Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Túra tervezése ide A túra másolása
Beágyazás
Kalóriaszámláló
Gyalogtúra

A zempléni természet legjava

Gyalogtúra · Központi-Zemplén · nyitva
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • Sólyom-bérc
    / Sólyom-bérc
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kora reggeli Mlaka-rét
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A regéci vár és medencéje
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az István-kút felduzzasztott vize
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Nagy Péter-mennykő
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Hotel Kőkapu, a régi Károlyi-vadászkastély
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Elágazás a mennykő felé
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Andezittömbök a Pengő-kőnél
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A kőkapui tó
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Érkezés a Sólyom-bércre
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kőkapu vasúti kapuja
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Rét a gerinc felé tartva
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton a Zemplén szívébe
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A holtában is barátságos gerendaház István-kúton
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Gázló az Ördög-völgyben
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Zemplén közepén átvágó Kéktúra útvonala
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Fenyves egy északi lejtőn
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kulcsosház Rostallón
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Cserenkő-patak kőgörgetegei
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A tocsogós Mlaka-rét
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / István-kút nyírligete
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az étterem állomás is Kőkapun
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Sötét montán bükkös a Nagy Péter-mennykőnél
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kaszálórét a Nagy Péter-mennykő előtt
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Széttöredezett kőtömeg a Sólyom-bércnél
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kilátás a Kemence-patak felé a Nagy Péter-mennykőről
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Bükkös Rostalló körül
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A regéci vár a Sólyom-bércről
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A kulcsosház István-kúton
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Sólyom-kő szikláját éppen elkerüli a túra
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
m 900 800 700 600 500 400 300 200 100 18 16 14 12 10 8 6 4 2 km István-kúti kulcsosház és forrás Nagy Péter-mennykő Sólyom-bérc

A Zemplén völgyeinek mélyére, bérceinek fokára kalauzol ez a kiadós, élménydús körtúra. Felfedezzük a hegység központi tömegét, mélyen behatolunk a parányi kárpáti vadonba, ahol komor szépségű szirtek és elzárt, kőgörgeteges völgyek mozaikja vár.

nyitva
közepes
19,8 km
6:00 óra
703 m
703 m

A szerény magasságok ellenére a Zemplén mélyén valahogy könnyen elragadja az embert az érzés, hogy kárpáti vadonban jár. A páratlanul tagolt, csúcsokban és kisebb fennsíkokban is gazdag terep kanyargós, elzárt völgyei, illetve a meredek lejtők csak felerősítik ezt a benyomást. E hatalmas erdőtájnak csak kicsiny, elszigetelt zugaiban vetette meg lábát az ember, de a völgyek talpához simuló, csöppnyi falvak is a Magas-Zemplén szegélyén találhatók csupán. A központi terület különleges, sokoldalú kárpáti középhegység mozaikos erdőkkel, sziklakilátókkal és dús füvű kaszálórétekkel.

A Zemplén évmilliókkal ezelőtt kihunyt, bonyolult vulkanizmussal keletkezett, ami a kőzetek sokszínűségén is tetten érhető. Ennek megfelelően a hegységben a látványos felszíni formák széles spektrumával találkozhatunk: a sötéten strázsáló sziklabércek, mohos kőtengerek a szelíd táj legzordabb elemei.

Túránk a Kőkapu vadászkastélyától a rengeteg mélyére, szálbükkösök fenséges homályába kalauzol, és sziklák szorításában kapaszkodik a Kemence-patak felső ágait keretező magaslatokra. Ez a széles gerincvonulat az utolsó jégkorszak faragta sziklák birodalma is egyben, ezért hatalmas kőtornyokkal és nagyszerű kilátásokkal ismerkedhetünk meg: a Pengő-kő komor oszlopát körbenőtte az erdő, de a Nagy Péter-mennykő és a Sólyom-bérc a központi hegytömeg legszebb panorámáit kínálják. Színes fajösszetételű, hűs kaszálórétekkel megszakított erdőségben érintjük az István-kút mesés nyírligetét, végül völgyi sétával térünk vissza kiindulópontunkra.

A hosszú, fárasztó, de kiemelkedően izgalmas körtúra azoknak ajánlott, akik kíváncsiak a Zemplén egyedi varázsú, ritkán járt központi zugaira. A kevés turista miatt szinte semmi sem fogja elvonni figyelmünket a tájról, és a sziklabércek panorámáit is jó eséllyel élvezhetjük tartós magányban.

A szerző tippje

  • A túra előtt és után Kőkapun a vadászkastély éttermében van lehetőség enni, illetve itt találni magas minőségű szálláshelyet is.
  • A túra kezdő- és végpontját csak autóval, vagy a szezonálisan közlekedő kisvasúttal érhetjük el, ennek menetrendjéről tájékozódjunk előre a túra szervezésénél!
  • István-kúton egyszerű, olcsón bérelhető kulcsosház áll. A romantikus helyszín előzetes egyeztetés után vehető igénybe, a kulcsot postán küldi a gondnok.
  • Egyszerűbb szálláshely, kulcsosház található Rostallón is, ahol a túra eleje és vége összeér. Előzetes egyeztetés alapján itt is lehet éjszakázni.
  • Számítsunk rá, hogy a kilátóhelyek (Nagy Péter-mennykő, Sólyom-bérc) nehezen eresztenek, ezért számoljunk időt a bámészkodásra!
  • Vizet csak az István-kútnál tudunk vételezni (ami viszont mindig működik), ez azonban az útvonal végéhez közeledve található. Ezért vízzel készüljünk fel, ahogy élelemmel is, mert azt csak Kőkapunál lehet szerezni.
outdooractive.com User
Szerző
Dömsödi Áron
frissítve: 2020-04-30

Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
Pengő-kő, 712 m
Legalacsonyabb pont
Kőkapu, 239 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Pihenő

Pálházi Erdei Vasút (Kőkapu megállóhely)

Javaslatok és linkek

Kezdőpont

Kőkapu, parkoló (238 m)
Koordináták:
földrajzi
48.426687, 21.438942
UTM (Univerzális Transzverzális Mercator)
34U 532472 5363819

Végpont

Kőkapu, parkoló

Útleírás

Itiner

  • Kőkaputól a Z jelzést követjük Rostallóig.
  • Rostallónál jobbra fordulunk a S jelzésre, amin a következő turistaút-elágazásig maradunk.
  • Balra térünk a K+ jelzésre, amit a következő elágazásig taposunk.
  • Balra, a Kéktúra K jelzésére fordulunk.
  • A Pengő-kőre a K▲ jelzés vezet ki jobb felé.
  • Kitérőt teszünk a Nagy Péter-mennykőre a K▲ jelzésen, majd ezen is térünk vissza, és folytatjuk a Kéktúrán.
  • A Mlaka-rétről jobbra felkaptatunk a Sólyom-bércre a K▲ jelzésen, majd ezen is térünk vissza.
  • A Mlaka-rétet a S jelzésen hagyjuk el észak felé, Rostalló irányában.
  • Rostallón jobbra fordulunk a Z jelzésre, ezen érkezünk vissza Kőkapura.

A túráról részletesen

A Kemence-völgy

Ahogy a kisvasúti szerelvények elcsattognak a tó mellett, a víztükrön megcsillan a szinte a sziklaszirtből szervesülő vadászkastély (mai hotel) képe. A vonatok alagúton törik át a Kőkapu riolitszikláját, ezzel áthaladnak az épület alatt. (Érdekesség, hogy a szikla eredetét tekintve ritka a Zemplénben: egy kipreparálódott riolittelér, azaz olyan lávából keletkezett kőzettest, ami a felszín alatti hasadékokat töltötte ki, mielőtt kihűlt. A puhább rétegekből az erózió csomagolta ki.)

A mutatós kastélyt az erdőbirtokos Károlyi-család építtette svájci mintára, és mivel a közeli tarvágások nyomán cseperedő sarjerdők igen kedvelt búvóhelyei voltak a rengeteg vadnak, Kőkapu hamar híres vadászterületté avanzsált. Az előkelő vendégeket a füzérradványi kastélyban szállásolták el, majd 1-2 napra ide kísérték cserkelni. A legenda szerint olyan könnyű volt prédát ejteni, hogy a lustábbak a szobájuk ablakából is leteríthették a vadat. A „radványi trófea" nemesnek számított, a helyi sajtó rendszeresen beszámolt olyan méltóságok vadászatairól, mint Horthy Miklós vagy éppen Bethlen István.

Kőkapu a Zemplén központi részén, a településektől távol fekszik, kapcsolatát a külvilággal az autóút és a kisvasút jelenti. A völgyet vágó Kemence-patak neve a szláv kamenica szóból származik, jelentése, a „köves", a meder tekintélyes, szürke görgetegeire utal, hiszen a vízfolyás mélyen a hegység szívéből érkezik. Ágai évmilliós léptékben, ráérősen bontják és szállítják el a Magas-Zemplén bérceit. Az itt ideiglenesen megtelepedett ember pedig főként a fát fuvarozta a patak mentén - a sáros útviszonyok olykor meghiúsították a kihordást, miközben a kiegyezést követő gazdasági fellendülés, a közeli kassai bútorgyárak piaca egyre nagyobb erdőségek letermelését követelte meg. Ezért épült ki a századforduló előtt a hegység első vágányhálózata, a mai pálházi kisvasút elődje. Fénykorában a vágányok összhossza meghaladta a 17 kilométert, és a völgyrendszer legfelső zugaiba is elért. A vasutat egy időben Sárospatakig vezették, de volt olyan időszak, amikor a sínek egészen Nyíregyházáig kanyarogtak. Végül a közúti szállítás megerősödésével a kisvasútnak leáldozott, a pálya túlnyomó részét felszedték, de az 1990-es évektől egy rövid szakaszon újra folyik a személyszállítás.

Be a vadonba

Hátat fordítva a telepnek (ahol nyáron egy kis büfét is találunk), aszfalt úton, a Z jelzésen indítjuk túránkat Rostalló felé. Balra, a fák közt a kisvasút töltése követ, ami csak a patakátkelésnél keresztezi útvonalunkat. A zárt erdőt nézve nem nagyon emlékeztet már rá semmi, hogy a völgyben egykoron szép láprétek pompáztak (néhány pici képviselőjük maradt meg csupán, Pálháza közelében). Ahogy a havasabb telekre emlékező sípálya sem a régi már - de ezt csak akkor láthatjuk, ha átvágunk a fák közt a tanösvényen.

A völgyben tovább gyalogolva rövidesen Rostallóra, a kisvasút végállomására érkezünk, ahol fedett pihenőhelyet és kulcsosházat is találunk. A 18. század végétől a környék bükköseit a regéci (azaz a mai háromhutai) és hegyközi üveghuták hamuzsírigényének oltárán áldozták föl, ennek szolgálatában a patak perlit- és kvarchomokját, a békasót egy kőtörő vízimalom őrölte valahol a közelben. Miután a huták befejezték működésüket, a rostallói bükkösöket kifejezetten kímélték, nem vágták tarra, legföljebb meg-megritkították.

A S jelzésen jobbra fordulunk, és a régi kisvasút nyomán, megtépázott bitumenen hatolunk be a Határ-völgybe. A meredek, magas lejtőkre sűrű, sötét erdő árnyéka borul. Különösen kevés turistaút tárja fel a Központi-Zemplén tömegének völgyrendszerét, innen keletre például egyet sem találunk a hegyközi falvakig. Jobbra a Csattantyús-hegy lába ível fölfelé - meghatározó magaslat, hiszen egyes kutatók szerint önálló kitörési központ volt, alaposan lepusztult roncsának oldalában a vízhálózat rajzolata és a völgyek íves futása jelzi az egykori vulkáni palást szerkezetét. Szálbükkösben érjük el a Mar-lak egyszerű erdészeti házikóját, rétje mögött kettéágazik a völgy.

A S jelzés a Határ-völgyön balra kanyarodik, és felhagyott, növényfüggöny mögé bújt riolit kőfejtők mentén emelkedik. Nem is sejteni, de följebb, a hegyoldalban a lazább perlites környezetből tekintélyes riolitsziklát bontott ki az erózió: a Sólyom-kőt. Az erdeifenyves gyűrűjében égnek törő szirt csúcsa kettős tűben végződik, mellette szilaj sziklafal tornyosul, amiről emlékezetes a kilátás a hegység központi tömegére. Az erdei út egy hurokkal küzdi le a szintkülönbséget, végül gyengén jelzett, bozótos ösvényszakasz vezet ki egy apró rétre.

Vulkáni határon

A nyeregpont hozzávetőlegesen a Zemplén fő tömegét felépítő riolitos és andezites kőzetek határát is kijelöli. Mivel átlépjük az északnyugat-délkeleti csapású vonalat, a gyakorta zord sziklafalakban előbukkanó, sötétszürke andezit birodalmában túrázunk tovább. Nem kell sokat gyalogolnunk a balra induló K+ jelzésen, mire találkozunk vele: bükkösben kerüljük a Susulya-tető oldalát, és a Cserenkő-patak szűk, félhomályos mélyületébe kerülünk. A túloldalon mohos törmeléklejtő fölé hajlik a Hosszú-kő baljóslatú sziklasora. A földön heverő fatörzsekkel, letört ágakkal tarkított látvány már a Magas-Zemplén bérceinek páratlan, vadregényes hangulatát sűríti.

A nyugat felé szomszédos gerincen már a Nagy-Sertéshegy Erdőrezervátum (védőzónája) kezdődik, ahol a természet folyamatai érvényesülhetnek az ember szabályozó szerepe nélkül. Az apró vadon a környező, hatalmas rengeteggel együtt a hegységben megtelepedett farkasok által is járt, kedvelt zóna. A sűrű dorgói fenyves peremén lépdelve érdemes a pocsolyák körüli sarat figyelni, előfordulhat, hogy a kutyáéhoz hasonló, attól mégis eltérő, méretes tappancsnyomokat látunk, e nagyszerű, a túrázókat egyébként messziről elkerülő ragadozók „bélyegeit". Előrébb a vizenyős rétek mentén felbukkan a nyír, a beerdősülő területek hírmondója, ami rosszul viseli a nyomában előretörő, magasabb fajok árnyékolását, ezért jelenléte általában csak ideiglenes. Elhullva azonban gazdagítja a talajt, ezáltal előkészíti kényesebb társai számára. A nyílt tisztások után erdészeti kerítés mentén csatlakozik jelzésünk a Kéktúrába, amin balra fordulva folytatjuk menetünket.

Sziklák földjén

A soros szakaszt a változatos, vad erdők és a szürke andezit különféle formái határozzák meg, a Zemplén egyik legpompásabb részén járunk. Megkerüljük a Tokár-tetőt, és jobbra, mohos görgetegek szorításában kurta kitérőre invitál a K▲ jelzés: sétáljunk hát föl a Pengő-kő tornyához! A sötét sziklakolosszust túlnőtte az erdő, kilátás nincs róla, de jól megfigyelhetők rajta azok a geológiai jellemzők, amik a hegység hasonló sziklakibúvásainak létrejöttét magyarázzák. Az andezittömböket az utolsó jégkorszakban uralkodott jégkörnyéki éghajlaton gyakori fagyás-olvadás váltakozása faragta ilyenné: a pados, lemezes szerkezetű kőzet repedéseibe befolyva a víz újra és újra megfagyott, térfogata megnőtt, így lassan, apró darabonként szétpattintotta, felaprózta, visszabontotta őket. Lábuknál kiterjedt törmeléklejtő tanúskodik a lassú, napjainkban csökkent intenzitással zajló folyamatról, mely lassan falakká, vagy ha több oldalról hat, tornyokká farbrikálja a nyersen álló kőzetfelszíneket.

Visszakanyarogva a Kéktúrára, egy tetemes méretű tarvágás kerítésén át kilátunk a regéci vár büszke bércére és a háttérben hullámzó gerincvonulatra. Némely kutatók szerint a medence és a peremi magaslatok egy beroskadt vulkáni felépítmény, azaz kaldera alaposan átformálódott roncsai (a regéci várhegy pedig egy megszilárdult kürtőkitöltés maradványa). Kiemelkedően változatos erdőben, a fák függönye mögé rejtőzött sziklafal körül kanyarodunk a Nagy Péter-mennykő hátországába.

A K▲ jelek egy rétnél balra ágaznak ki, és magas füvű, tipikusan zempléni hangulatú kaszálón, majd göcsörtös bükkös ösvényén kalauzolnak a kilátóhelyre. Ahonnan lélegzetelállító a panoráma: a hegység tőlünk északra eső teljes tömege feltárul. Tagolt domborzat, végtelen mennyiségű, viszonylag meredek oldalú hegy és völgy, óriási rengeteg vesz körbe. Előbukkan a Hegyköz medencéje is, fölötte a füzéri vár fehér falai őrködnek, a háttérben a Milic-csoport már az országhatárt hordozza, aminek túloldalán a Szalánci-hegység domborul. Keleten, a Kemence-völgy íve mögött a Fekete-hegy piramisa és a Sátoros-hegyek csúcsai kéklenek. A lenyűgöző kilátást egy több tíz méter magas, a pengő-kőihez hasonlatos kifejlődésű sziklafalról élvezhetjük, kitettsége okán nem nehéz elhinni, hogy neve a nyári viharokban idetaláló villámokból származik. Lábánál már riolittufa van a felszínen, a kőbástya magassága pedig az egykori lávapad vastagságát őrizte meg. Legdélcegebb pontján a fal eléri a 32 métert, amivel hasonló eredetű társai közt rekorder a Zemplénben.

A Zemplén közepén

A nézelődés élményével feltöltekezve a K jelzésen indulunk tovább. Olykor fenyőkkel elegyedik a szüntelenül varázslatos erdő, a Pin-kúti-völgy felől hallatszó patakzengés csak még kárpátibbá festi a légkört. A Regéc környéki rengeteg a 17. század végén a hegység első üveghutáját szolgálta ki öles bükkjeivel, amiket a háromhutai völgybe vonszoltak le. Aztán a 20. századra rég bezárt a huta, megerősödött a tervszerűen kezelt erdő, és a '20-as években a tulajdonos Waldbott-uradalom az olaszliszkai nagyvasúti állomástól kisvasutat vezetett a háromhutai völgybe, majd a csatlakozó hegyoldalakra, és kíméletlen, sokszor a kor szabályait áthágó letermelésbe kezdett. Később (főként az '50-es években) az északi lejtőkre sok helyen fenyőket telepítettek, ezek sudár maradványfoltjai sajnos ma a szárazodó, melegedő klímával folytatott küzdelemben egyre több helyen alulmaradni látszanak. A szomszédos területek birtokosai, a Károlyiak és a Waldbottok az eladott faanyag után befolyó pénz egy részét visszaforgatták, vadaskerteket, vadászkastélyokat, utakat építettek előkelő vendégeik számára. Ahol nem nyúltak a rengeteghez, ott a '30-as években kormányzói vadhajtásokat is rendeztek.

Rövidesen elhagyjuk a szintben harántoló dózerutat, és lefelé indulunk az István-kúti nyírjes piciny medencéjébe. Egészen megváltozik a táj, amint a karcsú törzsű, fehér nyírek lepik el a lejtőt. Koronájukon átdereng a nap fénye, de a mélyedés alján, ahol a kulcsosházként üzemelő vadászház kőfalai is állnak, egészen sötét viszonyok uralkodnak.

A csapadékos, hűvös éghajlatot kedvelő nyírek az utolsó jégkorszak végén felmelegedő klímán, a fenyőkkel együtt törtek előre a kárpáti középhegységekben, ahonnan a későbbiekben aztán nagyrészt eltűntek. Ma Észak-Európában láthatjuk kiterjedt ligeteiket, de István-kút az a hely, ahol a táj gyengén megidézi a lappföldi miliőt: az ösvény elhalad a felduzzasztott tó mellett, ritkás liget pompázik, szélén, egy vén tölgy árnyékában barátságos gerendaházikó düledezik. A felhagyott erdészépület felújításra vár, a pár méterre található kulcsosházban éjszakázva azonban lehetőség nyílik a környéken tartalmas csillagtúrákat tenni (a kulcsot előzetes egyeztetés után, postai úton szerezheti meg, aki vállalja az egyszerű, de kellemes körülményeket). Az értékes élővilágú kaszálórétet visszahódítaná az erdő, fennmaradását ezért természetvédelmi célú kaszálás szavatolja. A tájba harmonikusan illeszkedő ház mögötti ösvényen kereshetjük fel a mindig működő, jéghideg (és tiszta) vizű forrást, mely a két egyszerű épülettel és a sütögetőhellyel együtt meglehetősen egyedi keverékké avatja István-kutat: a kis telep távol eső, természetes zug benyomását kelti, miközben mindennel el van látva, ami néhány itt töltött naphoz szükséges.

Sólyom és ördög

Elhagyva a parányi ligetet, bükkösben, tágas úton kanyarodunk át a vizes talajú, zsombékos Mlaka-rétre (aminek szláv eredetű neve is „tócsát" jelent). Az utolsó szakasz megkezdése előtt semmiképp sem érdemes kihagyni a Sólyom-bérc kilátását: felkereséséhez a jobbra kitérő K▲ jelzést kell megkeresnünk, melyet nem könnyű detektálni, mert a magas fűben csak közelről feltűnő a szűk csapás. A meredek lejtő bükk törzsein már jól követhető az ösvény, ami egyre növekvő kőgörgetegeken, végül moha borította sziklatornyok szorításában vezényel ki a Sólyom-bérc teraszára. A széles andezitfal tetejéről Háromhuta völgyére látunk rá, pontosabban az azt rejtő vonulatokra, és a közelben magasodó regéci várra. Elzárt, békés, terjedelmes erdőtáj hullámai, a zempléni terep legjava rajzolódik ki körben. És mindezt egy zord (a korábbiakkal megegyező keletkezésű) szirt kevesek által felkeresett hátáról, a vadon mélyéről szemlélhetjük. (A bástyák oldalát mászóutak hálózzák be.)

Aláereszkedünk a Mlaka-rétre, aminek pihenőjénél a fák közé ékelődő S jelzésre térünk. A turistaút az Ördög-völgy oldalában fokozatosan veszít szintet eleinte átláthatatlan erdei környezetben, amit jobbról a bedőlt törzsektől és a patak által kimosott szikláktól menedékes szurdok cserél le. Lassacskán leérünk a partra, és gázlón kelünk át a patakon. A mélyen bevágódott, árnyas völgy végül Rostallónál egyesül szomszédjával, ahonnan a már ismert betonon, mintegy 10-15 perc alatt érkezünk meg Kőkapuhoz.

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

  • A túrát érdemes autóval megközelíteni.
  • Kőkapu a pálházi kisvasúttal érhető el, ez azonban csak szezonálisan jár. A menetrendről mindenképp tájékozódjunk előre!
  • Ha a túra végén lekéssük a kisvasutat, csak abban bízhatunk, hogy a Kőkaputól autóval távozik valaki, aki elszállít Pálházáig, máskülönben marad a gyaloglás.

Megközelítés

  • A túra kezdő- és végpontja a Kőkapu melletti parkoló.
  • Kőkaputól a betonút vezet el Kishutára, illetve azon keresztül Pálházára (ez 5, illetve 8 km gyaloglást jelent).

Autóval

  • A Kőkapu parkolójában hagyhatjuk az autót.
Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

  • Zempléni-hegység turistakalauz

A szerző által javasolt térképek:

  • Bármely Zempléni-hegység turistatérkép

Felszerelés

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz TERMÉSZETJÁRÓ app.


Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Erről a tartalomról még senki nem kérdezett.


értékelések száma

Írd meg az első hozzászólást!

Még nem szólt hozzá eddig senki.


A többiek fényképei


Állapot
nyitva
Nehézség
közepes
Hossz
19,8 km
Időtartam
6:00óra
Szintemelkedés
703 m
Szintcsökkenés
703 m
Körtúra Szakaszosan teljesíthető túra Szép kilátás Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek Növénytani érdekességek Állattani érdekességek Hegyi vasút, kötélpálya megállóhely Tipp Csúcstúra Egészséges környezet

Statisztika

  • 2D 3D
  • Tartalmak
  • Új pont
  • mutasd a képeket képek elrejtése
: óra
 km
 m
 m
 m
 m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!