A „Grand Canyontól" a norvégiai Prédikálószékig a biatorbágyi dombokon

Itiner

• Biatorbágy vasútállomásától a P+ jelzést követjük a Pálya útig (de követhetjük a viaduktig is).
• Innen Fő utca másik ágán, a park túloldalán sétálunk el a viaduktig (vagy mehetünk végig a parkon is).
• A viadukttól a S jelzésen haladunk egészen a Kő-orr sziklaterasza utáni magányos erdei fenyőig.
• Az erdei fenyőtől jobbra kanyarodunk egy jelzetlen, de széles, jól járható földútra, amely felvisz minket az Iharos tetején lévő LÉRAK bunkerek romjaihoz.
• A bunkereket elhagyva továbbra is jelzetlen, de széles, jól járható földúton folytatjuk túránkat, figyelve az útelágazásokra a mellékelt térkép alapján.
• Az Otelló és Nyakaskő dűlő utca sarkán élesen jobbra kanyarodunk, ezzel rálépünk a P+ jelzésű turistaútra.
• Egy elágazástól egyenesen követjük a P jelű turistautat egészen Nyakas-kőig, amelyre egy jelzetlen, szűk sziklaösvényen kapaszkodhatunk fel.
• A P jelzésre visszatérve azon haladunk tovább a Szily-kápolnáig.
• Itt visszafordulunk a P jelzésen, és az elágazásnál jobbra térünk a Piros kápolna jelekre.
• A várost elérve ismét becsatlakozik a P jelzés, ezen megyünk tovább a viaduktig.
• A viadukttól a benzinkutat megkerülve a Kossuth Lajos és Karinthy Frigyes utcákon haladva érjük el körtúránk végét, a biatorbágyi vasútállomást.

A túráról részletesen

Sváb faluképtől a természet kapujáig

Rajthelyünktől, a vasútállomástól indulva azonnal egy, a sváb településekre jellemző széles utcában találjuk magunkat. Rácsatlakozva a P+ jelzésre, a tölcsérformában szélesedő Dózsa György utcán azonnal felismerhetjük a sváb gyökereket. A Trianon-emlékmű allegorikus nőalakja és a Szűz Mária neve templom mellett elhaladva pillanatok alatt lent vagyunk a település aljában folyó Füzes patak partján, ahol éles bal fordulót veszünk. Itt az utca már olyan széles, hogy a patak mellett bőven elfér egy park és egy sétálóutcára emlékeztető térkövezett út is. Egy ilyen falusi promenád igazi kuriózum. Érdemes a parkon, vagy a Fő utca annak a túloldalán vezető ágát választanunk a viaduktig a P+ jelzés helyett.

A békés, nyugodt környezetbe élesen hasít bele a múlt árnyéka, ahogy a német kitelepítési emlékművet megpillantjuk: egy nőalak ez, mellette minden személyes holmija egy vászonba összebugyolálva. Mellette a felirat: „Egy batyuval jöttek…, 1946” Innen már méltóságteljesen emelkedik fejünk fölé az ikonikus biatorbágyi vasúti viadukt, melynek tetejére egy kis kitérőt tehetünk biztonságos lépcsőkön. Ma már nem jár rajta vonat, de felérve rá a fantasztikus panoráma mellett gondolatainkban felidézhetjük az 1931-es eseményt.  Abban az évben, szeptember 13-án éjfél után Matuska Szilveszter felrobbantotta a vasúti hidat az éppen rajta áthaladó bécsi gyorsvonat alatt. A merénylet 22 áldozatot követelt. A tettest egy hónap múlva elfogták, végül életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. A váci fegyházban töltött büntetéséből 1944-ben megszökött, ezt követő életének több részlete máig rejtély a történészek előtt is.

Visszatérve a földre a híd alatti körforgalomban figyeljünk nagyon arra, hogy melyik kijáraton hagyjuk el a csomópontot! A S jelzés innentől egy autók által is használt aszfaltcsíkon vezet. 

Egyre közelebb a természethez

Igaz, hogy a városmagot a viadukttal a hátunk mögött hagytuk, de a hétvégiházas övezet forgalmára számítanunk kell, ezért körültekintően, libasorban haladjunk! Balra üdülők, míg jobbunkon vizenyős rét - már csak ez utóbbi miatt is az aszfalton kell maradnunk. Hamarosan egy újabb trianoni emlékmű mellett haladunk el, amely a korábbitól eltérően kissé elhanyagolt környezetben áll (kettős kereszt történelmi Magyarország-térképpel). Tempós léptekkel tovább követve a széles úton haladó jelzést elhagyjuk a házakat, észrevétlenül egyre közelebb kerülve a természethez.

Hirtelen beleütközünk egy magánterületet markánsan jelölő kapuba és masszív kerítésébe. A terület magánjellegének nyomatékot adnak az öblös hangon ugató ebek, de ehhez méltó a kerítés szerkezete is, úgyhogy aggodalomra semmi ok. Ettől a ponttól az ösvény már valóban turistaút jelleget ölt, és szorosan a kerítés mellett haladva az egész haciendát megkerüli. Ahogy a kerítés és a turistaút egyszer csak szétválnak, mindennemű civilizációs műtárgyat a hátunk mögött hagyunk, és az erdő annyira jól szigetel, hogy az alig egy kilométerre lévő autópályákból semmi zaj nem szűrődik be.

Ekkor végre eljön az a pont, amikor elkezdhetünk dolgozni. A ránk váró meredek emelkedő nyílegyenes, de szerencsére látható a vége. A sarkunk nem éri a talajt innentől kezdve jó 5-10 percig, de legalább formálódik a vádlink; utána még egy nyújtás sem rossz ötlet. Ahogy felérünk az első fennsíkra, a szűk ösvényen néha belóg egy-egy kellemetlen ág, és az út hullámai a piliscsévi motocross-pályára emlékeztetnek. Legyünk résen, mert jobb kéz felé mindjárt megkapjuk túránk első ajándékát, a panorámát egész Biatorbágyra. A térképeken ez a pont szerényen csak mint „szikla kilátással” szerepel. Ez mindössze az előzetese a pár perc múlva elérhető Kő-orr sziklaplatójának, amely kiváló helyszín egy kiadós relaxációra.

Az első katarzis

Amint a cím is jelzi, a szikla akár a világhírű norvégiai Prédikálószék (Preikestolen) hazai másolata is lehetne, mert ugyanolyan felemelő élmény kihasalni rá, mint a másfélezer kilométerre, északra található nagyobb testvérére. Utána figyeljünk a lábunk elé, hiszen éles jobb kanyarral az út ledönget pont annak a völgynek a mélyébe, amely felett az előbb még szinte lebegtünk. Síelő tartásban, rogyasztott térdel, uralva a talajt hamar leérünk a völgy legmélyebb pontjára, de ugyanazzal a lendülettel nyílegyenesen indulhatunk is felfelé a szemközti oldalra.

Vigyázat! Most kezdődik a túra talán egyetlen olyan szakasza, ahol gondolkodnunk is kell. Ez a nyílegyenes, felfelé vezető út egyszer csak annyira összeszűkül, hogy nincs tovább a megszokott folyosó. Balra kell kitérnünk egy szűk csapáson, amely 2-3 kanyarral felszerpentinezik a fennsíkra. Megszűnik a zárt erdő, egy sok évvel ezelőtti erdőirtás helyén nőtt bozótos térségbe jutunk. Ha látunk egy magányos, égig érő erdeifenyőt  világítótoronyként kiemelkedve a tájból, akkor jó helyen járunk.

Bunkerek felé, a Biai-dombok tetejére

Ettől a ponttól kezdve elbúcsúzunk eddigi vezetőnktől, a S jelzéstől, és jobbra kanyarodva egy keréknyomokkal kitaposott földúton hódítjuk meg a Biai-dombok legmagasabbikát, az Iharost. Ez a szocializmus évtizedeiben és kevéssel utána is ugyanolyan légvédelmi rakétabázis volt, mint a közismertebb pilis-tetői. Talán éppen ebből az örökségből kifolyólag ez a bázis is az enyészeté lett a rendszerváltás után, habár maguk a bunkerek, dacolva a külső erőkkel, kifosztva, de még nagyon sokáig megmaradni tűnnek.

A LÉRAK az egykori Légvédelmi Rakétabázisokat jelölő mozaikszó. Ezek a többnyire téglatest formájú betonsilók típusterv alapján készültek, akár a hasonló épületek Budapest környékén. A biatorbágyi létesítmény 1978 és 1996 között működött, a budaörsi laktanya szolgálta ki, S 125 Nyeva légvédelmi rakétákat tároltak itt. Ezek szükség esetén innen, nyugat felől védték volna Budapest légterét.

Itt egy kicsit elidőzhetünk, hiszen ma már történelminek mondható helyszínen járunk, és a dzsungel módjára elburjánzó bozóterdő mindenképpen hatásfokozó értékkel bír. A bunkerek környékén elég sűrű az úthálózat, érdemes jól belőni a további menetirányt a térkép alapján, mivel innentől a terepen gyakorlatilag semmilyen tájékozódási pont nem vár majd' egy kilométer hosszan. Egy markáns, de továbbra is jelzetlen erdei útkereszteződésnél jobbra fordulunk, majd az út egyre mélyebb bevágódással halad enyhén lefelé, némi löszmélyút karakterrel.

Még mielőtt utunkat „elnyelné” a föld, megérkezünk a civilizáció peremére, Biatorbágynak a Nyakas-kőről elnevezett üdülőterületére, ahol fenséges erdei fenyők magasodnak a homokos talajon. A jellemző illatfelhő a kárpáti fenyvesekre emlékeztet. Kellemesen elmerülve az Otelló utca fenyveses atmoszférájában egyszer csak újra jelzett útra térünk: ettől fogva a P+ jelzésen haladunk (jobbra).

A túra esszenciális része

Egy elágazásnál egyenesen, a P jelzésen folytatjuk utunkat, és a jobbkanyar után egyre csak közeledünk a vészjóslóan magasodó Nyakas-kő monolitja felé. Aki látta már legalább képeslapon az amerikai Monument Valley homokkő-tornyait, valami ilyesmit képzeljen ide is lekicsinyített formában. Magára a kőre felmászni opcionális, és számoljunk azzal, hogy egy meredek,  alig fél méter széles ösvényen lehetséges. Tériszonyosoknak meggondolandó, de a kilátás a szikla tetejéről kárpótol az erőfeszítésért. Lejutni ugyanakkor inkább egy hosszabb, de biztonságosabb kerülővel érdemes, a már korábban érintett Nyakaskő dűlő felé.

Képzeletben továbbra is maradunk az Egyesült Államok nyugati felében, hiszen megérkezünk programunk koronájához, a sok száz méter hosszú Madárszirthez, amelyre egy rövid kaptatóval jutunk fel (itt is vigyázzunk lépteinkre, mert a felszín nagyon laza). A Grand Canyon peremét idéző sziklaplatón a hatás grandiózus, még ha nem is 1500 méteres a mélység. Itt ajánlatos még jobban figyelnünk, ugyanis a sziklaperemen vannak alattomos hasadékok is. Ezek jó fotótémát kínálnak ugrós képekhez.

A Madárszirt geológiailag a Tétény-Sóskúti-fennsík nyugat felé meredeken leszakadó pereme, viszonylag fiatal, mindössze 12-15 millió éves, pannon-beltengeri üledékből felépülő mészhomok réteg. A kilátás róla pedig, amíg a szem ellát, magába foglalja a Zsámbéki-medencét, a Vértest és a Gerecsét.

Kiélvezve a Madárszirt folyamatos panorámáját jelzésünk újra elveszik a hétvégi házak sűrűjében, ahol találkozhatunk a nap elejéről ismerős, ügybuzgó házőrző kutyákkal - szerencsére Biatorbágy eme déli szegletén is jól építették meg a kerítéseket, így aggodalomra semmi ok. A víkendházakat elhagyva újra erdőbe érkezünk. A P jelzésen haladva arra figyeljünk, hogy mikor ágazik ki róla jobbra a Piros kápolna ösvény, mert az lesz a mienk.

Még egy meglepetés: a Szily-kápolna

A Piros kápolna jelzés kezdőpontja rafinált elágazás, egy szempillantás alatt túl lehet rajta menni. Ha időben észleltük, térjünk ki rá jobb kéz felé, és egy perc múlva olyan épület látványa tárul elénk, amelyhez foghatóval hazai erdőkben ritkán lehet dolgunk. A párját ritkító, klasszicista stílusú, kör alapú (rotunda) Szily-kápolnát a család 1833-ban saját sírboltjának építette.

Újra Biatorbágyon

Térjünk vissza a P jelzésen, majd forduljunk jobbra a Piros kápolna turistaútra, hogy a legrövidebb úton érjük el a települést. Biatorbágy terjeszkedő, új városrészében találjuk magunkat hamarosan, ahol a nap elejéhez hasonlóan az autók által is használt aszfaltcsíkon lépdelünk (Iharos út), ezért legyünk nagyon figyelmesek! Szebbnél szebb porták előtt haladva újra elérjük a Füzes-patakon átívelő hidat, majd a viadukthoz érve ráfordulunk a vasútállomáshoz vezető szakaszra. A benzinkutat megkerülve egy pizzasütödét is útba ejthetünk, ahol egy–két asztal lehetőséget kínál a helyben történő fogyasztásra. Végül a Kossuth Lajos, majd Karinthy Frigyes utcák csendes környezetben vezetnek bennünket vissza a vasútállomásra, ahol az iménti élményeken elmerengve várhatjuk a vonatot, vagy szállhatunk vissza az autóba.