A Magas-Börzsöny csúcsköre

Itiner

• Királyrétről a Z+ jelzést követjük a Szén-patak völgyének aszfaltján.
• Egy elágazástól a Szén-pataki kulcsosházig a Z◼ jelzést követjük, maradunk az erdészeti úton.
• A Szén-pataki kulcsosház előtt egyenesen térünk rá a csatlakozó K◼ jelekre, amiket a Fultán-keresztig követünk.
• A Fultán-kereszttől a Csóványosig a K jelzésen túrázunk.
• A Csóványostól a Nagy-Hideg-hegyig a K jelzést követjük.
• A Nagy-Hideg-hegyi turistaháztól a K◼ jelzésen ereszkedünk a Nagy-Vasfazék-patak völgyfőjébe.
• A csatlakozó K+ jeleket követjük lefelé, egészen Királyrétig.

A túra részletes leírása

Szokolyahuta és ipari múltja

Királyrét, a népszerű kirándulócélpont patakok összefolyásánál fekszik, középkori uralkodóink kedvelt vadászhelye és Beatrix királyné egykori fürdőhelye is volt. Régebbi neve, Szokolya-Huta a 18. században itt folyt vaskohászatra utal. A környék több vasérc-előfordulása régóta ismert, a hercegi uradalomban végül 1778-tól állt működésbe a vaskohó, melyhez hámor is tartozott - ez egy olyan ipartelep, ahol a vasat nagy méretű, súlyos kalapácsokkal dolgozták fel. A vasmű 1791-ig működött; ezalatt sokféle jó minőségű öntött- és kovácsoltvas árut termelt. A korabeli leírások szerint az üzem bezárását a hajtóvíz gyakori hiánya okozta, ami évente legfeljebb 6 hónapig állt rendelkezésre kellő mennyiségben. A telep 1926. március 26-án kapta mai Királyrét elnevezését, az itt lakók azonban még sokáig „hutaiaknak” vallották magukat.

Királyrétről a Z+ jelzésen, aszfaltúton indulunk el a Szén-patakkal párhuzamosan, amely többféle emberi tevékenység emlékét is rejti. Neve a szénégetésre utal, vizét munkára fogták. Először a vasműhöz használták fel a faszenet és a vízenergiát, majd az üzem bezárása után faúsztatásra és fűrészüzem működtetésére hasznosították. Kisvasút is épült a völgyben, az 1960-as évek végéig a jelenlegi műút helyett sínpár vezetett a Börzsöny rengetegébe szállítási céllal. Ennek - és a más patakvölgyekben is kiépített, egykori hosszabb vonalhálózatnak - máig használt része a Királyrét-Kismaros szakasz.

Az erdei nyersanyagszállítás speciális formáját jelentette a faúsztatás, egy igazi ipartörténeti különlegesség. Míg a kárpáti hegységív magasabb tagjain általánosan elterjedt volt a 20. század elejéig a kivágott fák víz általi továbbítása, ilyesmiről a középhegységeink közül csak a Börzsönyből tudunk. A módszer lényege, hogy a patakokat gátak segítségével felduzzasztották, alatta a rönköket a mederben felhalmozták, majd a zsilipek megnyitásával a lezúduló víz lesodorta a törzseket egy nagyobb vízfolyásig, ahol tutajokba (régiesen: szál-, vagy talphajóba) kötözték azokat, és úgy szállították tovább az értékes kárpáti fát, végül már a Dunán vagy a Tiszán. Alkalmazásához precízen megépített és karbantartott tározó-, gát-, és csatornarendszerre, valamint hozzáértő szakemberekre volt szükség. Bizonyos hegyi vidékeken a népesség nagy része fakitermelésből és tutajozásból élt. Az így mozgatott faanyag és maguk a tutajosok is az ország messzi vidékeire eljutottak. Ezt az úsztató infrastruktúrát a Börzsönyben, a Szén-patak – Morgó-patak vonalában, illetve a mellékvölgyek egy részében építették ki, ahol helyenként még ma is láthatóak a rendszer feltárt maradványai. (Királyrét történetét az annak központjában kialakított, igényes és tartalmas látogatóközpontban ismerhetjük meg közelebbről, a felsorolt ipartörténeti megoldásokat pedig emlékezetes, interaktív makettek szemléltetik.)

Irány a Magas-Börzsöny!

Hosszan követjük az alig észrevehetően emelkedő autóutat, amin fiatalosok mentén baktatunk, a Szállásoki-rétnél észrevétlenül hagyjuk el a hajdani vasércbányát is. Hosszú, eseménytelen séta segít erőt gyűjteni a várható kihívásokhoz. Egy balkanyart elágazás követ, maradunk az aszfalton, de már a Z◼ jeleket kell követnünk. Kisvártatva a Szén-pataki kulcsosház épületéhez érkezünk, előtte patak csobog és foglalt forrás ered. A mellette lévő sorompón átlépve indul utunk következő, legfárasztóbb szakasza.

A K◼ jelzésen folytatjuk túránkat: balra térünk, s felkaptatunk a fák között. Az erdészeti szállítóút kanyarjait vágjuk át újra és újra, miközben helyenként egészen meredeken emelkedünk. Szűk, köves csapáson gyűrjük le a szintet, nem adja könnyen magát a Magas-Börzsöny. Folyamatosan halljuk az alant rohanó patak zúgását, miközben a Hárs-gerinc apró orrán kapaszkodunk, amire itt-ott ki is látunk. A Hárs-kaszáló bájos tisztásán kinyílik a rengeteg, de a Fultán-kereszt apró, hűs tisztására már ismét bükkösből lépünk ki. Fultán János egykori erdőőr két fatolvajra várva bújt meg a környező lombok alatt, akik a viharos éjszakában végül megölték - az emlékmű állításakor szép számú ember gyűlt össze Diósjenő lakosaiból. A pihenőhelyes rét már a Csóványosra vezető útszakasz utolsó részét jelöli.

Felkapaszkodunk a Három-hárs jellegzetes gerincére: jobbról öles, öreg bükkfák sötétje ásít, bal felől aranylóvá szikkadó perjék lengedeznek, és megnyílik a kilátás a Szén-patak völgyére. Egy pontról rálátunk Szokolyára is, de a Dunakanyar túlsó oldalának hegyei is feltűnnek. A panoráma segít érzékelni, milyen tekintélyes magasságba jutottunk a környező tájakhoz képest. Fontos vízválasztón taposunk: a tőlünk balra mélyülő völgyek patakjai egyenesen a Dunába tartanak, jobbunkon pedig a hegység leghosszabb vízfolyása, a hatalmas kanyart leíró Kemence-patak indul. A kaldera északi, külső lejtőinek, illetve a katlannak a vizeit egyaránt begyűjti, majd az Ipolyba továbbítja tartalmát.

Az erdő kisvártatva ismét összeborul a fejünk fölött, és ezüstös kérgű, általában szélfútta montán bükkösben rohamozzuk meg a Csóványost. Az ösvény elhagyja a Fultán-vágás egyenes pásztáját (mindegy, melyiket választjuk, párhuzamosan haladnak), és mintegy 10-15 perc hegymenettel megérkezünk a kilátó tövébe.

Csóványos

Eredetileg egy geodéziai mérőtorony állt a csúcson, amit 2014-ben újítottak fel, és építettek át kilátónak. Fellépcsőzve a tetejére hazánk egyik legszebb panorámájában gyönyörködhetünk. A teljesen szabad körkilátás igazán pompás; pestiesen szólva: ilyen nincs a Körúton! A látvány és az érzés kárpótol az eddigi szintek megtételéért. Nagyszerű rálátás van a hegység központi részére, a Magas-Börzsönyre, amely az ország egyik legnagyobb lakatlan hegyi tája, összefüggő erdősége. Könnyen felismerhető az ősvulkáni kalderaív. A Miklós-tetőtől a Magosfán, a Csóványoson és a Nagy-Hideg-hegyen keresztül húzódó egykori perem ma a Börzsöny legmagasabb gerincének egy szakasza, amely kiegészül a Vár-bérc – Holló-kő oldalgerinccel; ez a katlan nyugati széle.  Az üstszerű mélyedést a Csarna-patak töri át északi irányba, magába gyűjtve a lefolyó mellékvölgyek vizeit. A hazai viszonylatban nagy erdők és szintkülönbségek, a sziklabércek és a belső, mély patakvölgyek, valamint az oldalgerincek hálózata a bakancsos turista számára a hazai átlagnál vadabb túratereppé avatja a Magas-Börzsönyt.

Dél felé a látóhatárt a Visegrádi-hegység keretezi, Dobogó-kő térségét szemlélhetjük, és jól kirajzolódik a Vörös-kő jellegzetes letörése. A Duna egy szakaszát is megpillanthatjuk, az előtérben pedig a Dél-Börzsöny vonulatait, medencéit látni. Még közelebb a Csóványos – Nagy-Hideg-hegy – Nagy-Inóc gerincszakasz húzódik. Észak felé a messzeségben Ipolyságot, Drégely várát, közelebb a Magosfát szemlélhetjük. Tiszta időben feltűnik a Mátra, de a felvidéki Kárpátok vulkanikus hegységei (pl. a Szitnya, Körmöci-hegység, Polyána) és a Tátrák is megmutatják magukat. Nyugat felé pedig az Ipoly és a Garam Dunába ereszkedő lapos öntésterülete nyúlik a végtelenbe. A látnivalók beazonosítását feliratozott fényképes táblák segítik, a kilátó szintjein és aljában elhelyezett tablókon pedig sok információt tudhatunk meg a Csóványosról és a Börzsönyről.

Visszamászva a toronyból a kiépített pihenőhelyen leülhetünk kicsit. A kilátótól nyugati irányban az egykori vulkáni működésből származó törmelékes sziklákat látunk. Egyikükre emelték a Béke emlékművet, amelynek megható és figyelemfelkeltő története van. 1914. szeptember elején négy fiatalember börzsönyi túrára ment. Ekkorra Európa már lángba borult: kitört az első világháború. Itt, a Csóványoson fogadták meg, hogy 10 évenként azzal a szándékkel másszák meg a csúcsot, hogy kifejezzék békevágyukat, hangsúlyozva ezzel a háborúk értelmetlenségét. Ebből indult ki a Béke Túrák mozgalom, amelyet az újpesti természetbarátok szerveztek meg 1924-ben először, és legutóbb 2014-ben a centenáriumi alkalommal. Az emlékkövet 1964-ben építették az 50. évfordulóra. Az első világégés számos turista szervezetből ragadott el tagokat a frontokon; az 1920-as, 30-as években több egyesület is emlékműveket emelt hősi halottjainak tiszteletére.

Sziklák gerincén

Miközben háttal a toronynak, lefelé indulunk a K jelzésen (Nagy-Hideg-hegy irányába), látunk még vulkáni alakzatokat, de a koronát a Korona-kő méretes, csúcsos sziklatornya képezi. A hely Vilma-pihenőként is ismert; tanúsítja ezt a ráhelyezett fémtábla: Torma Lajosné (Vilma) tiszteletére avatták a vértesi természetjárók. A szikla egykori blokk- és hamuárak üledékéből képződött, amelyek a tűzhányó kitörései után a lejtőkön mozogtak lefelé, fokozatosan széttöredezve. Az eltérő szemcse- és tömbméretű izzó blokkok, valamint ezek finomabb-durvább törmeléke összekeveredve egy tömegmozgásként áramlott, aztán lehűlve osztályozatlanul sült egybe. Ez az oka, hogy egymás mellett látjuk az akár több méter átmérőjű piroklaszt darabokat a kavics méretű kövekkel és a finom hamuszemcsékkel. Az évmilliókon át tartó erózió, majd a pleisztocén jégkorszakok intenzív fagyhatása preparálta ki az időjárásnak ellenállóbb többkomponensű képződményeket, amelyek ma a Börzsöny leglátványosabb sziklaalakzatait képezik.

Helyzetéből fogva a kalderaperem gerincének erdeje csaknem mindig szeles, hiszen folyamatosan a bükkösök nehéz, hűvös levegője bukik át rajta - a katlan börtönéből kiszökve, vagy épp kívülről befelé igyekezve. A misztikusan kárpáti hangulatú erdőség egy ponton kinyílik, és kemény sziklahátra toppanunk. A Szabó-kövek tetejéről kiválóan látszik a csóványosi kilátó, jobbra pedig a Holló-kő – Vár-bérc vonulatot, az alacsonyabb mellékgerincek és völgyek rendszerét figyelhetjük meg. Érdemes a lábunk elé is nézni, ugyanis a durva sziklafelszínben a Haramia-lyuk kürtője tátong, ami mellett mozogjunk óvatosan! A kútszerű mélyedést valószínűleg emberkéz alkotta, elnevezése az utolsó nógrádi betyárra, Sisa Pistára utal, akinek a környékbeliek szerint ez volt az egyik börzsönyi búvóhelye működése idején, az 1870-es években.

Folytatjuk túránkat a hullámzó főgerincen, melynek peremein megdőlt, pados elválású andezit lávaárak maradványai hantolódtak ki, amelyek függőleges falakkal szakadnak le, aszimmetrikussá téve a gerincvonalat. Érintjük a a Katalin-szikla hatalmas, 21 méter magas, eltérő méretű kövekből összecementált breccsa kőtornyát - tábláról tudjuk meg, hogy a képződmény Kautezky Larder Katalinról kapta a nevét, akinek férje így állított emléket 1991-ben. Nem változik a táj, sem annak emberkézre emlékeztető elemei, hamarosan elérjük a Tóth Tamás-emléktábla gúláját is. Néhány ponton kinyílik kissé az erdő, de annak sötét, vadregényes mivolta mit sem fakul.

Egy rövid, jelzetlen csapáson jobbra fordulva kitérőt tehetünk a Hangyás-bérc nyitott, füves-sziklás kilátópontjára, ahonnan a felnövekvő fák miatt korlátozott rálátást kapunk a szemközti Holló-kő sziklabérceire. Maradva a Kéktúrán, az Égés-tető 851 méteres kúpjára érkezünk, ahol kifújhatjuk magunkat, miközben a Nagy-Hideg-hegy irányába feltáruló kilátásban gyönyörködünk. A csúcs peremén jellegzetes fa és különböző méretű kövekből felépülő, girbegurba sziklaalakzat emelkedik.

Meredek ereszkedés következik, pár perc az ezüstösen derengő bükkösben, és elmegyünk a Szent István emlékére állított fakereszt mellett is. Megenyhült terepen toppanunk a Rakodó turistaút-csomópontjába. A 779 méteres magasságban található nyereg elnevezése a fakitermeléshez kapcsolódik. A 20. század első felében innen vitték a felhalmozott faanyagot a völgyi kisvasúthoz, hogy Királyrét felé tovább szállítsák. A favágók sajátos eszközzel, az ember vontatta román szánkó segítségével hordták le a törzseket. Igen kemény munkának számított a megrakott, nehéz szánok irányítása - amelyek nemegyszer úgy megindultak a hegyoldalban, hogy halálos balesetet okoztak -, majd lepakolás után a súlyos szerkezetek visszacipelése. A román szánkó használatát a ’Másfél millió lépés Magyarországon’ című kéktúrázó filmsorozat Börzsöny részében láthatjuk.

Már csak egy meredek kaptató van hátra a Nagy-Hideg-hegyig: a hajdani síugrósáncot mellőzve, öles, idős bükkök alatt izzaszt meg a hegy. De nem tart sokáig, és máris kibukkanunk a Nagy-Hideg-hegy pazar fekvésű rétjére. (Érdemes kitérőt tenni jobbra, a felvonóház melletti keréknyomra, mert onnan nagyszerű kilátás nyílik a Csóványosra és a Hangyás-bércre.)

Nagy-hideg-hegy

A 864 méteres csúcs oldalában magasodik a turistaház emeletes épülete. Étterem, büfé és mosdó is található odabent - kiváló hely, hogy frissítő pihenőt tartsunk. A ház egy szelete a magyar turistatörténelemnek: 1936-ban kezdték az építését, és a ’40-es években készült el teljesen. Szerencsére megnyitása óta folyamatosan menedékházként üzemel; bár az utóbbi években egyre megbízhatatlanabb, szállást és ételt is egyre ritkábban kapni itt. A hazai sísport egyik központja is a hegy (a mai területű ország első sífelvonója ide épült), több pálya szolgálja ki a havas időszakban léccel érkezőket. Neve az országos átlaghoz képesti több havas napra utal, amiről Vályi András így ír 1790-es országleírásában: "korán belepi a’ hó, és sokáig áll rajta".

Már a teraszról is szép kilátást kapunk, de mindenképp sétáljunk fel a közeli míves csúcskőhöz, ugyanis onnan tárul fel a táj igazán. A fátlan, füves tető nagyszerű panorámát kínál: déli irányban a Magas-Tax és az Inóc csúcsosodik, láthatjuk a Dél-Börzsöny hátait, valamint a Duna túlpartján a Visegrádi-hegységet. A Dunakanyar és a Szentendrei-sziget látványától balra a Naszály tűnik fel, északkeletre a Csóványos uralja a látványt, észak felé pedig a Holló-kő – Vár-bérc gerincszakasz emelkedik. Tiszta időben a Kárpátok magasabb bércei (pl. a Szitnya vagy épp a Madaras gerince) is megmutatják magukat.

A külső paláston

Sok van még hátra, ideje nekilendülni. A K◼ jelzés a ház alatt, sípálya mentén kezd meredek ereszkedésbe, majd záródó bükkös árnyékában vezet lefelé a Magas-Börzsöny külső palástján. Metszünk egy széles erdészeti utat, és sáros szakaszon, a ház vízellátását biztosító forrás (vízmű) mentén baktatunk lefelé a köves úton. Fokozatosan a Nagy-Vasfazék-patak völgyébe ereszkedünk, ahol már a K+ jelzésen, és a vízfolyás fölött, azzal párhuzamosan túrázunk tovább. Balról mellőzzük a 20. század első felében művelt Inóci-kőbányát, ahonnan a lefejtett andezitet sikló- és drótkötélpályán szállították el. Újra átlépünk a nagy-hideg-hegyi kövesúton, majd a hídon át a patak felett is. Keresztezzük a régi sikló pályáját, és egy sorompót megkerülve a Cseresznyefa-parkoló aszfaltján dobban lábbelink talpa. A helyszínen volt a kisvasút végállomása, amellyel kezdetben követ és fát, később turistákat szállítottak az 1970-es évekig. A sínek felszedését és a végállomás megszüntetését az aszfaltút megépítése tette indokolttá. Csupán röviden ballagunk a műúton, mert a K+ jelzés jobbra letérít róla, hogy az erdőben lépdeljünk tovább a Vasfazék-völgy talpán.

Túránk utolsó szakaszán az egykori kisvasút nyomvonalát követjük, többször is átkelve a kanyargós patakon. Helyenként megfigyelhetjük a hídpillérek és a vasúti töltés maradványait. Különböző korú és fajtájú fákból álló erdőkön keresztül, tisztásokon is átvágva vezet ösvényünk a szép völgyben; egy helyen földbe vájt esőkunyhót is érintünk. Végül Királyrét szélénél újra az aszfaltútra csatlakozunk. Elérjük a Hiúz Házat is magában foglaló Erdei Iskola és Látogatóközpont épületét, majd a Bagoly-bükki-patak hídján átkelve érkezünk vissza kezdőpontunkra.