Emléktúra a Zengő körül

Itiner:

• Pécsváradról a Pécsi úton kelet felé, majd arról egyből balra, a Vár utcán indulunk el.
• A Szoborparknál a S jelzésre váltunk, ami fölvezet a Zengőre.
• A Zengőről a magyar zarándokút sárga jelzésén ereszkedünk a bodzás-völgyi esőbeállóhoz.
• A K◼ jelzésen tovább ereszkedve érjük el a Réka-kunyhót.
• A Réka-kunyhótól a P+ jelzésen fordulunk dél felé.
• Az első elágazásban balra térünk a Szent Márton zarándokút sárga jelzésére, amit Zengővárkonyig követünk .
• Zengővárkony főutcáján a K+ jelzést követjük.
• A P+ jelzésen (jobbra) térünk vissza Pécsváradra.
• Pécsváradon balra fordulunk a magyar zarándokút sárga jelzésére, ami visszavezet a szoborparkhoz.
• A szoborparktól a kezdőpontig a jelzetlen Vár utcán, majd arról jobbra térve a Pécsi úton jutunk el.

Útleírás:

Pécsvárad környékén, kapaszkodás a Zengőre

Pécsváradról a Pécsi úton kelet felé, majd arról balra, a Vár utcán indulunk el a Zengőre, a Mecsek legmagasabb csúcsára. A vár bejáratától éppen látszik is a távolban domborodó dupla csúcs, melyek közül a távolabbi tetején állt egykor a Zengővár, illetve napjainkban a kilátó. Érdekes az egymástól alig pár kilométerre található pécsváradi vár és a Zengővár közötti kontraszt: előbbi a város honfoglalás kori emlékeként a folyton megújuló igényeknek megfelelően felújítva, míg az öreg erdőben megbújó Zengővár erődítése már csak csonka tornyában és a hegytetőt körülölelő földsáncban emlékeztet a régmúlt időkre.

A S jelzésen, a vár mögötti Nagyboldogasszony-templom parkját kerülve rójuk a Zengő utcát, ami némi szintezés és a faluvégi kapaszkodás után az erdőben vezet a Csiger-gödör bevágását követve. A párhuzamos gerincre felkapaszkodva az ösvény kiszélesedik, és az erdészeti utak találkozásától kacskaringósan terel föl a Zengő keleti nyúlványára. A gerincélt követő út eleinte lankásan kapaszkodik, majd egy kisebb nyereg után nekiveselkedünk a meredek mészkőhát megmászásának.

Kemény száz méter szintet küzdünk le hirtelen az előcsúcsig, ami alig 50 méterrel marad el a Zengő tetejétől. A két csúcspont közötti, tölgyerdőben kis erdei tisztáson pihenőhely fogad asztalokkal, padokkal és egy tágas esőbeállóval. A Viki-pihenő névre keresztelt menedék remek hely a hegymászás fáradalmait kipihenni, vagy kellemetlen időjárásban behúzódni. Az esőbeálló tetőszintjén akár aludni is tudunk, ha az éjszakázás eme puritán formáját választjuk. Innen már egy utolsó, lankásabb rohammal vesszük be a Zengő tetejét. 

A Zengő tetején

Öreg tölgy- és bükkfák között érkezünk a kettős csúcsra, ahol a nyugatabbra fekvő, magasabb tetőt látványosan kiemelkedő sáncgyűrű veszi körbe, az egykori vár védelmi vonala. Az északi oldalon áll a majdnem a föld színéig leomlott torony alapja, a hajdani Zengővár központja, legendák forrása. A felfelé vezető út tanösvénytábláján mindkét, a hegyhez kötődő mesét elolvashatjuk, melyek szomorú hangvétellel magyarázzák a név eredetét.

A csúcson azonban egy acélrácsos szerkezet bontakozik ki a fatörzsek közül, a Zengő egykori geodéziai tornya köré épített kilátótorony, amiről lebilincselő kilátásunk nyílik, amint a hegység legmagasabb pontjáról nézünk körbe. A szellős lépcsősoron a magasba kapaszkodva, szintről szintre kémlelhetjük a környező erdő szintjeit, akár egy lombkoronaösvényen, majd a régi mérőtorony fölé érkezve feltűnnek a környező csúcsok a fák felett. Először szembetűnik nyugaton a szomszédos Hármas-hegy az átjátszóállomással, ami a hegység harmadik legmagasabb csúcsát jelzi. Balra mögötte, a távolban Pécs tarka házakkal elterülő foltja felett feltűnik a jellegzetes Tubes-Misina tömb, melyet a telekommunikációs tornyokról és a kolosszális tévétoronyról ismerhetünk fel. Ez a hegytömb a második legmagasabb a hegységben, eredendően ezt nevezték Mecsek csúcsnak. Körülöttünk a hegység lankás vidékén hullámzik a sűrű baranyai erdőség, amin túl a dombvidék mezőgazdasági területei látszanak. Jó időben feltűnik a távolban a Duna Mohácsnál, a Villányi-hegység és a horvátországi Papuk vonulata, valamint az északi látóhatáron a Keszthelyi-hegység, a Balaton-felvidék és a Bakony magasabb csúcsai. 

A Keleti-Mecsek központi erdőségeiben

Az északi oldalban rendkívül meredek ösvény vezet le a hegyről - amennyiben az időjárás és az útviszonyok kétségessé teszik a biztonságos leereszkedést, érdemes fontolóra venni, hogy a S jelzésen visszafelé indulva, végül a P+ jelzésen közelítsük meg a Réka-kunyhót. A legrövidebb út azonban bizonyosan az északi legjtőn vezet, a magyar zarándokút sárga jelzésén, amely pár száz méter után a Bodzás-völgyi esőbeállóhoz vezet. A Zengőt kerülő aszfaltos utat keresztezve már kényelmesen folytatódik a gerinc, itt már a K◼ jelzés navigál. A hangulatos gyertyános-tölgyesből balra kanyarodunk le a szomszédos völgy bükköktől sötét aljára, ahol fárasztó oldalazással vezet az ösvény a vadul kanyargó patak folyása felett. Szerencsére röviden harántolunk, és hamar elérjük Bodzás-völgy torkolatát, ahol egy fenyvessel körbevett, tündéri tisztás fogad egyik szélén gránitkővel kirakott forrással, túloldalt pedig egy hangulatos erdei házzal. A Réka-kunyhót a helyi erdészet üzemelteti kulcsosházként, érdemes ezzel a szálláslehetőséggel kalkulálni a túra bejárásakor. A Réka-kunyhó eredetileg vadászház volt, hiszen a hegyeket körülöttünk kilométereken keresztül sűrű erdők borítják, a patak mentén sűrűsödő nyomok alapján pedig a vadállomány is jelentős. Érdemes egy pihenőt beiktatni a túra fordulópontján, és kulacsunkat megtölteni a tiszta forrásvízből.

Innentől ugyanis visszafelé, délnek kanyarodunk a P+ jelzésen és a Szent Márton-zarándokút sárgáján. Hamar kilábalunk a Bodzás-völgyből, és a gerinc dózerútján balra térve folytatjuk vándorlásunkat a Szent Márton-zarándokút sárga jelzésén. Amennyiben jobbra követjük a P+ jelzést, rövidesen kiérhetünk a Zengőt kerülő aszfaltútra, amelyen balra, délkelet felé indulva a legkönnyebben juthatunk vissza Pécsváradra. Érdemes azonban a zarándokút kitérőjét megtenni, ugyanis hamar a Büdös-kúti-völgy erdős bevágásába érünk, melynek kényelmes ösvényén érkezünk a Patakos-völgy ligetébe. A területen egykor lőgyakorlatot tartottak, amire pár meggyűrődött tábla emlékeztet. Egy tisztástól már a vízmű útján haladunk, hamar elérve Zengővárkony házait. 

Zengővárkony és Pécsvárad között, a Mecsek mediterrán oldalán

A faluközpontban már a K+ jeleket követjük egy rövid szakaszon, erődített templomot érintünk, majd különös múzeumok (szalmakincstár és tojásmúzeum) mellett térünk jobbra a P+ jelzést követve, ami a temető felé hagyja el a falut. A temető kapuja mellett, a túloldalon lépcsősor és kis ösvény vezet a zengővárkonyi szelídgesztenyésbe, ahol Rockenbauer Pál sírját találjuk. A hazai túrázás népszerűsítője, az Országos Kéktúra emblematikus alakja végrendeletének megfelelően itt, a napsütötte hegyoldalban nyugszik. Érdemes megtennünk a pár perces kitérőt a sírhoz, tiszteletünket tenni a vándortúrázás zászlóvivője előtt. Körben az évszázados gesztenyefák elszáradó koronája teremt a helyszínnek markáns hangulatot.

Egy rövid átvezető szakasszal ér véget körtúránk a P+ jelzésen: gyümölcsöskertek között, a Villányi-hegységre és a Szársomlyó kupolájára eső kilátással jutunk vissza Pécsváradra. A református templomtól a várig a magyar zarándokút sárga jelzése vezet el. Most dönthetünk, maradt-e még erőnk és lelkesedésünk felfedezni a várat és a vármúzeum kiállítását, valamint a vár alatti szoborparkot. Innen már a túra elején megtett útvonalon, a Vár utcán, majd jobbra a Pécsi úton sétálva jutunk a buszmegállóhoz, ahonnan elindultunk.