A kakasmandikó nyomában

Itiner

• Terecseny központjából – volt kocsma, Aligvár turistaház - a P◼ jelzésén indulunk nyugati irányba.
• 800 méter után, az egykori vasút nyomvonalán jelt váltunk, és a P jelzés jobbra tartó ágán folytatjuk utunkat.
• A 67-es főútra kibukkanva jelet váltunk, és P+ jelzést követjük, majd a tetőn rátérünk a K+ balra tartó ágára.
• Két kilométert a gerincen gyalogolunk, majd a K◼ jelzésére jobbra térve lesétálunk a Sas-rétre.
• A Sas-rétről a P◼ jelzését követve indulunk vissza Terecsenybe.
• Terecseny előtt rövid kitérőt teszünk balra a K● jelzésen.
• Visszatérve a P◼ jeleken érkezünk be Terecsenybe.

A túra részletes leírása

Löszös hátakon

Körtúránkra a falu központjából – volt kocsma, Aligvár turistaház – nyugati irányba, a P◼ jelzésen indulunk. Az apró falu házait gyorsan magunk mögött hagyjuk, és egy köves kocsiúton, már erdei környezetben felkaptatunk a valamikori Kaposvár-Szigetvár vasút nyomvonalához, ahol megpillantjuk az egykori vasúti megállóból kialakított Erdei pihenőházat. A lassan elnéptelendő falu életében komoly megrázkódtatás volt 1976-ban a vonal megszüntetése. Innen a P jelzésen jobbra indulunk tovább, szép erdei környezetben, másfél kilométernyi gyaloglás után érkezünk Antalszállásra, egy újabb zselici aprófaluba, melyet a lankák tengere szigetel el a külvilágtól.

A főúton jobbra fordulunk, majd százötven méter után balra egy kocsiútra térünk rá. Rövidesen a régi „Téglagyár” épületeit is magunk mögött tudjuk - a Zselicben a 20. század második felében nagy számú téglagyár működött, hiszen a térség agyagos-löszös talajai miatt az alapanyag helyben volt. Valójában már Mária Terézia hozott egy rendeletet, ami szilárd falú házak építésére kötelezte a lakosságot, ezért csaknem minden faluban épült téglaégető. Kellemes környezetben folytatjuk utunkat, míg ismét a 67-es főúthoz nem érünk. A P jelzést elhagyva, az országúton átkelve, a régi vasúti töltést és a P+ jelzést követve hamarosan egy természetvédelmi terület határához érkezünk. A hangulatos Farkaslaki-erdő védettségét annak köszönheti, hogy itt nyílik hazánk legnagyobb kakasmandikó állománya. Amennyiben kirándulásunkat március közepére időzítjük, akkor e furcsa nevű, rózsaszínes tavaszi növény többezres állományában és az ilyenkor nyíló tavaszi virágok tengerében gyönyörködhetünk.

A bőszénfai fűrésztelepnél és a szomszédságában álló régi vasútállomásnál találkozunk a Z jelzésével, mely Gálosfáról Bőszénfa felé vezet. Mi továbbra is a P+ jelzését követjük, amin jobbra betérünk a Pálinkás-gödör vadregényes erdejébe. Egy kilométer után – egy magaslesnél – balra tartunk, és egy nagyon meredek lénián felkapaszkodva, közel száz méteres szintkülönbséget legyűrve érkezünk a tetőre. Kifújjuk magunkat, hogy aztán megyehatáron, két kilométeren át kövessük a széles dombhátat, majd jobbra a K◼ jelzésére lépjünk, ami egyenesen levezet a Sas-rétre.

Kisvasút és a vadászkastély - a Biedermannok öröksége

Két kilométernyi gyaloglás után, igen szép bükkerdőben érkezünk a sas-réti vadászkastélyhoz. A fa elemekkel díszített homlokzatú épületet a 20. század elején építtette a pécsi illetőségű Biedermann család. Az évszázados platánfasor árnyékában érdemes a P+ jelzésen elsétálni a közeli Kikerics tanösvényhez, mely egy 200 éves (ős)bükkösben, a megye legöregebb erdőállományában kalauzolja az érdeklődőket. A Kikerics Erdei Iskolával szemközti tó szigetét is felfedezhetjük, ahol hosszabb pihenőt iktathatunk be.

A Sas-rétről - a vadászkastélytól – a P◼ jelzésén indulunk tovább nyugati irányba. A kisvasút sínjeit rákihordási céllal Biedermann báró fektette 1901-ben, 2 évvel a közeli Kaposvár-Szigetvár nagyvasút elindulása után. A szerelvények a birtok faanyagát, mezőgazdasági cikkeket illetve a (német)lukafai üveghuta termékeit szállították - eleinte lóvontatással. De különös módon a rendszeres személyforgalom is jellemző volt a kezdetektől, hiszen a báró által a Sas-réten nyitott iskolába is sínen érkezhettek a diákok. A későbbiekben több mellékvonal is létesült, az eredeti pálya is módosult, aztán a '60-as évektől, a modern tehergépjárművek elterjedésétől következett be a hanyatlás. A turistaforgalom megmentette a vonalat a teljes bezárástól.

Alig várt érkezés

A kisvasút megállója után meredeken kígyózik felfelé az erdészeti aszfaltút. A tetőre érve figyeljük a jeleket, mert közel két kilométer gyaloglás után balra be kell térnünk egy keskeny erdősávba, ahol létrák segítségével átkelünk egy kerítésen. Innen egy erdőirtáson megyünk keresztül, majd a széles földutat jobbra elhagyva, egy cserjésben leereszkedünk a völgybe. Mielőtt a faluba érnénk, a K● jelzésén érdemes egy rövid kitérőt tennünk a 2009-ben kiépített, hangulatos környezetben csordogáló Aligvár-forráshoz. A 18. századtól állítólag csárda állt a mai Terecseny helyén - a félreeső épületet olyan kevesen látogatták, hogy a kocsmárosok azt mondogatták, „alig várják", hogy máshova mehessenek. Kossuth Lajos serege is a csárda láttán sóhajtott fel: alig várták, hogy odaérjenek a megerőltető menetelés közben.

Jelzésünkhöz visszatérve a fenyőfák árnyékában megbúvó Zrínyi kulcsosház mellett érkezünk vissza Terecseny központjába.