Hosszúnadrágos gerinctúra a Muzsla vonulatán

Itiner

• Mátrakeresztesről a P+ jelzést kövessük a vízesésekhez!
• Az Alsó-vízesést egy fiatalosban jobbra, lefelé tartó ösvényen találjuk meg.
• A Felső-vízeséshez egy patakátkelés után a P▲ jel kalauzol el.
• Folytassuk a túrát a P+ jelzésen, majd amikor az csatlakozik a P jelbe, folytassuk azon!
• A P és a Z+ 2. elágazásánál jobbra tartó, jelzetlen ösvényen kereshetjük fel a Gortva-Jójárt-kilátót.
• A P jelzésű turistaút vezet végig a Muzsla-gerincen.
• A P jelzésű vezet el Szurdokpüspökibe, majd az abból jobbra kiágazó Z jelzéseket követve érkezhetünk meg a vasútállomásra.

A túráról részletesen

Mátrakeresztes - Felső-vízesés

Mátrakeresztes központjában, a széles parkolóból átsétálunk a patak hídján, mely az Óvár vendéglő kertjébe vezet. Rögtön jobbra fordulunk, és a patakmeder peremén bevesszük magunkat az erdőbe. Egy széles dózerút fölső ágán jobbra fordulunk, ezzel a P+ jelzésre térünk, hogy meglátogassuk a Mátra nyugati végeinek két (sajnos általában kiszáradt) vízesését. Az erdészeti út hamarosan élesen balra fordul, jobbról csenevész fiatalos szegődik mellénk. Alig sétálunk pár métert, és már ki is szúrhatjuk a fák közt jobbra induló jelzetlen ösvényt: ezen leereszkedve érkezünk meg az érdekes sziklaperemhez, melyről nyáron többnyire éppen csak csöpög valamennyi víz (ez az Alsó-vízesés). A perem egy régen kihűlt lávafolyás. Vastag íve alól a víz kimosta a puhább, törmelékes összetételű kőzeteket, így keletkezett a piciny áthajlás a sziklafalon. Ha másért nem is, ezért és a hideg klímáért érdemes leereszkedni a veremszerű mélyedésbe. Jobbra fönt még a Vidróczki-barlang vulkanikus eredetű üregét is meglátogathatjuk (ez egy gázhólyag volt a lávában).

Továbbindulva a jelzésen hamarosan emelkedő alá érünk, ahol jobbra fordulva száraz patakmedret keresztezünk. Sajnos tábla nem segít, de felfedezhetjük egy balra eső fán az alig észrevehető P▲ jelzést. Ezzel a szűk falak közt kanyargó patak mellé szegődünk, hogy ellátogassunk a Felső-vízeséshez. Ma csak a zord, de kétségkívül mutatós andezitfal emlékeztet a zuhogóra, vizet ritán találunk benne. Balra egy breccsás kőzet aljában apró alagutat lelünk (Lyukas-kő), ezt régen az erre folyó patak alakította ki.

Felső-vízesés - Nyikom

Amikor visszatérünk a P+ turistaútra, hamarosan keresztezünk egy törmeléklejtőt, melynek apró andezitszilánkjai csörömpölnek a talpunk alatt. Egy tisztáson hátrafordulva a Galya-tető tömbjének oldalsó magaslatait láthatjuk, illetve a Csörgő-patak Ágasvár felé induló völgyét. Meredeken emelkedünk tovább, elérünk egy lassan benövényesedő, vizenyős aljú irtásrétet (Erdész-rét). Ennek nyugati végéből feltűnik a Galya-tető épületekkel pettyezett magaslata, jobbra előre nézve pedig a Cserhát keleti gerincét, a Tepke-vonulatot követhetjük. Előttünk a Nyikom és a vele szomszédos Vörös-kő-bérc erdős oldala magasodik.

Szép bükkösbe érünk, majd ismét emelkedő úton gyönyörű, idős fenyvesbe lépünk. Az agyagos talajon még kis tóként aposztrofálható pocsolyák is felgyűltek. A turistaút megérkezik a Vörös-kő-bérc és a Nyikom közti nyeregbe, innen jobbra a P jeleket követjük. Baloldalt egy erdőirtás fölött rálátunk a Zám-patak szűk völgyére: a háttérben ott emelkedik a Havas 599 méteres piramisa. Sűrű, fiatal erdőbe érkezünk, és rövidesen egy vizes talajú tisztáson elérjük a Nyikom-nyerget (701 m). Jobbra a magas fű mögött megláthatjuk a Gortva-Jójárt kilátó felé irányt mutató fatáblát. Emögött indul a 764 méteres csúcsra vezető, köves útszakasz. Érdemes vállalni az izzasztó, igen fárasztó emelkedőt, mert a tetőn a Mátra egyik legizgalmasabb látványossága és a Muzsla-gerinc ritka kilátóhelyeinek egyike vár.

A tetőn egy 4 emeletes andezittorony magasodik, oldalában világosabb építőkövekből kirakott felirat hirdeti nevét, tetején kereszt, tövében esőbeálló és temérdek felhalmozott tűzifa. A kilátó ajtaja nyitva áll bárki előtt; benne meg is szállhatunk, legfelső szintjéről pedig 360 fokos panorámát csodálhatunk (az ablakok sajnos nem nyithatók az épület védelme érdekében). Mind a négy égtáj irányában más a látvány: dél felé a Zám-patak völgye és a Muzsla látható, délnyugaton és nyugaton a Cserhát lankái tűnnek fel, illetve tiszta időben ott hullámzik a háttérben a Börzsöny, a Visegrádi-hegység, de még a Budai-hegység is. Északon az Ágasvár hegyes kúpja magasodik a Zagyva völgye fölé. A tájképet a Mátra lapos tetői uralják: a Galya-tető, és hátrébb a Kékes képviseli az ország legmagasabb részét.

Nyikom - Muzsla

A Nyikom-nyeregtől a túra pihentetőbb része következik. Érdekes úton járunk, amikor belépünk az érintetlennek tűnő, vegyes korú, meseszép bükkösbe. Az erdőt egy ponton el- és kivágták, tarvágás szegélyezi. Pereméről ismét a Mátra legmagasabb pontjait vizslathatjuk - és érdemes is körbenézni, mert hosszú, zárt erdei szakasz vár ránk. Egy darabig szelíden hullámzik utunk, végül elérünk a Muzsla alatti nyeregbe (útjelző táblák). Itt pár lépés jobbra, és egy irtás széléről láthatjuk a Zagyva-völgy falvait, illetve a föléjük magasodó Tepke-gerincet. A nyeregből rövid, de fárasztó emelkedővel, köves-gyökérkibúvásos ösvényen érünk fel a Muzsla 805 méteres tetejére. Ahogy a Mátrában az már csak lenni szokott, tényleg csak tető, nem pedig csúcs - ráadásul kilátás sincs, csak egy tábla és egy otromba betontömb. (Érdekes egyébként, hogy a jelzett csúcsponttól déli irányban, néhány méterrel előrébb van egy kis sziklakibúvás, amely minden irányból nézve simán magasabbnak tűnik.)

A nyeregtől a Muzsláig vezető úton legalább az erdő csodaszép, gyermekkori mesék világát idézően göcsörtös és zegzugos. Innentől viszont nem sok jó vár ránk a következő 3/4 órában: kilátás nincs, viszont a folyamatos hullámzással, de viszonylag gyenge kilengéssel vezetett turistaút bejárása hosszú nadrágban vagy bevállalós reumásoknak ajánlott. Ellenkező esetben (legalábbis nyáron) készüljünk fel rekordmennyiségű, kellemetlen csaláncsípésre: a kellemetlen növény sajnos bekebelezte az ösvényt. Mindez az emberi beavatkozások következménye: ha itt természetes erdő fedné a gerincet, teljesen más (egy sokkal szebb) kép uralná a látványt.

Muzsla - Szurdokpüspöki

Egy hosszabb, köves ösvényen letalpalt ereszkedés után apró nyeregbe érkezünk: az itt felállított tábla szerint már elhagytuk a Nagy-Koncsúrt, és annak "kistesója" következik, de ne higgyünk a rossz helyre került információnak! A rövid, jobbra kanyarodó emelkedő tetején érjük el a 640 méteres Nagy-Koncsúrt, a gerincút egyetlen gyepes tetejű kilátópontját. Az elénk táruló kép jellegzetesen mátrai: nem látunk kiterjedt hegyvilágot vagy mély völgyeket, az erdővidék fokozatosan alacsonyodva belesimul az alföldi tájba (peremén nyújtózik Gyöngyöspata). A túloldalon ott magasodik ugyan a Káva és a Tót-hegyes, balra a háttérben felfedezhetjük a Galya-tetőt, de a laposabb formavilág uralja a panorámát. A Nagy-Koncsúr tetőpontjáról a bozót fölött egy szűk folyosón felfedezhetjük Pásztót, mögötte sokadjára a Tepke erdős gerincét, de északon feltűnik a Karancs csoportja is.

Az erdőbe lépve hosszas ereszkedésbe kezdünk. Hamarosan kiérünk a Kis-Koncsúrra, ennek gyepes oldalából már észrevehetjük Szurdokpüspökit, illetve a Jobbágyi fölött őrködő hegyeket, a Mátra legdélebbi magaslatait. Az ösvény rétláncolaton kanyarog lefelé, Szurdokpüspöki folyamatosan előttünk van, közben egyre csökken a távolság és a magasságkülönbség. Hamarosan egy sziklás útszakaszhoz érünk, ismét belépünk az erdőbe, hogy egy patakmedren átkelve erdei útra térhessünk. Ezen jobbra fordulva megkezdjük a túra utolsó részét: az út a Szurdokpüspöki fölötti szőlők és mezőgazdasági táblák közt kanyarog be a pincesorhoz. A P jelzést követve keresztülgyaloglunk a rendezett, de nem túl látványos falun, végül a Z jelekre bízva magunkat elérkezünk a településszéli, elhanyagolt „vasúti megállóhoz".