Élménytúra a Keleti-Mecsek központjában, a bánáti bazsarózsa otthonában

Itiner:

• A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra K jelzésén indulunk Óbányáról, és ezt követjük a Kisújbánya feletti nyeregig.
• A nyeregből balra, a S jelzés mentén, a Miske-tetőn át Püspökszentlászlóra tartunk, és a Zengőre kapaszkodunk.
• A Zengőről továbbra is a S jelzést követjük a Viki-pihenő utáni elágazásig.
• A Zengő keleti gerincéről jobbra, a P+ jelzés mentén ereszkedünk le Pécsváradra.
• Pécsváradon jobbra fordulunk a S jelzésre, amit a vár alatti Szoborparkig követünk.
• A pécsváradi vártól a jelzés nélküli Vár utcán ereszkedünk le a Pécsi útra, amin jobbra találjuk a buszmegállót.

A túra részletes leírása

Az Óbányai-völgy földtani kalandparkjában

A Dél-dunántúli Kéktúra K jelzésén indulunk felfelé az Óbányai-völgyön a meredek hegyoldalak közé szorult irtványtelepülésről, Óbányáról. Még a 18. század elején, a püspök erdőinek hasznosítására alapítottak a völgyben üveghutát, ami köré sváb családok, üvegfúvók és erdei munkások települtek. Az idővel kimerülő erdőségek miatt a hutahely a század közepén feljebb települt a völgyben, pont amerre mi is tartunk, Kisújbányára. Az óbányai lakosság megmaradt eredeti lakhelyén, és áttért a faszerszámok készítésére, állattartásra, fazekasságra, illetve meglepően sok malom is működött a biztos vízhozamú patakon.

A falu végén elhaladunk az egyik felújított malom előtt, és az ösvény is a malomárkot, a patak vizét a kerékhez terelő csatorna mentén kerüli a Pisztrángos-tavakat. Jelenleg a névadó halak tenyésztésére hasznosítják a bővizű patakot, a bundában megsütött pisztrángot a szezonban több helyen is megkóstolhatjuk a falu vendéglátóhelyein. A völgyben még érintjük a felújított Krémer-malmot is, illetve egy régi zsilip maradványait is felfedezhetjük a patakparton. A két oldalsó lejtő feljebb összeszűkül, a táj határozott szurdokerdővé keskenyedik. A sziklásabb vidéken feltárulnak a geológiai alapok, több helyen 10-20 centiméteres réteglapokból felépülő kőzetlépcsőket, rajtuk alábukó vízeséseket láthatunk a patakmederben. A legszebb képződmények valóságos félköríves „völgyzárógátat" alkotnak a patak folyása mentén, amit természetesen feltölt a patak hordaléka.

A legszűkebb szakaszon még ennél is különösebb formát találunk: a Csepegő-szikla névre keresztelt mohával, páfránnyal dúsan benőtt édesvízi mészkőfalat. A magas oldottanyag-tartalom itt egyből kicsapódik, amint a rétegek közül a forrás a felszínre ér, így az évezredek során vastag mészkőréteg válik ki a karsztvízből. A barlangokból ismerős formákat találunk a sziklákon, fodrokat, apró gátakat, cseppköveket, amik kalandos zugokat építenek a harcsaszájra emlékeztető kőzetképződmény belsejében. Izgalmas környezetet alkot a sziklafal tövében egy vízeséssel medencébe gyűlő patak, valamint az öreg bükkerdő gótikus oszloptörzsei.

A Csepegő-szikla felett egy hídon keresztezzük a patak folyását, és rögtön egy újabb látványossághoz érünk, a Ferde-vízeséshez. Az alapját alkotó mészkőpadok a tektonikus mozgások miatt elcsavarodtak, kibillentek eredeti helyzetükből, és a réteglapok mentén fel is töredeztek. Ezért látjuk a patakot ferde vízfüggönyével balra tartva szökellni, illetve kisvíz idején a réteglapok között eltűnni. A vízesés felett is kiszúrhatjuk egy malomépület alapjait.

Valamivel előrébb erdei tisztáshoz érünk, ahol a Bodzás-forrást és egy szépen felújított pihenőt is találunk. A fokozottan védett Óbányai-völgyben ez az egyetlen pihenőhely, ahol fedett esőbeálló, padok, asztalok és tűzrakó hely is rendelkezésre áll a turisták számára. Hamarosan elérjük Kisújbánya takaros portáit, melyek szétszórtan szegélyezik a patakot, miközben szégyellősen elrejtőznek a sűrű lombfüggönyök, fakerítések mögött. A központban, az egykori hutahelyen, ahol bő 20 éven keresztül gyártották az üvegpalackokat és ablakokat, ma a jellegzetes faragott oszlopos, tornácos német faluház található, illetve a XVIII. század végén épített, csinos kis kápolna (a domboldalban). Az utóbbi alatt balra felkanyarodó utcában kisboltot is lelhetünk szezonban, hétvégenként.

A Keleti-Mecsek panorámás útvonalán

Kisújbánya felett hamarosan megérkezünk a hegyhátra, és elhagyjuk a település aszfaltos útját: füves lankán, a tágas panorámájú kaszálórétek mentén fordulunk délnek a S jelzéssel. Egy bő kilométeren keresztül széles tisztás fedi a gerincet váltakozó irányú kilátásokkal, így keresztezzük a Miske-tetőt. Ezután a Hárs-tető vállán, erdőn átkelve, meredeken ereszkedünk be Püspökszentlászló katlanába. A karsztos, déli fekvésű hegyoldal a bánáti bazsarózsa otthona: a faj ismert állományának döntő része ezeken a hegytetőkön él, a Zengő környékén. Ha jó időben, tavasz végén érkezünk, megpillanthatjuk jellegzetes, ujjszerű leveleitől sűrű bokrát és rikító, ciklámenvörös virágait.

Útközben keresztezzük a Zengő tömbjét kerülő erdőgazdasági utat, amin megspórolhatjuk a szintet, amennyiben balra térve levágjuk a faluba letérő kanyart. Érdemes azonban ezt a kevés szintvesztést bevállalni, mivel a püspöki kastély és az arborétum egy újabb érdekes gyöngyszeme a Keleti-Mecseknek. A Hetyey-forrás mellett érkezünk a falu szélén álló kastélyhoz, amit a turistaút hátulról kerül, de amennyiben szeretnénk belülről is megnézni az évszázados örökzöldekkel buján zöldellő püspöki kertet, úgy a K◼ jelzés mentén lejjebb kell ereszkednünk a bejárathoz. Az arborétumot a 19. század végén a forrás névadója, Hetyey Sámuel pécsi püspök alapította, aki az akkor bő évszázados kastélyt és a Szent László-templomot is felújíttatta. Az arborétum kertjében megannyi örökzöld alkot évszázados ligetet, köztük pedig dísznövényeket kerülgetve kanyarog a püspöki kert sétánya.

Az arborétum mögül indítjuk meg ostromunkat a Zengővárra, eleinte még lankás erdészeti utakon tekergünk a bükkös erdőben (maradva a S jelzésen), majd egy határozott jobbkanyarral egyenesen nekiszaladunk az északi letörésnek. Ez a lehető legmeredekebb útvonal a Mecsek legmagasabb csúcsára, de egyben a legszebb is, mivel ősi fák között, gyökérfonatokon lépdelve kapaszkodunk a Zengő tetejére. Fönt sáncmaradvány és egy öreg torony alapja fogad, az egykori Zengővár csekély, megmaradt romja. Írott emlékünk nincs az erődítésről, az ásatások alapján 13. századi őrhelyet, menedéket, mentsvárat feltételezhetünk a csúcson, amit már a római időkben is megfigyelőpontként használhattak.

Ez a tágabb környék legmagasabb kiszögellése, a tetejére épített kilátóból, jó időben mi is körbetekinthetünk a Dunántúl déli felén. A mohácsi Dunától a Bakonyig sorakoznak Somogy, Tolna és Baranya hullámzó dombhátai, erdős lankái, meghatározó a Villányi-hegység és a horvát Papuk vonulata, melyek délről keretezik a kilátást.

A bánáti bazsarózsa utolsó mentsvára

A S jelzésen keletnek folytatjuk utunkat, amivel a Zengő csúcsa alatti nyeregben érintjük a Viki-pihenőt, az éjszakai szállásként vagy esőbeállóként is használható pihenőhelyet. Innen már határozott lendülettel hagyjuk hátra a csúcsrégiót. Körülöttünk a bánáti bazsarózsa legnagyobb ismert állományát alkotó erdők honolnak, érdemes tavasz végén, nyár elején körbepásztázni szemünkkel az erdő talaján.

A gerincről meredeken ereszkedve, a jobbra tartó P+ jelzésre térve érkezünk Pécsvárad határába. Az egyre lankásabb erdőből gyümölcsöskertek és szőlők között jutunk be az ősi településre, ahol a S jelzésen jobbra kanyarodva érkezünk a Nagyboldogasszony plébániatempolm és a vár jelölte történelmi központba. Az erősség a honfoglalás utáni időkben valójában egy erődített fejedelmi szálláshely volt, amit Géza fejedelem a bencés szerzeteseknek adományozott, és bő fél évezreden keresztül kolostorként létezett. A török időkben lerontott várat a pécsváradi uradalom intézőségeként újították fel a 18. században, majd a 20. század második felében tárták fel az eredeti épület alapfalait.

Utunk végén leereszkedünk a nyílegyenes Vár utcán, immár jelzés nélkül, majd a Pécsi úton jobbra fordulva megérkezünk a buszmegállóba. Amennyiben vendéglátó egységet keresünk, kövessük tovább a S jelzést a vártól, ez hosszabb úton, de a központba vezet, ott pedig a legtöbb szolgáltatást megtaláljuk.