Falulátogatás a szalajkaházi kisvasúttól
A Mátra hatalmas vulkáni szerkezetének eredeti felépítésével kapcsolatban máig sok a megválaszolatlan kérdés. Az azonban biztos, hogy a Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozó tűzhányó működése után a tektonikus folyamatok hatására dél felé megdőlt, jelentős része pedig az Alföld síkja alá temetődött - a hegyekből lefutó vízfolyások hordaléktakarójának fedésében. A megbillent szerkezet eredménye, hogy míg az északi lejtők meredekek, sziklásak, falként tornyosulnak a dombvidék fölé, addig a déli oldal jóval menedékesebb, és fokozatosabb átmenettel simul az alföldi térszínbe.
A Mátra déli oldalába hosszú völgyek vágódtak. A magasra emelt tetők csapadékvizével táplált patakok csiszoló-fűrészelő munkájukkal alaposan felszabdalták ezeket a lejtőket. A hegyvidéken megtelepedő ember az óriási bükkösök hamujának felhasználásával üveget készített, a vízfolyásokra malmokat telepített. Aztán a népesség növekedésével, később a határok változásával megnőtt a kielégítendő faigény, és megkezdődött a fakihordó kisvasutak építése. A vonalak a völgyeket követve kúsztak fel a tetők alá, hogy a súlyos rönkök alatt roskadozva kezdetben lóvontatással, később gépesítve szállítsák ki az értékes faanyagot.
A Nagy-völgyben és annak felső ágain szétágazó hálózaton 1906-ban indult meg a forgalom. Amikor a gyöngyössolymosi vonalakra 1916-ban megérkezett az első gőzmozdony (Liza), azt csak Gyöngyösig tudták sínen szállítani. Mivel a pálya nem ért el odáig, a gépet úgy juttatták el a gyöngyössolymosi fűtőházba, hogy elé rakták a vágányok következő métereit, majd amikor áthaladt rajtuk, mögüle felszedték a pályacsonkot. A személyszállítás már Trianon után, 1926-ban kezdődött, amikor az addig jelentéktelennek számító Mátrát felfedezték maguknak a hazai természetjárók. Turisztikai jelentőségét jelzi, hogy az ország 2. úttörővasútja is itt indult el 1961-ben. A lajosházai vonatokon először 1968-ban utazhattak turisták. Ahogy országszerte mindenhol, a gazdasági forgalom (fa és kőszállítás) itt is az újonnan épített erdei feltáróutakra terelődött, a pályahálózat nagy részét felszedték. Sokáig csak Mátrafüred felé volt utasszállítás, azonban a felújításoknak köszönhetően ma már Lajosháza érintésével Szalajka-házig is utazhatunk, ahol komfortos erdei szálláshely kínál menedéket.
Túránkon a vasút végállomásától szinte végig bükkösökben emelkedünk Mátraszentimrére, a valaha szlovákok lakta településre, mely ma idilli fekvésének köszönhetően a Felső-Mátra központja. Onnan aztán egy másik úton ereszkedünk vissza a sínek mellé - közben megfigyelhetjük, ahogy a hűvös bükköket fokozatosan felváltják a melegkedvelő társulások.
A szerző tippje
- A túra kezdőpontjára nyári félévben, a menetrendi napokon a Gyöngyös - Szalajkaház kisvasúttal juthatunk. A sínek hosszan követik a Mátrába mélyen bevágódott patak futását, így hangulatos élmény már az útvonal megközelítése is.
- Amikor nem jár a kisvasút, busszal tudjuk felkeresni Mátraszentimrét, így ez lehet a túra kezdő- és végpontja.
- Mátraszentimrén több étterem közül választhatunk túránk közben, de akár meg is szállhatunk - ami lehetőséget ad a vidék felfedezésére. A falut sokáig a Felvidékről beköltöztetett szlovák telepesek lakták, szinte minden étteremben megkóstolhatjuk jellegzetes ételüket, a sztrapacskát.
Hasznos linkek és ötletek
- A szalajkaházi kisvasút menetrendje itt található.
- A Szalajka-házról itt érhetők el információk.
Kezdés
Végpont
Útleírás
Itiner
- A Szalajka-háztól a Z◼ jelzést követjük Mátraszentimre központjáig.
- Mátraszentimre főterén balra fordulunk a Z jelzésre, melyet már a falu határa után balra, a P jeleken hagyunk el.
- Az autóút keresztezése után a P+ jelzésen indulunk lefelé.
- Egy elágazásnál balra térünk a S+ jelzésre.
- A Szalajka-ház kerítése után jobbra térünk, és a Z◼ jeleken érkezünk vissza a kisvasút végállomásához.
A túra részletes leírása
A Szalajka-ház
Az ökoturizmus egészen friss dolog az ember és a középhegységek kapcsolatában. Évszázadokon keresztül csak a faanyag és az abban rejlő gazdasági lehetőségek vonzották az embert ezekre a síkvidékinél zordabb éghajlatú, ráadásul nehezebben járható tájakra. A Nagy-völgy kisvasútja 1906-ban kezdte működését, feladata a letermelt fa és a bányászott kő kiszállítása volt. Amint az Északi-középhegység század eleji neve, a „Mátraerdő" is mutatja, a Kárpátok lakói a magasabb hegyek árnyékában ezt az alacsony, változatos, de erdős középhegységi tájat hatalmas rengetegként azonosították. A trianoni határváltozások után a természetjárás felfedezte magának a korábban elhanyagolt, alig keresett Mátrát - így például a személyszállítás is 1926-ban indult meg a kisvasúton. A '70-es évekig azonban a teherfuvarozási funkció dominált, az ekkoriban kiépített feltáróutak és a gazdaságosabb közúti (teherautós) szállítás azonban csaknem fölöslegessé tette a hálózat fenntartását. A vágányokat sok helyen felszedték, napjainkra pedig kizárólag a turisztikai funkció maradt meg.
A kis esőbeálló mögötti úton elindulva a Z◼ jelek kísérnek a Szalajka-ház kerítéséig. Az erdei szállót a 2010-es években újították föl, de nevéből sejthetjük, hogy más célokat szolgált valamikor. A latin sal alcaliból származó szalajka (hamuzsír) az üveggyártás egyik elengedhetetlen kelléke volt, hiszen a szilikátos anyag olvadáspontját csökkentette. Az üveg alapjául szolgáló szilikátot (kvarckavicsot vagy homokot) hamuzsírral (és mésszel) keverték. A huták kemencéiben végzett folyamat óriási mennyiségű fát emésztett fel. A Mátra völgyeiben, majd később a lapos tetőkön a török idők után beköltözött szlovák telepesek végezték az erdei munkát - még falvaik neve is foglalkozásukra utalt (Felsőhuta és Fiskalitáshuta, azaz a mai Mátraszentistván és Mátraszentlászló), a völgyek találkozásánál épült Szalajka-ház is üveghutaként működött egykor.
A völgy alján
Elsétálunk a kellemes fekvésű épület előtt, és a Csukás-patakot követve nekivágunk a szűk, árnyas völgynek. Régen vasúti sínek követték a vízfolyást egészen a Blokkházig. A bővizű, sebesen rohanó patak méretes, kerekre csiszolt andezitgörgetegeket kerülget. A Mátra dél felé kibillent szerkezetének eredménye, hogy a hegység leghosszabb völgyeit itt, a déli oldalon találjuk. Ezek egészen a tetők alá érnek, vizeiket sok kisebb forrás táplálja, amiket a Felső-Mátrára hulló csapadék éltet. Egy ponton sötét, vészjósló fenyves részben letermelt foltját keresztezzük, majd az egykori kisvasút pilléreit használva kelünk át a patakon - könnyen felismerhető az egykori töltés maradványa.
Apró rét ékelődik az erdőbe, aztán egy elágazásnál düledező, mégis hangulatos gerendakunyhó áll velünk szemben. Pályafutása kezdetén a Blokkház ellenőrző épület lehetett, ahol a fát szállítók céduláit („számláit") kezelték. Néhány méterrel följebb fekszik Bagi Jóska sírja - a galyatetői erdész egy vadászbalesetben vesztette életét. A turistaút egyre határozottabban emelkedik, el is távolodik a patakmedertől. Feljebb kőmezőn lépdelünk át, néhol hatalmas sziklatömbök hevernek.
A Vadvirág turistaház
Nyomvonalunk nagy hurokkal segít leküzdeni a legmeredekebb lejtőt, és elérjük a felső-mátrai aszfaltutat. Ezzel lényegében meg is érkezünk Mátraszentimrére, a valamikori Ötházhutára, Magyarország legmagasabban fekvő településére. Területére 1900-ban költözött be Mátraszentistvánról (Felsőhuta) öt szlovák család. A buszfordulónál hotel áll - a korábbi Vadvirág turistaház helyén. A 20. század elején Mátraszentimre krumpliföldekkel és legelőkkel övezett irtványtelepülés volt szállások és turisták nélkül. A falu tanítójának, Bándy Lajosnak volt két unokahúga, Rózsika és Bertuska. A két lány az erdélyi hegyekből származott, s amikor a trianoni határváltozások nyomán a hazai természetjárók elkezdték felfedezni a Mátrát, a testvérek házat béreltek a településen, ahol vendéglőt nyitottak, később szállást is adtak. Amikor már az autóút és a buszközlekedés is elérte a Felső-Mátrát, új, 24 szobás panziót is építettek. A II. világháború után ez lett a Vadvirág Turistaház, mely a Turistaházakat Kezelő Vállalat szárnyai alá terelve lassan tönkrement, majd a 2000-es években összedőlt.
Besétálunk a faluközpontba, ahol az 1980-ban épített, alpesi stílusú, a megszokottól merőben eltérő arculatú templom érdemel említést. Balra térünk a Z jelzésre, mely a szűk főutcát követi. Éttermek és büfék kínálnak felfrissülési lehetőséget, majd végül a focipályánál mellékútra lépünk, és a temető, valamint az I. világháborús emlékmű között búcsút intünk Mátraszentimrének. Innentől a P jeleket figyeljük, hiszen ezeken kisvártatva balra kell fordulnunk, hogy a szélfútta bükkösben folytassuk túránkat.
Kőmezők és bükkösök
A Nagy-Átal-kő köves csúcsát kerüljük, túloldalán rozoga nyaralóépület düledezik a fák sűrűjében. Meredek ereszkedés után ismét átkelünk az autóúton, és a P+ jelzésen egyelőre szintben lendülünk tovább. Jobbra rét ékelődik az erdőbe, balra kis őrház áll. A Kis-Átal-kő vadregényes, sziklás szoknyája mellett indulunk lefelé, és egyelőre alig lejtő, szálbükkös borította oldalt taposunk. Néhol mohos kőtengerek pöttyözik a talajt - a változó méretű kőmezők egykor összefüggő kőzetfelszínek voltak, lávaárak maradványai, melyeket a jégkor hideg periódusaiban a fagy felaprózott. Mohos hátuk a mátrai erdők sajátos, jellemző látványa, ahogy a szintvesztéssel változó erdő is. A sötét, zárt lombozatú bükkös helyét a melegebb, délies kitettségű, alacsonyabb terepen füves aljú tölgyes uralja. Holtfában gazdag, szép szakasz veszi kezdetét, felhagyott szekérutunk vadregényes tájat tár fel, végül ösvénnyé szűkül - mintha egy félreeső felvidéki hegységben járnánk. Átlendülünk az Árnyék-tető hegyes bércnyúlványán, és egy szintező erdészeti utat átlépve hevenyészett tábla terel a S+ jelzésre.
Hangulatos fenyvesen át közelítjük a völgytalpat, a sok kis árok között hullámozva egyszer csak feltűnik a fák mögött a Szalajka-ház fehér fala. Mellőle jobbra, a Z◼ jelzésen térhetünk vissza a kisvasút állomására.
Tipp
Tömegközlekedéssel
- A kezdőpontot (Szalajkaház vasútállomás) a Gyöngyös - Szalajkaház kisvasúttal érjük el. A végpont ugyanitt található. Ez azonban csak a nyári félévben jár, akkor sem minden nap, ezért tájékozódjunk előre a menetrendekről!
- Amikor nem jár a kisvasút, a Mátraszentimre, központ vagy a Mátraszentimre, Vadvirág turistaház buszmegálló lehet a túra kezdő- és végpontja.
Megközelítés
- Bármely pontról kezdjük a túrát (a kisvasút végállomása vagy Mátraszentimre), a turistaút a megállóból indul.
Parkolás
- Parkolni a kisvasút gyöngyösi végállomása mellett tudunk.
- Mátraszentimrén a Vadvirág étterem melletti placcon lehet parkolni.
Koordináták
A szerző által ajánlott kiadványok:
- Mátra turistakalauz
A szerző által javasolt térképek:
Felszerelés
Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz Természetjáró app.
Statisztika
- 5 Útpontok
- 5 Útpontok
Kérdések és válaszok
Kérdeznél a szerzőtől?
Értékelések
A közösség fényképei