A Keleti-Mecsek üvegtermő erdőségei

Itiner:

• Óbányáról a Z+ jelzésen indulunk délkelet felé.
• A falu sportpályájánál leágazunk a Z▲ jelzésre, ahonnan az óbányai Belátó-kilátóhoz látogatunk egy rövid ösvényen.
• A hegyhátra a Z▲ jelzésen kaptatunk föl.
• A Hosszú-tetőn csatlakozunk a Magyar Zarándokút sárga jelzéséhez a szintben haladó dózerúton, ami egy ideig a Z jelzéssel együtt halad.
• Csatlakozunk a Z+ jelzéshez, ami levezet a Réka-völgybe.
• A Réka-völgyben jobbra, a P+ jelzést követjük a Réka-kunyhóig.
• A Réka-kunyhótól a K◼ jelzésen térünk vissza Kisújbánya szélére.
• Kisújbánya szélén jobbra fordulunk K jelzésre, és ezen érkezünk vissza Óbányára.

A túráról részletesen:

Óbánya, az egykori üveghuta, a Keleti-Mecsek központja

Óbánya központjából, a kocsma, templom, buszmegálló háromszögétől indulunk lefelé a völgyben a Z+ jelzés mentén. A jellegzetesen völgytalpra szorult, egyutcás hegyvidéki falut német telepesek alapították a 18. század elején. A pécsi püspökség az addig kihasználatlan hegyvidéki erdőségeit üveghuta fűtésével kívánta hasznosítani. A bő fél évszázadig működő hutából főként kerek ablakszemek és öblös borospalackok kerültek ki, de alapja volt ez a 20. századi kerámiakészítésnek is. Az üveghuta 18. század végi felhagyása után a lakosok itt maradtak, a környező, sűrű erdőségek pedig kifogyhatatlan faanyaggal szolgáltak nekik, így szerszámokat, használati tárgyakat készítettek. Híressé vált az óbányai kerámia is, amit a falu határában talált nemesagyagból készítettek. A mecseki szénbányászat fellendülésével a bányászat lett a meghatározó iparág a lakosság körében.

A kicsiny templom után jobbra fordulunk az oldalvölgybe induló szekérúton, az Óbányai-patakot keresztezve. A sportpálya mellett felkanyarodunk a Z▲ jelzésre, ami rövid kaptató után a falu feletti nyeregbe ér, a Belátó-kilátó alá. Rövid kitérőt teszünk, alig 100 métert kell felsétálnunk a sűrű erdőben álló toronyhoz. Egy sávban hiányoznak a fák a falu irányában, így rálátunk Óbánya házaira és kicsiny templomára. A hegyek közé ékelődött falu nagy részét szemügyre vehetjük innen. A szemközti, lankásabb lejtőn az egykori legeltetés nyomaként irtáslegelőket, hegyi kaszálókat láthatunk, ami igazi hegyvidéki hangulatot ad a tájnak.

A Réka-völgy erdői mentén

A Z▲ jelzésre visszatérve kaptatunk fel a szomszédos Hosszú-tetőre, ahol a Réka-vártól érkező Magyar Zarándokút sárga (és Z) jelzéshez csatlakozunk jobb felé. Pár kilométeres kitérővel ellátogathatunk az egykori erősséghez, ahol a hagyomány szerint Szent István unokája, Skóciai Szent Margit született, ám mára csak alig látható romok maradtak. A két jelzésen nyugat felé folytatjuk utunkat, de kihagyjuk a hegytetőre felkaptató szakaszt: az elágazásnál a Magyar Zarándokút sárga jelzésével a déli oldal szintútján levágjuk a meredek kerülőt, és az erdészeti úton kapcsolódunk a Réka-völgybe levezető Z+ jelzéshez. A hegyoldal nyiladékai között néhol kilátunk a fák közül, így körbetekinthetünk a Keleti-Mecsek központi erdőségein, a Réka-völgyet keretező Kecske-hát és a Zengő északi oldala felé.

A Réka-völgy a Réka-várról kapta nevét, ahogy úti célunk, a völgy felső szakaszán álló erdészház, a Réka-kunyhó is - mindnek eredete azonban a patak hajdani rákállománya, hiszen a bevágást korábban Rák-völgyként emlegették. A völgytalpra érve csatlakozik a P+ jelzés, amit jobbra, a Réka-kunyhóhoz követünk. Az eldugott völgyben ezüsthársak, kőrisfák és gyertyánok elegyítik a tölgyes, bükkös erdőt. Néhol kis erdei tisztás nyílik fel, de mindenképpen a zárt rengeteg hangulata a meghatározó. A völgy déli oldala egyre meredekebbé válik, és a patak-folyása is felgyorsul a forrásvidék felé haladva.

Egy útkereszteződésnél elérjük a hegyvidéki hangulatú erdei tisztást, aminek szélén öreg bükkök és fenyők között áll a Réka-kunyhó. Idilli pihenőhelyet kínál az erdőszéli fenyves ligetben megbújó ház, ahol padokat, asztalokat és fedett esőbeállót is találunk. A Réka-kunyhó vadászháznak épült, de a helyi erdészet kulcsosháznak alakította át, így lehetőségünk van megszállni, éjszakázni is a rengeteg mélyén. Az árnyas völgyek enyhe leheletüket küldik a ház előtti tisztás felé; az épülettel szemközti Etelka-forrás gránit foglalásából mindig hűs ivóvizet vehetünk. Kőzethatáron fekszik a völgytalp, ahol a mecseknádasdi homokkő és az óbányai aleurolit (iszapkő) találkozik, így a vízzáró iszapkő a felszínre tereli a Zengő tömbje felől homokkőben szivárgó hasadékvizet.

Az észak felé elágazó oldalvölgyben, a K◼ jelzésen folytatjuk vándorlásunkat a sűrű tölgy- és bükkerdőkben kapaszkodó erdészeti úton. Egy ösvény levágja az erdészeti út kanyarját, amin végül megérkezünk túránk legmagasabb pontjához, az erdei utak találkozópontjában, a Somos-hegy alatti hágóban ülő Szamár-pihenőhöz. A sűrű bükkerdő szélén dél felé szűk kilátás nyílik az alant húzódó Réka-völgyre és a környező hegyekre.

Óbánya kistestvére, a felfelé araszoló hutahely települése, Kisújbánya

A túloldali ereszkedés felénél elérjük a Kisújbánya feletti irtásréteket, ahol utunk során először valóban kinyílik a táj. A völgyfőben ülő, magasabb fekvésű Kisújbányát lankásabb oldalak és gerincek szegélyezik, mint Óbányát. A tágas rétről feltűnnek a szemközti, 500 métert meghaladó hegytetők, a Csalános-hegy és a Dögkút-tető. A rét aljánál egy régi csűrt is érintünk, majd a völgybe térve elérjük az első házakat; szépen felújított, takaros porták mellett ereszkedünk. Kisújbánya nagytestvéréhez hasonlóan az Óbányai-völgy erdőinek kitermelésére alapított, sváb lakosságú irtványtelepülés. Amint kimerültek az Óbánya körüli erdők, egy léptékkel feljebb települt az üveghuta, a jelenlegi Kisújbánya központjába. A 20. században lassan elnéptelenedő Kisújbánya üdülőfaluvá alakult át, ahol a Pécs környéki lakosság találta meg idilli pihenőhelyét.

A falut éppen csak érintjük: ahogy az első porták után az Óbányai-völgyhöz érünk, jobbra el is kanyarodunk a K jelzésen a fasorompóval lezárt, fokozottan védett szurdokvölgybe. Alig pár száz méter után, a meredek oldalba vágott szekérút patakkeresztezését követően hangulatos kis réthez érünk, ahol a bővizű Bodzás-forrás mellett felújított esőbeálló, padok és asztalok fogadnak - itt igényes piknikező helyet alakított ki az erdészet. A Mecsekben látványosan jól karbantartott erdei pihenőket találunk, a tűzrakó helyek mellett még a felhasított tűzifa is rendszerint bekészítve várja a turistákat. A népszerű Óbányai-völgyben a terület fokozott természetvédelmi státusza miatt egyedül itt alakítottak ki ilyen létesítményt.

Ereszkedés az Óbányai-völgyben a földtani kalandpark mentén

Már a rét alatti patakmederben sziklalépcsőkön bukik alá a Bodzás-forrás vizével megerősödött patak, de alig száz méterre innen található a hegység egyik legnagyobb és leglátványosabb zuhataga, a Ferde-vízesés. Különlegességét a meredeken kibillent mészkőpad alapzat adja, ahol a ferde réteglapok mentén oldalazva zubog alá a víz, majd az út alá vágva élesen visszakanyarodik a sziklák között. A patak esését kihasználva malom is működött itt a 20. századig, aminek romos alapja még felfedezhető a vízesés mellett.

Közvetlenül a Ferde-vízesés alatt egy hídon kelünk át, és göcsörtös, furcsa kőtömbök közé érkezünk a szekérúttal. A különös sziklák a hegyoldalból származnak, ahol a mélyről érkező karsztforrás fakad, vastag édesvízimészkő-réteget építve a meredek lejtőre. A Csepegő-sziklának hívott, mindig nedves mészkőfal kiváló élőhely a mohák, páfrányok számára, melyek vastagon borítják a köveket. Ha közelebbről megvizsgáljuk a formákat, a barlangokra és az édesvízi mészkőre jellemző fodrokat, apró medencéket, cseppkőlefolyásokat láthatunk. A folyamat valóban a barlangi környezetét idézi, hiszen a nagy rétegnyomás alól a felszínre kiszabaduló karsztvízből a nyomáscsökkenés hatására rögtön kiválik az oldott mésztartalom, így létrehozva az attraktív formákat. Azt is nyomon követhetjük, hogy a völgy bevágódásával hogyan araszol egyre lejjebb a forrás, hiszen jobbra feljebb már csak mohás, széttöredező, száraz forrásmészkő található, melynek néhány tömbje már a patakmederbe zuhant.

A szűk sziklaszoros lassan kiszélesedik, ahogy a Csepegő-szikla után a szekérút a vízfolyás felett oldalaz. Még néhány látványos vízesést láthatunk a következő kilométeren: ahogy az egyre mélyebbre vágó völgytalp feltárja a hegyet alkotó mészkőpadokat, pár méteres zuhogókat alkot a sziklákon. Az erdei házak menti tisztásokon kinyílik a sűrű szurdokerdő, és egy egykori malomépület és lakóház szépen felújítva áll a patak mellett. A Krémer-malom egyike volt annak a kb. 30 db malomnak, melyek Kisújbányától Mecseknádasd végéig a patak vízi energiáját hasznosították.

A házak alatt két erdei tavat kerül az ösvény. A patak oxigéndús vize kiváló környezetet teremt a pisztrángtenyésztés számára. Az itt felnőtt halakat szezonban ropogós bundában tálalják a tó alatt, illetve a falu központi kocsmájának teraszán. A tavat egy mesterséges csatorna, a malomárok kerüli, ami egykor az Óbánya végén állt kerékhez vezette a vizet.

A pisztrángos tavak alatt elérjük az egyutcás hegyvidéki falut. A Szent Margit szobortól kezdve a házak között, már aszfalton ereszkedünk kiindulópontunkhoz, a templom, kocsma és buszmegálló jelölte központhoz.