Hegy-völgy kör az Ágasvár vidékén

Itiner

• Mátraszentistvánt a K jelzésen hagyjuk el nyugat felé.
• A Szamár-kő előtti elágazásnál a K▲ jelzésre térünk, átkelünk az Ágasváron.
• A turistaház előtt a ʍ jelzésre váltunk (ha zárva a kapu, a jobbra kerülő P jelzésen megyünk tovább). 
• A turistaház kertjének kijáratánál balra fordulunk a P jelzésre.
• A Csörgő-völgybe a Z◼ jelzésen ereszkedünk be.
• A Hutahelynél balra, a Z+ jelzésre váltunk.
• Mátraszentistvánon az utolsó métereket a Z jelzésen tesszük meg a buszmegállóig.

A túra részletes leírása

Felsőhuta

Felsőhuta - így nevezték régen Mátraszentistvánt. A név egyszerre utal történetének két összefüggő aspektusára is: lent, a Csörgő-patak völgyében működött az a telep, ahová az 1700-as években, a (törökjárás után) szlovák telepeseket költöztettek. Az általuk létesített huta, azaz üveggyártást végző olvasztókemence (hutahely) volt az első a hegységben. Az erdő fáit letermelő szlovákok szénégetéssel, hamuzsírfőzéssel és üveggyártással foglalkoztak, aztán amikor a fákat a gerincekig kivágták, felköltöztek a Mátra lapos tetőire, ahol már állattartásra és (korlátozottan) földművelésre is lehetőséget nyújtott a domborzat. Ekkor született Felsőhuta, Mátraszentistván elődje - mai nevét 1938-ban, István király halálának 900. évfordulója alkalmából kapta.

Ahogy sétálunk kifelé a településről, lényegében három különböző stílusú házküllemre lehetünk figyelmesek. Legnagyobb számban a Mátra sötét andezitjéből épített, hagyományos megjelenésű épületei mellett az elmaradhatatlan kádárkockák uralják a településképet. Ahogy kifelé tartunk Mátraszentistvánról, szembetűnő az alpesi stílusú, panorámás gerendaházak megjelenése a sípályákra néző hegyoldalban. A K jelzés eleinte tölgyek uralta vegyeserdőbe fúrja magát, egyelőre csak a talajon heverő sziklatömbök hívják fel a figyelmet a gerinc közelségére.

A Mátrabércen

Egy erdészeti utat hordozó nyeregből kezdetét veszi az erdőrezervátumon keresztülkanyargó, vadregényes ösvényszakasz. A menedékes talajú tölgyes hangulatos csapása felvezet a keskeny, füves aljú gerincre; baloldalt egy tisztás enged korlátozott panorámát a Csörgő-patak völgyére. Kockásra szabdalódott, tekintélyes méretű sziklatömb hozza hírét a Mátrabérc egyik legélesebb részének - mögötte kettéágazik a turistaút. (Ha nem szeretnénk megerőltetni magunkat a meredek ágasvári kaptatóval, akkor balra, a Kéktúra útvonalán szintben érhetjük el az Ágasvári turistaházat.)

Newton és a Szamár

A jobbra induló K▲ jelű ösvényen egyből ki is nézhetünk a Newton-szikla tetejéről: a hegység északi előtere, dombsági hegylábfelszíne látszik, a messzeségben a Medves-vidék és a Heves-Borsodi-dombság tűnik fel, tiszta időben pedig a Bükk is felismerhető. A lávakőbe vésett, ismeretlen eredetű felirat („Newton hitétől mentsen meg az Isten") a szikla névadója. Az idézet származhat Kondor Béla 20. századi költőtől, de William Blake egyik versében (Boldogsággal, mely száll dombok felett...) is találni egy kísértetiesen hasonló sort. A leglogikusabb magyarázat szerint a gravitáció végzetes következményeire hívja fel a figyelmet.

Ellenkező irányban, fölfelé indulva egy újabb szirt, a Szamár-kő jön szembe. A hatalmas képződmény szemmel láthatóan kettős osztatú: vulkáni-üledékes sorozatból felépülő alsó része, „talapzata" keskenyebb, mint a tetején buzogányszerűen kiszélesedő felső egység, amelyet láva által cementált törmelék (breccsa) épít fel. A válogató erózió a puhább kőzetek lepusztításával kitakarta a sziklát, később pedig kikezdte annak kevésbé ellenálló alapját - ezért a buzogány alak.

Ágasvár

Különleges, sziklalépcsős ösvény veszi itt kezdetét: a gerinc annyira összeszűkül, hogy már csak egyszerre legfeljebb két, helyenként egy ember fér el rajta. A combizompróbáló kaptató tetején egy tisztás nyit kilátást a Magas-Mátra lejtői felől alacsonyodó Csörgő-patak völgyére és a hatalmas erdőségre. Tölgyesben követjük a szelíden hullámzó, páratlan szépségű tetővonalat, melynek talaja néhol kövekkel dúsul fel. Egy pontról láthatjuk a fák mögött Ágasvár sziluettjét, így szembesülünk vele, hogy izzasztó kapaszkodás áll még előttünk.

Kiszélesedő terepen, meglepően meredek emelkedőre hágva érjük el Ágasvár 789 méteres csúcsát. A tatárjárás után kis erősség ékeskedett a kúpszerű, jól védhető hegy tetőpontján, de mire a törökök megérkeztek, már romokban állt. A fák között a Zagyva völgyére látunk ki, az igazi panorámát azonban kicsit előrébb, egy sziklás kiszögellésen zsebelhetjük be - mely egyébként a hegy ikercsúcsa.

A fenyőárnyékos, hangulatos kilátóhely oldala falként szakad le, belőle sziklák meredeznek az erdő fölé. A Tepke teljes gerince mögött a Cserhát dombjai, a Börzsöny és a Visegrádi-hegység, tiszta időben Buda hegyei ismerhetők fel. Észak felé a Zagyva völgyének települései sorakoznak, hátterükben a Karancs magasodik. A fenyőágak között kiszúrhatjuk a Nyikom csúcsát, melyen masszív kilátótorony áll.

Ágasvári turistaház

Egy kellemetlenül meredek, kőmorzsaléktól csúszós lejtőn ereszkedünk alá, ahol az Ágasvári turistaház és bájos rétje fogad. Az épület régebben vadászházként funkcionált, az 1920-as évek óta turista szálláshelyként üzemel. Az emeletes szállóépület a 1960-as évek elején készült. (Előfordul, hogy a bejáratnál zárt kapu fogad, ebben az esetben jobbra, a forduló Kéktúrát a kerítés sarkáig követve kerülhetjük az épületcsoportot.)

Ha kiélveztük a konyha nyújtotta lehetőségeket, induljunk tovább a Kéktúrán! A Foton-rét kis irtásától búcsúzva még a Csörgő-völgy oldalaira vethetünk egy pillantást, mielőtt megcélozzuk annak mélyét.

A völgy oldalában

A kapunál balra, lefelé hajló P jelzésen kisvártatva ismét bal felé vesszük az irányt. Nemsokára kiágazik a PΩ jelű ösvény, ami a Csörgőlyuk-barlang bejáratához vezet. Ha kitérőt tennénk, számítsunk nehezen járható, lejtős és akadályokban gazdag ösvényre! A 425 méter hosszú, riodácittufában kialakult barlang a Mátra leghosszabbja, tektonikus eredetű, és alsó szintjén egy kis forrás táplál időszakos tavat (ennek vize a Vándor-forrásban ér felszínt). A bejáratot otromba betongyűrű és vasrács zárja el, belőle hűs (téli hidegben meleg) levegő árad.

Folytatva utunkat elágazáshoz érkezünk; innen egyenesen tovább kell követnünk a Z◼ jelzést. Ösvénnyé keskenyedő utunk kidőlt és az erdészet által félbevágott fákat kerülget - körbenézve számtalan vaskos törzs fekszik a földön. A szél szaggatta erdő már a rezervátum része, ahol a természet az úr, nincs emberi bevatkozás a rengeteg életébe. Az ösvény áthullámvasutazik egy kis oldalgerincen, és lefelé - immár újra szekérútként - lendül a patak mellé.

A Csörgő-patak gázlóin

A vadregényes völgy alján a beszédes nevű Csörgő-patak kerülgeti saját hordalékát, a tájképet természetszerű erdő teszi zegzugossá és festőivé. Néhol sziklás hegyoldal kísér, miközben többször is átkelünk a kis vízfolyás gázlóin. Egy tábla jelöli a valamikori Csörgő-malom helyét: a barátságosan csörgedező patak napjainkban sem szokott kiszáradni, és meglehetősen szeszélyes vízjárású. Egy-egy hevesebb felhőszakadás vagy hóolvadások után dübörögve söpör végig a völgyön, nem kímélve semmit, ami az útjába kerül - bár ezt nehéz elképzelni, nézzünk körül, és gondoljunk arra, mekkora erő kell a szerteszét heverő, óriási kőgörgetegek szállításához! Az egykori kallómalom fakalapácsaival a posztó lágyításában vállalt szerepet - a helybéliek hangja miatt csak „Jajmalomként" emlegették. Nem magában dolgozott a vidéken: a Mátra 17 kalló- és 26 vízimalom hazája volt a 19. században. Más feltételezések szerint ezen a helyen fűrészmalom üzemelt.

Követve a völgyaljon kanyargó ösvényt újabb kalandos patakátkelések követik egymást, mohos kőmezők vadítják a látványt, és rövidesen már a víz által alámosott magaspartot tapossuk. Kétségtelenül a turistaút leghangulatosabb részénél tartunk, amikor jobbra, a fák közt kis építményre lehetünk figyelmesek. Érdemes átkelni a patakon, és szemügyre venni a rossz állapotban lévő, fatetővel védett kemencét. A Hutahely az 1700-as évek közepén a Mátra első hutájának helyszíne volt, azaz a térségbeli üveggyártásban játszott lényeges szerepet. Itt telepedtek le először a hegységbe költöztetett szlovákok. A kis bemutatóhelyet 2005-ben mosta el egy villámárvíz.

Vissza a tetőkre

A három völgy találkozásánál fekvő ponttól a baloldali, Z+ jelölésű ágon veszünk búcsút. Ha lehet, még mozgalmasabbá és vadregényesebbé válik a táj a Hutahelyi-patak mentén. Változó méretű, marcona kőtömbök hevernek mindenfelé, a meder fölött pedig kidőlt fák törzsei roskadoznak. A partot követő ösvény sajnos rövidesen átkel a patakon, és a kárpáti hangulatú völgytalpról megindít a kezeltebb erdő benyomását keltő lejtőnek. Egy cikkcakk alakú kanyar fölső ágában még megfigyelhetünk a fák alatt egy mohosra dermedt kőtengert, mely a jégkorszaki hűvös klíma idején széttöredezett lávaár maradványa. Végül idős bükkösben, széles erdei úton, a sípályák pásztáin keresztül gyalogolunk vissza Mátraszentistvánra - az utolsó lépéseket már a Z jelzésen tesszük meg.