A martalócok nyomában

Itiner

• A kiindulópontról keleti irányba indulunk a P jelzésen egy ötös elágazás érintésével. 
• 1,4 km után jobbra térünk az utunkat keresztező Z▲ jelzésre, ami a Martalóc-kút érintésével visszavezet a már érintett ötös elágazáshoz. 
• Az elágazásban a P▲jelzésre váltva kapaszkodunk a Péter hegyesén álló Galya-kilátóba. 
• A kilátóból a déli irányba induló K jelzések vezetnek vissza a kiindulópontra.  

A túra részletes leírása

A Galyatető Turistacentrum épületétől a mögötte kialakított parkoló túlvégéig jelzés-kavalkád kísér minket: a K, P, S, P+, Z▲, Z●, a Mária-út lila ᵯ jelzése és a Mátrabérc tematikus út ʍ jelzése ezen a rövid szakaszon együtt halad. Utunk első részén, a lefelé tartó szakaszon végig a P jelzést kell követnünk. A parkoló végén balra térünk az erdőbe. A széles erdészeti úton ereszkedve hamarosan keresztezzük az egykori sípálya vonalát. Az egy kilométer hosszúságú, 200 m szintemelkedésű sáv szélén a 2000-es évek elejéig csákányos felvonó juttatta a téli sportok kedvelőit a dombtetőre. Telente a hó borította lejtőn manapság síléccel, snowboarddal vagy szánkóval is lecsúszhatunk, de bele kell kalkulálnunk, hogy utána fél órát kell felfelé talpalni a hegyoldalban. 

Lejtő, gatyafék, panoráma

Tízpercnyi ereszkedést követően érkezünk a Péter hegyese és a 886 méter magas Köves-orom határnyergébe, ami a hegy északi oldalában futó turistautak csomópontja. Ebben az ötös elágazásban a P jelzésen lefelé megyünk tovább. Az ösvény szinte a lejtő irányára merőlegesen halad, sűrűn átmetszve a térképre rajzolt szintvonalakat. Az intenzív ereszkedést csak egy rövid, 250 méteres szakasz töri meg, amikor jobbra rátérünk a széles erdészeti útra. A szintező séta után balra fordulva újra nekivágunk a comb- és farizmokat erősítő lejtmenetnek. Az utolsó métereken egy erdőirtás területére érünk, ahol a fakitermelés miatt kinyílik a táj, lenyűgöző panorámát rajzolva a hegy oldalába ütött seben. A látvány bal oldalát a Galyavár meredeken leszakadó oldala nyitja; tőle jobbra Mátraalmás háztetői pöttyözik pirosra a tájat, mellette alacsonyabb csúcsok apró hullámai törik meg a horizontot. 

Az irtás közepéig ereszkedve utunkat keresztezi a Z▲ jelzés; ezen jobbra térve induljunk tovább! A keskeny, vályú alakban kitaposott ösvényt nyáron szinte behálózzák a méternyi magasságba nyúló növények. Nem árt a lábunk elé figyelni, ugyanis még száraz időszakban is előfordulhat, hogy bokáig merülünk a hegyoldalból leszivárgó, itt felgyülemlő vízben. Az irtásfolt szélén hamarosan elnyel minket az erdő. A szintező sétának egy jobbos, már-már visszafordítónak tetsző hajtűkanyar vet véget. Innen egészen a Péter hegyeséig folyamatos kaptató vár ránk. 

Kapaszkodás a csúcsra frissítéssel

A ▲ jelzések mindig valamilyen hegycsúcsa vezetnek bennünket - feltéve, ha a megfelelő irányt választjuk. Ebből már sejthető, hogy nem sok pihenővel szolgál az előttünk álló út. A Z▲ jelzés emelkedője kalandokat is tartogat. Először kereszteznünk kell a lefelé kacskaringózó Martalóc-patakot, ami nagyobb vízhozam esetén állít  kihívás elé bennünket a csúszóssá váló talajon. Hamarosan érintjük a már keresztezett sípálya szélét, majd megérkezünk a Martalóc-kúthoz, aminek a vize a Martalóc-völgyet formálja, alakítja. A forrás foglalata igen meredek, morzsalékos talajon van, így még száraz időben is óvatosan közelítsünk meg, mert könnyű elcsúszni! 

A Z▲ jelzés látványos sziklaszirtek mellett vezet az ötös elágazás nyergéig. Innen még egy erőpróba vár ránk a P▲ jelzésén a csúcsig. (Ha maradt még bennünk energia, egy másfél kilométernyi oda-vissza kitérővel felfedezhetünk két forrást is a Z● jelzésen.) A P▲ az Országos Kéktúra K jelzéséhez csatlakozva visz fel a kilátóhoz. A 30 méteres, több építészeti díjat besöprő torony tetejéből az Alföld laposan elnyúló síkjától a Cserhátban, a Mátrában, a Bükkben, sőt a távoli Tátra csúcsaiban is gyönyörködhetünk. A padon ülve kipihenhetjük az út fáradalmait, miközben körbepásztázzuk a tájat. A túra kezdőpontja innen mindössze pár száz méternyire található a délkelet felé induló K jelzésen.