Az Upponyi-rög kalandos útjain - avagy látogatás a Bükk hegység öregapjánál

Itiner:

• Bánhorváti központjától a K+ jelzésen jutunk a Damasa-szakadékon keresztül az Upponyi-hegység központi részére.
• Jelzés nélküli szakaszon váltunk a K jelzésre. 
• A K jelzésre térve kerülünk a Három-kő és a Köves-mál tömbje körül és ereszkedünk a Kalica-tetői letérőig.
• A Kalica-tető alatti kereszthez a K jelzésről a K▲ jelzésre térünk.
• A Kalica-tetőről a visszaereszkedünk a nyeregbe, és a K▲ jelzésen megyünk tovább az Upponyi-szorosba.
• Rövid kitérővel jutunk a Dedevárhoz a KL jelzésen.
• Az Upponyi-szorosból ismét a K jelzésen haladunk tovább a Lázbérci-víztározó mellett Dédestapolcsányba.

A túráról részletesen:

Bánhorváti környékén

Túránk Bánhorváti központjából indul a K+ jelzésen észak felé a katolikus és református templomok érintésével. Mindkét épület műemlék; a fagalériával körbevett tornyú, letisztult formájú református templom alapja Árpád-kori, amire a 14. században gótikus hajót építettek. Gyönyörűen festett deszkamennyezete, karzata és padjai teszik a környéken egyedülállóvá.

A falut északnyugati irányban hagyjuk el a Som-patak széles, szántókkal hasznosított völgyében. Alig egy kilométer után a parton tábla hívja fel figyelmünket a Miklós-kútra, ahol a forrás hűsítő vize csörgedezik a patakba. A szántók feletti domboldalakat gyümölcsöskertek és hétvégi házak pettyezik. A szelíden hullámzó dombok a 19. század végéig virágzó szőlőkultúrának adtak otthont. Sajnos az északi határvidéken a 19. század végén sok helyen bekövetkezett filoxérajárvány itt is a szőlőskertek megszűnését eredményezte.

A Damasa-szakadéknál

A falu körüli szántókat pár kilométer után kaszálók és cserjés ligetek váltják. A patakvölgy is egyre szűkebbé válik, és a lankás dombok közt kanyargó út is meredekebb oldalak közé ékelődik. Ugyanis a környéket alkotó fiatal tengeri és folyóvízi üledékek felett itt már vulkanikus kőzetek települnek. Az Északi-középhegységre jellemző vulkáni kőzeteknek itt, a Bükk vidéken is megtaláljuk a képviselőit. Több tíz méter vastag vulkáni tajtékkő borítja az Upponyi-hegység belső területeit, ami foltokban megvédte a felszínt a komolyabb lepusztulástól, míg a puha, gyorsan erodálódó üledékek a vulkanitok körül lekoptak. Az északra felettünk húzódó gerinc, a Damasa-hegy is egy ilyen vulkáni felszínt őrzött meg. Az Egres-völgy felső végénél testközelből is megtapasztaljuk a két különböző kőzet találkozásának különlegességét.

A sűrűsödő erdőben, egy nagyobb tisztás után drámaian megváltozik a táj. A völgytalp szelíd formáiból hatalmas andezittömbök bukkannak elő, melyek között a turistaösvény tekeregve keresi a tovább vezető utat. A mohás tömbök, összeboruló tornyok mögött egy több tíz méteres leszakadás tövénél találjuk hazánk egyik legnagyobb és legfiatalabb kőzethasadékát, a Damasa-szakadékot. A puha, kimosódó üledéken ülő vulkanikus kőzettest alátámasztását elveszítve eredeti helyzetéből alázuhant, maga alá temetve az alatta álló erdőt. A 19. században bekövetkezett drámai esemény egy különleges álbarlangot hozott létre a leszakadó és kettéhasadó kőzettömb közepén; az alig pár méter széles nyílás közel 100 méter hosszan ereszkedik alá a kőzettest mélyére. Omladékos, csúszós felszíne és a hasadék felett megakadt hatalmas törmelékhalom miatt azonban életveszélyes bemászni a hasadékba.

 A turistaút a szakadék pereménél élesen kikerüli a leszakadást, és annak lankásabb folytatásánál kapaszkodik fel a sziklafal tetejére. Vigyázzunk a frissen keletkezett peremnél, itt bármikor lezuhanhat egy kilazult tömb. A völgy alját jellemző sötét gyertyános-tölgyes, bükkös erdő itt a domb tetején már világos cseresbe vált.

A Damasa-szakadékot elhagyva egy erdőgazdasági úthoz csatlakozunk, amin kényelmesen oldalazunk fel a lapos gerincre. A tetőre egy vadászlak mellett érkezünk, ahol aszfaltos út keresztezi a jelzést. Ezen az úton bal kézre folytatjuk túránkat délkeleti irányban, ami pár száz méter után csatlakozik a K jelzéshez a Köbölic-tető keleti szélén.

Az Upponyi-hegység kilátói

Az aszfaltos úton, de már a K jelzésen haladunk tovább. Pár száz méter után egy ösvényen betérünk az erdőbe, és nagy ívben kerüljük a Három-kő-bércet. A jelzés pont elkerüli a hegy túloldalán álló különleges sziklaszirteket, ahova egykor a K▲ jelzés is leágazott. A  Három-kő itt valóban három sziklakiszögellés, kiálló andezittaréjt alkot a meredeken letörő hegyoldalban. A kilátás egyébként innen a legmegkapóbb és legteljesebb az Upponyi-hegységre és a Bükk északi vidékére.  

A K jelzésen leereszkedünk a Három-kő-bércről, és a Köves-mál oldalának irtással megbontott bükkösében beérkezünk a Kalica-tető-nyeregébe. A K jelzés itt lekanyarodik Upponyba, de a K▲ jelzésen megyünk tovább, ami kis kitérővel ismét egy remek kilátóponthoz, a Kalica-tető keresztjéhez vezet.

A fáradságot mindenképp megéri a kapaszkodás, mivel a hegytető cserjés erdejéből a túloldalon kiérve döbbenetes látvány tárul elénk. Az Upponyi-rögbe mélyen bevág a Csernely-patak, ami kétszáz méterrel alattunk kanyarog a sziklás szurdok alján. Vizét a szoros túloldalán felduzzasztották, a Bükk vidék legnagyobb mesterséges tavát létrehozva, ami kék szalagként simul a zöldellő hegyek lábához. A kilátást egybefüggő tömegével keretezi a háttérben magasodó Bükk vonulata, melynek jellegzetes csúcsait, a foghíjas bükkerdőben tetőző Örvény-követ, az adótoronnyal és kilátóval csúcsosodó Bálványt és a nyugati végen a bányászattal megbontott Bél-követ ismerhetjük fel. Ha lejjebb sétálunk az alattunk lévő kereszthez, akkor a nyugati oldalra is átlátunk, a közvetlenül alattunk megbúvó Uppony házaira. 

A Kalica-tető különlegessége panorámája mellett, hogy itt belelátunk a Bükk legősibb múltjába. Az ősi alapkőzetek ugyanis itt kiemelve és a patakvölgy által feltárva láthatók hosszan a szoros mentén. A variszkuszi hegységlánc közel félmilliárd éves kristályos mészkövén állunk, ami a Kalica-tetőt és a szemközti Eszkála-tetőt alkotja, míg keletre fiatalodó üledékek, homokkövek és palák építik fel a hegyeket.

A Kalica-tető-nyergébe visszatérve keleti irányban kell továbbhaladnunk a K▲ jelzésen, ami bevisz minket a geológiai értékeket és növényritkaságokat rejtő Upponyi-szorosba. Útközben egy kis leágazással a KL jelzéssel megtekinthetjük a Dedevár csekélyke megmaradt falát, ám sajnos itt kilátásunk nincs, pedig közvetlenül alattunk kanyarodik a víztározó.

Az Upponyi-szoros és a Lázbérci-víztározó

A szoros aljára leérve csatlakozunk a Dédes és Uppony közötti országúthoz, amin megérkezik az Upponyba kitért K jelzés; innentől e mentén haladunk Dédestapolcsány felé. Dédesig hazánk egyik leghangulatosabb országútján gyalogolunk, a patak vizéből megszülető Lázbérci-víztározót a túloldali befolyásig követjük. Ugyanis az ivóvíznyerés céljából visszatartott víztömeg két patak vizéből táplálkozik: az Upponyból érkező Csernely-patakból és a Dédestaplocsány felőli Bán-patakból. Maga a gát és az vízmű nem is megközelíthető; az „Y” alakú tározó keleti csúcsánál található, és a tágabb környék ivóvízellátásáért felelős.

A tározó környezete az ivóvíz és az itt megtalálható természeti értékek miatt is fokozottan védett. A tóban élő halakkal és kétéltűekkel táplálkozik és a környék erdeiben költ a ritka fekete-gólya, de vonulási időszakban nagy bukót, északi búvárt és halászsast is láthatunk. A szoros sziklafalán költ a vándorsólyom és az uhu, legnagyobb bagolyfélénk is. A szurdokban található pár sekély barlang, amiből ősi állatok csontjai és az ősember szépen megmunkált kőpengéi kerültek elő.

A szoros elején az égerligeteket átszelő országút enyhén felkapaszkodik a tározó feletti erdőbe, így a torkolatnál hangulatosan az erdőbe ékelődő tavat egyre inkább eltakarja a sűrűsödő lombozat. Az utolsó szakaszon azonban a régi, duzzasztás előtti országúton haladunk a nádasokkal és rétekkel szegélyezett vízfelület mellett. Padok és asztalok kínálnak pihenési lehetőséget a parton. Érdemes megállni és megfigyelni a gazdag vízi világot, a táplálkozó vízi madarakat.

A tó túlvégén a Bán-patak éger- és fűzfaligete mellett hagyjuk el a tározót, és feltűnnek előttünk Bántapolcsány házai. Dédestapolcsány ugyanis Dédes és Bántapolcsány egyesüléséből keletkezett. Nem szükséges átvágni a hosszú településen, hiszen a bántapolcsányi faluközpontban lévő buszmegállónál megérkezünk túránk végpontjához.