Bakonyaljai kilátások és források útja

Itiner

• A buszmegállótól délkelet felé indulunk a Z jelzésen.
• A patak hídját követő mező végénél jobbra fordulunk a Z+ jelzésre.
• Amikor megérkezünk a S+ jelzéshez, jobbra fordulunk rajta.
• A kálvária után a S jelzésen kelet felé indulunk.
• A Malom úton jobbra tartva a Z+ jelzést követjük.
• Egy nagy kereszteződésben becsatlakozunk a Z jelzésre, amin egyenesen megyünk tovább.
• Az Ödön-forrástól a S jelzést követjük.
• A hosszú rét északi vége felé a balra induló a SL jelzésen folytatjuk az utunkat.
• A várromtól a ZL jelzésen érünk le a faluba.
• A főutcán balra fordulva jutunk a Z jelzésen a buszmegállóhoz.

A túráról részletesen

Döbrönte

A település valószínűleg már a 11. században is létezett, és a Csák nemzetség ősi ugodi váruradalmához tartozott. Az ugodi ág utolsó férfi tagja 1320 előtt eladta a birtokot Tördemici Fehér Pálnak, akitől a Szalók nemzetségből származó Himfy család szerezte meg 1330-ban. A település ekkor szerepel először oklevélben, mint Devrente, ami a szláv “Dobreta” személynévből származik. A falu eredetileg a vártól északra helyezkedett el. Egyik tulajdonosa, Somogyi Miklós 1761-ben német zselléreket kezdett el betelepíteni a falu mai helyére, így Döbrönte a 18. század végére népes pusztává vált. A cselédek az uraságtól földet és rétet kaptak, amiért cserébe robotot vállaltak. A falu lélekszáma 1941-ig nőtt; ekkor 549 lakosából 64 magyar, 485 német anyanyelvű volt.

Erdőkön át a Szent-kútig

A buszmegállótól délkelet felé indulunk a Z jelzésen. Amikor elhagyjuk a települést, átkelünk a hídon, és az azt követő mező szélén megyünk tovább, majd annak végénél a kavicsos úton jobbra fordulunk a Z+  jelzésre. A szintúton égeresek, erdei- és lucfenyvesek foltjai váltják egymást, majd a Kis-erdőrészhez vezető széles út után cseres-kocsánytalan tölgyesben haladunk tovább. Az egyenes szakasz végén jobbra, majd 50 m múlva balra fordul a jelzés, amit ezután még hosszan követünk a Sás-rétig, amire egy magasles mellett érünk ki. A gyep túlsó végénél jobbra kanyarodunk, és visszatérünk az erdőbe, melyben balról erdei fenyves, jobbról elegyes cseres kísér minket. A hármas kereszteződésben balra megyünk tovább. Az út a S+ jelzésbe torkollik bele, amin jobbra fordulunk. Fél km múlva balra egy kis ösvényen folytatódik tovább a jelzésünk, és 100 m múlva már a Szent-kút hatalmas bükkfája alól szemlélhetjük a forrást. A hely nyugodt hangulata könnyen maradásra bírja az embert.

A forrás legendáját Ebele Ferenc, Magyarpolány egykori plébánosa hagyta az utókorra. „Hajdan egy vadászt pünkösd vasárnapján megszállt a gonosz ezen a helyen. Félholtan feküdt, amikor megjelent neki a Szűzanya és megszabadította a gonosztól. Szerencsés megmenekülése emlékére a vadász szentképet tett az ott álló bükkfára, és örökre letette a vadászfegyvert.” Idővel a területet elhanyagolták, benőtte a növényzet. 2001. február 11-én egy asszony álmot látott, és nem nyugodott, míg ki nem vitték a Szent-kúthoz. Még abban az évben a kolontári és a magyarpolányi hívők Szűz Mária szobrot és feszületet helyeztek el a nagy bükkfa alatt, és kitisztították, rendbe tették a területet, ami egyben búcsújáró hely is.

Szent László pénze

A forrástól kicsit odébb az ösvényen egy sárgásfehér kőzetfoltot érünk el. Ez hazánk ősmaradványokban egyik leggazdagabb képződménye, a Szőci Mészkő Formáció feltárása. A benne található ősmaradványok bizonyítják, hogy képződése idején, mintegy 40–45 millió éve területünket jól átvilágított, táplálékban gazdag, meleg, normál sótartalmú trópusi tenger borította. A kőzetből kimálló sok kis lapos, kerek „kavics” Szent László pénze néven ismert, a likacsoshéjúak törzsébe tartozó, mára kihalt Nummulites nembeli fajok fosszíliái. Nevük a latin nummulus szóból ered, ami pénzérmécskét jelent. A magyar név eredetéről többféle elkézelés létezik. Az egyik szerint Szent László katonáival épp a kunokat üldözte, akik aranypénzeket szórtak szét maguk mögött, azt remélvén, hogy a magyarok felszedik őket, és így megmenekülhetnek előlük. Szent királyunk ekkor Istenhez fohászkodott, és imája meghallgatásra talált. A sok pénz mind kővé változott, így az üldözés győzelemmel zárult. Egy másik változat szerint Szent Lászlót üldözték a besenyők, aki bízva az ellenség kapzsiságában aranypénzeket szórt a földre, így menekült meg vitézeivel, a besenyők elé szórt érmék pedig hamarosan kővé változtak.

Le Magyarpolányba

Jelzésünk kis ösvényként folytatódik. Idővel kiérünk egy széles, kavicsos útra, amin balra fordulunk a Szent-kúthoz vezető keresztút 11. stációjánál. A keresztút Jézus kereszttel a Golgotáig megtett útját jelenti. Ezt nevezik via crucisnak, vagyis a kereszt útjának. A keresztútjárás az apostolok korától eredeztethető, mivel a hagyomány szerint e szent úton már a feltámadás utáni napokban többen végigmentek. Tizennégy stációs formája 1518-tól honosodott meg Betlehemben. Egységesítésüket XII. Kelemen pápa szabályozta 1731-ben kiadott rendeletében.

Az itt felbukkanó kőzetben már nem találunk ősmaradványokat, mivel immáron a kétszer olyan idős, mélytengeri medencében képződött Polányi Márga Formáció vakítóan fehér mészmárgáján taposunk egészen a keresztút első stációjánál álló feszületig; majd megérkezünk Magyarpolányba.

A település első írásos említése a 12. századból való, amikor Péter fia, Folkomár ispán a bakonybéli Szent Móric bencés apátságnak adományozta két ekealja földdel és négy mansióval (háznéppel). A középkorban még további három, a török pusztítás miatt eltűnt község volt az akkoriban szintén többször elnéptelenedő mai település határában: Endrét, Ethej és Borsat. Polány 1696-ban már a zirci ciszterci apátság birtoka volt, akik 1945-ig irányították a település sorsát. 1752-ben a törökdúlás, majd a Rákóczi-szabadságharc után helyben megmaradt protestáns népesség áttérítésére Sziléziából és Felső-Ausztriából németeket telepítettek, amivel egy új község jött létre Németpolány néven. Ezt megkülönböztetésül a most már Magyarpolánynak nevezett „régi” falutól egy kocsiút választott el. A két település 1899-ben Magyarpolányként egyesült.

A Kálvária-domb

A településre beérve egyenesen megyünk tovább, majd balra kanyarodunk a copf stílusban épült Szent László-templom előtt, melynek érdekessége, hogy a szentély elkészültekor szentelte fel Konstantin zirci apát 1769-ben - a hajó, valamint a torony csak 1773-ban épült meg. A templom melletti magaslaton áll a kálvária öt stációból álló szoborcsoportja közel életnagyságú szobrokkal, melyek a sváb Listner testvérek alkotásai 1780-ból. A dombtetőn magasodó kápolna a Fájdalmas Szűz tiszteletére épült 1910-ben, neogótikus stílusban. Az idáig elvezető 173 lépcsőt mindenképpen érdemes megmászni, mert a kápolna és a tövéből elénk táruló panoráma megéri a fáradságot. A fő attrakciót a Déli-Bakony adja a Kab-hegy antennákkal tűzdelt csúcsával és az Agár-tető tömbjével, de átlátunk a Tapolcai-medence peremére is, ahol a Haláp elbányászott csúcsa  és a mellette megbújó Cseket-hegy kopasz teteje emelkedik. Jobbra a háttérben a Keszthelyi-hegység hosszan elnyúló fennsíkja és a Rendeki-hegy magasodik.

Az Ödön-forrásig

A kálvária után a S jelzésen kelet felé indulunk. A temető és az előtte álló I. és II. világháborús emlékmű után elhagyjuk a falut. Északnak tartva hamarosan jobbra fordulunk, és legelő szakaszok között haladunk tovább. A kerítések után ismét jobbra fordulunk, elegyes bükkösben kaptatunk felfelé, majd majd észak felé tartunk a S, a S+ és Z+ jelzések találkozásáig. Utóbbin megyünk tovább egyenesen, ami az egykori Názer malomhoz (Somháti malom) vezet. A Malom-út név arra utal, hogy még Magyarpolányból is ide hordták a gabonát. A következő jobbról betorkolló út után ismét megjelennek Szent László pénzei, majd a széles út egyik jobbkanyarjában balra térünk egy csereseken a hangulatos bükkös folton át vezető gyepes ösvényre, amit egy kavicsos útig követünk. Ezen balra kanyarodva jutunk el a Z jelzéshez, amin egyenesen megyünk tovább egy vadkerítés kapujáig. Itt balra, majd a kerítés sarkánál jobbra fordulunk a Polányi-Mánc-hegy tövében fakadó Ödön-forrás felé, ami a zirci apátsági birtok egykori határa volt. Nevét Vajda Ödön ciszterci apátról kapta. A rendkívül tevékeny szerzetes többek között restauráltatta az apátsági templomot, a rendház keleti szárnyára második emeletet építtetett, iskolákat létesített, illetve többek között Békefi Remig kutatásait is támogatta. A forrásnál 2020-ban az eredeti állapotának megfelelően felújították és esőbeállóvá alakították a régi rönkházat, elhelyeztek egy erdei bútorgarnitúrát, valamint egy tűzrakó helyet is létesítettek.

A szomszédos Gannai-Mánc-hegyen helyezkedett el Mánckeresztúr település. 1240-ben Donát bakonyi ispán a bakonybéli bencések által a Mánc-hegyen alapított Szent Kereszt kápolna számára átadott egy II. András által adományozott földterületet. Egy ebből az időből származó határjel, aminek népi megnevezése szeghatárként maradt fenn, ma is fellelhető a turistaúttól nem messze. Fontos jelölőként tartották számon, mivel a birtokhatár ennél a pontnál keletiről északi irányba fordult. A remeteség elnéptelenedése után a területet a szintén a bakonybéli bencések által birtokolt Gannához csatolták. Legutóbbi felújítása 1913-ban történt, amikor már Gannát választotta el Magyarpolánytól.

Vissza Döbröntére

Innen ismét a S jelzést követjük északkelet felé, ami 600 m múlva a széles útról jobbra tér le egy erdeifenyvesbe. Elhaladunk egy fakereszt mellett, amit a nyaranta itt táborozó cserkészek állítottak. Hamarosan egy kis fahídon átkelünk a Köves-patakon, és az égeres, majd a fiatal füzek utáni gyepen. Kavicsos útra érünk, amin balra indulunk tovább. A fehér sorompós híd után jobbra fordulunk, majd a rét északi vége felé a balra induló a SL jelzésen folytatjuk az utunkat. Az egykori lebontott sífelvonó helye mellett kapaszkodunk fel a gyepes hegyhátra, ahonnan rálátunk a Somlóra és a Ság hegyre, majd hamarosan feltűnik Szavaskő vára is, amit Nagy Lajos király hadvezére, Heym Pál fia, Benedek, vagy „újabb nevén” Himfy Benedek volt bolgár bán építtetett 1367 és 1374 között. Első említése Zarwaskw castrum, vagyis Szarvaskő vára alakban maradt fenn a Himfy család címerállata után. A következő mintegy száz év alatt elszegényedő család 1464-ben cseh zsoldosokkal megrohanta és kirabolta az akkor még Szent Márton-hegyi apátság névre hallgató Pannonhalmi Bencés Főapátságot, aminek következtében Mátyás király elvette tőlük birtokaikat, amiket csak évek múlva kaptak vissza. A család utolsó férfi tagja, Imre Orsolya nevű lányát 1499-ben Essegvári Ferenc pápai és somlói várnagy vette feleségül. Ő építtette a mohácsi csata utáni belháborúk miatt a külső várat és a vastag falú ágyúrondellát. Az erősség a 17. század második felében vált rommá.

A hagyomány Himfy Imréről az alábbi történet jegyzi: Hunyadi Mátyás uralkodásának idején a fiatal, délceg várúr szobájának ablakából egyszer egy hatalmas esőzés során a vártól nem messze rohanó, megáradt Bitva-patakban egy nagy, megrekedt fára lett figyelmes, melyen egy ember próbált megkapaszkodni az életéért küzdve. Himfy rögtön befogatott a kocsiba, és kötéllel, deszkákkal siettek megmenteni a bajbajutottat. Mikor odaértek, látták, hogy egy eszméletvesztett fiatal lány és nagy, bundás kutyája kapaszkodik törzsön. Csak többszöri próbálkozásra sikerült kimenteni őket. A várban háromnapi ápolás után magához tért a gyönyörű, Flóra nevű lány. A fiatalok rögtön egymásba szerettek, és eljegyezték egymást. Ekkor toppant be a szobába a lány nagyapja, Urgond Pál, aki a Bakony mélyén fekvő Királyvölgyben Mátyás vadászmestere volt. Kiderült, hogy az ara a király keresztlánya, mert az Erdélyből, a török elől menekülve Urgondék találkoztak vele. Mátyás megsajnálta őket, és az akkor még csak karonülő gyereket keresztlányává fogadta. A fiatalok elmentek hát Budára a királyhoz – mert mégiscsak ő a lány keresztapja –, aki örömmel fogadta a hírt, megvendégelte őket, majd áldását adta a frigyre, Flóra és Imre pedig két hét múlva összeházasodtak.

A várromtól a ZL jelzésen érünk le a faluba, ahol a főutcán balra fordulva jutunk a Z jelzésen a buszmegállóhoz.