A Magas-Börzsöny északi gerincein

Itiner

• Királyházáról az aszfaltút K◼ jelzésén indulunk északi irányba. 
• Az utolsó épület után a P jelzésen balra térünk.
• A P● jelzésen kitérőt teszünk a Tűzköves-forráshoz.
• A P jelzésre visszatérve a Nagy-Mánán keresztül a Csóványosra kapaszkodunk.
• A főcsúcsról P jelzésen visszatérünk a Sasfészek-bérc turistaút elágazásáig.
• Balra a P◼ jelzésre fordulunk, és a Rakottyás-bércre bandukolunk.
• P⩍ jelzésen rövid kitérőt teszünk a József főherceg emlékműhöz.
• P▲ jelzésen a Rakottyás-bérc egy kilátópontjához sétálunk.
• Visszatérve a P◼ jelekre Kiályházára ereszkedünk.
• A kiindulópontot a K◼ jelzésen érjük el.

Túraleírás

A pagony dalnoka és az olimpiai versenyző

Királyháza épületeit az aszfaltút K◼ jelzésén hagyjuk magunk mögött északi irányba, Kemence felé indulva. Hamar elágazáshoz érkezünk, ahol balra, a P jelzésre kanyarodunk, és 100 méter után egy újabb balos fordulóval behatolunk a Rózsás-patak völgyébe. A csörgedező vízfolyás mentén az 1970-es évekig sínpálya vezetett az erdő sűrűjébe; ennek a helyére épült széles kocsiúton menetelünk az andezitköves mederrel párhuzamosan. A hangulatos erdei úton sétálva kiépített pihenőhelyet pillantunk meg, mögötte pedig a patak sziklába vájt öblözetében egy forrásfoglalást találunk a P● jelzésen. Áradások idején a víz ugyan ellepi a szivárgó hasadékvíz kőtálját, de nyugodt időszakban feltölthetjük kulacsainkat a kiváló vízzel. A sziklafalon emléktábla mutatja, hogy a hely a magyar vadászok és a természet mesterírójának, Bársony Istvánnak Tűzköves-forrása. 1910-ben állíttatta a környékbeli bérlő Szokolyi Alajos exolimpikon, aki a századforduló időszakának sokszínű és ismert alakja volt. Tájékoztató táblán tudunk meg többet a két férfiról, és elolvashatjuk a Tűzköves-forrás eredettörténetének krónikáját is.

Völgyből a bércre

Tovább indulva a Rózsás-patak mentén a hegyoldalba kapaszkodva kerülünk meg két gázlót, aztán a szurdok kettéágazik, és egy meredeken leereszkedő gerincet fog közre. Itt jobbra fordulva a kisvasút hídpillérjének maradványai mellett átlábalunk a vízfolyáson, és a szomszédos Rakottyás-völgybe térünk, ahol átkelünk a másik patakon is. Innen utunk a gerincvonalra kapaszkodik, és szuszogtató emelkedőn vágunk neki a Nagy-Mána-bérc erős kaptatójának. Ahogy keresztezzük a szintvonalakat és egyre jobban feltárul a környék látványa, konstatáljuk, hogy mekkora pusztítást okozott a faállományban a 2014 decemberi jégkár. Az ágakra, törzsekre fagyott ónos eső súlya alatt nagy területeken tizedelődött meg az addig zárt bükkerdő.

A sportértékkel rendelkező, igen meredek hegyi ösvény első szakasza csúszós, kőmorzsalékos, ezért figyeljünk, hogy hová és hogyan lépünk - akár a fákat kapaszkodóként használva is haladhatunk. A legnehezebb részen túllendülve egy szikla felett különös, harangláb alakú, faragott emlékhelyhez érkezünk, melyen egy szélcsengő üdvözli az arra járót. Az építmény a fiatalon elhunyt Tóth Péterre emlékeztet, akit tragikus baleset áldozata lett egy túrája alkalmával.

Manna a Nagy-Mána

Tovább haladva dús füvű tölgyesben folytatjuk, majd ahogy egyre feljebb kapaszkodunk, csodás bükkfák alatt lépkedünk, melyek között számos idősebb példányt is látunk. Helyenként vulkáni sziklákon lépünk át, aztán egy nagyobb kőtörmelékes szakasz azt jelzi, hogy a Nagy-Mána csúcsa alá érkeztünk. Az eddigi sűrű erdőből kiérve hirtelen kopár sziklagyepes térszínen járunk, ahonnan festői kilátással jutalmaz a természet. Menetirányunkban magasodik a Csóványos sötétzöld, kerek tömbje, balra a Pogányvár összefüggő, bársonyszerű erdőséggel borítva, míg mélyen alánk vágódik a Rózsás-patak szurdokvölgye, amelynek legfelső szakasza csaknem a főgerinc vonalába harap. Ahol a fák lombozata engedi, ott a Rakottyás-bércre is kilátást kapunk. A látványt a 2014-es jégkár okozta sebhelyek tarkítják, a hatalmas fatörzsek gyufaszálként hevernek a hegyoldalban. A csúcs utáni keskeny gerincél, amely Nógrád és Pest megye határát is kijelöli, remek sziklás pihenőhelyeket kínál. Érdemes leülni az andezit padok valamelyikére és élvezni a panorámát, elmerülni az ember által kevéssé háborgatott csodálatos erdőtáj vadonjának hangulatában. Nézzünk szét a réten is: évszaktól függően ritka, védett növényfajokat is felfedezhetünk. A karsztbokorerdők, cserjések, ligetek kora nyári színfoltjaként a turbánliliom, sziklagyepeken a tarka nőszirom, sárga kövirózsa, havasalji rózsa virít. Az égbolt felé tekintve portyázó hollót, ölyvet vagy sast is megfigyelhetünk. A vidék, melyen keresztülvágunk, sok vadat rejt a Csóványos oldalaiban: a sűrű erdőkkel, meredek hegyoldalakkal körbevett bérctisztások jó életterei a rőtvadnak. Ha igazán szerencsések vagyunk, hazánk egyedüli nagymacskáját, a hiúzt is megpillanthatjuk. Bár a környéken él, a nemzeti park szakemberei is csak kivételesen látják, leginkább nyomokból és szőrmintákból, illetve a kameracsapdás felvételekből tudunk börzsönyi jelenlétéről.

Sasfészek-bérc

Pár méter süllyedés után ismét emelkedni kezd ösvényünk a Sasfészek-bérc hátán, ahol magas fűvel benőtt kőriserdőn vágunk keresztül. A gerincszakasz mentén több helyütt is az ősi vulkanizmus tanúiként lávapadokat és eltérő nagyságú kövekből, valamint finom hamuból egybesült breccsákat tanulmányozhatunk. A keskeny gerincélt mindkét oldalról meredeken leszakadó völgyek kísérik: a Rózsás- és a Rakottyás-patak szurdokai. A lezúduló csapadékvizek árkolták fel a magas-börzsönyi óriásvulkán északi kúppalástját, de hasonló eróziós formák jellemzőek minden irányba, a főcsúcs tömbjéből kiindulva. Elhagyjuk a P◼  jelzésű turistaút jobbra kiágazó kereszteződését, amerre a Csóványos meglátogatása után folytatjuk majd túránkat, és egy utolsó rohammal felkapaszkodunk a központi vulkáni peremre, a Három-hányás nevű nyeregbe. Ez a Börzsöny legmagasabb gerincének a Csóványos és a Magosfa közötti hágója, az egykori óriásvulkán lepusztult kalderaívének egy szelete. Eddigi jellemzően meredek csapásunk immár laposodik, és enyhén emelkedő terepen, bükkök és kőrisek tövében baktatunk a közeli főcsúcs irányába. A kitett gerincvonalon vezetett ösvény szél tépázta erdőben vezet: a heves viharok és a jég ágakat szakítottak le, amelyek összevissza borítják a felszínt. Kőmezőkön is átvágunk, a szerteszéjjel heverő kisebb-nagyobb vulkanitok a jégkorszakok idején, jelentős fagyaprózódás hatására darabolódtak fel. Elsétálunk a Börzsöny legmagasabban eredő, de már csak időszakosan szolgáltató csorgója, a Felső-Rózsa-forrás mellett, és pár perc múlva a hegység legfelső pontján állunk.

A Börzsöny tetején

Eredetileg egy geodéziai mérőtorony betonhengere magasodott a csúcson, amit 2014-ben újítottak fel és építettek át kilátónak. Fellépcsőzve a tetejére hazánk egyik legszebb panorámájában gyönyörködhetünk. A teljesen szabad körkilátás igazán pompás; pestiesen szólva: ilyen nincs a Körúton! A látvány és az érzés kárpótol az eddigi szintek megtételéért. Nagyszerű rálátás van a hegység központi részére, a Magas-Börzsönyre, amely az ország egyik legnagyobb, lakatlan hegyi tája, összefüggő erdősége. Könnyen felismerhető az ősvulkáni kalderaív. A Miklós-tetőtől a Magosfán, a Csóványoson és a Nagy-Hideg-hegyen keresztül húzódó egykori perem ma a Börzsöny legmagasabb gerincének egy szakasza, amely kiegészül a Vár-bérc – Holló-kő oldalgerinccel; ez a katlan nyugati széle.  Az üstszerű mélyedést a Csarna-patak töri át északi irányba, magába gyűjtve a lefolyó mellékvölgyek vizeit. A hazai viszonylatban nagy erdők és szintkülönbségek, a sziklabércek és a belső mély patakvölgyek, valamint az oldalgerincek hálózata a bakancsos turista számára a hazai átlagnál vadabb túratereppé avatják a Magas-Börzsönyt. Dél felé a látóhatárt a Visegrádi-hegység keretezi, Dobogó-kő térségét szemlélhetjük, és jól kirajzolódik a Vörös-kő jellegzetes letörése is. A Duna egy szakaszát is megpillanthatjuk, az előtérben pedig a Dél-Börzsöny vonulatait, medencéit látni. Még közelebb a Csóványos – Nagy-Hideg-hegy – Nagy-Inóc gerincszakasz húzódik. Észak felé a messzeségben Ipolyságot, Drégely várát, közelebb a Magosfát szemlélhetjük. Tiszta időben feltűnik a Mátra, de a felvidéki Kárpátok vulkanikus hegységei (pl. a Szitnya, Körmöci-hegység, Polyána) és a Tátrák is megmutatják magukat. Nyugatnak pedig, az Ipoly és a Garam Dunába ereszkedő lapos öntésterülete nyúlik a végtelenbe. A látnivalók beazonosítását feliratozott fényképes táblák segítik, a kilátó szintjein és aljában elhelyezett tablókon pedig sok érdekességet tudhatunk meg a Csóványosról, és a Börzsönyről.

Visszamászva a toronyból a kiépített pihenőhelyen leülhetünk kicsit. A kilátótól nyugati irányba is találunk az egykori vulkáni működésből származó törmelékes sziklákat. Egyikükre emelték a Béke emlékművet, amelynek megható és figyelemfelkeltő története van. 1914 szeptember elején négy fiatalember börzsönyi túrára ment. Ekkorra Európa már lángba borult: kitört az első világháború. Itt, a Csóványoson fogadták meg, hogy 10 évenként azzal a szándékkel másszák meg a csúcsot, hogy kifejezzék békevágyukat, hangsúlyozva ezzel a háborúk értelmetlenségét. Ebből indult ki a Béke Túrák mozgalom, amelyet az újpesti természetbarátok szerveztek meg 1924-ben először, és legutóbb 2014-ben a centenáriumi alkalommal. Az emlékoszlopot 1964-ben építették az 50. évfordulóra. Az első világégés számos turista szervezetből ragadott el tagokat a frontokon. Az 1920-as, '30-as években több egyesület is emlékműveket emelt hősi halottai tiszteletére.

Át a másik bércre

Miután elég időt töltöttünk a csúcson, a P jelzésen visszasétálunk a Sasfészek-bérc elágazásáig, ahol balra térve a P◼ jelzés csapására fordulunk. Királyházára egy másik, Csóványosról leereszkedő gerincen, a Rakottyás-bércen érkezünk majd vissza. Először a Rakottyás-patak forráságának völgyfője fölött, a hegyoldal szintútján harántolunk a jégkár által megtizedelt kőrises bükkösben. Szomorú nézni a gyökerestül kifordult fákat, viszont így legalább a még álló, de többnyire ívben meghajlott törzsek között az Ipoly irányába panorámát kapunk, jól látszik a folyóparti Ipolyvisk község is. A földön fekvő, lassan elkorhadó holtfák számos védett rovarfajnak és lárváiknak, így például a Duna-Ipoly Nemzeti Park címerállatának, a havasi cincérnek (ami 2019-ben az Év rovara volt) is lakhelyül szolgál. Ösvényünktől balra a hegyoldalban hatalmas tornyok jelzik, hogy a Viski-kövek vulkáni breccsa kőalakzatainál járunk. A tűzből született, lenyűgöző sziklapiramisok előfutárjai a többi vulkanikus formakincsnek, amelyekkel lefelé tartó utunkon találkozunk. A meredek, köves hegyoldalak kiváló életterei a Korzikáról és Szardíniáról betelepített vadjuhnak, a muflonnak. A hímek önmagába visszacsavarodó, csigának is hívott tülkös szarv trófeája értékes zsákmány a vadászok körében.

Lefelé a Rakottyáson

Átvágva a megtépázott erdőn a Rakottyás-bérc gerincvonalára csatlakozunk, ahol már összefüggő és háborítatlan bükkpagonyban kezdünk ereszkedni. Egy kereszteződésben P⩍ jelzés hív a vadon homályába, és ne is álljunk ellent! Az ösvényen monumentális kőobeliszkhez érünk, amelyet Mátyás király itteni vadászatainak és József főherceg 1000. szarvasbikája elejtésének emlékére emeltetett a Tűzköves-forrásnál megismert Szokolyi Alajos vadászati bérlő. Belegondolni is szédítő abba az erőfeszítésbe, amit a Kárpátok-szerte szenvedélyesen cserkelő Habsburg főnemes kifejtett, hogy már 37 éves korára összejött neki ez a kerek szám.

Tovább ereszkedve a bércháton egy a jégkorszakban felaprózódott kőtenger szürke görgetegén kelünk át, majd jobbra meredek hegyi tisztás szélére invitál a kiágazó P▲ jelzés. A nyílt és köves hegyoldalból rálátásunk adódik a Rakottyás-patak mély völgyére, a szemközt magasló, korábbi útvonalunkat hordozó Sasfészek-bércre, valamint a mögötte csúcsosodó Pogányvár kúpjára. A csapás hurokszerűen visszatér a P◼ jelzésre. Rövidesen letérünk a gerincpozícióból, és meredek ereszkedővel a Rend-kövek gomba alakú szikláinál találjuk magunkat. Az eltérő keménységű – és ezért máshogyan pusztuló – törmelékes- és lávakőzetekből felépülő tornyokat az erózió faragta ilyen sajátos formájúra.

Széles kocsiúton kanyargunk tovább Királyháza felé a közben füves aljú tölgyessé változó erdőben. Nyugatról kerüljük a Bangola-tető kiemelkedését, majd lejutunk a Királyné pallagjának hívott régi kaszálórétre, ahol „Beatrix királyné és udvarhölgyei mulattak, míg a királyi férj az erdők vadját űzte” – utal Corvin Mátyásra az 1931-es túrakalauz. Még egy tisztás szélét keresztezzük, és visszaérkezünk a Rózsás-patak völgyébe, ahol hídon kelünk át a vize felett. A túlpartján balra térve a már ismert úton cammogunk vissza Királyházára. Az utolsó métereket a kiindulóponthoz a K◼ jelzésen tesszük meg.