Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Galyatető Turistacentrum Gerecse50 A kéktúrázás napja
nyelv kiválasztása
Túra tervezése ide A túra másolása
Gyalogtúra ajánlott túra

Források és széntelepek nyomában a Mecsek „szeme" körül

Gyalogtúra · Mecsek · nyitva
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • Kőzetbordákra rajzol vízeséseket a Farkas-árok patakja
    / Kőzetbordákra rajzol vízeséseket a Farkas-árok patakja
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Miske-tető és a Zengő a Cigány-hegy hátterében
    Fénykép: Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A legalsó halastó Váralja völgyében
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Ól-völgy elkeskenyedő ösvénye
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kipillantás a Zengő és a távoli Misina felé
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Béke-akna emlékhelye az Ól-völgyben
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton a Farkas-árokban
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Vendégház a Váraljai-völgy középső szakaszán
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Naplemente a Vár-völgy mögött a Cigány-hegyről
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Mély, sziklás vízmosásokat gyűjt be a Farkas-árok
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A halastavak melletti kirándulóhely Váralján
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Ól-völgy fejezete, közel a kulcsosházhoz
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Vörösfenyő kulcsosház
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Felső szakaszán valódi árkot vájt a patak
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Jágerok kútja a Farkas-árok alján
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Rétegbordán lebukdácsoló patak a Farkas-árokban
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Ól-völgy erdőjében
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Misina gerince és a Jakab-hegy (Cigány-hegy)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Tolna leghosszabb hegyvidéki völgyének patakja
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Mélyútszakasz a Dobogó oldalában
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Források láncolata szegélyezi a Farkas-árkot
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Cigány-hegyi-kilátó
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Farkas-árok völgyfője
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Záportározókból lettek a halastavak (Váralja)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kanyarokat rajzol az Ól-völgy patakja
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A szászvári várkastély
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Gázló a Váraljai-patakon
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Éjjeli hangulat a Vörösfenyő kulcsosház tisztásán
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A patakkal bélelt Farkas-árok
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Ól-völgy aszfaltos útja
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
m 800 700 600 500 400 300 200 100 16 14 12 10 8 6 4 2 km Vörösfenyő kulcsosház (Szászvár) Cigány-hegyi-kilátó
A Mecsek lakóit évszázadokig izgalomban tartó szénrétegek nyomában, a karsztos kőzetkavalkádból érkező források láncolatát követve túrázunk. Közben mélyen behatolunk a hegység erdőkoszorújának magjába, sejtelmesen elszigetelt helyzetű völgyeibe, és még Tolna megye legmagasabb csúcsát, a Keleti-Mecseket szemmel tartó Dobogót is megkörnyékezzük.
nyitva
közepes
Hossz 16,7 km
5:05 óra
538 m
549 m

Túránk elvezet a Keleti-Mecsek mélyére, amelynek táji arculatában meghatározó a közeli települések gazdaságtörténeti múltja, illetve a hegységet felgyűrő, óriási erők munkája. Az alacsony domboktól Tolna megye legmagasabb pontjáig emelkedik itt a terep, ezzel a füves hátaktól a sötét bükkösök félhomályos árnybirodalmáig, parkerdőtől sejtelmes rengetegig cserélgeti díszleteit. Az alsó szakaszán tavakkal és pihenőhelyekkel ékesített Farkas-árok (Váraljai-völgy) följebb már a vadak birodalma, zárt, mégis derűs hangulatú katlan, amit források láncolata szegélyez. A kiépített víznyerő helyek sokasága és a túra vége előtt meglátogatott kulcsosház már a térség bányászati múltjának, és az azzal összefüggésben hosszú ideje tevékeny természetjáró szervezetek aktivitásának gyümölcse. A bányászat bázisán jómódúvá fejlődött települések és turistaegyesületek a túrázás színes infrastruktúráját hozták létre a bércek között.

A figyelem errefelé elsősorban a hegyek mélyére irányult az előző évszázadban, ezért, és a vájárokra veszélyt jelentő, felszínről lefolyó vizek megtartásának céljából az erdőséget nem sújtotta intenzív kitermelés, emiatt ritkák az óriási tarvágások, vagy véget nem érő fiatalosok - javarészt koros rengeteg fedi a lejtőket. Amik egyébként meglepő meredekséggel kísérik a patakokat: a hegységet feltagoló szerkezeti mozgások a mészkőrétegek hasadékaiból lépten-nyomon előbújó patakokkal karöltve élénk és mély völgyhálózatot karcoltak a felszínbe. A Farkas-árok, túránk első fele, Tolna leghosszabb hegyvidéki völgye, aminek a Dobogó és a Szószék „kemény kalapos" magaslatai „állják útját". Hátukat csengőkő, azaz a kemény, vulanikus eredetű fonolit borítja, mely részleges védelmet nyújtott az erózió ellenében. A kelet-mecseki kőzetmix gazdasági szempontból talán legfontosabb eleme, a feketekőszén a hegység előterében, a beömlő folyóvizekkel táplált lagúnákban keletkezett. A kitermelés az 1990-es évek közepén megszűnt, mára múzeumok és omladozó épületek maradtak a történelem e sokáig meghatározó, szénporos epizódjából.

Túránkon ezt a változatos geológiájú, nyugtalan domborzatú, egyszerre kiépített, helyenként mégis elszigetelt terepet fedezzük fel. Hosszú vándorlás a Keleti-Mecsek egyik jellemző és szép völgyével, egyetlen központi kilátójával, egész napos természetélménnyel.

A szerző tippje

  • Váralján és Szászváron is működik bányászati kiállítás. Ezeket érdemes meglátogatni, de érdemes előre bejelentkezni, mert nincs folyamatos nyitvatartás.
  • A szászvári várkastély meglátogatása a túra végén kis kitérő, az útvonal végpontjától mindössze percekre található.
  • A túrát megszakíthatjuk, ha kis kitérővel megszállunk Kisújbányán.
  • Szálláslehetőség az útvonalon a nomád körülmények és hegyi esték kedvelőinek a Vörösfenyő kulcsosház hangulatos tisztáson álló épülete, ahová előre bejelentkezve foglalhatunk éjszakát.
Dömsödi Áron profilképe
Szerző
Dömsödi Áron
frissítve: 2021-08-27
Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
596 m
Legalacsonyabb pont
167 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Hasznos linkek és ötletek

Kezdés

Váralja, felső buszmegálló (177 m)
Koordináták:
DD
46.260601, 18.419765
DMS
46°15'38.2"N 18°25'11.2"E
UTM
34T 301149 5126238
w3w 
///felnőtt.burkolók.ügyesen

Végpont

Szászvár, Május 1. tér buszmegálló

Útleírás

Itiner

  • Váraljáról a K+ jelzést követjük a Dögkút-tetőre.
  • A Dögkút-tetőről a S jelzés vezet a Cigány-hegy oldalába.
  • Jelzetlen, rövid sétányon érjük el a Cigány-hegy kilátóját, majd visszatérünk a turistaútra.
  • A S jelzést követjük vissza a Dögkút-tetőre, és onnan egészen a Vörösfenyő kulcsosházig.
  • A kulcsosháztól a P+ jelzés vezet Szászvár főterére.

A túra részletes leírása

Váraljáról a parkerdőbe

Amint a falu neve sugalmazza, Váralja fölött, a Völgységi-patak síkjába „bámuló" kis magaslaton egykor (pontosabban a 13. századtól) kicsiny lakótorony állt. Startpontunk, az utcavégi buszmegálló, már kilométerekre ettől, a hegység alacsonyodó karjainak ölelésében található, hiszen a falu jó hosszan elnyújtózik a Mecseknek támaszkodva. A település szélét jelző tábla mellett, széles úton követjük a K+ jelzést - a strapabíró beton útburkolat sejteti, hogy komoly tömegre tervezhették. A völgy szénbányáit kiszolgáló, „felmálházott" teherautók mellett a 20. század elejétől egyébként kisvasút szállította az értékes nyersanyagot a fővonalra, majd a nagymányoki brikettgyárba, mígnem 1962-ben beszüntették a gazdaságtalan kitermelést. Hétvégi házakat elhagyva érkezünk meg a Bányamúzeumhoz (egyben bányászati emlékhelyhez), mely bejelentkezés után látogatható. Évszázados hagyományai vannak itt a szénkitermelésnek: éppen a környék völgyeiben kezdődött meg a hegység északi oldalának bányászkodása. A Mecsek alatt húzódó szénmező, bár északkelet felé kevésbé vastag, mint máshol, pont errefelé a legmagasabb fűtőértékű. A krétában elvékonyodó óceánaljzat felé magmás testek nyomultak, melyeknek nem mindegyike érte el a felszínt, sokuk a mélyben rekedve „elvegyült" az üledékek közt. A forró olvadék így helyenként kokszosította a kőszénrétegeket, viszont a hegység gyűrt kőzetpikkelyeinek kuszasága (párosulva a színes kőzettani felépítéssel) megnehezítette a kitermelést, mely időben és térben is szakadozott volt 18. század végi megindulásától fogva: hosszabb-rövidebb ideig sikeres, máskor eleve kudarcos próbálkozások színhelyei, tárók garmadája övezi Váralját. A vájárok a szénpászták között gyakorta szembesültek kemény magmás eredetű vagy karbonátos kőzetrétegekkel, melyeket a kezdetleges technológiákkal komoly küzdelmek árán vagy úgy sem tudtak áttörni.

Ma már egészen más képet mutat a völgy: az erdős oldalú, kezdetben alacsony falú mélyületet nyaralók bélelik, de elhagyunk egy marhalegelőt is. Egy kanyar után, felújított ifjúsági tábor bejáratánál érkezünk a völgy kiöblösödő részére, ahol a széles, füves placcot tavak szegélyezik. A hajdani záportározók ma horgásztavak, egyik oldalukra az erdő hajol rá, a másikon a hétvégente pezsgő kirándulóéletre méretezett esőbeállók, tűzrakóhelyek sorakoznak.

A parkerdőből a hegyek mélyére

Ahogy hátrahagyjuk a tavakat, a völgy szűkebb középső szakaszába lépünk, immár földúton, erdő árnyékában kísérjük a széles, saját hordaléka körül tekergő patakot. Gázló jelzi, hogy távolodunk a belakott területtől, de a keskeny völgytalp hangulatos adottságait még egy vendégház, valamint erdészház kamatoztatja. Egy korábbi bányászegyesületi épület is dacol a természet erőivel, melyek innentől véglegesen bekebelezik a völgyet: összeszűkülnek a meredek partfalak, megnőnek a lejtők körülöttünk. A sűrű erdőség teljesen összehajol az ég alatt, ahogy az immár Farkas-árok néven ismert, szinte nyílegyenes völgy egyre csak préselődik. A köveket kerülgető patak vonalai is kisimulnak, kényszeredett kanyargás helyett egyenes vonalat követ a víz, határozott irányt mutatva a hegység belseje felé.

A völgyek futását a Keleti-Mecseket feldaraboló függőleges mozgások jelölték ki, mivel a patakok a szerkezeti mélyedésekben találtak kiutat a bércek szorításából. A magukat mélyre fűrészelő csermelyek a karsztos kőzetek pásztáinak gyomrában csörgedező vizek útját is keresztezték, az így fakasztott forrásokat megcsapolva pedig bővizű patakokká erősödtek - egyre mélyebb völgyeket vésve. A Farkas-árkot is piciny források láncolata szegélyezi, közülük az első az évszázados bükkfa tövében működő Jágerok kútja, melynek meglátogatásához át kell kelnünk a patakon. A megbízható hozamú csurgó befoglalása előtt gödörből tört elő, a közelében pedig egy még bővizűbb, a talajból előszivárgó forrás is található.

A dózerút még szorosan a víz mellé szegődik, amikor erős zúgással apró vízesés hívja fel magára a figyelmet. A részben márgából felépülő völgy alján kitartó fűrészmunkájával helyenként kemény mészkőrétegeket ért el a patak, de a horizontálisan fekvő bordák a szomszédos Óbányai-völggyel ellenben itt nem billentek meg látványosan, hanem a patak folyására merőleges, első blikkre szinte mesterségesnek tűnő lépcsőt alkotnak. (Közelebbről szemlélve azért felfedezhetjük, hogy „hátrafelé" kissé lejtenek.) Ahol a patak alacsony hozam esetén is lebukik, ott a fokokat édesvízimészkő-kéreg borítja. Zúgók látványával még többször is találkozunk majd, de a jelzést hordozó erdei út magasabbra harántol a lejtőn, és több méteres magasságból követi az árkot. A lent égerek, feljebb bükkök és gyertyánok (kisebb részben tölgyek) uralta, hűvös klímájú, szűk völgyet természetes erdőkép teszi vonzóvá, az elszigeteltség érzését csak tovább erősítik az oldalról érkező, sziklás falú, valószínűtlenül meredek partú horhosok. A Farkas-árok érdekessége, hogy patakjában a 20. században milliméteres méretű aranyszemcséket is találtak, melyek a völgy egyik felépítő kőzetéből (konglomerátumból) származhattak, és a környező hegyek mélyében megszilárdult magmás benyomulások hírmondói.

A jobbunkon jelzés irányítja a figyelmet a Kalán Miska kútjára, melyet állítólag egy hajdani juhászról neveztek el, de alig szivárog valami a bükkmatuzsálem gyökerei alól - a vízből kiváló mésztufalerakódást azonban közelebb lopózva felkutathatjuk. Balra lent újabb sziklalépcsőn tör át a patak, mely följebb a kiszélesedő völgytalpat követi, s közben hordaléktorlaszok sokaságán bújik át. Nem sokkal előrébb visszaereszkedünk a mederhez, és egy elágazást elhagyva (tartva a K+ jeleket) völgyi elágazásba jutunk (melyet düledező útjelző tábla nyomatékosít). A Farkas-árokba vad, kimosott sziklaívvel mellékág érkezik, ha a kidőlt fán átlépve kicsit beljebb megyünk, a szép kőzetbordák tövében a bő hozamú Vadvirág-forrást is meglátogathatjuk. Jobban megvizsgálva az árok szegélyét, itt már feltűnnek a Keleti-Mecsekre oly jellemző, ferde rétegződések - és a hatalmas tektonikus nyomóerőkről árulkodik a vékony kőzetpászták futásában látható gyűrődés íve is.

A Keleti-Mecsek központjában

A gázlót keresztezve még rálátunk a mélyen, de egyenesen húzódó patakárok felső szakaszára, mely bükkök homályába vész, majd szállítóutunk kerítés mentén ível föl a völgyoldalba. A Lapát-vár csúcsát kerüljük, melynek neve egykori erődítésre utal, amiről semmilyen konkrét adat nem maradt fenn. Balkanyar után, ritkított bükköst szelve már a Dobogó sziluettje alatt baktatunk, végül az elkerített erdőrész végénél balra, sűrűn benőtt ösvényre váltunk. Ismét a patak mellé ereszkedünk, majd a völgyfőt célozzuk meg. Elhagyjuk a forrásmészkő-kiválással keretezett, bőséges vizet ontó Lendület-forrást, és amikor elfogynak fejünk fölül a sudár bükkök, fiatalos ösvényén kapaszkodunk egyre fölfelé. Végül szállítóúton csatlakozunk a hegyháti útra a Dögkút-tető oldalában, melyet hajdani kisújbányai rendeltetéséről neveztek el.

Balra rövid kitérő a S jelzésen a Keleti-Mecsek egyetlen központi helyzetű kilátópontja, a Cigány-hegy, ezért keressük is fel! Letermelt foltok közül, kijárt szállítóúton ereszkedve érünk el egy haloványan bemélyülő nyerget, majd rövid kaptatással kerülünk célpontunk oldalába. Keszekusza erdő szorításában ágazik ki jobbra a Cigány-hegy kilátójához vezető jelzetlen sétány, melynek végén ott díszeleg a terméskő alapú torony, amit az 1970-es évek végén emeltek, de 2007-ben átalakítottak és megmagasítottak. A kilátó a Keleti-Mecsek egyik „szeme", hiszen központi helyzete miatt a hegységrész déli felének tetemes részét csodálhatjuk meg róla. Az erdős hátak tengeréből, a Miske-tető kaszálóin túl a Zengő meredek púpja emelkedik ki, de feltűnnek a nyugati hegységrész domborulatai is, szembetűnő a Misinában végződő, hosszú hát. Következő célpontunk, a Dobogó északon kitakarja a Mecsek hegylábát, nyugaton viszont szinte kikíséri tekintetünket a hegységből a Márévár völgye. Az erdővidék centrumából nézelődve mintegy megmagasított dombsági tájként terül el körös-körül a Mecsek, a lágy hullámok többnyire elrejtik a hegyvidéki jellegű, éles formákat, meredek völgyoldalakat.

A „csengőkő" hátán

A kilátótól térjünk vissza a Farkas-árok fejezetéhez! Utunkat északias irányban, a S jelzésen folytatjuk, ezzel Tolna megye legmagasabb részén sétálunk. A széles erdészeti szállítóút ritkított, kisebb foltokban letermelt bükkösön vezet keresztül, az egyik vágás foltja fölött kilátunk a hosszan hullámzó Mecsek hátaira. Kilátójáról azonosítható a Zengő, a távoli Misinát pedig a TV-torony segít megtalálni. A keréknyomok enyhén emelkedve vezetnek a Szószék és a Dobogó 600 métereshez közelítő csúcsainak oldalában. Ez a kis természetes emelvény Tolna legmagasabb csúcsait, a Keleti-Mecsek centrumának másik „szemét" hordozza, melyet az összes környező területről láthatunk. (A Dobogóra jobbra jelzés vezet ki, de föntről nincs panoráma.) Kiemelt helyzetéért a fonolit, másik (beszédesebb) nevén a „csengőkő" jellemző, mely egy szétnyíló óceáni ág elvékonyodó aljzatában fölfelé nyomult magmából képződött. A sávosan rétegzett üledékes kőzetekhez igazodva, azokkal párhuzamosan terült el a mélyben (teleptelért alkotva), mielőtt megszilárdult. Az ellenálló kőzetről a fedő üledékek lepusztultak, miközben a szerkezeti mozgások magasba emelték a Keleti-Mecsek bérceit. Mivel az erózió lassabban fog rajta, mint környezetén, ezért a Somlyótól a Dobogón át a Szószékig tartó kis „kőzetpikkely" közvetlen környezetét 100-200 méterrel is meghaladja. Hiába járunk magasan, kilátást nem enged a sűrű bükkös. Ellaposodó terepen, itt-ott löszréteget átvágó erdészeti szállítóúton ereszkedünk, jobbról-balról alig behorpadó völgyfők kísérnek.

Így érkezünk meg a Vörösfenyő kulcsosház fedett pihenőhellyel, tűzrakóval, wc-vel ellátott, tágas rétjére, melynek hangulatán sokat emel a megmaradt néhány vörösfenyő. A kellemes fekvésű tisztáson valójában két házikó osztozik társbérletben: a nagyobb, szemmel láthatóan jól karbantartott kulcsosház, melyet eredetileg munkásszállásnak emeltek, és az évszázados múltú Nyárádi-kunyhó. Utóbbi hajdanán vadászház volt, napjainkban sorsára hagyva omladozik - nevét pedig egy régen eltűnt, közeli irtásfaluról kapta. A pihenőhelyet a P+ jelzésen hagyjuk el (a házaknak háttal, balra indul), mely felhagyott szállítóút szegélyét követi, majd az Ól-völgy fejezetének oldalába tér. Kis kanyarjai után harántösvénnyé szűkül, vastag bükkök között, mély patakárok peremén manőverezünk, mígnem rövidesen keresztezünk egy dózerutat, és a hegyoldal megenyhül. Előrébb ritkulnak a bükkök, és a jelzések rátérnek a keréknyomra, mely az egyre hangosabban zajongó és hevesebben kanyargó Bánya-patakhoz kanyarodó erdészeti szállítóútra vezet.

Béke szénporaira...

Innentől az Ól-völgy egyre sűrűbben beépített szakaszán sétálunk lefelé. Nevének magyarázatára, miszerint egykor itt sorakoztak Szászvár állatállományának menedéképületei, amire már semmi sem emlékeztet, azonban az erdei út menti, kopott Kirándulóház csilléje rámutat egy másik ágazat egykori jelenlétére. A Keleti-Mecsek északi pereme alatt fontos szénmező húzódik, mely részben feketekőszenet is rejt. Eleinte alighanem a könnyen gyulladó, ezért időnként füstölgő felszíni kibukkanásokra lehettek figyelmesek a helyiek, a tervszerű bányászkodás pedig a 19. század első évtizedében vette kezdetét. Nem volt könnyű dolga a szászvári vájároknak: a kifejezetten jó minőségű szén rétegeit a hegység domborzatát is meggyűrő szerkezeti mozgások függőlegesközeli helyzetbe préselték, és össze is törték. A kialakult szénpikkelyeket ezért horizontálisan haladva a fejtéssel, gyakorta keményebb (üledékes és vulkáni) kőzetsávok választották el egymástól, amik a modern, gépesített technológiák megjelenéséig inkább újabb és újabb vágatok hajtására ösztönözték a bányászokat. Lefelé pedig igen nagy mélységbe lehetett eljutni (amikor már ezt is lehetővé tették az eszközök és a technikai tudás): az utolsóként működött Béke-akna 1995. évi bezárásakor 600 méterrel nyújtózott a felszín alá. A nehéz körülmények és a gépigény miatt a szászvári bánya szene kitermelési költségei miatt folyamatosan piaci hátránnyal küzdött, amit az 1870-es években csak részben enyhített a dombóvári vasútvonal megépülése. A termelvényt eleinte lóvasúttal (és ahol kellett, kötélpályán), később, már a 20. század első felében is villamosított kisvasúttal szállították a mázai vasútállomásra. (Ahol a rosszabb minőségű anyagot 1908-tól a terület és a bánya elektromos ellátását biztosító hőerőmű hasznosította.) Később a nagymányoki brikettgyár is részesült az itt fejtett anyagokból.

Nem kell sokat gyalogolni az 1960-tól mélyített Béke-akna épületromjaihoz, melyek előtt, a régi bányavasút kijáratánál újabb csille őrzi a múlt emlékét. Amikor a MÁV átvette volna a kisvasút üzemeltetését, az állami vasúttársaság szigorú szabályainak megfelelő rendszer kialakítása lett volna szükséges (pl. sorompók és váltókezelő személyzet alkalmazása stb.), melynek költségeit a bányavállalat nem akarta fizetni, így az egyszerű kis vonal megszűnt, a szállítmányozás pedig közútra terelődött. A szászvári a környék legfontosabb bányája volt (Komló után), és számos környékbeli településről vonzotta ide a munkaerőt. Az omladozó, nem éppen vendégcsalogató épületek közelében (és azoktól kilométerekre is) lőtér fegyverropogása hallható, de az aszfalton biztonságban sétálhatunk. Az innentől végig burkolt erdei út magasan tekereg a patak fölött.

A város széléhez közeledve választhatjuk a patak túloldalát is, a kaviccsal felszórt sétány egyben tanösvény, és játékelemekkel szórakoztatja a gyerekes kirándulókat. Kisvártatva elhaladunk az erdőszéli strand mellett is, és már a Bánya utcán, házak között baktatunk. Sokáig volt gyakorlat, hogy a munkáscsaládokat megillető szenet a billenős csilléket kezelő „culágerek" (segédmunkások) az utcára borították, hogy a helybeliek aztán vödörrel és talicskával hordják be otthonukba - a kevésbé szerencsések a dombtetőre. A vízfolyás medre és a kettős osztatú utca képe akkor alakult ki, amikor a kisvasút és az autóút osztozott a két parton. Egy kanyarnál a régi bikaistállóból kialakított Borház felé fordulunk, majd perceken belül elérjük a település főterét, ahol a buszállomás is található - boltok és étterem társaságában. Érdemes ellátogatni a felújított várkastélyba is (a főút túloldalán, a templom mögött), és felkeresni a bányászati kiállítást a Bányász téren.

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

A kezdő- és végponti települések között helyközi buszjáratok közlekednek.

  • A túra a Váralja, forduló buszmegállóból indul.
  • A túra a Szászvár, Május 1. tér buszmegállónál végződik.

Megközelítés

  • A túra kezdő- és végpontja is buszmegállóban található.

Parkolás

  • Érdemes az autót Szászváron hagyni, és onnan busszal Váraljára utazni, így a túra végén a járműhöz érkezünk vissza.
  • Szászváron a Május 1. téren, és a Bánya utcán található élelmiszerbolt mellett is vannak parkolók.
  • Váralján a főutca mentén lehet parkolni.

Koordináták

DD
46.260601, 18.419765
DMS
46°15'38.2"N 18°25'11.2"E
UTM
34T 301149 5126238
w3w 
///felnőtt.burkolók.ügyesen
Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

  • Mecsek és Villányi-hegység turistakalauz

A szerző által javasolt térképek:

  • Bármely turistatérkép a Mecsekről

A régióról szóló kiadványok:

Mutass többet!

Felszerelés

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz a Természetjáró app, amelyben ez a túra pár gombnyomással megnyitható.


Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Kérdeznél a szerzőtől?


Értékelések

Írd meg az első hozzászólást!

Legyél te az első hozzászóló!


A közösség fényképei


Állapot
nyitva
Nehézség
közepes
Hossz
16,7 km
Időtartam
5:05 óra
Szintemelkedés
538 m
Szintcsökkenés
549 m
Tömegközlekedéssel elérhető Oda és vissza Szakaszosan teljesíthető túra Szép kilátás Evés-ivás lehetőség Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek Növénytani érdekességek Tipp Csúcstúra Egészséges környezet

Statisztika

  • Tartalmak
  • mutasd a képeket képek elrejtése
Funkciók
2D 3D
Utak és térképek
Időtartam : óra
Hossz  km
Szintemelkedés  m
Szintcsökkenés  m
Legmagasabb pont  m
Legalacsonyabb pont  m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!
Logo emmi Logo agrar Logo bethlen Logo mol Logo otp