krisztus előtti évezred fordulójából a pár kilométeren belül lévő Magyar-hegyen, a Halyagos tetején és a túránkkal már érintett Jancsi-hegyen is létezett, sánccal megerősített település.

A rövid kitérő után visszaérünk a Vár-nyeregbe, majd a hegyoldalban kanyargó murvaúton a P+ jelzést követve kényelmesen leereszkedünk Perőcsénybe. A tölgyerdők hullámzását egyedül a Büzmöd-rét tisztása szakítja meg félúton. A rét alatti irtásoknál figyelmesen kísérjük a jelzést, mert a kényelmes haladást kínáló erdőgazdasági útról le kell térnünk. A falu előtti utolsó kilométeren ismét akácosban haladunk, majd a települést övező gyümölcsösök mellett megérkezünk a csendes kis falu földszintes parasztházai közé. Ha marad időnk, benézhetünk még a perőcsényi tájházba, vagy lelazíthatjuk lábunkat a falu közepén lévő strand medencéjében.