Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Túra tervezése ide A túra másolása
Beágyazás
Kalóriaszámláló
Gyalogtúra

A keleti fal őrszeme

· 1 értékelés · Gyalogtúra · Visegrádi-hegység · nyitva
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • A Vörös-kő sziklája, feltűnik a Börzsöny és a Naszály
    / A Vörös-kő sziklája, feltűnik a Börzsöny és a Naszály
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Indulás a Vörös-kőre
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Obeliszk a Vörös-kőn
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton Tahiba
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Hegyháti ösvényen
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Több pontról is meghatározó látvány a Naszály
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Hangulatos fenyvesfolt Tahi határában
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Sarjerdő a kaptató előtt
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A hegylábi erdőben
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Háttal a Vörös-kőnek
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A fárasztó szerpentin a Vörös-kő lejtőjén
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Esőház a Vörös-kőn
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Vörös Meteor-forrás a hegyek alatt
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Tekergés a Vörös-kő hátországában
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Búcsút int a Vörös-kő
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Levezetés a hegyek alatt
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Vörös-kői panoráma
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Kis-Bükk-tető oldalában
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Leányfalu erdőjében
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Naszály és a távoli Mátra a Vörös-kőről
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Vörös-kő tömbjének peremét követő csapás
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Rekettyés-tó
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton a hegy szoknyáján (Leányfalu)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Extrém meredeken zuhan le a Kis-Bükk-tető oldala
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
m 700 600 500 400 300 200 100 8 6 4 2 km Vörös-kő, kilátóhely

A Visegrádi-hegység keleti szegélyének markáns kilátópontja a Vörös-kő. Túránk egy klasszikus hegymenetben kapcsolja össze Leányfalut Tahitótfaluval, az útvonalat pedig az élénk domborzat szerint változó erdők színesítik.

nyitva
közepes
9,4 km
3:30 óra
440 m
443 m

A Visegrádi-hegység keleti peremét helyenként mintha vonalzóval rajzolták volna, jól láthatóan egyenes letörések kísérik a Duna folyását. A helyenként széles tönkökre, máshol keskenyebb gerincekre tagolódó vonulat legkönnyebben azonosítható, előreugró orma a Vörös-kő. Sziklapáholyáról pazar kilátás nyílik hegy- és síkvidék találkozására és az Északi-középhegység jelentős szeletére egyaránt. Az egykor grandiózus tűzhányó elcsendesülése után alaposan lepusztult, és a Duna megjelenésekor 200-300 méter magas dombság képét festette csupán. A későbbi (földtörténeti értelemben fiatal) szerkezeti mozgások során a hegyvidék több része, így a keleti szegély is kiemelkedett, ezért a Visegrádi-hegység kimagasló, határozott peremet rajzol az Alföldnek. E jól védhető, természetes vonal a Római Birodalom határát védelmező limesbe is „beépült", őrtornyának romját Leányfalun kereshetjük fel.

A Vörös-kő környezetében meglepően változatos domborzaton túrázhatunk. A Duna mentén viszonylag széles pásztában húzódik az enyhén emelkedő hegylábfelszín, melyen összenőtt települések és sűrű erdőségek osztoznak. Alant a hegyek árnyéka és a síkság felől érkező zavartalan napsütés, magasabban pedig a meredek lejtők, valamint a kiemelt hátak fekvése erdei társulások széles skálájának biztosít életteret.

Túránk célpontja, a Vörös-kő büszke oromként díszeleg a lapos táj fölött, feltűnő helyzetével pedig hosszú idők óta túrázók tömegét csábítja a hegyekbe. A panorámás tisztáson álló betonobeliszk egyszerre emlékeztet két olyan korra, amikor a helyszínt az uralkodó ideológia kisajátította, mostanában ugyanakkor mindenki zarándokhelye, amit hétvégén ellepnek a kirándulók.

Túránk Leányfaluról a legrövidebb útvonalon kapaszkodik fel a Vörös-kőre, majd kurtán követi a hegyhátat. Levezetésként a meredek fal aljába ereszkedünk, ahonnan kiadós erdei sétával érkezünk meg Tahi központjába. Ezzel a szimpla, kilátásvadász menettel a Visegrádi-hegység egyik klasszikus, jól ismert turistaútját ismerhetjük meg. Ha egy útvonalra két szerpentin is jut, az megbízhatóan jelzi a rendkívüli lejtőket: lefelé már nem lesz nehéz dolgunk, de Leányfaluról különösen megerőltető kaptatóval érhetjük csak el a kiszemelt bércet.

A szerző tippje

  • Leányfalun és Tahiban, a túra mindkét végpontján lehetőség nyílik enni-inni.
  • Forrás ugyan van az út mentén, de ihatósága nem megbízható, ezért vízzel érdemes alaposan felszerelkezni.
  • Leányfalun termálvizes strandon is levezethetjük a túra fáradalmait.
  • Szintén Leányfalun, Móricz Zsigmond egykori lakhelyén hely- és irodalomtörténeti kiállítás látogatható.
outdooractive.com User
Szerző
Dömsödi Áron
frissítve: 2020-05-22

Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
Kis-Bükk-tető oldala, 545 m
Legalacsonyabb pont
Leányfalu, 106 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Kezdőpont

Leányfalu, pócsmegyeri rév buszmegálló (109 m)
Koordináták:
földrajzi
47.718741, 19.089465
UTM (Univerzális Transzverzális Mercator)
34T 356712 5286808

Végpont

Tahitótfalu, Hídfő buszmegálló

Útleírás

Itiner

  • Leányfaluról a P jelzés vezet föl a Vörös-kőre.
  • A Vörös-kőről a P és S jelzést követjük tovább, ahol pedig elágaznak, onnantól a S jelzésen maradunk.
  • A hegyalji elágazástól jobbra a S+ jelzést követjük egészen Tahitótfalu központjáig.

A túráról részletesen

Miután Zugliget megtelt...

Hegymenetünk a P jelzésen vág neki az emelkedőnek, háttal a Dunának. Eleinte még nem látszanak a hegyek, helyette be kell érnünk Leányfalu szellős, zöld utcaképével. Neve középkori eredetű, és egy itteni birtokrész leányági öröklődésére utalhat, de jóval ezt megelőzően a rómaiak is őrtornyot emeltek itt a limes részeként. Mivel a vulkanikus talaj kedvez a szőlőművelésnek, ahogy a lankásan felfutó, napos terep is, már a rómaiak (sőt, állítólag korábbi népek is) szőlőt ültettek a lejtőre, ahogy nyomukban a magyarok is. Az eredeti falu a török időkben elnéptelenedett, aztán sokáig csak a pócsmegyeriek hajóztak át gyakorta a folyón, hogy szőlőültetvényeiket gondozzák, présházaikban pedig bort készítsenek, de állandó lakosság nem telepedett le. Aztán a 19. század végén a filoxéra kipusztította a szőlőkultúrát, ám éppen ekkoriban éledezett Leányfalu üdülőtelepe - nem függetlenül attól, hogy a tönkrement gazdák eladásra kínálták felparcellázott földjeiket. És volt is kinek: elsősorban a kor budapesti polgársága, neves művészek vásároltak házakat nyaralónak, és építettek villákat a kellemes fekvésű telkeken, amit napi hajójárat kapcsolt a fővároshoz. Az első hullámban szerzett présházat Gyulai Pál író és irodalomtörténész, a Kisfaludy Társaság későbbi elnöke, akinek Szendrey Ignáczcal, Petőfi Sándor apósával közösen használt villája az első volt a faluban, és a Gyulai Pál utca 11. szám alatt látható (túránk kezdetén). Ahogy a budai villanegyedek egyre zsúfoltabbá váltak, mind többen vettek telket a Duna menti községben. Közülük a legismertebb talán Móricz Zsigmond, aki újdonsült házát eleinte csak nyaralóként használta, de a későbbiekben ide is költözött. Mivel a viszonylag szerény méretű villákat a kommunizmus idején nem sajátították ki, ezért sokat közülük máig az eredeti tulajdonosaik leszármazottai laknak.

A falu egyre fárasztóbb kaptatóval simul a hegy lejtőjére, és már semmi sem utal rá, de a Szénégető-patak eltérítése előtt a Gyulai Pál-utca nyomvonalán érte el a Dunát. A hegyekről lefutó vízfolyások árkai sok utca helyét kijelölték. A Vörös-kő platója és a Nyerges-hegy tömbje által elnyelt csapadék a töredezett vulkáni kőzetek repedéshálózatán leszivárog a hegyek tövébe, ahol kis forráslánc éltette a patakokat - a mainál valamivel csapadékosabb klímán erejük még vízimalmok meghajtására is elegendő volt. Hosszas faluséta ér véget, amikor végre erdei útra váltunk, és rendületlenül, de visszafogottan emelkedő terepen kezdjük meg a hegyhódítást. Jobbra rövid kitérő a Gyulai Pál-emlékmű, ami a valamikori szőlőhegy tőkéi fölött még kilátást engedett a gyakorta felsétáló irodalmárnak. Ez magyarázza, hogy apósa, Szendrey Ignácz oszlopos, tornácos, fa gerendázatú messzelátót emelt a helyszínre - helyén található az emlékoszlop és pihenő.

Föl a Vörös-kőre

A P jelzés kellemes gyertyános-tölgyesben tekereg, helyenként árkot követ, egy ponton pedig a Szénégető-patakot is megközelítjük. Víz nem garantált, hogy csillan benne, de neve bizonyosan hajdani faszénégető boksákra utal, melyek a hegyek népének fontos bevételét jelentették évszázadokon keresztül. Rövidesen a Vörös Meteor-forrásnál érjük el a korábban emlegetett fakadáslánc magasságát, szomszédságában pihenőhelyet alakítottak ki. Az általában alig csörgedező víz a hegyek által elnyelt csapadékból táplálkozik, ezért nagy jövő nem jósolható a forrásnak. A kemény, jól záródó vulkáni kőzetekben a víz nehezen közlekedik, de itt, a rétegvulkáni szerkezet alján, ahol eltérő tömörségű rétegek találkoznak, a felszínre bukkan. Elhagyva a helyszínt, kisvártatva sarjerdő foltját keresztezzük, és immár testközelből tűnnek elő a peremi bércek, ezáltal érzékelhető, hogy tetemes magasságkülönbséget kell még leküzdenünk a Vörös-kőig. Elágazáshoz érkezünk, melynek közelében meglátogatható a Rekettyés-forrás, illetve a vizéből felgyűlt tó. A tömör andezit mélyedéseiben felgyűlt, apró állóvizek némelyike természetes eredetű, többüket pedig a legeltetéshez szükséges itatás céljából alakították ki a középkorban. Valaha télen nem csupán kedvelt korcsolyázóhelyek voltak, hanem az élelmiszerek tartós tárolására ásott vermekbe is belőlük (a Rekettyés- és a Csíkos-tóból) hordták a jeget a leányfaluiak. Sajátos színfoltot jelentenek az egyébként vízben szegény lejtőkön, és számos kétéltűfajnak nyújtanak menedéket. (Nem messze innen találjuk a Viktor-kunyhó, egy régi vadászkajiba romját, amiben még Kittenberger Kálmán is megfordult.)

A turistaút bal felé nekivág a hegynek, eleinte egy mélyút vezet át a behajló törzsek alatt, majd a korridor ellaposodik, a lejtő azonban bekeményít: a hegy hirtelen felszökő, napsütötte orrát tölgyes lakja, melynek lombszintje helyenként csak gyengén záródik, a sekély talajon pedig itt-ott vékony törzsű példányok kapaszkodnak meg csupán. A különösen igényes kaptatót szerpentin segít leküzdeni, följebb pedig megnyugszik a terep. Gyönyörű, zárt pagonyban, közvetlenül a hegytető letörése mentén túrázunk, mígnem egy ponton szétnyílik a zöld, és felbukkan a Vörös-kő panorámarétje a betonoszloppal.

Őrszem a keleti falon

Kisétálva az 521 méteres tetőpontra, grandiózus távlatok nyílnak meg: szinte mindent betölt az Alföld lapálya, alig észlelhető hullám csupán a Gödöllői-dombság. Csaknem összenőve sorakoznak a parti települések, Budapest nagy részét viszont kitakarja a Nyerges-hegy déli elvégződése. A hegylábi erdők mögött a Szentendrei-szigetet körbeszaladó Duna szalagjára lehetünk figyelmesek, és meghatározó látvány a Naszály felsebzett tömbje a váci cementművel. A „rókás" betonobeliszk az 1948-ban avatott „Felszabadulási emlékmű" megviselt maradványa: részben a hegy neve, no meg a távolról is feltűnő pozíció miatt választották neki éppen ezt a pontot, és 1989-ig minden év április elején szervezett túrák keresték fel, majd koszorúzták meg az építményt. (Korábban állítólag a német tüzérség lőállását alakították ki a hegytetőn.) A mementó nem előzmény nélküli: Szentendre és Visegrád között a turisták elől jórészt elzárt vadászterület húzódott, amit Horthy Miklós olyannyira kedvelt, hogy még magánbejáratú autóúttal is összeköttette a két települést. A természetjárókat a csendőrök és erdészek nem szívesen látták a térségben, mozgásuk csak engedéllyel, komoly megkötésekkel (vagy azokkal sem) volt lehetséges. A lezárások megszüntetését, a hegység keleti részének turistaforgalom számára történt megnyitását is szimbolizálta tehát a Felszabadulási emlékmű.

Menjünk előrébb az ösvényen még néhány métert, mert az igazi panoráma ott fogad majd. A szokatlan méretű esőház nagyobb csoportoknak is fedezéket nyújthat, paramétereit még az áprilisi ünnepségekhez igazították. Szemben vele alig detektálható, jelzetlen ösvény fúródik a lombba: kövessük lefelé! Mindössze kb. 1 perc ereszkedés a mind sziklásabbá váló terepen, és pazar kilátóhelyre érkezünk: a névadó szikla félelmetes ormára. A kitettséghez és a mélységhez göröngyös felszín társul, ezért ajánlott leülni az eszkábált kis padra, és élvezni a panorámát, amely innen az igazi! Előkerül a Börzsöny lenyűgöző tömege a Csóványossal, a Naszály körül a Cserhát megannyi háta emelkedik, és általában a Mátra gerince is a távolban kéklik.

A sziklafelszín egyenetlenségei a földtörténet egy különösen izgalmas szakaszáról számolnak be, amikor a frissen születő Kárpát-medence szegélyén intenzív vulkanizmus vette kezdetét. A Visegrádi-hegység e tűzben fogant vonulat egyik legidősebb képviselője, az erdélyi Hargitáig tartó tűzhányólánc tagja. A mintegy 16 millió éve, tengeri környezetben startolt vulkanizmus javarészt andezites-dácitos kőzeteket okádott a felszínre, a most szelíd képet festő hegyvidék pedig fiatal korában mintegy 1500 méteres magasságig nyújtózhatott. A meredek felépítmény kopár lejtőin olykor óriási, izzó törmeléklavinák zúdultak alá, a különböző méretű szemcsék és tömbök kemény breccsává sültek össze az akkori hegylábon. Mivel a tűzhányószerkezet nagyrészt lepusztult, ezek az ellenálló sziklák ma sok esetben a hegység magasabb, tetőközeli részein helyezkednek el - az erózió pedig kihámozta őket puhább környezetükből. Sorukba tartozik a Vörös-kő is, melyről az elcsendesült vulkán utóéletének egyes epizódjaira is figyelmesek lehetünk: a szerkezeti mozgások nyomán némely hegytömbök, így sziklakilátónk platója is, kiemelkedtek.

Az északias irányban felbukkanó Naszályt és a hegységünkkel szomszédos Pilist már mészkő építi fel, üledékes kőzet, mely a Visegrádi-hegység lávakőzeteinek fedésében, eltemetve fekszik a mélyben. Belőle tör fel a Dunántúli-középhegység mélykarsztjában áramló termálvíz, amit a leányfalui termálstrand egy 1000 méteres fúrás eredményeként hasznosít. Ha kiélveztük túránk egyértelmű csúcspontját, és Budapest környezetének egyik legkönnyebben elérhető, lebilincselő panorámáját, útnak indulva hosszas és színes erdei séta áll előttünk.

Vissza a hegylábra

A P jelzés a hegyperem közelében, kibillent plató tetején fut, körötte szélfútta tölgyes és menedékes erdő éldegél. A tető letörésén egy ponton kissé szétnyílik a lomb, és újra felbukkan a Naszály, máskülönben zárt rengeteg kísér. Egy elágazást követően erdészeti utat keresztezünk, majd eleinte meredek, előrébb enyhe emelkedővel tekereg a szűk ösvény, pár méteren át mohos kőtenger lávakőzetei hevernek a talajon. Csaknem a Kis-Bükk-tetőig emelkedünk, minek nevére a jobbra, lefelé induló S jelzés szolgál magyarázattal: a turistaút meredek letörésen szerpentinez alá, a védett, árnyas lejtőt pedig a hűvöset élvező bükkös lakja. A hegyoldal itt kilométereken keresztül olyan éles szögben szakad le, hogy más helyen nem is kíséreltek meg erdei utat kiépíteni. És ez sincs már járművel használható állapotban, többnyire a legördülő kövek és letört faágak fedik, lépni sem könnyű rajta. A komor bükkerdőben lent sötét szikla lapul meg, végül megenyhül a lejtő, és egy tisztáson lépünk ki a pagony szorításából. Hátrapillantva szemrevételezhető a hegyvonulat fala, a zöld takarót a Vörös-kő orma szakítja át.

Eztán már a hegy szoknyáján bandukolunk, szelíd térszínen, melyben a Visegrádi-hegység a Duna síkjával olvad össze. Ismét tölgyesben fordulunk vissza a bércek felé, majd néhány kanyar után elágazásba érkezünk. A Leány-kút vizétől sáros vízmosás partján jelzést cserélünk: a S+ piktogramok nyomában vesszük az irányt Tahitótfalura. A falvakhoz közeli, könnyen hozzáférhető terep mindig is az állattartás vagy az erdőgazdálkodás hazája volt, erről regél az Eresztvény területnév is, ami sarjerdőt, fiatalost jelöl. Mélyen kimosta a víz a helyenként löszös felszínt, az ösvény pedig hangulatos, erdeifenyvessel kevert erdőben tart lefelé. Az illatos pagony aztán eltűnik, amikor beérünk Tahitótfalu szélére. Hosszú vándorlás következik a Leányfaluhoz kísértetiesen hasonló történelmű falu központjáig, olykor löszmélyútba váltanak az utcák, végül a házak sűrűségének növekedése jelzi, hogy közeledünk végcélunkhoz. A jelzések a centrumba, a hídhoz vezetnek, ahol buszra szállhatunk.

 

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

  • A túra a Leányfalu, pócsmegyeri rév buszmegállótól indul
  • A menetelés végeztével a Tahitótfalu, Hídfő buszmegállóból tudunk elutazni.

Megközelítés

  • A túra mindkét vége buszmegállóban van.

Autóval

  • Leányfalun a főútból (Móricz Zsigmond út) nyílik a Gyulai Pál utca, amin egyből balra találni az áruház parkolóját. Mivel ez éppen a túra kezdőpontjánál van, illetve a buszmegálló is itt található, ajánlott itt parkolni, így a túra végeztével könnyedén visszabuszozhatunk a járműhöz.
Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

  • Pilis, Visegrádi-hegység turistakalauz

A szerző által javasolt térképek:

  • Bármely turistatérkép a Visegrádi-hegységről

Felszerelés

  • Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz Természetjáró app.
  • Erre a túrára a meredek lejtők miatt különösen ajánlott a túrabot használata.

Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Erről a tartalomról még senki nem kérdezett.


értékelések száma

5,0
(1)
Sebestyén Olivér
2020-05-03 · Közösség
2020. május 3., vasárnap 9:49
Fénykép: Közösség
2020. május 3., vasárnap 9:49
Fénykép: Közösség
2020. május 3., vasárnap 9:49
Fénykép: Közösség

A többiek fényképei


Állapot
nyitva
Értékelés
Nehézség
közepes
Hossz
9,4 km
Időtartam
3:30óra
Szintemelkedés
440 m
Szintcsökkenés
443 m
Tömegközlekedéssel elérhető Egyirányú túra Szép kilátás Evés-ivás lehetőség Család- és gyerekbarát Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek Növénytani érdekességek Tipp Csúcstúra Egészséges környezet

Statisztika

  • 2D 3D
  • Tartalmak
  • Új pont
  • mutasd a képeket képek elrejtése
: óra
 km
 m
 m
 m
 m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!