A Budai-hegység legmagasabb pontján

Itiner

• Az Erzsébet büfétől a Z▲jelzésen induljunk el északnyugati irányba! Ez egészen a Csergezán Pál-kilátóig a Sisakvirág-tanösvénnyel együtt kanyarog, de mi kövessük még tovább, egészen addig, amíg a Z jelzésbe torkollva véget nem ér!
• Innen kövessük a Z jelzést balra, délnyugat felé!
• Az Anna-vadászlaktól térjünk át a Z+ jelzésre déli irányban!
• Amikor ebből balra kiágazik, váltsunk a S+ jelzésre délkelet felé!
• A S+ jelzés végül visszacsatlakozik a Z▲ jelzésbe. Itt jobbra fordulva már ismert terepen tesszük meg az utolsó pár száz métert.

A túra részletes leírása

A vadászház kerítése mögött máris felfedezhetjük a Z▲ turistajelet, amely pár lépés után a tájvédelmi körzet területére vezet bennünket. A jelzéssel egybefonódik a Sisakvirág-tanösvény; ez érdekességeket árul el az útvonalon látható élővilágról, színes képekkel illusztrálva. Az 1., üdvözlő állomása után egy réten át visz az utunk, majd bevetjük magunkat a fák közé. A széles erdei ösvény fokozatosan lesz egyre meredekebb, mintha egy jól megtervezett edzésen vennénk részt. Ha a kaptatón néha lepillantunk a lábunk előtti talajra is, észrevehetjük, hogy valamiféle átalakulás közeleg: az erdő puha, barnás földjét fokozatosan fehér kőmorzsa váltja fel. Ahogy elérjük a nagy, balos kanyart, mintha gombnyomásra díszletet cserélnének egy színpadon: hirtelen teljesen átváltozik a táj jellege. Eltűnik az erdő; helyette fehér, csipkés púpok váltakoznak zöld növényfoltokkal, amik kitartóan kapaszkodnak a talaj igencsak vékony termőrétegébe.

A hegy alapanyaga itt a dolomit. Szétnézve ennek jellegzetes aprózódását figyelhetjük meg. A kőzeten nehezen marad meg a termőréteg; emiatt jellegzetes növényvilág alakul ki. A déli fekvés és a vízhiány a melegkedvelő, szárazságtűrő fajoknak ad otthont. A téli hideg elmúltával a leánykökörcsin és a tavaszi hérics virága színezi a tájat, majd később a henye boroszlán, a pilisi len, a magyar gurgolya, az István-szegfű csodálható meg. 

A Fekete-hegyek sötét közelmúltja

Az alapkőzetet, a dolomitot nem oldja a víz, viszont igen könnyen aprózódik. Ezek közül a szemcsék közül az eső könnyen kimossa a termőtalajt. Az ilyen területen fás szárú növények nem tudnak megtelepedni, mert a gyökérzetnek nincs mibe kapaszkodnia. A kőmorzsa állandó mozgásban van a lejtés irányába. Ráadásul déli oldalon járunk, ami mindig napfényben gazdag, így kizárólag a szárazságtűrő, fénykedvelő példányoknak van esélyük a túlélésre. A fehér felszínen jellegzetes zöld növény-foltokat fedezhetünk fel.

Sétáljunk ki a Tarnai-pihenő kopár ormának tetejére, ahol állva megkereshetjük Budakeszi, Páty, Telki háztetőit a fák között! Utunkat tovább folytatva felfelé újabb változást láthatunk: az előbbi díszletbe hórihorgas, tájidegen fák kerülnek.

Az ember megpróbált belenyúlni a természet rendjébe, és feketefenyő betelepítésével igyekezett megkötni a talajt - ezeknek tudható be a Fekete-hegyek elnevezés is.  A művelet sajnos nem hozott jó eredményeket, ugyanis drasztikusan megcsappant az aljnövényzet. A fenyőfák árnyékához a dolomiton élő növények nem tudtak alkalmazkodni, kivéve néhány fajt, mint a pilisi len vagy az István-szegfű. Ráadásul a lassan lebomló tűlevelek befedték és elsavanyították a talajt, a virágmagokat pedig néhány évtized alatt kiszorították a fenyő magvai. A két erő közt dúló harcot megfigyelhetjük a területen. Napjainkra megkezdődött a fenyők kitelepítése, amelyek helyére őshonos fafajokat telepítenek, hogy a táj visszakapja eredeti képét.

A Nagy-Kopasz nem is kopasz

Az útjelző táblákat követve felérünk a Nagy-Kopaszra. Senki ne lepődjön meg, az elnevezés igen csalóka: kopár hegytető helyett fákkal borított csúcsra érünk, amelynek a sűrűjéből egyszer csak előbukkan a kilátó. A Csergezán Pálról elnevezett építmény tetejéről körpanoráma tárul elénk. Térkép sem szükséges a tájékozódáshoz, hogy melyik színes folt melyik települést rejti, mert a feliratok mindent elárulnak.

Csergezán Pál festőművész és grafikus volt, illusztrációival biztosan találkoztunk már, ha olvastuk Fekete István klasszikussá vált könyveinek egyikét. Igazi otthonának a természetet, az erdőt tartotta. Bámulatos érzéke volt a mozgás ábrázolásához: a képekre nézve érezni lehetett az izmok feszülését, de ugyanúgy a lombokon átszűrődő napsugár melegét, az avar illatát. Az élet különös fintora, hogy a festők kitaszították maguk közül, és a vadászok között lelt otthonra.

Dr. Monori Ilona, A Csergezán Pál Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnöke így ír róla: „Ma már legendaszerűen emlegetik Csergezán Pált, aki kézből etette kedvenc állatait, a vaddisznókat, annak ellenére, hogy csak egy mozdulatukon múlott élete. A vadászi életfelfogással talán akkor találkozott igazából szembe, amikor ezek a vaddisznók zsákmányul estek és nem jöttek többé. Mindig az állattal érzett és nem a vadászszenvedély hajtotta ki az erdőbe, hanem az, hogy köztük élve együtt, azonos légtérben szívja magába a tiszta levegőt; azonosulási kényszer hajtotta, hogy minél közelebb kerüljön kedvenceihez.”

Hosszú, de laza levezetés

A kilátót és a napos, déli hegyoldalt elhagyva megismerjük az északi rész élővilágát, miközben az erdészeti úton leereszkedünk Nagykovácsi felé. Az aljnövényzettel nemigen büszkélkedő bükkerdőn átsétálva a területet uraló hollópár jellegzetes krrrá, krrrá hangja kíséri utunkat.

Nagykovácsi széléhez érve résen kell lennünk, hogy el ne vétsük bal kéz felől a keskeny kis ösvényt, amely a Z jelzésen felvezet bennünket az Anna-lakig. Itt egy kiadós piknik és a Csergezán-emlékmű meglátogatása után kissé balra tartva a zöld kereszt turistajelen induljunk tovább, amely levezet bennünket a hegy lábához. Az elágazásnál azt a letérőt válasszuk, ahol a Mária-út és a S jelzés együtt halad. Ez a szakasz kényelmes levezetése a túrának, csekély szintkülönbséggel. Ha maradt bennünk erő egy szusszanásnyi kitérőre, és a táj még egy csodáját szeretnénk meglesni, akkor körülbelül 500 méter megtétele után térjünk le balra a keresztúton, és kukkantsunk be a bányába! Nem fogjuk megbánni... 

Utunk a vége a kezdeti szakasz Z▲ jelébe torkollik, amelyen tíz perces sétával elérhető az Erzsébet büfé parkolója és a buszmegálló.