A Kő-hegyek nyomában: kilátásgyűjtő körtúra

Itiner

• Verőce vasútállomásról a P jelzésen indulunk, és a településről kifelé ezt követjük észak felé, a Les-völgy mentén, Magyarkúton is átgyalogolva.

• Forduljunk jobbra a becsatlakozó K+ jelzésen, amelyen felkapaszkodunk a K jelzésre a Magas-hegy déli oldalában.

• Az Országos Kéktúra K jelzését kövessük  balra, azaz észak felé!

• A Michalik Tamás-kopjafához nem vezet jelzés. Balra, egy kis ösvényen érhetjük el - a navigáláshoz használjuk a túra térképén szereplő nyomvonalat!

• A kopjafától a Kő-hegy oldalában kanyargó ösvényen jutunk el a Lokó-pihenőig.

• A Lokó-pihenőtől a K jelzést követjük kelet felé. Ahol a jelzés a Kis-kő-hegy nyerge után északra kanyarodik, menjünk tovább egyenesen a jelzés nélküli földúton! Ez átvezet minket a K+ jelzésre. (Kövessük a túra térképen szereplő nyomvonalát!)

• A K+ jelzésen térjünk jobbra, és haladjunk dél felé!

• A K jelzéshez érve azon forduljunk jobbra, és haladjunk rajta nyugati, majd déli irányba!

• Magyarkút határában váltsunk át a K◼ jelzésre! Az Irma-forrás után egy kis, jelzetlen ösvény balra tér az útról, azon rövidítve átsétálhatunk a P◼ jelzésig.

• Gyalogoljunk fel a P◼ jelzésen Aranykoskútig a víkendházak között! A Kilátó utcánál érdemes tennünk egy rövid kitérőt balra, a sziklák tetején lévő kilátópontig.

• Utunkat a P◼ jelzésen folytatjuk.

• A P▲ jelzésen jobbra tehetünk egy újabb kitérőt a Borbély-hegy egykori kilátóteraszáig, ahonnan azonban sajnos nem látunk semmit, mert körülnőtte a növényzet.

• A sétát ismét a P▲ jelzésen lefelé folytatva beérünk Verőcére.

• A Bereg utcán jobbra térve talpaljunk el a P jelzésig!

• A P jelzésen jobbra térve hamarosan visszatérünk oda, ahol a Gyöngyök útja balra kiágazik. Azon térhetünk vissza a Csattogó-völgybe.

Részletes leírás

Túránk a Les-völgy mentén kígyózó P jelzésen kezdődik, amelyen észak felé sétálunk ki Verőcéről. Kerékpárral is jól járható, köves földúton haladunk kutyaugatástól kísérve, jobb-rosszabb állapotban lévő víkendházak között. Közben jobbra megpillanthatjuk az innen nézve piramisszerűen magasodó Borbély-hegyet, amelyre túránk vége felé majd felkapaszkodhatunk – igaz, egy olyan kilátóteraszhoz, ahonnan manapság már sajnos nem látunk semmit. Ha nyáron érkezünk, egy szakaszon sárgálló aranyvessző-tengert szelünk át; ezt az invazív fajt dísznövényként is termesztik, de mivel nem igényel gondozást, sok helyen gyomként szaporodott el. Egyébként gyógynövényként is ismert, többek között gyulladáscsökkentő és görcsoldó hatása van.

Hamarosan beérünk a közigazgatásilag Verőcéhez tartozó, meghitt hangulatú Magyarkútra, egyelőre csak a településrész nyugati oldalát érintve. Egy hídon átkelünk a mókás nevű Gimpli-patak fölött, majd a P jelzéssel együtt egy kedves, stációszerű domborműnél balra térünk. Az utunk továbbra is nyaralók között vezet, így a kutyaugatástól egyelőre nem tudunk megszabadulni, sőt az egyik fára felszögezve a nem túl megnyugtató „Vigyázat, méhek!” felirat mered ránk, de a jelzésen maradva nincs mitől tartanunk. Mellettünk bal felől a köves medrű, aszályos időben többnyire kiszáradt, vizet csak itt-ott rejtő Les-völgyi-patak kanyarog, és az erdő lassan egyre sűrűbbé válik. A patakon néhol kidőlt, mohás fatetemek ívelnek át, meseszerűen vadregényessé varázsolva a környéket. Nem is gondolnánk, hogy alig pár méterrel arrébb, a túlparton kanyarog a Vác-Nógrád-Diósjenő vasútvonal.

Így érünk fel a K+ jelzés kiágazásához, amelyen jobbra kell fordulnunk. Az egész túra legmeredekebb szakasza vár ránk: a Magas-hegy déli oldalában 800 méter alatt 90 méteres szintkülönbséget kell leküzdenünk, hogy felérjünk az Országos Kéktúra nyomvonalára. Miután áttörünk egy bozótoson, egy csapásra megváltozik, nyitottabb lesz a táj. Innen a K jelzésen balra térve, lassan emelkedő gerincen kezdjük meg a sétánkat a Nagy-kő-hegy csúcsa felé. A „nagy” persze viszonylagos: mindössze 383 méteres magasságról van szó.

Kilátás a Nagy-Gerecséig a Michalik Tamás kopjafától

Ha nem akarunk lemaradni a túra egyik legparádésabb kilátópontjáról, rövidesen le kell térnünk az útról bal felé. A K jelzés sajnos nem vezet oda; a sűrű erdőn át egy rövid, szűk ösvényen juthatunk ki a Nagy-kő-hegy meglepően meredek nyugati oldalának peremére, a Michalik Tamás-kopjafához, ahonnan csodálatos, 180 fokos panoráma tárul elénk. A bal oldalon csillogó foltként pillanthatjuk meg a távolban a Dunakanyar egy szeletét, fölötte a visegrádi fellegvárral, a Prédikálószékkel, a másik parton a Szent Mihály-heggyel; előttünk a völgyben Szokolya terül el, mögötte meglehetős messzeségben még a Nagy-Gerecse lapos tetejét is észrevehetjük, az adótoronyról azonosítva be a kontúrját. Jobbra a Magas-Börzsöny hegyeinek erdővel borított füzére uralja a látványt. A csúcsán emelkedő, innen parányinak tűnő kilátóról felismerhetjük a Börzsöny legmagasabb pontját, a Csóványost is.

A sziklagyepes rétecskén egy fából készült keresztet és két kopjafát is találunk. Közülük az egyik Michalik Tamás, a Komarnicki Gyula Természetjáró és Hegymászó Egyesület tagjának emlékét őrzi, aki 2013-ban szenvedett végzetes kajakbalesetet a Dunán.

Ha elég sokáig gyönyörködünk a kilátásban, váratlanul meglepő hangra lehetünk figyelmesek. Bár a Csattogó-völgy kicsit arrébb, Verőce határában fekszik, akár az alattunk húzódó Les-völgyet is nevezhetnék így, mert az embernek tényleg olyan érzése támad, mintha maga a táj zakatolna ilyen fülsértően. A csattogásért valójában a már említett, Vác-Nógrád vasútvonalon közlekedő vonatok a felelősek. Pár helyen akár a szerelvényt is megpillanthatjuk a fák között.

A Lokó-pihenőtől megváltozik a táj

A hegyoldal meredekségével hősiesen dacoló, girbe-gurba, mohától zöldellő törzsű tölgyek között, romantikus, még mindig sem jelzett, de jól kitaposott ösvényen sétálhatunk tovább a Lokó-pihenőig, ahol visszacsatlakozunk az Országos Kéktúra nyomvonalába. Ezzel elértük túránk legmagasabb pontját, a Nagy-kő-hegy csúcsát. A sátortetővel fedett, fából ácsolt esőbeállót – amely pecsételőhely is – közadakozásból, 2009-ben építették a Lokomotív Turista Egyesület alapításának 60. évfordulójára Zsuffa Kálmán építészmérnök tervei alapján. Pár méterrel előtte kisebb kilátópontot találunk, ahonnan a Dunakanyart és a Nagy-Gerecsét éppúgy megpillanthatjuk, mint a Michalik Tamás-kopjafától, a Magas-Börzsöny viszont takarásban van.

Innen az Országos Kéktúra mentén folytatjuk utunkat. A Lokó-pihenőt magunk mögött hagyva, ahogy a hegy keleti oldalára érünk, varázsütésre megváltozik a táj; a tömör árnyékot adó gyertyánok és az avarborította talajra dőlt fatörzsek közé besétálva még nyáron is úgy érezhetjük, mintha hirtelen az őszbe csöppentünk volna.

Nagyjából a Kis-kő-hegy nyergéig maradunk a K jelzésen. Miután az nagy ívben balra fordul, mi egyenesen követjük tovább a jelzetlen erdészeti utat, amelyen 6-700 métert kell megtennünk, mire elérjük a K+ jelzést. Ezt jobbra, déli irányba követjük. A Nagy-réttől sűrűbb erdőben kanyarog az erdészeti földút, mígnem ismét az Országos Kéktúrán, csak egy másik szakaszán találjuk magunkat.

Az ősvulkán kalderájában

Ezen balra már nincs is messze Szendehely, mi azonban jobbra térünk, és hamarosan megpillantjuk az Aranyos-kutat, ahol padok, tűzrakóhely, és egy terméskő foglalatú forrás várja a pihenni vágyókat. Széles földúton gyalogolunk tovább, balról a Keskeny-bükki-patak kíséri utunkat. A börzsönyi vulkanizmus első szakaszából származó magyarkúti rétegvulkán eróziós kalderájának maradványában járunk, melynek egykori gyűrűjéből mára csak a Keskeny-Bükk, a Csapás-hegy és a Borbély-hegy által meghatározott gerincívet láthatjuk. A pár tíz méterrel a patak szintje felett húzódó teraszsík a posztvulkáni működés során létrejött hévforrások üledékeivel van borítva.

A patakot átszelve, a hulladékfával tarkított, sűrű újulaton át lassan visszaérünk Magyarkútra, ezúttal a településrész keleti oldalán. Itt érintjük az Irma-forrást, vagyis az övezet névadóját, a tekintélyt parancsoló foglalású, iható vizű Magyar-kutat. Közvetlenül mellette van a Kocsma a pipáshoz, amely valójában egyszerű kínálatú, de barátságos hangulatú vendéglő is kerthelyiséggel – bár túránk végéhez közeledünk, érdemes leülnünk legalább egy italra, a napernyők alatt élvezve a nyugodt környezetet.

Az Irma-forrás után balra induló csapáson levágjuk az utcát, majd becsatlakozunk a P ◼ jelzésbe. A hátunk mögött, a jelzés mentén kicsit visszább találjuk az ifjúság védőszentjének tiszteletére 1933-ban felszentelt, a MÁV Gépgyári Sportkör Turista Osztálya által épített Gonzága Szent Alajos turistakápolnát. A huszártornyos építményt közvetlenül egy Árpád-kori templom maradványai mellé tervezték. Évente egyszer, június 15-én tartanak benne szentmisét.

Ezt követően túránk legunalmasabb részén kell túlesnünk: a Papsom-árok melletti aszfaltúton kell felsétálnunk Verőce egy másik üdülőövezetébe, Aranyoskútra. Közben lassan, de biztosan újra leküzdünk mintegy 100 méternyi szintkülönbséget, mielőtt a településrész tetején, még mindig a P ◼ jelzést követve élesen jobbra fordulunk. Előtte, a kaptatón érdemes megállnunk, és hátranéznünk, mert innen ismét megpillanthatjuk a Csóványos egyre távolabbi csúcsát.

Búcsúzóul a túra legszebb panorámája

Hétvégi házak között, hangulatos utcán talpalunk. Legyünk résen, mivel egy bal kanyar után nem sokkal ki lesz táblázva az aranyoskúti kilátóhely, ahová nem vezet el a jelzés, csak a Kilátó utca, holott a panoráma kihagyhatatlan. A sziklák peremétől tisztes távolságot tartva elérjük azt a pontot, ahonnan meglepő közelségből pásztázhatjuk végig a Duna vonalát: a folyón terpeszkedő Szentendrei-szigetet, szemközt Dunabogdányt, az alattunk elterülő Verőcét. A legimpozánsabb látványt azonban a visegrádi fellegvár nyújtja; innen nézve nyilvánvaló, hogy stratégiailag milyen tökéletes helyre épült. Balra fölötte kiszúrhatjuk a Mogyoró-hegy kilátóját, távolabb a Prédikálószéket, mögötte pedig még a Dobogó-kő hosszan nyújtózó gerincét is. A Duna kanyarulatának bal partját a Szent Mihály-hegy tömbje uralja, alatta a 2018-ban felújított nagymarosi Szent Kereszt felmagasztalása-templom tornya fehérlik.

A P ◼ jelzésre visszatérve keskeny ösvényen ereszkedünk, magunk mögött hagyva Aranyoskút házait. Rövidesen meglátjuk a túránk elején említett, az egykori vulkáni kráter peremét jelző Borbély-hegy csúcsa felé kiágazó P▲ jelzést. A 283 m magas tetőn szintén a MÁV Gépgyári Sportkör Turista Osztálya épített korláttal védett kilátóteraszt még az 1930-as években, mivel azonban elburjánzott körülötte a növényzet, mára sajnos semmit nem lehet látni róla a környező tájból. Ha mégis megtesszük miatta a kétszer 400 méteres kitérőt, kicsit lejjebb, bal felé kisétálhatunk egy épület romjához, ahonnan kapunk némi kilátást, az aranyoskúti panorámának azonban ez sem érhet a nyomába.

Innen nincs más hátra, mint a P▲ jelzést tovább követve, a Magyar-máli-dűlő oldalában lesétálni Verőcére. A turistaút a szebb napokat látott Magyarkút-Verőce vasútállomásnál ér be a településre. Ha a Csattogó-völgybe szeretnénk visszatérni, a jelzésről a Bereg utcára célszerű lekanyarodnunk, amely átvisz minket közvetlenül a P jelzésre. Ezen jobbra fordulva hamarosan elérjük a bal felé a völgybe vezető Gyöngyök útját, és így meg is érkeztünk túránk kiinduló-, azaz egyben végpontjára.