A Deseda-tó körül

Itiner

• A buszmegállótól délnyugat felé indulva rövidesen elérjük a P jelzést, amin délkelet felé indulunk.
• Átmegyünk a fapallós hídon, és jobbra fordulunk.
• A tó keleti oldalán végig a P jelzést követjük.
• A tó déli végét elérve átkelünk a völgyzárógáton (jelzetlen szakasz), majd a nyugati oldalon észak felé indulunk a P+ jelzésen, és ezt követjük végig a tó mentén.
• A P jelzést elérve azon az úton térünk vissza a buszmegállóba, amin a túra elején elindultunk.

A túráról részletesen

A Deseda-tó

Nevét a középkorban Somogyaszaló mellett lévő Dershida, vagy Déshida falu után kapta. A települést a Dés vagy Ders nevű birtokosáról nevezték el, aki a hídján vámot szedett. Ennek okán 1975-ben fel is merült, hogy hivatalosan is visszaállítják a Déshida nevet, amelyet a helyiek ma is használnak a parkerdei részre. A patak elnevezése régen nem volt egységes, egyes szakaszait külön helyi elnevezésekkel illették, így Gamáson Vërgamási-árok, Mernyén Sárostó-árok, Somogyaszalón Szanai-árok, Toponáron Csigeti-patak, az alsó folyás pedig Nagygáti patak néven volt ismert.

A Deseda-tavat 1974-ben hozták létre Kaposvár iparivíz-igényét is fedező árvíztározónak úgy, hogy a Gamás területén eredő Deseda-patakot egy völgyzáró gáttal felduzzasztották. Az így keletkezett 8 km hosszú, 245 ha területű, 170 km2 vízgyűjtő területű Deseda-tó változatos mederalakulásával és 1-3,5 m körül mozgó vízmélységével napjainkra az országosan is ismert horgásztavak sorába lépett.

1982 tavaszán a Dunántúli Regionális Vízművek kísérleti jelleggel több mázsa busát telepített a tóba, amit 1983 és 1984 októberében terveztek lehalászni a tó igen jelentős vízszintcsökkentése mellett. A hirtelen jött meleg miatt azonban 2 fokkal megemelkedett a vízhőmérséklet, így a lecsökkent nyomás miatt elfogyott a vízből az oxigén, ami jelentős ökológiai katasztrófához vezetett. A jóindulatú becslések szerint is több mázsa hal pusztult el, de valószínűleg a kár még nagyobb nagyságrendű volt. A tó és környezete 1985 óta a kaposvári önkormányzat tulajdonában lévő, helyi jelentőségű védett természeti terület.

A tó halai

A jelentős horgászturizmust bonyolító tó halfaunája napjainkban nagy változatosságot mutat. A fő fajok a ponty, az amur, a dévérkeszeg és a kárász, a ragadozó fajok közül pedig a süllő, a csuka és a harcsa akad legtöbbször horogra. Utóbbiból a tórekordot 2014-ben fogták: egy több mint két méteres, 99 kg-os példányt. Érdekes színező elem a koi ponty és a kínai razbóra. Előbbi egy japán díszhal 1820-as években háziasított alfaja. Mivel a koi szó a japán nyelvben szeretetet, barátságot is jelent, a hal a barátság jelképévé vált.

A másik faj szintén Kelet-Ázsiából származik. E kicsiny hal Föld körüli inváziója az 1960-as években indult Kazahsztán felé, ahol az akkoriban gazdasági szempontból jó döntésnek gondolt amur és busa (ekkoriban nálunk is így gondolták) telepítése során került be több tógazdaságba is, ahonnan kijutottak a természetes vizekbe, és rendkívül gyorsan meghonosodtak. Hazánkban első példányait 1963-ban a paksi tógazdaság lehalászásakor találták meg, majd néhány évvel később már a Balatonból is előkerült. Kezdeti növekedése rendkívül gyors, egyéves korára akár a 6,5-7,5 cm-es méretet is elérheti, amikor már ivaréretté válik. Majd a növés erősen lelassul, így a 9-10 cm-es példányok már nagynak számítanak. Ez az ellenálló hal akár leeresztett halastavakban is áttelel, és mint táplálék-konkurens okoz károkat. Ívása pontosan megtervezett ceremónia szerint zajlik, melynek során a hím a mederfenéken keres egy kemény tárgyat, amelyen megtisztít egy foltot. Ha ez elnyeri egy nőstény tetszését, násztáncba fognak. Ennek során egymással párhuzamosan lebegnek, a testük egyszerre remegni kezd, majd a nőstény egy hirtelen mozdulattal, miközben a folthoz súrolja testét, egy ikra-láncot tapaszt rá. A hím a nőstény mozgását ismételve megtermékenyíti az ikrákat. A nász végeztével a nőstény távozik, a hím pedig az ivadékok kikeléséig gondozza az ikrákat.

Védett halak közül a vágó- és a réti csík, valamint a szivárványos ökle él a tóban. Előbbiek a nagy vízrendezéseket megelőzően mocsarainkban kifejezetten gyakori fajok voltak - olyannyira, hogy a halászatnak egy külön ága szakosodott rá. A csíkászok hordószámra árulták a piacokon a réti csíkot, ami Apáczai Csere János 1655-ban megjelent Magyar Encyclopaediája szerint „igen jóízű, jól táplál, neveli a szülési illendőséget”. A belőle készült ételek száma meghaladta a 15-öt, közülük a leghíresebb a csíkos káposzta volt.

A szivárványos ökle az oldalán futó szivárványos sáv miatt védettsége előtt kedvelt akváriumi hal is volt, valamint a horgászok kitűnő süllőcsaliként tartották számon. Ez a maximum 8 cm hosszú hal Európa nagy részén természetes eleme a halfaunának, de telepítéseknek köszönhetően Angliában és Észak-Amerikában is meghonosodott. E faj szintén érdekes ívási stratégiát követ, mivel szaporodásának előfeltétele, hogy az adott vízben tavi- vagy festőkagylók is éljenek. Az ivarérettséget 2 évesen elérő nőstény hosszú tojócsövének segítségével több részletben 60-80 ikrát rak le a kagyló kopoltyúüregébe. Minden egyes ikraszem elhelyezése után a hím a kagyló fölé úszik, és kibocsátja tejét, ami a kagyló légzésével bejut az ikrához, ami így teljesen védett helyen fejlődhet; az ivadékok a kagyló kopoltyúlemezei között gyarapodnak a szikzacskó felszívódásáig. Mivel az ívási idő elhúzódhat, több részletben történik az ikrák lerakása, ezért egy „kagylóbölcsődében” egyszerre több korosztály is növekedhet. A gyógyszeripar különböző hormonkészítményeinek tesztelésére is használta, illetve egy 1949-ben kidolgozott módszer alapján a terhesség 3-8. hónapja között a magzat nemét 80-90%-os biztonsággal meg tudták határozni vele.

A keleti part

A buszmegállótól délnyugat felé indulva rövidesen elérjük a P jelzést, amin délkelet felé indulunk tovább. A Deseda túrakenu útvonal egyik kikötője mellett átkelünk a tó gyalogos hídján. A horgászkikötő mentén nyugodt sétányon haladunk az erdőben; a fák alól több helyen is szép kilátás nyílik a tóra és a túlpartra. A kellemes, víz melletti erdei szakaszon a tóparti nádas szélén járunk, majd az elegyes erdőben hirtelen balra fordul a jelzésünk, és egy partos úton kelet felé tartunk. A rövid emelkedő átvezet egy szélesebb makadámútra, amelynek szélén pihenő áll. Innen egy idős fenyőfasor alatt jobbra fordulunk, és az utat követve az erdőn át egészen a tóba nyúló félsziget déli csúcsáig sétálunk. Itt álljunk meg egy pillanatra: a tó déli felére és a Deseda-kilátóra nyílik remek kilátás. Egy hídon át a tó keleti partjára jutunk, ahol újabb pihenő vár minket, a vízben pedig a túrakenu útvonal újabb kikötője úszik.

Egy jobbos kanyarral a tó déli része felé tartva pár száz m múlva elérjük a Kaposvárhoz tartozó Toponár városrész első házait. A kis foltokra szakadozott nádast pázsitok követik, melyeken egy-egy padot is találunk. Utunk rövidesen a Hullám utcán folytatódik, ahol fűzfák alatt sétálhatunk a toponári csónakkikötőig.

Egy újabb nagy kanyar után érünk a Deseda csónakházhoz, ami mellett játszótér áll. Innen hamarosan egy vaslábakon álló roskadozó fabódé mellett haladunk el, ami az 1986 októberében a tavon rendezett kétnapos motorcsónakverseny bírói tornya volt. A megmérettetés során két világ- és három országos csúcs is született.

Dél felé továbbhaladva a modern, tóparton álló Fekete István Látogatóközponthoz érünk, ahol a tó és környékének élővilágát ismerhetjük meg, az óriási akváriumban pedig a Deseda-tó halfaunájába kapunk bepillantást. Innen indulnak a kirándulóhajók, de kölcsönözhetünk csónakot is, ha magunk akarjuk a tavat felfedezni.

Az épület, majd a műanyag kócsag után a nádasba vezető leskunyhóból is megszemlélhetjük a tó madarait. A komplexumhoz játszótér is tartozik.

A nyugati part

A tó déli végéhez közeledve elhaladunk a 2018-ban felújított toponári strand mellett, majd egy kis emelkedővel érünk fel a völgyzárógát jelzetlen ösvényére. Átkelve rajta a tó nyugati oldalán észak felé indulunk a vízügy épülete mellett, már a P+ jelzést követve. A keleti parttal ellentétben itt szinte végig aszfalton fogunk haladni, ami bicikliút is egyben – ha gyerekekkel vagyunk, legyünk különösen figyelmesek! Útközben esőbeállókat is találunk.

Hamarosan egy rövid, a tó partján futó ösvényen haladunk tovább, majd kiérünk a kerékpárútra. A tó kb. felénél érünk a Deseda-kilátóhoz. A háromemeletes, háromszög alaprajzú, modern vonalvezetésű objektum környezetét gyermekbarátra formálták: a játszótér fából készült, valóban látványos attrakcióival, minimászófalával és mosolygós, kis domborulatokként megjelenő halacskákat mintázó, puha járófelületű „mókaszőnyegével” hódít a kisebbek köreiben. A repertoárt padok és egy korszerű esőbeállóként is felfogható házikó együttese teszi teljessé. Az impozáns építmény egész évben szabadon látogatható. Innen főleg szántóföldek szegélyezik utunkat. Végül a P jelzésen azon az úton térünk vissza a buszmegállóba, amin a túra elején elindultunk.