A Morgó és a Csömöle titkai

Itiner

• A kismarosi állomástól a Z jelzésen indulunk el.
• Meredeken emelkedünk, majd a Z▲ jelzésen kimegyünk a Nagy-kőszikla kilátópontjára.
• Visszatérünk a Z jelzésre, és a vadkerítés kapujáig követjük, ahol a becsatlakozó P+ jelzésre térünk.
• A P+ jelzésen kb. 1 km múlva érjük el a P jelzést.
• A P jelzésen nyugat felé rövid kitérővel elérhető a Pusztatorony a PL jelzésen.
• A P jelzésen északkelet felé megyünk tovább a S jelzésig.
• A S jelzésen kelet felé indulunk, ami a Kismaros-Morgó buszmegállóhoz vezet.

A túráról részletesen

A Királyréti Állami Erdei Vasút kismarosi végállomásától a Z jelzésen indulunk el a Szokolyai úton, amiről a Fácán utcánál, a vízmű kerítésénél térünk le északnyugat felé. A Dézsmás dűlőnél egy kis ösvényen elhagyjuk a házakat, villanyoszlopok mellett kaptatunk felfelé. Ez a túra legmeredekebb szakasza, pihenésképpen az emelkedő felső részéről érdemes időnként hátranézni, hogy a Naszályban és az oldalába horpadó kőbányában gyönyörködjünk. A Nagy-Morgó gerincén széles kavicsos út (Kilátó út) vezet újra házak mellett. Kicsit több mint 1 km múlva délkelet felé ágazik le a Z▲ jelzés a Nagy-kőszikla kilátópontjához, ahonnan egy kevésbé ismert perspektívából láthatjuk a Dunakanyart.

Visszatérve a hosszan, egyenesen tovább futó Z jelzésre elérjük a túra legmagasabb pontját a Gál-hegyen. A Száraz-fák rétjén az elágazásnál tovább követjük a Z jelzést, miközben szép kilátást kapunk a Boglya-kőre és a Kóspallag környéki hegyekre. A szomszédos Nagy-Kelemen-hegyen találjuk a híres Afrika-kutató és vadász Kittenberger Kálmán egykori magaslesét, amit a kisinóci vadásztábor lakói 2007-ben felújítottak. Kittenberger emlékét az itt elhelyezett tábla is őrzi.

A gyepet elhagyva újra cseres-kocsánytalan tölgyes erdőben folytatjuk  az utunkat. A Z jelzésről a vadkerítés kapujánál térünk át a P+ jelzésre, amin a Toronyaljai-horgásztóig megyünk. Itt az út becsatlakozik a P jelzésbe, amin először nyugat felé indulunk. Az útbevágás utáni erdővel borított kis domb tetején áll az egykori Pusztatorony, vagy más néven Bibervár romja, amihez a PL jelzés visz. Visszafordulunk, a P jelzésen megkerüljük a horgásztavat és a Boglya-kőig követjük a réteken át.

A Boglya-kő dombján egy különleges alakú, szénaboglyára emlékeztető képződmény van, melynek anyaga a kemény andezit alapkőzet még erősebb összecementálódásából keletkezett, durvatörmelékes agglomerátum. Ez a miocén vulkánok lávadómjainak összeomlásakor keletkező izzófelhők, blokk- és hamuárak összecementált üledéke. A vulkanizmus vége felé magas kovasavtartalmú hévizes oldatok itathatták át a sziklát, amik azt még keményebbé és ellenállóbbá tették. A sziklaalakzat az őt körülvevő puhább rétegek közül elsősorban a pleisztocén jégkorszakok során preparálódott ki kifagyásos aprózódással. A kifagyásos formák kialakulását segítette a hegy aljában levő patakvölgy, mely gyorsan elszállította az így keletkezett törmeléket. 

Itt a S jelzésre térünk rá keleti irányba. Az erdőből kiérve, a gyep szélén az alacsony termetű, több négyzetméteres alacsony foltokat borító, védett parlagi rózsa sarjtelepeivel találkozunk. A keskeny úton először a Száraz-fák rétjére érünk vissza, melynek erről a részéről is szép kilátásban lesz részünk, majd a Csömöle-völgyön át ereszkedünk lefelé. Elhaladunk a Riezner- és a Testvér-forrás mellett. Előbbit a Természetbarátok Turista Egyesület Budai Osztályának tagjai foglalták a turistaalap építkezési segélyével, majd 1920. szeptember 5-én avatták fel a tragikus körülmények között elhunyt tagjukra, Riezner Jánosra emlékezve. A forrást az egyesület tagjai tizenhat év múlva újjáépítették, majd 1959-ben a Helyiipari Természetbarát Liga állította helyre. A pár száz méterre fakadó, nem iható vizű Testvér-forrást 1941-ben foglalták. Mindkét forrás környékét az 1974. december 31-én Kismaros és Verőce községek egyesítésével képzett Verőcemaros önkormányzata újíttatta fel 1980-ban. A Testvér-forrástól bő másfél km múlva érünk le Kismaros-Morgó buszmegállóhoz.