Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Galyatető Turistacentrum Gerecse50 A kéktúrázás napja
nyelv kiválasztása
Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Túra tervezése ide A túra másolása
Beágyazás
Kalóriaszámláló
Gyalogtúra

Egy természeti paradicsom - az Aggteleki-karszt hangulatai

Gyalogtúra · Aggteleki Nemzeti Park · nyitva
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • A Gömör-Tornai-karszt jellegzetes tájképe (Jósvafői-fennsík)
    / A Gömör-Tornai-karszt jellegzetes tájképe (Jósvafői-fennsík)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Jósvafői hangulat
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Éles kanyar a Szelce-völgyben
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Mésztufalépcsőkön bukdácsol a Tohonya-patak
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Érkezés Jósvafőre
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A jósvafői Szőlőhegy dűlőútján
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szemben a Nagy-oldal, mellette a Szelce-völgy torka
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Jósvafő és Szelcepuszta között
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Jósvafő harangtornya
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Ideiglenes búcsú a Jósvafői-fennsíktól
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton szőlők felé
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Háttérben a Fertős-tetőt hordozó fennsík oldala
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Galyaság hátai a jósvafői Szőlőhegyről
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szelcepuszta közelében
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Szelce-völgy vége
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Kossuth-barlangból éppen nem ömlik a jéghideg víz
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Szőlőhegyről az erdőkbe
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A ridegen tartott hucul lovak (Jósvafői-fennsík)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tohonya-patak
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Visszapillantás a legelőkre (Jósvafői-fennsík)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A karsztvizek faluja, Jósvafő
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Nagy-oldal karros oldala uralja a tájat
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szelce-völgy
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A szelcepusztai turistaszálló
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A völgy Szelcepusztáról
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Jósvafői-fennsíkon
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tohonya-patak rövid, de látványos szurdoka
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szelcepuszta
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
m 500 400 300 200 14 12 10 8 6 4 2 km Borz-Alom Erdészeti Erdei Iskola Jósvafői ófalu Jósvafői-fennsík (Gergés-lápa) Jósvafői ófalu Jósvafői ófalu

Túlzás nélkül állítható, hogy Jósvafő természeti értékekben gazdag környékének legszebb túraútvonala a Szelce-völgyön vezet keresztül. Útvonalunk az Aggteleki-karszt legjavát mutatja be. Az összetevők: karsztpatakok, tágas, horpadt legelők, vadregényes erdők, kilátások, no meg Szelcepuszta történelme.

nyitva
könnyű
15,8 km
4:30 óra
361 m
361 m

Karsztvidékeink látványos, sziklás formakincsükkel és nyílt legelőrétjeikkel különös, egyedi atmoszférájú hegyi terepek. Az Aggteleki-karszt azonban közülük is kitűnik: míg más hazai hegységek maximum csak némely vonásukkal emlékeztetnek az országunkat körülölelő hegykoszorú vadregényes világára, ez már ízig-vérig maga a Kárpátok. A Gömör-Tornai-karszt (melynek itthoni szeglete viseli az Aggteleki-karszt nevet) szlovák oldala szorosan összeforr az Északnyugati-Kárpátok központi tömegével, mellyel így élővilága közvetlen kapcsolatban áll, de klímája is magasabb terepekét idézi. A tájkép ennek megfelelően ismerős, részleteiben mégis szokatlan a hazai vidékekhez szokott szemnek: a nagyragadozóknak otthont adó, alig bolygatott, zárt erdők, a széles, töbrökkel ragyázott hegyi legelők, a barlangokból előlépő bővizű karsztpatakok, illetve az olykor sziklák közé préselődő völgyek olyan hangulatot és látványt kreálnak, amilyennel nem találkozunk máshol. Szépségével talán mindezeket is felülmúlja a gyepes, száraz aljú Szelce-völgy, melynek éles kanyarokat leíró, tágas pásztáját a Nagy-oldal erdői és karrmezős letörése kísérik - hozzá fogható nincs még egy a határainkon belül.

Túránk Jósvafő közelében az Aggteleki-karszt mélyére kalauzol. Hosszú erdei baktatással keressük fel Szelcepusztát, majd visszafordulva a Szelce-völgy vályúján térünk vissza. Közben érintünk rövid, sziklás szurdokot is, továbbá meglátogatjuk a ridegen tartott hucul ménest hatalmas, pazar fekvésű legelőjén.

A szerző tippje

  • Túránkat megszakíthatjuk, ha Szelcepusztán, a Borz-Alom Erdei Iskola épületében töltjük az estét. A hangulatos turistaszálló viszont csak előzetes bejelentkezés után látogatható.
  • Vízben szegény az útvonal, csak Szelcepusztán szerezhetünk utánpótlást. Főként nyáron bő készlettel szerelkezzünk fel!
Dömsödi Áron profilképe
Szerző
Dömsödi Áron
frissítve: 2020-04-30

Nehézség
könnyű
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
407 m
Legalacsonyabb pont
207 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Biztonsági előírások

  • Nyári időben a Szelce-völgy és a Gergés-lápa nyílt terepén jól jön a fejfedő a tűző nap ellen.

Javaslatok és linkek

Kezdés

Jósvafő, autóbusz-váróterem buszmegálló (207 m)
Koordináták:
DD (Tizedes fokok)
48.482538, 20.552547
DMS (Fokok, fokpercek és fokmásodpercek)
48°28'57.1"N 20°33'09.2"E
UTM (Univerzális Transzverzális Mercator)
34U 466934 5370031
w3w (what3words) 
///főmenü.tablók.tanárnő

Végpont

Jósvafő, autóbusz-váróterem buszmegálló

Útleírás

Itiner

  • A túrát a S jelzésen indítjuk a Rákóczi Ferenc utcára kanyarodva.
  • A csatlakozó K jelzésen folytatjuk egyenesen, és ezt követjük egészen Szelcepusztáig, a Borz-Alom turistaszállóig.
  • Visszafelé a P jelzés vezet végig a Szelce-völgyön, egészen Jósvafőig.
  • Az utolsó métereket a főutcán a buszmegállóig már a S jelzésen tesszük meg.

A túráról részletesen

Karsztvizek faluja

Jósvafő utcáin járva-kelve mindenfelé a hűs, csillogóan tiszta, bő karsztpatakok keresztezik utunkat, hiszen a környező hatalmas mészkőtömeg elnyelte csapadékvíz itt lent, a völgyekben lép újra felszínre. A helyiek persze az erdőn kívül a vizet is igyekeztek hasznosítani, a 20. század elejéig vashámor és kendertörő is működött a patakokon. Malmot ma már nem találunk, de egyikük épületében kapott helyet a vendéglő, közelében, a Pap-palló mellett szimbolikus minikerék forog a vízben. Érdemes kitérőt tenni a túra elején vagy végén ide, az ófaluba, ahol szépen felújított, hagyományos porták között sétálhatunk.

A buszmegállótól pár méter a kocsma mellett, és jobbra fordulunk a S jelzéssel. Balra, a Jósva-patak régi pajta lábát nyaldossa, partján néhány pad sorakozik. Kereszteződéshez érünk, de nem csak az utcák találkoznak, hanem a patakok is: széles, sekély, jéghideg tócsában terül szét a víz, gázlón kelhetnek át az autók.

A hangulatos falukép lassan a házakkal együtt elmarad, de az erdőben sincs okunk csalódni: már a K jelzésen járunk, amikor a lombboltozat sötétje ránk borul egy keskeny völgyben. Méterekkel előrébb tisztás fénye vakít el, jobbra vízművön bucskázik át a patak. Mögötte támfal zárlatában a Kossuth-barlang ráccsal elzárt szája okádja hideg levegőjét. A kb. 1400 méternyi járatrendszer forrásának nagy hozamnál 11, alacsony esetén 15 fokos a vize - ez melegebb a környékbeli forrásoknál, mivel a mélykarszt langyos vizével keveredik. Érdemes hóolvadás után útbaejteni: ilyenkor elemi erővel, tombolva zúdul ki belőle a karsztpatak. Nevéről érdemes megjegyezni, hogy bár kevesen tudják, de Kossuth Lajos a természettudományokkal is behatóan foglalkozott, a 19. század derekán pedig meglátogatta a Baradla-barlangot, és kezében órával mérte a vízcsepegést a plafonról lelógó sztalagmittömbökről. Erre alapozva számításokat végzett a cseppkőképződés üteméről, így Magyarországon először foglalkozott (tudományosan) ezzel a kérdéssel. (Továbbá előfordult, hogy a helyi kutatómunkához saját dolgozatban szólt hozzá, nem meglepő tehát, hogy a Baradla aggteleki bejáratához közel egy márványtábla állít emléket látogatásának.)

A turistaút ezután bevezet a Tohonya-patak rövid, szűk szurdokába. A mohos sziklákkal szegélyezett völgy alján a szekérút miatt szűk mederbe szorítva bukdácsol a patak, néhol lépcsőket épít a belőle kiváló mész. A sebes folyású Tohonya régen a Jósvafői-fennsíkon (következő célpontunkon) folyt keresztül, ám ahogy az lassan kiemelkedett, a patak fokozatosan bevágódott a felszínbe. A szurdok cikkcakkos kanyarjai arra utalnak, hogy a víz szerkezeti törésvonalak mélyületében talált utat magának e folyamat elején. Lassacskán szétnyílik az erdő, hosszúkás legelőn vágunk át, végül jobbra, a fák közé fordulunk. Rövid, de különösen meredek kaptató vezet ki a völgyből - ami ráadásul csúszós is az agyagos talaj miatt.

Látogatás a Kárpátok pónijánál

Fölérve vadnyugatias látvány tárul elénk: hatalmas, hullámos legelő nyújtózik, peremén erdős hegyek magasodnak, a dús gyepen lovak nyargalnak. E zömök testű lófajtát, a hucult a „Kárpátok pónijának" is nevezték régebben, mivel erős izomzata és kis méretei lehetővé tették használatát a nehezen megközelíthető erdők letermelése során. Magyarországról csaknem kipusztult, a '80-as évek óta a nemzeti park tenyészti és gondozza őket. A hátasokon túl a Nagy-oldal kies karsztbokorerdőjén, sziklás lejtőjén akadhat meg a szemünk. E hegy hordozza az Aggteleki-karszt legmagasabb pontját, a Fertős-tetőt (604 m). Látogatása természetvédelmi okokból nem lehetséges, az innen észak-északkeletre fekvő hegyvidékre egyetlen turistaút sem lép be. A háborítatlan erdőségben évtizedek óta szaporodnak olyan nagyszerű ragadozók, mint a hiúzok és farkasok.

Free Kuriszlán

Átvágunk a tágas Jósvafői-fennsíkon, szemben már mutatkozik a Szelce-völgy bejárata (ezen keresztül fogunk visszajönni), körben tétován hullámzó peremek minden irányban. A mély fekvésű plató lassabban emelkedett ki környezeténél, a magas hegykeret forrásaiból táplálkozó patakok keresztülfolytak rajta, a bővizűek völgyeket fűrészeltek belé (pl. a korábban érintett Tohonyát). A mészkövet szénsavtartalmával oldó víz víznyelőket és töbröket mélyített a felszínbe, ez magyarázza a szelíden hullámzó tájképet. A magányos fák, kisebb bokrok és a szél borzolta fű az erdős, helyenként sziklás láthatárral együtt igazi kárpáti hangulat, ahogy a nyílt terep kialakítása is hegyvidéki szokás: a bércek közt élő népek általában a lankás hegylábakon (amikből kevés akad erre) vagy a fennsíkokon alakították ki legelőiket, miután a pagonyt letermelték. Hogy a terület szabad maradjon, és a fásszárúak ne hódítsák vissza, arról nem csak a legeltetés és az állatok taposása, hanem a téli hónapokra takarmányt biztosító kaszálás is gondoskodik. Amikor a nyílt mező túlvégén, a Kuriszlán nevű szegletről a K ismét a fák alá hív, egy egykori szénatároló mellett gyalogolunk el. Ez a deszkatákolmány sokáig tipikus eleme volt a felvidéki tájnak, de még ma is belefuthatunk itt-ott.

A hegyek népének nyomai

Tölgyesben, sekély vályúban emelkedünk, mellőzzük az időszakosan aktív (épített bejáratú) Kuriszláni-víznyelőt, ami a néhány méterrel odébb található forrás vizét vezeti a mélybe. Méghozzá a vizsgálatok szerint a hatalmas területről táplálkozó Kossuth-barlang patakját hizlalja vele. Tovább gyalogolva az út mellett egy mély gödörre lehetünk figyelmesek. Az 1900-as évek második felében megszűnt háziipar, a szénégetés évszázadokig volt a hegyi lakosság egyik legfőbb bevételi forrása, a letermelt fákat (főként bükköt és gyertyánt) hosszú hasábokra szelték, majd egymásra halmozták. A boksát földdel takarták be, majd kb. 1-2 hétig hagyták lassan izzani az oxigénszegény környezetben lévő fát, végül a földet leszedték, a tűz kialudt, termékként pedig értékes faszenet kaptak. E szabályos, kicsi, de mély gödrök országszerte megtalálhatók hegyvidéki erdőségeinkben.

A könnyű kaptató nem tart soká, kisvártatva kiérünk a fák közül, és ligetes, nagyrészt felhagyott gyümölcsös dűlőútjára lépünk. Itt korábban a szőlő jelenléte volt meghatározó (lejjebb ereszkedve láthatunk is pár pincés présházat), a falubeliek pedig a ritkásan ültetett gyümölcsfák közötti gyep kaszálásával is megvámolták a hegyet. Érdemes előrébb sétálni a kilátásért, de ha maradunk a K jelzésen, néhány perccel később egy üdülőház kerítésén át kémlelve akkor is kinyílik a táj: alattunk a Jósva-völgy mélyül, túloldalán a Galyaság dombhátai emelkednek. Rajtuk kaszálók, cserjésedő legelők és nagy erdőfoltok kavalkádja váltakozik. A galya szó jelentése füves hegytető, ami arra utal, hogy a magaslatokra emberemlékezet óta felhajtották az állatokat, miután az erdő letermelésével legelőt nyertek maguknak. Figyelmesen nézelődve megkereshetjük szemünkkel az Aggteleki Nemzeti Park kőből rakott címerállatát, a foltos szalamandrát is a túlsó lejtőn.

Farkasok földjén

A Kéktúra belép az erdőségbe, eleinte apró, beerdősülő tisztások láncolatán, majd változatos, békés pagonyon vágunk keresztül. Jobbról-balról gyenge lejtők, hol fölfelé, hol lefelé hajlanak, a terepet pedig töbrök lyuggatják. Néhol fenyők susogása hívja fel a figyelmet egy-egy telepített örökzöld-foltra, erdőkitermelést szerencsére sehol sem látni. Az észak felé, a Szelce-völgy túloldalán emelkedő Fertős-tető és környékének fennsíkjáról átjárnak erre az embert messze elkerülő nagyragadozók, a hiúzok és farkasok is. Előbbi az utódnevelés egy szakaszát leszámítva magányos vadász, míg utóbbiak falkába verődnek. Közös bennük, hogy portyáik során óriási területen cirkálnak (természetesen a határon is rendszeresen átkelnek), és különösen érzékenyek az emberi zavarásra, ezért jelenlétük az erdőtáj háborítatlanságának, természetes viszonyainak bizonyítéka. Záloga is egyben, hiszen a rőtvad-állomány számát kordában tartják, ráadásul a gyengébb, esetenként beteg egyedeket ejtik el. Ezzel elvégzik azt a „karbantartómunkát", ami a kezelt, nagyragadozóktól mentes erdőkben a vadászok és az erdészet feladata. Persze a jelenlegi, alacsony példányszám (alig néhány hiúz, és kb. egy farkascsalád) mérsékelt étvágya csak korlátozottan képes erre. A 2010-es években a felvidéki populáció megerősödésével a határ túloldaláról (mely szintén nemzeti park) a medvék is egyre gyakrabban kóborolnak át az Aggteleki-karsztra. Turistaként egyiktől sem kell tartanunk, kifinomult érzékszerveik távol tartják őket az emberektől, sőt, a gyakran járt turistautakat is elkerülik.

Szelcepuszta

Egy balkanyarnál megérkezik a S jelzés Szinpetriből, és lankás emelkedőn sétálunk ki Szelcepuszta terebélyes kaszálójára. Balra a Szelce-völgy indul, de mielőtt engednénk a csábításnak, még kövessük a K jelzést a betonútra! Nem ritka, hogy szarvasokat, őzeket riasztunk meg, a szokatlan, világos dám egyedek a közeli vadaskertből származnak. A helyi szakemberek érdekes jelenségre lettek figyelmesek: a farkasok lakta területen a szarvasbőgés szinte némán, szokatlanul halkan zajlik, hogy az állatok ne árulják el jelenlétüket a kiváló hallású ragadozóknak. Szelcepuszta egyébként megnyugtatóan békés és idilli hely, lankás hullámokat fed fel a kaszálórét, és jobbra, egy kiágazásnál található a Borz-Alom Erdei Iskola, aminek csak a neve szerencsétlen, maga az épület elsőrangú (személyzet nélküli) turistaszálló. (Előzetes egyeztetés után meg is alhatunk benne.) 

Balra, a fák közt, a betonút végén pedig a kastélyhotelt találjuk: Horthy Miklós kedvelt vadászterepe volt ez, ő használta az épület elődjét, de a kormányzó medvéket is telepíttetett a rengetegbe. A Ménes-völgyben fakadó Medve-kerti-forrás a mai napig ennek emlékét őrzi, a fölötte található Sárog-kertben építették ki (a derenki és szögligeti lakosság segítségével) a kerítést, melybe két pár (állítólag lengyelországi) mackót telepítettek. Egyes visszaemlékezések szerint korábban fogságban tartott, emberhez szokott egyedekről volt szó, ezért szabadon engedni nem lehetett őket, etetésükről a helyi vadászok, erdészek gondoskodtak (terménnyel, kukoricával, gyümölccsel és olykor lóhússal). A '40-es évekre utódaik húsznál is többen voltak, közülük sokat szabadon engedtek, némelyiküket a közeli falvakban ritkán viszontlátták (pl. a kaptárak közelében, gyümölcsösökben), de egy kivételével nem maradt feljegyzés lövéssel végződő konfliktusról (arra is a felborogatott kaptáraik miatt megvadult méhek okán volt szükség). Aztán 1944-ben, ahogy a front közeledett, a kertben tartott állatokat elengedték, nyomaik pedig még évtizedekig előfordultak a karszton. (Horthy egyébként egy alkalommal, Szin közelében ejtett el egy medvét.)

A kastélytól indul az a vadászösvény, mely a Nagy-oldal karros, meredek lejtőjén harántol, és érinti az Oltár-kő leszakadását is. (Mivel fokozottan védett területen vezet, és jelzetlen, ma tilos bejárni.) A cserkelőútról lehetett elérni a karszt magyar oldalának legmagasabb pontját, a Fertős-tetőt is, ahol kilátó kínálta a mészkővidék panorámáját a háttérben a Magas-Tátra ormaival. Persze nem Horthy volt az első, aki Szelcepusztát felfedezte magának, az Árpád-kori „vasverőkre" emlékeztetnek egyes környékbeli elnevezések: Verő-oldal, Verő-tető, Patkós-oldal, Bánya-hegy. Napjainkban kitűnő szálláshely, érdemes egy estét eltöltenünk itt, a karszt szívében.

A Szelce-völgy, a Nemzeti Park ékköve

Az előttünk álló útszakaszra jellemző, hogy nyáron kérlelhetetlen forróság ülhet a tájra, ráadásul mélységi helyzetéből következik, hogy frissítő szellőre sem nagyon számíthatunk. A vörösagyagos talajon vezető keréknyomot (P jelzés) villanyvezeték kíséri, de ez mit sem ront a látványon: festői, füves aljú pásztában sétálunk, egyik irányból meredek, a másikról lankás lejtők erdői vonnak zöld paravánt körénk. A turistatömegek többnyire elkerülik, jó eséllyel magunk leszünk e kissé kietlen, mégis barátságos természeti környezetben. A Szelce-völgy szerkezeti vonalat követ, ennek mélyedésébe fűrészelhette magát az a kis vízhozamú patak, mely aztán a mélybe szivárgott, végleges eltűnésével pedig a völgy bevágódása befejeződött. Az eredmény ez a széles talpú, élesen kanyargó, két oldalról zárt katlan, mely hangulatát tekintve páratlan az országban.

Egy nagy balkanyar után kopár lejtő alatt baktatunk, balra vadászlesek és vadetető is áll az erdőszélen. Pesty Frigyes 19. századi történész szerint a mai Jósvafő elődje a völgyben lehetett, állítólag edénytöredékek és házalapok is előkerültek időnként, az egyik kiemelkedés a templomdomb maradványa. A vízhiány miatt azonban a közösség végül a völgybe költözött. Ugyanezért nem tűnik valószínűnek, hogy itt tényleg falu állt volna, és ezt alátámasztó kutatás sem készült. Ahogy haladunk, egyre szűkebb és cserjésebb, ettől átláthatatlanabb a völgytalp, mígnem a csenevész pagony összeér, majd ismét eltűnik, és a korábbiakhoz képest új szegletéből tárul fel előttünk a Jósvafői-fennsík.

Maradva a P jelzésen ismét átkelünk a hatalmas töbörmezőn, és ezúttal végleg búcsút intünk a páratlanul hangulatos tájszeletnek. Lassacskán elvész szemünk elől a hegykeret, és kisebb mészkőtömböket vet ki lábunk előtt a föld. Erdőbe lépünk, és a Kő-völgy aprócska, sziklás kordonját szeljük át. A szekérút balkanyart vesz, és sziklakiszögellést kerülünk - felkapaszkodva rá nagyszerű kilátás nyílik Jósvafőre. A falu házai „faltól falig" kitöltik a völgyek randevújánál kialakult medencét, télen füstpaplan telepszik föléjük. Még néhány perc, és csatlakozunk a S jelzésbe, ami visszakalauzol a faluközpontba. (Éttermet az Ófaluban találunk.)

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

  • Busszal érhetjük el a célpontot, ahol a Jósvafő, autóbusz-váróterem megállónál kell leszállni.

Megközelítés

  • A túra kezdő- és végpontja is a buszmegállóban van.

Autóval

  • Parkolót a buszmegálló közelében, a Petőfi Sándor utcán találni.

Koordináták

DD (Tizedes fokok)
48.482538, 20.552547
DMS (Fokok, fokpercek és fokmásodpercek)
48°28'57.1"N 20°33'09.2"E
UTM (Univerzális Transzverzális Mercator)
34U 466934 5370031
w3w (what3words) 
///főmenü.tablók.tanárnő
Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

  • Gömör-Tornai-karszt turistakalauz

A szerző által javasolt térképek:

  • Gömör-Tornai-karszt térkép
  • Aggteleki-karszt térkép

Felszerelés

  • Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz TERMÉSZETJÁRÓ app.
  • Nyári időben a Szelce-völgy és a Gergés-lápa nyílt terepén jól jön a fejfedő a tűző nap ellen.

Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Erről a tartalomról még senki nem kérdezett.


értékelések száma

Írd meg az első hozzászólást!

Még nem szólt hozzá eddig senki.

Profilkép

A többiek fényképei


Állapot
nyitva
Nehézség
könnyű
Hossz
15,8 km
Időtartam
4:30óra
Szintemelkedés
361 m
Szintcsökkenés
361 m
Körtúra Szép kilátás Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek Növénytani érdekességek Állattani érdekességek Tipp Egészséges környezet

Statisztika

  • 2D 3D
  • Tartalmak
  • mutasd a képeket képek elrejtése
: óra
 km
 m
 m
 m
 m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!
Logo emmi Logo agrar Logo mol Logo otp