Királyréti élményséta

Itiner

•  A buszmegállótól északnyugat felé indulunk a P jelzésen a Királyréti Kirándulóközpont érintésével.
• a Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpont után rögtön jobbra kanyarodunk a békafigurákkal kiegészített ZT jelzésen.
• A Bajdázói-tónál balra indulunk jelöletlen ösvényen a tó forrása felé.
• Innen a K◼ jelzésen kb. 100 méterre találjuk jobb oldalon a Petőfi-forrás foglalását, majd mögötte, jobbra térve a Bajdázói-kőbányát.
• A bányából a feltáróúton megyünk ki. Ez visszatér a ZT jelzésbe, amin megkerüljük a tavat.
• A tótól déli irányba indulunk a jelzésen.
• A forráshoz tábla jelzi a rövid oda-vissza letérőt az út jobb oldalán.
• Az aszfaltos úton balra fordulunk a P jelzésen.
• A Vár-hegy oldalában áttérünk a P▲ jelzésre. 
•  A sáncoktól a P▲, majd a P jelzésen megyünk vissza Szén-patak hídjáig.
• A hídtól a P és ZT jelzés vezet vissza Királyrétre a buszmegállóhoz.

A túráról részletesen

Királyrét

Királyrét a Nagy-Vasfazék-patak, a Bagoly-bükki-patak, a Bajdázói-patak és a Szén-patak összefolyásánál fekszik. Középkori uralkodóink kedvelt vadászhelye és Beatrix királyné egykori fürdőhelye is volt. Egyik régebbi neve, Szokolya-Huta a 18. században itt folyó vaskohászatra utal. A környék több vasérc-előfordulása régóta ismert. Bécsben az udvari kamara már 1700-ban kiállított egy engedélyt Kollbacher Lampert Mátyás részére, amelyben érckutatásra és bányák nyitására adtak engedélyt a területen. A hercegi uradalomban végül 1778-tól állt működésbe a vaskohó, melyhez hámor is tartozott - ez egy olyan ipartelep, ahol a vasat nagy méretű, súlyos kalapácsokkal dolgozták fel. A vasmű 1791-ig működött; ezalatt sokféle jó minőségű öntött- és kovácsoltvas-árut termelt. A korabeli leírások szerint az üzem bezárását a hajtóvíz gyakori hiánya okozta, ami évente legfeljebb 6 hónapig állt rendelkezésre. A vasmű egyes részei 1900-ban még álltak, sőt néhány romja még 1920-ban is megvolt. Napjainkban csak a salakhányó, valamint a hajtóvíz biztosítását szolgáló öt vízduzzasztó és a vízvezető árokrendszer nyomai láthatók. A hámort később fafűrészelésre használták. 1892-ben a birtok gróf Francken Sierstorpff Henrik tulajdona lett; ő építtette ki az erdei vasutat a kitermelt fa elszállítására. Az I. világháború után a birtok és a vasút egyik tulajdonosa, Hoffer Cuno változtatta a nevét János-pusztai Uradalom és Ipartelepek Rt-ről Királyréti Uradalom és Ipartelepek Rt-re. A település 1926. március 26-án kapta mai Királyrét elnevezését, az itt lakók azonban még sokáig „hutaiaknak” vallották magukat. A szocializmus idején a terület a Budapesti Tanács üdülője lett. 

A tanösvény

 A buszmegállótól északnyugat felé indulunk a Királyréti Kirándulóközpont sarkánál a P jelzésen a Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpontig, majd rögtön utána jobbra kanyarodunk. Innen indul a 2,9 km hosszú Királyréti tanösvény, amely 9 állomáson keresztül mutatja be a környék élővilágát. Mostantól a kis rózsaszín masnis brekilány, Béka Bori vezet minket. Az aszfaltról itt le is térünk az erdőbe a ZT jelzésen, ahol egy tűzrakóhellyel felszerelt pihenőt érintünk, majd átkelünk a patakon. Széles földútra jutunk, amin balra kanyarodva, körülbelül 100 m múlva megérkezünk a mesterséges odúkkal díszített gyertyánokhoz, ahol az erdő madárvilágáról kapunk információkat. Innen némi kanyargást követően a kocsánytalan tölgyesből egy nagyobb, majd egy kisebb lucfenyvest szelünk át.

Az erdőből kilépve a Bajdázói-tóhoz érkezünk, amit mesterségesen hoztak létre a vasmű működésének idején. Innen balra indulunk a tavat tápláló forrás felé, mely az északnyugati oldalán fakad. A K◼ jelzésen kb. 100 méterre találjuk jobb oldalon a Petőfi-forrás foglalását. Mögötte ásítozik a Bajdázói-kőbánya bejárata, amin átsétálva belépünk a horpadt hegyoldalba. Időszakosan miocén korú, padosan törő, gránátos biotitandezitet fejtettek itt; 2007-ig biztosan üzemelt a bánya. A kitermelt anyag szállítására 1912-ben még vasúti szárnyvonalat is építettek, amit napjainkra felszámoltak, a kiszolgáló épületeknek már csak a maradványai láthatók.

A bányából a feltáró úton lépünk ki, ami visszacsatlakozik a ZT jelzésbe. Megkerüljük a tavat. A tanösvény hatodik állomása után szebb napokat is látott pihenőhöz érünk. Az ötödik állomáshoz visszaérve dél felé megyünk tovább a jelzésen. Innen kb. 100 méternyire egy szépen faragott tábla jelzi a foglalt, névtelen forrást. Mellette fába vésve a kilenc csodaszarvas története elevenedik meg. A drótkerítésnél elérjük a horgászokat vendégül látó Királyréti-tavat, majd átkelünk a síneken.

 A Vár-hegy

Az aszfaltos úton balra fordulunk a P jelzésen, ami hamarosan letér egy ösvényre. Átkelünk a Szén-patak hídján, majd az egykori tárók előtt folytatjuk utunkat. Bennük és környékükön többek között egy gránátcsoportba tartozó ásvány, a gömböket formáló almandin gyűjthető - valószínű, hogy a régiek ezért hívták Gránát-hegynek a kiemelkedést. A meredek oldalban keskeny ösvényen harántolunk az omladékos andezittufa sziklák mellett, a Szén-patak felett. Az egyre intenzívebben felfelé kapaszkodó, gyökerektől átszőtt ösvény egy széles, kavicsos úthoz ér. Itt jobbra kell kanyarodni a P▲ jelzésre, ami a sáncokkal, és keleti oldala felől 2,5 méter mély, kb. 6 méter széles, sziklába vágott árokkal határolt Árpád-kori földvárhoz vezet. A késő bronzkorban kisebb magaslati telep állt itt, míg az erődítést a 12-13. században építették. Innen a P▲ és a P jelzésen térünk vissza a Szén-patak-völgyébe a hídig, majd a buszmegállóhoz. A járat érkezéséig érdemes megnézni a Királyréti Kirándulóközpont interaktív tárlatát a környék geológiájáról és ipartörténetéről, valamint végigkóstolni a büfé erdei csemegéit.